Szele Tamás: Egy kis orosz kultúrpolitika

Sok mindent sikerült elfoglalnia és lerombolnia a putyini rendszernek, de az orosz kultúrát még nem teljesen. Harcol vele, küzd, mint malac a jégen, de még nem sikerült teljesen megzaboláznia. Talán majd most, bár nem jósolok nagy jövőt az új kultúrpolitikai modellnek, melynek dokumentációját a Hodorkovszkij által támogatott Dossier Centernek sikerült megszereznie.

Mielőtt bemutatnám a jelenlegi téziseket, kicsit tekintsük át az aktuális helyzetet. Gluhovszkij, Akunyin, Bikov, Ulickaja, a Nobel-békedíjas Muratov, Zygar – száműzetésben élnek. Szorokint betiltották, ahogy Akszjonovot is, csak ő már nem él. Alla Pugacsovába már majdnem mindegyik bértollnok beletörölte a sáros gumicsizmáját, ahogy a férjébe is, Szása Szkocsilenko hét és fél évet kapott, épp múlt héten ítélték el Zsenya Berkovics rendezőt és Szvetlana Preticsuk drámaírót a „Finiszt, büszke sólyom” című színdarab miatt, és most még csak fel sem soroltam mindent, amit Putyin az orosz kultúra ellen elkövetett. De hát mit várunk egy olyan rezsimtől, ami már 2006-ban csecsen bérgyilkossal ölette meg Anna Politkovszkaját? Nem adhat mást, csak, mi lényege. Tény, hogy ilyen pocsékul még a cárizmus idején sem állt az orosz értelmiség, pedig akkoriban akit nem száműztek legalább pár évre, azzal szóba sem nagyon álltak az irodalmi szalonokban Szentpéterváron. De lássuk, mit vár el az orosz művészektől a mostani hatalom a Dossier adatai szerint és mit kínál cserébe azért, amit kap.

Az Ukrajna teljes körű orosz megszállása óta eltelt két és fél év alatt a Kreml orosz kultúrát irányító rendszere számos átalakuláson ment keresztül. Először a hatóságok igyekeztek visszaszerezni az ellenőrzést a háborút ellenző kulturális személyiségek felett, majd megpróbálták dicsőíteni a specoperacija résztvevőit, végül pedig a közélet normalizálását próbálták elérni a háború hátterében. Most az Elnöki Adminisztráció ideológusai szerint a specoperacijának nemcsak a hőstettek színterévé kell válnia, hanem „minden művészeti alkotás világának szerves részévé, minden értékítélet viszonyítási pontjává”. Ahhoz, hogy a háború a kultúrpolitika központi témájává váljon, a Kreml a művészet ellenőrzésének szovjet rendszerét tervezi újraindítani – az alkotói szövetségek megerősítésével, az állami támogatásban részesülőkkel szemben támasztott ideológiai követelményekkel és szanatóriumi kirándulásokkal.

„Jelenleg a hatóságok és a kulturális élet szereplői közötti kapcsolatok a kényelmes korrupció állapotában vannak. Az alkotók közössége fenntartja a lojalitás látaszatát az állami megrendelés teljesítésének látszatáért. A jelenlegi helyzet – még csak nem is rossz. De a kulturális helyzet homeosztázisának állapota nem tart sokáig. A kultúra, alaptermészete miatt, ha mentes a külső gyámkodástól, egy irányba fejlődhet csak – a tiltakozás irányába.”

A hatóságok számára ilyen riasztó előrejelzéseket tartalmaz az a dokumentum a kultúrpolitika újraindításáról, amelyet Szergej Novikov, az elnöki adminisztráció közprojektekért felelős osztályának vezetője dolgozott ki 2023 végére.

A Meduza és a Vazsnoje Isztorii nemrégiben megjelent tanulmányában Novikovot az „ideológiai ellenfelek vadászának” nevezik – Szergej Kirienko régi munkatársa az elmúlt években a kulturális környezet egyik első számú emberévé vált. Ő felel a művészek feketelistáinak összeállításáért és a művészek „bűneinek tisztára mosásáért” a Donbásszba tett utazások révén. De fő célja, hogy Putyin Ukrajna elleni háborúját beleszője az oroszok mindennapjaiba. Ahogy maga Novikov írja, az orosz állampolgárok specoperacijához való hozzáállásának megváltoztatása egzisztenciális feladat, amelyet sem politikai, sem információs módszerekkel nem lehet megoldani. „A háború szörnyű dolog, ha csak a tévében mutogatják. De mint művészi témának, olyan ereje van, mint egy termonukleáris reakciónak” – véli a tisztviselő.

A propagandisták összes erőfeszítései ellenére Ukrajna lerohanása hosszú távon nem váltott ki nagy lelkesedést az oroszok nagy részében. A hatóságoknak meg kellett nyugtatniuk a lakosságot, különösen a mozgósításhoz hasonló válsághelyzetek közepette.

A szociológiai kutatások szerint 2023-ra az emberek igénye arra, hogy figyelmet fordítsanak a háborúra, csökkent. „Még mindig aggasztja a válaszadókat, de igyekeznek ezt a témát valahová a háttérbe szorítani, meggyőzni magukat arról, hogy továbbra is lehet normális életet élni, mintha semmi különös nem történne” – írták a Közszociológiai Laboratórium kutatói. A specoperacijáról szóló filmek megbuknak a mozipénztáraknál, mi több, az egyik fő ulltrapatrióta író, Zahar Prilepin rendszeresen panaszkodik a művészek hazafiatlanságára és arra, hogy a könyvesboltok nem hajlandóak a katonai irodalmat népszerűsíteni. (Mondjuk volt szerencsém pár ilyen „alkotást” olvasni: nem csoda, hogy nem tolonganak értük, az orosz olvasók igényesek, a szemetet akkor sem fogyasztják el, ha nincs más a piacon).

Mint a Dossier Center rendelkezésére álló Novikov-dokumentumokból kiderül, a Kreml is aggódik a specoperacija aktív támogatásának alacsony szintje miatt. A háború lett Putyin politikájának új alapja, és annak kell lennie az orosz társadalom számára is, amelynek az elnök és az ő értékei körül kell egyesülnie – mondják. Az elnöki adminisztráció különösen érdekelt abban, hogy a háborúval kapcsolatos attitűdök megváltozzanak a fiatal városi középosztálybeli polgárok körében, akik hagyományosan projektcsoportnak számítanak.

Ennek érdekében a Kreml úgy döntött, hogy újászervezi a kulturális irányítás rendszerét. A hatóságok konkrét intézkedéseket dolgoztak ki, amelyek közül sokat már a gyakorlatba is átültettek, sőt ideológiai követelményeket is támasztottak az állami támogatásra jogosult művészeti alkotásokkal szemben.

Az állami megbízás rendszerének alapelvei:

A. Nem szabad, hogy legyen az alkotásban végső győzelmet arató gonosz. Művészi értelemben. Vagyis még a hős halálának is kell, hogy legyen értelme és példamutató kell legyen.

B. Nem nem szereplhetnek az alkotásban negatív beállítottságú társadalmi csoportok és nemzetiségek.

C. Minden negatív karakter objektíven gonosszá válik. Nem születésétől fogva ilyen vagy a társadalmi környezet hatására lesz ilyenné, hanem nyomasztó körülmények és belső indítékok hatására.

D. A negatív szereplőnek „esélyt kell kapnia”, hogy a cselekmény folyamán egyszer-kétszer helyes döntést hozhasson. Így végső negatívuma tragédia, nem pedig egy „igazi” hős tettének előzménye.

Az állami megrendelés elnyerésének ilyen kritériumait sorolja fel az a dokumentum, amely a kultúrpolitika új feladatait fogalmazza meg. Novikov mellett Tyihon Sevkunov, akit „Putyin gyóntatójának” csúfolnak, Andrej Malisev kulturális miniszterhelyettes és Andrej Piszarev, az Egyes Csatorna főigazgató-helyettese felel az ideológiai kontrollért. Az ilyen munkákhoz nyújtott támogatásokat az Elnöki Kulturális Kezdeményezések Alapja, a Roszmologyezs, az Internetfejlesztési Intézet, a Mozi Alap, a Regionális Mozifejlesztési Alap, a Kulturális Minisztérium és az Oktatási Minisztérium osztja ki. A tisztviselők terve szerint 2024-2025-ben az állam által megrendelt művek felének „új feladatot” kell teljesítenie: a hagyományos értékek népszerűsítését és a specoperacija támogatását.

A háborúnak ezekben a művekben kulcsfontosságú témává kell válnia – de nem közvetlenül a „hősök” és „hőstetteik” monoton leírásán keresztül, hanem „keretként, bármely művészeti alkotás világának szerves részeként és bármely értékvita viszonyítási pontjaként”. A dokumentum azt sugallja, hogy a Kreml elégedetlen volt a specoperacija „fájdalmasan háttérbe szorult” helyével a társadalomban, mert az oroszok nem hajlandóak hősökké válni, és hétköznapi életet akarnak élni. Nekik tervezték az új kultúrpolitikát, ahol a háborúnak a hétköznapi emberi drámák és érzések színterévé kell válnia.

