Szele Tamás: Térképek és szavazatok

Mottó:

De hagyjuk ezt… ne törődj vele, inkább… mondd csak, nincs véletlenül egy térképed arról a vidékről? Tudniillik egy jó térkép…

Arra a dologra gondolsz, uram, amit nemrégiben hoztak a hitetlenek a nagy tengereken túlról, s ha olajban megfőzzük, hagymát és sót teszünk hozzá…” (Mark Twain: Egy jenki Arthur király udvarában)

Nem szoktam és nem is szeretek mottót használni, most mégsem voltam képes kihagyni a poént, ugyanis igen: esetünkben a térkép kulcsfontosságú lesz. Az a térkép, amit valaki elfelejtett megnézni, vagy esetleg esze ágában sem volt. Most pedig közepesen súlyos marakodás folyik az ügyben, de senki se tartson attól, hogy nem fajul mélyen gyökerező, keserű gyűlöletté, mire eljönnek a választások. A kár már így is megvan, a köztudat megfertőződött, mindenki emlékezni fog a felvetésre, akkor is, ha meg sem valósul, ráadásul mindenki úgy, hogy valóra is vált – ami viszont lehetetlen. Természetesen a marakodók sem nézik a térképet, mert minek: a kevés józan hangot pedig lehurrogják.

Igen, a „határon túli választókerületekről” beszélek.

Érdemes némi kronologikus sorrendet felállítanunk, és bevetnünk az elemi logikát is az ügyben, tehát vegyünk elő térképet, elemista számtankönyvet a négy alapművelettel és józan észt, mert kelleni fog.

A történet a Válasz Online szerint még július 14-én született. Mint írják:

Nagy terveket szőnek a választási törvények átírására a Fideszben, és az egyik legkomolyabban vizsgált lehetőség a határon túli egyéni választókerületek létrehozása. A lehetséges intézkedésről július 14-én Magyar Péter beszélt először egy videós előadásában. Magyar azt mondta akkor, hogy értesülése szerint hét egyéni választókörzetet alakítanának ki a szomszédos országokban, hogy ezzel növeljék a fideszes képviselők számát a parlamentben. A hozzánk augusztusban eljutott információ arról szól, hogy valóban vizsgálják a kormánypárt körüli szakértők a lehetőséget, és alapvetően a francia mintára alakítanák át a nem Magyarországon élők szavazati jogát. (…) A mostani rendszerben a magyarországi lakcímmel nem rendelkezők csak pártlistára szavazhatnak, és a voksaikat belekeverik a magyarországi szavazatok közé. A 199 parlamenti mandátumból a mostani rendszerben nagyjából 93 múlik a listás voksokon. (Azért csak nagyjából, mert ez a szám csökkenhet, ha nemzetiségi listáról is bejut képviselő a parlamentbe.) A listás szavazatok a magyarországi szavazólapokból, a kompenzációs szavazatokból (egyéni jelöltekre adott, mandátumot nem érő voksok) és a határon túli levélszavazatokból állnak össze. A helyzet összetettsége miatt sosem lehet előre tudni, hogy mennyire befolyásolják a végeredményt a határon túli voksok.”

Akkor lássuk. Július 14-én Magyar Péter már régóta nem volt bejáratos a magas kormányzati körökbe, tehát ha egyáltalán létezik ez a terv, javaslat vagy ötlet, annak régebbinek kell lennie. Egyáltalán nem zárnám ki egyébként, hogy valahol és valamikor szóba került valami ilyesmi, (p)ártunk és (k)ormányunk ennél nagyságrendekkel nagyobb és lehetetlenebb szamárságok megvalósításába is belevágott már, az a kérdés, milyen szinten tárgyaltak erről és mennyire komolyan. A kormány természetesen tagad, de hát tudjuk: olyan, mint a TASZSZ, sose higgyünk el semmit, míg ők nem cáfolták.

Most is jelezném: a terv, ha létezik is, megvalósíthatatlan, illetve több szavazatot vinne el a Fidesztől, mint amennyit hoz.

De egyelőre tételezzük fel, hogy megpróbálják ezt a rendszert bevezetni. A választókörzet, választókerület eredetileg kifejezetten földrajzi kötődésű fogalom volt, bár az elmúlt évtizedekben, a gerrymandering terjedésével jogivá kezd válni, ugyanis a körzethatárok átrajzolásával, meglévő körzetek feldarabolásával és a részek ide-oda csatolásával a mindenkori hatalom képes tetszés szerinti eredményt elérni. Más kérdés, hogy ez csalás, de attól még működik. A Telex kifejezetten tárgyilagos és pontos írása megmondja, hol lehetnének (tehát nem azt, hogy hol lesznek) ezek az új kerületek.

