Nem tehetek róla, akármennyire is komoly az ügy, a Jamestown Alapítvány legújabb tanulmánya szerint, nekem akkor is egy rejtői jelenet jut eszembe.
– Mon cher Potrien, inna velem egy pohár bort? – kérdezte Cochran tábornok.
– A legnagyobb örömmel, mon general, megtiszteltetés!
– Mondja, hogyan látja az esélyeinket?
– Hát, mi három szakasz légióssal állunk itt, velünk szemben viszont ott egy század szenegáli lövész, kongói segédcsapatokkal, pár egység tuareggel, ráadásul a tábori ortodox papjuk vezeti őket. Aki a kegyetlenségéről híres.
– Hogy hívják?
– Pittman, a sejk.
– Igen, hallottam már róla. Eredetileg Gungyajevnek hívták, és a festői Ruszcsukban született, mint egészen kis csecsemő. Tevével jöttek?
– Nem, sajnos medvékkel.
– Mon cher Potrien, úgy látom, nincs szerencsénk, de győzni fogunk, mert győznünk kell. Mikorra gondolja az ütközetet?
– Az attól függ. Velünk jött az a civil, tudja, a Hopkins, őt előreküldtem felderíteni, azzal a feladattal, hogy ha képes rá, engedje el a harci medvéket. Egyenesen az elefántok közé.
– Elefántjaik is vannak?
– Bagatell, mon general, alig húsz-huszonöt. Mármost, hogyha a vérmedvék nekiesnek az elefántoknak, az elefántok meg a vérmedvéknek, akkor nekünk kell támadni, éspedig azonnal.
– De honnan fogjuk tudni, hogy ez mikor lesz?
– A trombitálásból, mon general.
– Maga kiváló stratéga, Potrien, és taktikusnak is remek. Gondom lesz magára. Jelenleg van valami kérése?
– Mon general, hogy őszintén megvalljam, kínoz az isiász, amit még Igoriban szereztem. Ütközet után kérnék majd erre némi orvosi segítséget.
– Teljesen megértem, Potrien, számíthat rám. Nedves az éghajlat itt a Donyec mentén.
– Vive la France, mon general!
– Vive la France!
Az a baj, hogy ennek fele sem tréfa. Alig pár hónapja attól visszhangzott az orosz kormánymédia, hogy ha a Francia Idegenlégió be meri tenni a lábát az ukrajnai harctérre – természetesen ukrán oldalon – akkor irgum lesz, meg burgum, de akár nukleárisan is. Ehhez képest lássuk csak a Jamestown Alapítvány jelentését!
Március elején Konsztantyin zaraiszki püspök, az Afrikai Orosz Ortodox Egyház exarchátusának vezetője Tanzániába utazott, és először részesített híveket a keresztség szentségében afrikai földön. Később, augusztus 10. és 29. között Kenyába utazott, ahol több találkozót tartott az orosz nagykövetség tagjaival és az orosz ortodox vallás helyi híveivel. Meglátogatta a térség orosz támogatású infrastruktúráját, például iskolákat és katedrálisokat is. Ezek a tevékenységek arra utalnak, hogy Moszkva ismét arra összpontosít, hogy növelje befolyását és hatását Afrikában. Tekintettel arra, hogy más jelentős szereplőkhöz, például Kínához vagy az Európai Unióhoz képest nem rendelkezik komoly gazdasági erőforrásokkal, a Kreml valószínűleg továbbra is az Orosz Ortodox Egyházon (ROC) keresztül fogja gyakorolni befolyását a dezinformáció és a hagyományosan konzervativizmusra és antikolonializmusra apelláló nyugatellenes érzelmek terjesztése révén. A ROC-hoz és afrikai tevékenységeihez kapcsolódó fenyegetőbb veszélyt az jelenti, hogy Moszkva a vallási meggyőződésen keresztül helyieket toboroz félkatonai igényeihez. 2021 és 2024 között, amióta a ROC létrehozta saját exarchátusát Afrikában, az orosz pravoszláv egyház agresszív offenzívát indított Afrikában, amelynek célja a Kreml jelenlétének kiterjesztése és az oroszbarát érzelmek táplálása a helyiek körében, remélve, hogy kihasználhatja a globális dél egyes országainak nyugatellenes érzelmeit.
2021. december 29-én az Orosz Ortodox Egyház Szent Szinódusa megalakította az Afrikai Patriarchális Exarchátust. Kirill pátriárka aktívan lobbyzott ezért az intézkedésért, és a ROC, az „ukrán schizmatikusok” és az alexandriai görög ortodox egyházban található ellenzékiek között fennálló szakadással indokolta azt. Oroszország első pátriárka-exarchája, Leond (Gorbacsov) metropolita (2021-23), az egyházi-diplomáciai ügyek tapasztalt veteránja agresszív kommunikációs kampányt indított, hogy növelje a helyi, tehát afrikai állampolgárok részvételét a ROC tevékenységében. Ennek érdekében bőkezű pénzügyi ösztönzőkkel és ajánlatokkal csábította a helyi afrikai állampolgárokat, hogy a ROC égisze alatt folytassák tanulmányaikat és karrierjüket. Leonyid állítólag lelkes támogatója volt Jevgenyij Prigozsinnak és a Wagner-csoportnak. Prigozsin sikertelen lázadása és a ROC-kal való konfliktusa után az exarchát a lojálisabb Konsztantyin zaraiszki püspök váltotta fel.
A ROC afrikai kampányának második szakasza a 2023. július 27-28-án Szentpéterváron megrendezésre kerülő második Oroszország-Afrika csúcstalálkozó megnyitójához kapcsolódott. Kirill pátriárka hosszasan beszélt Oroszország Afrika-stratégiájáról és a ROC ebben betöltött szerepéről. A július 27-i plenáris ülésen felszólalva hangsúlyozta a keresztény ortodoxia mély gyökereit Afrikában, amelyek a 19. század utolsó negyedéig nyúlnak vissza. Kiemelte, hogy „a nyugati gyarmatosítókkal ellentétben Oroszország soha nem tekintette Afrikát a gyarmatosítás tárgyának vagy a haszon forrásának és soha nem beszélt arrogáns hangnemben az afrikai nemzetekkel. Ezért van az, hogy a nehézségek idején mi, vagyis Oroszország és az afrikai nemzetek mindig számíthattunk egymásra”. Később Kirill elárulta, hogy „az elmúlt másfél évben a Pátriárkai Exarchátus több mint 200 plébániát nyitott több mint 25 afrikai országban”. Hozzátette, hogy „sokan értékelik, hogy mi olyan egyház vagyunk, amely nem torzítja el az erkölcs Isten adta normáit az új ideológiai brandek hajszolásában”. Az orosz politikusok és propagandisták mellett a ROC is „konzervatív” retorikával próbálja növelni Oroszország népszerűségét Afrikában. Egy szerzetes-pap, Stefan (Igumnov) például kijelentette: „A világ a változások korszakán megy keresztül. Egyfajta mérföldkövet lépünk át, amely után a világrend másképp fog kinézni. Oroszország és az afrikai országok példát mutathatnak a világ többi részének. A nemzetek és országok közötti együttműködés új modelljét kell megtalálnunk. Oroszország és Afrika közös munkával ezt kínálhatná a világnak”.
A hagyományos retorikán kívül a csúcstalálkozó azt is bemutatta, hogy milyen kapcsolat van a ROC és néhány nagy orosz államilag szponzorált vállalat között, amelyek Moszkva afrikai érdekeit támogatják. Maria Lvova-Belova, a gyermekek jogaiért felelős orosz elnöki biztos, aki ellen a Nemzetközi Büntetőbíróság elfogatóparancsa van érvényben az ukrán gyermekek elrablásában és átnevelésében játszott szerepe miatt, kijelentette, hogy „a ROC alapján mi (Oroszország) különböző humanitárius projekteket valósítunk meg, amelyek célja az afrikai gyermekek megsegítése. Több olyan céggel folytatunk tárgyalásokat, amelyek jelen vannak Afrikában, mint például a Rusal, a Roszatom, vagy az Orosz Államvasutak.”
A ROC kampányának harmadik szakasza idén kezdődött, és máris több afrikai ország csatlakozott az egyházhoz. Zaraiszki Konsztantyin szerint 17 különböző afrikai ország 218 afrikai papja – akik 29 afrikai országban dolgoznak és „éltetik” a közösségeket – hivatalosan is a ROC tagja.
Moszkva már most is kihasználja a ROC növekvő befolyását, és egyre több afrikait toboroz, hogy csatlakozzanak az orosz fegyveres erőkhöz, hogy Ukrajnában harcoljanak. A hírek szerint azok az afrikai diákok, akik Oroszországban dolgoznak és élnek, hogy a ROC kolostorait újjáépítsék a Rjazanyi Területen, csatlakoznak az orosz hadsereghez. Míg az orosz tisztviselők és a ROC képviselői tagadják ezeket a jelentéseket, az úgynevezett „Donyecki Népköztársaság” illetékesei ennek ellenkezőjét erősítették meg.
A Novaja Gazeta Europa oknyomozó jelentése szerint Konsztantyin Malofejev „ortodox oligarcha” elősegíti és koordinálja az afrikai zsoldosok toborzását. Malofejev korábban Igor Girkin (Sztrelkov) donbásszi katonai „kalandozásai” során szponzorálta Girkint-Sztrelkovot még 2014-ben. A jelentés szerint állítólag burundi, kenyai, kameruni, madagaszkári és ugandai állampolgárokat azonosítottak az orosz erők soraiban a megszállt területeken készült fényképeken. Ők a „Nyikolo-Ugresszkaja ortodox lelki szeminárium diákjaiként” érkeztek Oroszországba, építési projektekben vettek részt, és állítólag végül Ukrajnában kötöttek ki harcosként. Az egyik afrikai diák szerint a moszkvai Jakimanka kerületben található „Zsar-ptyitca” (Tűzmadár) orosz–kínai kulturális központ irányítja a toborzási folyamatot. A jelentések szerint „szeminaristákat” is toboroztak „építési projektek” lebonyolítására Rjazany, Moszkva, Tver, Jaroszlavl és Kirov megyékben. A Novaja Gazeta Europa igazolni tudta, hogy legalább 26 ilyen afrikai „diákot” toborzott be a „Zsar-ptyica” központ. Az Ukrajnában harcoló külföldi diákok pontos száma nem ismert, de oroszbarát források arra hivatkoznak, hogy 4000 és 18 000 között járhat az orosz oldalon harcoló külföldi állampolgárok száma. A ROC-on keresztül toborzott afrikaiak száma azonban ismeretlen.
A gyarmatellenes retorika ellenére az orosz toborzók a több mint 1,3 milliárd lakosú és 54 országot magában foglaló Afrikát érdekes és potenciálisan jövedelmező piacnak tekinthetik. Az alacsony életszínvonal és szociális biztonság, a konzervativizmus felé való törekvés, valamint a Nyugat csökkenő népszerűsége, párosulva Oroszország növekvő szerepvállalásával a kontinens ügyeiben, hasznos eszközzé válhat Moszkva számára Ukrajnában. A ROC afrikai terjeszkedése és a háborúban harcoló afrikai diákokkal való kapcsolata az egyház szerepének fontosságát mutatja a Kreml számára az Ukrajna elleni „hosszú háború” megvívásában.
Hát, így már másként néz ki a dolog. Nem is annyira humoros: az egy dolog, hogy légiósnak jelenleg nyoma sincs Ukrajnában, de ha megérkeznek a kenyai segédcsapatok és a szenegáli lövészek, tuaregekkel vegyesen, még a végén tényleg megeshet, hogy a Donyec mentén fognak megütközni Cochran tábornok csapataival az afrikai fegyveres papi szeminaristák, Volga-néphimnuszokat énekelve, szuahéli nyelven.
Persze, ha a Tuskó Hopkins rászabadítja a vérmedvéket az elefántokra, az elefántokat meg a tűzmadarakra, akkor más a helyzet.
Szele Tamás