Szergej Novikovtól magától nem idegen a kreativitás – szaxofonosként végzett egy zeneiskolában, sőt operákat is rendez. Nem meglepő, hogy több katonai témájú film és tévésorozat ötletével is felkeresték, amelyeket a kulturális dolgozóknak szóló metodicskájában ismertetett. A tisztviselő különösen a DNK „Motorola” hívójelű szeparatista tábori parancsnokának életrajzát javasolta leforgatni a Marvel szuperhősfilmek szellemében. Az elképzelés szerint a hős – az „Auchan” egykori biztonsági őre – kitör unalmas életéből, és egy „divatosan megrendezett” fantasy-akciófilm hősévé válik, ahol a szerelemtől a hősi halálig minden előfordul. A 2016-ban meggyilkolt „Motorola” a brutalitásáról volt ismert, és készségesen beismerte, hogy foglyokat kínzott és lőtt le, de a tisztviselő hangsúlyozta, hogy a filmet könnyed, „akár kissé ironikus” hangnemben kell elkészíteni. Másik ötlete a „Donbass Palace Zászlóalj” című tévésorozat, amelynek cselekményében egy híres donyecki szálloda alkalmazottai kísérik figyelemmel a megszállt területek életét. Ez a megközelítés – a hazai félkomédia-sorozat – segítene leküzdeni a közönség katonai témába való belefáradását, és áthelyezni a hangsúlyt a katonai művelet közepén zajló hétköznapi életre – véli Novikov (azért ez mégis a cinizmus csúcsa: sitcomot írni ebből a véres háborúból…).

A művészek számára ugyanebben a dokumentumban a hivatalnok tulajdonképpen egy új társadalmi szerződést ajánl fel: az állam alapvetően támogatja az apolitikus művészetet, de nagy pénzeket csak olyan ellenőrzött ideológiai projektekbe fektet, amelyek megfelelnek az állam igényeinek és a háborúról beszélnek.

„Aki nincs ellenünk, az velünk van. Neki sok minden járhat – félárú utalvány erre-arra, alkotóház, kedvezmény a közüzemi számlából, megrendelés egy előadásra a munkásközönség előtt a Kulturális Központban. Ez egyébként a lakossággal végzett kulturális munka egy kiváló formája. Egyszóval nem fog éhen halni. De a továbblépésnek ára van.

Tovább csak állami megrendelésen keresztül vezet út. Az államhoz kapcsolódó komoly pénzek szigorúan csak ott forognak. De ott – a megrendelés rendkívül konkrétan van megfogalmazva. Az érett Szovjetunió mintájára. Hogy nyersen fogalmazzak – osztályvezetői PR-t fogunk gyakorolni. A szó legvulgárisabb értelmében.”

„Az az irányvonal, amelyet az Unió mindig is követett – erős Oroszország, erős államiság – pontosan egybeesett az állam politikájával a specoperacija kezdete óta. Akkor még mi voltunk az egyetlen írószövetség, amely nyíltan és egyértelműen támogatta a hadsereget. Moszkvában csak nekünk és a Maszkov Színháznak lóg „Z” feliratú zászló az épületén” – mondta Nyikolaj Ivanov, az Írószövetség vezetője a Vzgljad újságnak 2024 júniusában.

Az írószövetséghez hasonló kreatív egyesületeknek az elnöki adminisztráció szerint az új kultúrpolitika fő eszközévé kell válniuk, és Szergej Novikovnak nagy tervei vannak velük. Különösen azt javasolta, hogy a Peredelkinóban, Abramcevóban, Repinóban és Ivanovóban lévő alkotóházakat „nyugdíjasok szanatóriumaiból” alakítsák át a specoperaciját támogató fiatal művészek és írók lakóhelyévé. Az összes kulturális terület számára példákat állítottak össze olyan feladatokból, amelyekre az állam kész pénzt elkülöníteni.

Az AP például azt tervezte, hogy kötelezi az államilag finanszírozott színházakat és az állami szimfonikus zenekarokat, miszerint vegyenek fel a repertoárjukba olyan műveket, amelyeket az adott évben Oroszországban írtak. Annak érdekében, hogy az ilyen művek ne váljanak valamiféle stigmává, ezeket a Színházi Dolgozók Szakszervezetének minden egyes regionális kirendeltségénél külön művészeti tanácsoknak kellene kiválasztaniuk.