4 db Románia területén,

1 db Szerbiában,

1 db a világ összes többi országa számára

A hetedikről fogalma sincs sem a Telexnek, sem nekem. Ausztriában, Szlovákiában és Ukrajnában tilos a kettős állampolgárság, oda nem rakhatnak kerületet, szóval a hetedik kerület helye egyelőre rejtély. A „világ összes többi országa” számára felállított választókerület lesz a legfeleslegesebb – ne feledjük, a rendszer átalakításával megszűnik a levélszavazás, el kell menni személyesen leadni a voksot, maximum mozgóurna használata elképzelhető, az is csak nagyon indokolt esetben! Illetve, külön kivételként talán lehet kérni a levélszavazás lehetőségét, de tömegesen: nem. Ez egyelőre még nem biztos, ahogy az egész választási rendszer-változtatás sem.

Ha ez a kerület Amerikában lesz, az európai magyarok maradnak le a szavazásról, ha Európában, akkor az amerikaiak, ha Ausztráliában, akkor majdnem mindenki. Itt már láthatunk némi szavazatcsökkenést.

Akkor tekintsük a demográfiai adatokat. És koncentráljunk Romániára, ugyanis ott egyes számítások szerint egymillió, mások szerint 1,1 millió magyar él. Viszont ez a néptömeg nem mind egy szálig kettős állampolgár, tavalyi adatok szerint csak a magyar nemzetiségű, felnőtt korú személyek 54 százaléka rendelkezik kettős állampolgársággal. Ebből következően a potenciális szavazók száma a jelenlegi rendszerben maximum félmillió lehet. Persze akadhat, aki ezt is sokallja, de legyünk pontosak: a 2022-es országgyűlési választásokon az egész világról összesen 247 957 levélszavazat érkezett (más kérdés, hogy 97%-ban a Fideszre), de úgy gondolom, nem túlzok, ha ebből 200 ezret gondolok romániai eredetűnek. Tehát egyes magyar pártok és körök állítása, miszerint „az erdélyi mind fideszes” durván túlzó és sértő is: az ottani magyar összlakosságnak csak mintegy 20%-áról beszélhetünk. Én nem lennék elégedetlen, ha az anyaországi szavazóknak is csak egyötöde voksolna a Fideszre, de ettől még messze állunk.

Akkor miért nem szavaznak ránk, az ellenzékre?” hallom magamban az előbb említett pártok és körök kérdését. Ennek két oka van: az egyik az előbb említett és állandóan hangoztatott általánosítás, a másik az, hogy ezeknek az embereknek tényleg nincs kedvük a magyarországi politikába avatkozni. A 20% elkötelezett szavazó tántoríthatatlan, ők vagy meggyőződésből, vagy – igen gyakran – vélt, netán valós érdekből adják le a voksukat a Fideszre, de a valóság az, hogy 80% egyáltalán nem is vesz részt a magyarországi országgyűlési választásokon.

Jó, legyen kétszázezer, az is kétszázezerrel több a kelleténél!” – hallom az ellenérvet. Kérem, megszerzett jogot elvenni jogállamban nehéz, esetleg meg lehetne próbálni meggyőzni a szavazástól távol maradókat? Nem lesz könnyű az eddig történtek és elhangzottak után, de legalább senki meg sem próbálja, egyedül a Kétfarkúak működtek mindezidáig sikeresen Romániában, a vasárnapi boltzár-népszavazás idején (melyen végül nem vehettek részt a határon túliak). No, hanem kedves pártok és körök, van maguknak egy jó hírem, és itt érünk el írásom lényegéhez: lesz ez még kevesebb is. Sokkal kevesebb.

Azért nem lehet ugyanis semmiféle magyar választási törvényt Romániára szabni, mert a magyar törvények homogén eloszlású népességgel számolnak. Ami azt jelenti, hogy adott településen, körzeten belül a lakosságnak körülbelül azonos hányada szavazóképes mindenhol. Ez Romániában – ha magyar szavazatokról van szó magyarországi választás esetében – távolról sincs így. Vegyük például az én szülővárosomat, Nagyváradot. Ott 2011-ben 196 367 ember élt, ebből 45 305 vallotta magyarnak magát, tehát a város 24,9%-a. Ez az érték 1-2%-ot billeghet, mert például magyar anyanyelvűnek 46 518-an vallották magukat, de ez most nem számít. Ennek a népességnek vegyük a 20%-át, mint potenciális szavazót, ami körülbelül kilencezer ember. Egy kétszázezres városból. Alig 5 százalék, szóval Váradra nem lenne érdemes egyéni választókerületet telepíteni.

De rendben, vegyük a jóval nagyobb Kolozsvárt. Ott – ugyancsak a 2011-es adatok szerint – az össznépesség 324 576 fő, ebből magyar 49 565, vagyis a lakosság 16,4%-a. Ennek az ötöde is csak kilenc-tízezer ember! Akkor oda sem érdemes rakni az egyéni választókerületet. Aradra, Temesvárra, Nagyszebenbe, Brassóba sem, ott még ennél is gyengébbek a mutatók. De hát akkor mi legyen?

Nincs más megoldás: Székelyföldön kell megnyitni legalább három választókerületet, ott ugyanis tömbben élnek a magyarok, ez viszont kifejezetten földrajzi kérdéseket vet fel, ugyanis akár Marosvásárhely, akár Csíkszereda, akár Sepsiszentgyörgy, akár Székelyudvarhely adna teret ezeknek a választókörzeteknek, mindegyik város roppant nehezen megközelíthető a tájegységen kívülről. Ami – nem túlzok – egész napos utazásokat jelentene a voksolni vágyó, nagyrészt idős választóknak a többi területekről. Románián belül a közlekedés igen körülményes, autópálya alig van, ez idő szerint még Nagyvárad és Kolozsvár között is szünetel a vasúti közlekedés, a nemzetközi járatok Érmihályfalva felé kell kerüljenek, ugyanis hosszas pályafelújítási és -modernizálási munkálatok zajlanak, és ez még csak Kolozsvár – Székelyföld felé legalább egyszer át is kell szállni, Székelykocsárdon (románul Războieni), mire akár csak Marosvásárhelyre ér a szavazó, már inkább holt, mint eleven.

Azért mondom tehát, hogy ezzel az új rendszerrel nem több lesz a voks, hanem kevesebb, mert ilyen expedíciókra nem sokan fognak vállalkozni: ehhez egy váradi szavazónak legalább három napos szabadságot kell kivennie, de egy kolozsvárinak vagy máshová valónak is. Egy nap az út oda, egy nap szavazás és pihenés, egy nap haza. Igen, lehet(ne) ebből több egyéni képviselő, de nem lehet, mert olyan a demográfiai eloszlás, amilyen. Ha bevezetnék ezt a rendszert, húszezer szavazót mindenképpen veszítene a magyar kormánypárt, de inkább becsülném ezt a számot negyven-ötvenezerre. Az nem lenne rossz ötlet, hogy ezekben a potenciális körzetekben helyi képviselőket válasszanak, akármelyik párt színeiben, de ekkora szabadságot soha nem adna a Fidesz az egyébként általa is mélyen lenézett romániai szavazóinak: hogyisne, még a végén valódi érdekképviselet valósulna meg, még mit nem?

Száz szónak is egy a vége: ez az ötlet, javaslat vagy terv halva született a magyar kormány szempontjából, és ha megvalósítják, sokat veszítenek vele. De tagadják is keményen, hogy ilyent fontolgatnának.

Mármint, ha egyáltalán létezik ez a terv, javaslat vagy akármi, mert épp úgy lehet politikai manipuláció is, akár az egyik, akár a másik, akár a harmadik vagy negyedik érdekelt fél részéről. Mindenki helyettesítse be, nevezze meg a feleket tetszése szerint, nekem most semmi kedvem hadba vonulni.

Az ötletgazda esze tokjához gratulálok. Az illető nem ismeri a térképet, nem tud számolni és a gondolkodással is erős hadilábon áll.

Megérdemelné, hogy megválasszák képviselőnek.

(Figyelmeztetés az esetleges kommentelőknek: aki radikális, kisebbségellenes vagy sértő hozzászólással jelentkezik, azt eltávolítom nem csak a lap, de a magam környezetéből is, ugyanis az ilyen embernek semmi szüksége se a Zónára, se rám, én meg csiszlikekkel és ilyen vagy amolyan pártok tálibjaival nem állok le vitatkozni).

 

Szele Tamás

Oszd meg másokkal is!

Ajánlott olvasnivaló:

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük