Kétségtelen, hogy az Egyesült Államokban idén megtartandó elnökválasztás jelenleg kétesélyes. A szavazók különös módon kevésbé érdeklődnek a tények, mint a saját vélekedéseik iránt, és ennek sajnos nagyon komoly következményei lehetnek, amelyek nem kis hatást gyakorolhatnak a világpolitikára is. Ezzel foglalkozik a The Insider tanulmánya.
Az amerikai szavazók mintegy 10%-a a bizonytalan államokban – Arizona, Georgia, Michigan, Nevada, Észak-Karolina, Pennsylvania és Wisconsin – még mindig nem tudja, hogy kit válasszon a novemberi elnökválasztáson, és a felmérések szerint a gazdaság lesz a legfontosabb döntő tényező e csoport számára. Bár minden gazdasági mutató – GDP, munkanélküliség, infláció, tőzsdeindexek – erőteljes javulást jelez Joe Biden 2021. januári hivatalba lépése óta, a közvélemény megítélése ennek éppen az ellenkezője: az amerikaiak többsége szerint az ország recesszióban van, a munkanélküliség pedig rekordmagas szintet ér el. Ezt a különös közhangulatot „vibecessziónak” nevezték el – a gazdasági rossz hangulat érzése, amely igazából nem felel meg a valóságnak. Ezt a felfogást nagyban befolyásolja az a tény, hogy a gazdasági növekedés elsősorban a republikánus államokban zajlik, ahol a lakosságot Trump retorikája befolyásolja a gazdaság Biden alatti gyengeségéről. Kérdés, hogy ez az érzés a választások előtt periódusban megváltozik-e.
A bizonytalan amerikai szavazók csoportja jelentősen eltér egy nagyobb mintától, amint az egy, a The Wall Street Journal által végzett felmérésből kiderült. A bizonytalan válaszadók nem azonosítják magukat határozottan sem a republikánusokkal, sem a demokratákkal, és olyan vitatott pártpolitikai kérdésekre sem összpontosítanak, mint a bevándorlás, az abortusz vagy a fegyvertartás. Elsődleges aggodalmuk jellemzően a gazdasági eredmények körül forog, amelyek a jelöltválasztás fő szempontjaiként szolgálnak. Általában az ilyen szavazók hajlamosak a hivatalban levő elnököt támogatni, ha a gazdaság virágzik, és a kihívót, ha nem. De 2024-ben a dolgok talán nem lesznek ilyen egyszerűek.
Biden gazdasági teljesítménye
Joe Biden elnökként a gazdasági sikereket tartja a legfontosabbnak, és nem alaptalanul. Biden alatt az amerikai gazdaság felfelé ívelő pályán van, és felülmúlja az EU, az Egyesült Királyság és Japán növekedési ütemét. A névleges GDP negyedévente több százmilliárd dollárral növekszik, és az egy főre jutó GDP a járvány utáni stabil növekedési trend szintjére tért vissza. Az infláció közel két számjegyűről 3,4%-ra csökkent, miközben a munkanélküliség továbbra is figyelemre méltóan alacsony: 3,9%.
A COVID–19 alatt elindított gazdaságélénkítő erőfeszítések, amelyeket Donald Trump kezdeményezett és Biden vezetésével folytattak, elég bizalmat keltettek a vállalkozásokban ahhoz, hogy felvegyék majdnem ugyanazokat, akik a járvány elején elvesztették állásukat. Az ezt követő magas infláció időszaka azonban jelentősen megnehezítette az egyszerű amerikaiak életét. Az áremelkedések részben a zárlatok miatti ellátási lánc-összeomlás következtében következtek be, és a logisztikai tényezőket később az ukrajnai háború is súlyosbította. A közgazdászok általában egyetértenek abban, hogy az ilyen kiterjedt ösztönző intézkedések nélkül az inflációs hullám nem lett volna ilyen markáns – de ugyanakkor az előbb Trump, majd Biden által a depressziós COVID-gazdaságba pumpált likviditás nélkül más tényezők, például a GDP-növekedés és a munkanélküliségi arány ma valószínűleg kevésbé lennének robusztusak.
A recesszió mítosza
Úgy tűnik, az Egyesült Államok lakossága még mindig lábadozik a világjárvány okozta traumából. Az emberek elképzelései elmaradnak a valóságtól:
- A lakosság 55%-a úgy véli, hogy recesszió van az Egyesült Államokban, annak ellenére, hogy a gazdaság valójában növekszik;
- 49% úgy gondolja, hogy az S&P 500 tőzsdeindex az elmúlt évben csökkent, holott 2023-ban mintegy 24%-kal, 2024 eleje óta pedig több mint 12%-kal nőtt;
- 49% úgy véli, hogy a munkanélküliség 50 éves csúcsot ért el, holott valójában 50 éves mélypont közelében van.
A statisztikákat vizsgálva látható, hogy 2020-ig az olyan gazdasági mutatók, mint a GDP és a munkanélküliség, szoros korrelációt mutattak a fogyasztói hangulattal. A világjárvány után azonban ez a kapcsolat figyelemre méltó módon az ellenkező irányba fordult.
Az amerikaiak többsége (51%) rossznak ítéli a gazdaság helyzetét, közel egynegyedük (23%) kielégítőnek véli, és csak 26%-uk ítéli jónak. Egy másik felmérés szerint az amerikaiak 65%-a szerint a gazdaság Trump alatt jó állapotban volt. Emellett a válaszadók 58%-a úgy véli, hogy a jelenlegi helyzet a Biden-kormány rossz gazdálkodása miatt romlik. Az afroamerikaiaknak mindössze 19%-a, a spanyolajkúaknak 13%-a, a fiatal szavazóknak pedig 12%-a véli úgy, hogy a gazdasági helyzet javul – ezekben a csoportokban a túlnyomó többség ennek ellenkezőjét gondolja. A demokraták körében csak 21% számol be a gazdasági feltételek javulásáról az elmúlt egy év során, míg 22% ennek az ellenkezőjét állítja.
A téves megítélés okai
A közvélemény negatív megítélését, amely ellentétben áll a hivatalos statisztikákkal, „vibecessziónak” nevezték el. Lényegében 2023 nem a recesszió éve volt, hanem inkább a mindent átható negatív hangulat jellemezte. Paul Krugman közgazdász foglalta össze ezt az érzést: „Én jól vagyok, az ismerőseim is jól vannak, de valahol valakinek egyszerűen borzalmas az élete.”
A közösségi médiában 2023 folyamán végig az amerikai gazdaság hanyatlásáról folytak a viták – annak ellenére, hogy a világjárvány-korszak zárlatainak hatásaiból meglehetősen gyorsan felépült. Az amerikaiak hajlamosak túlságosan is a közösségi médiára hagyatkozni a híreket illetően, és a tartalomkészítők gyakran növelik a nézettséget azzal, hogy kihasználják az olvasók negatív tartalmak iránti érdeklődését. Amerikai közgazdászok nemrégiben készült tanulmánya rávilágított arra, hogy az elmúlt évtizedekben a folyamatos gazdasági növekedés ellenére jelentősen romlott az amerikai médiában a közvélemény gazdaságról alkotott véleménye.
Az amerikai média versenyhelyzetében a politikai vonalak mentén is erős a polarizáció. Amikor Trumpot 2016-ban elnökké választották, a republikánusok feltűnően optimisták lettek a gazdasággal kapcsolatban, és ezt az érzést az őket támogató médiumok is visszhangozták és felerősítették. Ezzel szemben a demokrata csatornák akkoriban gyakran kedvezőtlenül ábrázolták a gazdasági kilátásokat. Ezek a szerepek 2020-ban, Biden megválasztását követően felcserélődtek.
Jelenleg azonban még a demokraták is viszonylag pesszimista nézeteket vallanak a gazdasággal kapcsolatban. Ez a váltás az állam-specifikus körülményeknek tulajdonítható. A republikánus érzelmű „vörös” államok gazdasága gyorsabb növekedést mutat, mint a demokrata érzelmű „kék” államoké. Ennek egyik kiváltó oka a szabályozási keretek közötti különbség. A „kék” államokban a szigorú területrendezési szabályok megnehezítik az új ingatlanok és vállalkozások fejlesztését, ami hozzájárul a lakhatás megfizethetőségének problémáihoz. Ennek eredményeképpen a lakosság a „vörös” államokba vándorol, amelyek ennek következtében a népesség mérete alapján nagyobb képviseletet kapnak a képviselőházban.
Továbbá az infláció miatt a reálbérek a GDP-nél lassabb ütemben nőnek, és még nem érték el a járvány előtti szintet. Az amerikaiak nemcsak a statisztikákra, hanem az élelmiszerárakra is figyelnek, amelyek gyorsabban emelkednek, mint az általános fogyasztói kosár tartalmának értéke. Ennek eredményeképpen szubjektív gazdasági kilátásaik gyakran kevésbé pozitívak, mint ahogy azt a számok sugallják.
A jövedelmi egyenlőtlenségek szintén irritálják a lakosságot. Ez a mérőszám az ösztönző intézkedések lejárta után ismét nőtt, ami azt jelenti, hogy az amerikaiak egy korlátozott hányada valóban profitált a Biden-féle gyorsan bővülő gazdaságból.
A kamatlábra való hivatkozás
A választók többsége nem biztos abban, hogy Biden javítani tud a helyzeten, ha novemberben újraválasztják. Van azonban még néhány pozitív hír a hivatalban lévő elnök számára: a gazdasági hangulat lassan helyreáll. Amikor a hangulat az átlag alatt volt, a második ciklusra pályázó hivatalban lévő elnökök vereséget szenvedtek a választásokon, ahogy ez 1992-ben az idősebb George Bush esetében is történt. Ennek ellenére a mérőszám nem nyújt megbízható előrejelzést. Miután Amerika élére állt a 2008-as pénzügyi válságból való kilábalásnak, Barack Obama a tartósan negatív szavazói hangulat ellenére is megnyerte második ciklusát – ez a forgatókönyv bizonyos párhuzamokat mutat Biden pandémiát követő helyzetével.
Az amerikaiak valóban továbbra is elégedetlenek a gazdasággal, de ez az elégedetlenség fokozatosan csökken az átlagos szint felé.
A Trump-kampány továbbra is arra törekszik, hogy az inflációt Biden egyik fő gyengeségeként emelje ki. „A dolgozók és a családok szó szerint megfizetik Joe Biden bukott gazdaságpolitikájának árát, mivel a háztartások számára alapvető fontosságú cikkek, mint a benzin, az élelmiszer, a lakbér és a pelenkák árai az egekbe szöktek” – mondta még májusban Caroline Leavitt, a Trump-kampány szóvivője.
A közgazdászok azonban arra számítanak, hogy az infláció nyárra megközelíti a Federal Reserve 2%-os célját, ami potenciálisan lehetővé teszi a kamatcsökkentést, és ez jelentősen javíthatja a lakosság általános gazdasági kilátásait. Ha ez a kamatcsökkentés elég korán bekövetkezik ahhoz, hogy befolyásolja a közvéleményt – amely jellemzően elmarad a tényleges gazdasági feltételek mögött –, az minden bizonnyal növelné Biden újraválasztási esélyeit.
De amíg az infláció és a kamatlábak nem csökkennek, Bidennek és kormányának továbbra is meg kell győznie az embereket arról, hogy a gazdaság valóban javul. Azt is hangsúlyozniuk kell, hogy 2020-ban rosszabbak voltak a feltételek, és hogy Biden egy olyan gazdaságot örökölt, amelyet súlyosan érintett a világjárvány. Ez a megközelítés hatékonynak bizonyulhat. Jelenleg Trump vezet több ingadozó államban végzett felmérésben annak ellenére, hogy jogi problémák merültek fel, amelyek közé tartozik a pénzügyi beszámolási kötelezettségszegésért való elítélése. A novemberi győzelem érdekében Biden előtt az a kihívást jelentő feladat áll, hogy meggyőzze a szavazókat egy optimistább jövőkép elfogadásáról, és nincs garancia arra, hogy ez pusztán a tények bemutatásával sikerülni fog.
Eddig a The Insider tanulmánya, én annyit tennék hozzá, hogy az általános rossz közérzethez lehet ám köze az orosz propagandának és álhír-kampányoknak is, melyekből naponta több lepleződik le. Igen, Putyinnak érdeke volna Trump megválasztása, és megvannak a megfelelő eszközei az amerikai szavazás befolyásolására – milyen érdekes, hogy pont most jelent meg ez a különös „gazdasági közhangulat”, ami teljesen ellent mond a tényeknek…
Vannak ilyen furcsa dolgok az életben, kérem.
Szele Tamás