Az írókat felkérik, hogy utazzanak el az elfoglalt ukrán területekre, és írjanak a békés élet megteremtéséről, a városok felszabadításáról és a „legendás harci egységek” életéről, készítsenek forgatókönyvvé alakítható szépirodalmi prózát, hozzanak létre írószövetségeket és szervezzenek találkozókat a fiatal íróknak Peredelkinóban, hogy azok tapasztalt mentoroktól tanulhassanak. „Kulcsfontosságúnak” Novikov egy „divatos és csillogó” irodalmi magazin létrehozását tartja a háborúról – a New Yorker mintájára . Végül javasolja az ország fő irodalmi díjának létrehozását, tekintélyes zsűrivel és titkos szavazással – hogy a végén a garantált győztes az elnöki adminisztráció által jóváhagyott jelölt legyen. „A feladat – a valamikori Sztálin-díjhoz hasonlóan – az lenne, hogy évente mintát adjon az irodalmi műfaj számára” – írja Novikov.

A pályázó művészeknek el ell menniük a megszállt területekre, és bármilyen műfajban meg kell festeniük a specoperacija résztvevőinek, nőknek, gyerekeknek és időseknek a portréit, utcai graffitiket kell készíteniük a katonai eseményekről, performanszokat kell tartaniuk, és installációkat kell létrehozniuk. Az elnöki adminisztráció azt javasolja, hogy a moszkvai Vinzavodhoz hasonló művészeti központokat szervezzenek kiállításokkal és koncertekkel a megszállt városokban. Az egyik javasolt helyszín a mariupoli Azovsztal üzem, amelyet az orosz csapatok az ostrom során leromboltak. A tisztviselők egy művészeti díj létrehozását is javasolták, amelynek nyerteseit a Tretyakov Galériában állítanák ki.

A Novikov által 2023 végére javasoltakhoz hasonló események már zajlanak Oroszországban. Például 2024 februárjában a szentpétervári művészek szövetségében megnyílt egy kiállítás „Az idő tulajdonságai” címmel – a festményeket az LNK-t meglátogató művészek és a kórházban művészeti terápián részt vevő katonák készítették. Vagy 2024 tavaszán a leningrádi régióban „A specoperacija hősei” címmel tartottak graffitiversenyt. A pályázaton 14 és 35 év közötti személyek vehettek részt „az orosz katonák hősiességéről és a hazaszeretetről” szóló alkotásokkal. Az eseményt a Leningrádi Régió Önkéntes Erőforrásközpontja szervezte a Leningrádi Régió Ifjúságpolitikai Bizottságának támogatásával.

Nem lehet teljes bizonyossággal kijelenteni, hogy mindez az Elnöki Adminisztráció javaslatára történt: ilyen eseményekre a teljes körű háború kezdete óta vannak példák, és a hivatalnokok feladata az ilyen akciók motivációjának fokozása. Ugyanakkor Novikov egyéb tervei már megvalósultak. A dokumentumból kiderül, hogy támogatta az Arany Maszk-díj újjáalapítását a név és a jelölések megtartásával, de lojális zsűrivel. A díj reformja 2023 nyarán kezdődött, és egy évvel később meg is újult – új zsűri dönt most már az odaítéléséről, ennek elnöke Vlagyimir Maszkov, az orosz kulturális élet egyik leghangosabb támogatója.

„A művész dilemmája egyszerű. Ha úgy akarsz alkotni, hogy nem szeged meg a konvenciókat (amit most a legtöbben állami pénzért tesznek), akkor szívesen látunk. Nem fogsz éhen halni. De rendelkezésedre áll a magánkezdeményezés minden formája. Ha állami pénzt akarsz, vegyél részt az ország életében. Itt a feladat. Itt a verseny – rajta! Nem erőszak a disznótor” 

Így foglalja össze Szergej Novikov az új kultúrpolitikát.

Hát nem mondom, érdekes lesz. Majd támogatják Zahar Prilepint, de be fogják tiltani az ő tanítómesterét, Limonovot is, annak szexuális szokásai miatt… (nem mmintha kár lenne Limonovért), és majd jönnek a mélyorosz dilettánsok, hogy Spirót parafrazáljam, jön a nacionalista realizmus, ami pont olyan színvonalú lesz, mint a szocreál volt, jön sokféle borzalmas kísérlet és jön a valódi tehetség üldözése, sőt, az már itt is van.

Egy mondatban összefoglalva: Novikov és zsoldosai nem megölik az orosz kultúrát, annál sokkal rosszabbat tesznek vele: meggyalázzák és utána prostitúcióra kényszerítik. Aztán pártgyűlést tartanak és megróják ledér élete miatt.

Persze ez csak addig tart, míg a putyini rezsim. De kérdés, annak mikor lesz vége, mi marad utána és mi következik majd a későbbiekben. Nem vagyok optimista.

 

Szele Tamás

Oszd meg másokkal is!

Ajánlott olvasnivaló:

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük