A „határok nélküli” orosz–kínai partnerség feszültté vált a Fekete-tengeren, ahol a Kreml gazdasági alárendelt státusza miatt fennáll a veszélye, hogy érdekei veszélybe kerülnek. Ezt a helyzetet elemzi a CEPA hasábjain Nino Lezhava és Leon Hartwell.
Az illegálisan megszállt Abházia területén, Ocsamcsirében egy állandó orosz haditengerészeti támaszpont építése folyik, alig több mint 18 mérföldre (30 km) egy tervezett, kínai üzemeltetésű mélytengeri kikötőtől Anakliában.
Ez nem okozhat problémát, ugye? Elvégre a két ország úgynevezett korlátlan partnerséget kötött, és Kína tartja el Oroszország hadigépezetét.
A két projekt közelsége és az általuk képviselt eltérő ambíciók azonban jól mutatják a kapcsolat összetettségét. Végül is ez az, amit Oroszország szívesen nevez „közel-külföldnek”, és ahol hagyományosan érzékeny a határai körüli állítólagos jogokra. Oroszország számíthat Kína gazdasági támogatására, de óvakodik Peking növekvő befolyásától.
A haditengerészeti támaszpont építése kísérletet jelent az orosz stratégiai befolyás megerősítésére a Fekete-tenger térségében, amely az orosz–ukrán háború miatt fokozott jelentőségű színtér. Bár a kikötő elhelyezkedése nem ideális a közvetlen katonai szerepvállaláshoz (a tenger keleti részén fekszik), stratégiai logisztikai csomópontként szolgálhat Oroszország számára, potenciálisan támogatva az utánpótlási vonalakat. Továbbá távolabb van Szevasztopol és Novorosszijszk kikötőitől, amelyek közül mindkettő ukrán támadásnak volt már kitéve, és ezért sebezhetőnek számítanak.
Az ocsamcsiréi bázis építése azt is jelzi, hogy Moszkva válaszolni kíván Peking egyre növekvő dél-kaukázusi jelenlétére, különösen Anaklia közelében, amely a kínai „Egy Öv, Egy Út” kezdeményezés egyik kulcsfontosságú csomópontja. Egy grúz jelentés szerint 2021 óta minden 100 millió dollárnál nagyobb értékű projektet kínai pénzből finanszíroztak. Tehát, bár Oroszország nem remélheti, hogy utoléri a kínai gazdagságot, a bázisok közelsége minden bizonnyal a Kreml befolyásának fenntartását hangsúlyozza. Egyértelmű feszültség van a „korlátlan partnerség” narratívája és a valóság között.
Kína 49%-os tulajdonrésze az anakliai létesítményben azt a tágabb stratégiát tükrözi, hogy a kereskedelmi dominanciájának erősítése érdekében globális kikötővagyont szerez. Ez a létesítmény a Középső Folyosó projekt része, és létfontosságú Ázsia és Európa Fekete-tengeren keresztül zajló összeköttetése szempontjából. A Kreml számára Kína növekvő befolyása a Kaukázusban azzal a kockázattal jár, hogy csökken a saját ellenőrzése a regionális kereskedelem felett.
Oroszország mindazonáltal tovább bővíti katonai együttműködését Kínával, amint azt a Távol-Keleten a 2024-es tengeri együttműködési gyakorlatban való részvétele is mutatja. Ez a gyakorlat tükrözi közös stratégiai érdekeiket, különösen a nyugati befolyás ellensúlyozását, de egy másik, kevésbé hangsúlyozott pontot is kiemel. A Kreml Ukrajna megtámadásáról szóló döntése miatt híján van a szövetségeseknek. Kína nélkül magányos szereplő a nemzetközi színtéren.
Az eredmény? El kell fogadnia mindent, amit Hszi Csin-ping kínál, és a Peking növekvő befolyásával kapcsolatos félelmei szükségszerűen eltompulnak.
Ugyanakkor az orosz bázis közelsége a kínai gazdasági beruházásokhoz jelentős kockázatot jelent Peking számára. Mivel Ukrajna továbbra is ott vívja a háborút, ahová Oroszország katonai eszközöket telepít, bármilyen orosz támaszpont kiépítése növeli annak valószínűségét, hogy Kijev célba veszi a területet. Egy több millió dolláros kikötő (a korábbi becslések szerint a projekt 2,5 milliárd dollárba kerülhet) a katonai akció helyszínének közelében drága beruházássá válhat.
Mindkét fél tisztában van a kapcsolatuk alapjaival. Peking továbbra is Oroszország legnagyobb olcsó olaj-vásárlója, a kereskedelem pedig felpörgött, így a kínai import is ugrásszerűen megnőtt. Oroszország a szankciókat kijátszó, kiterjedt hálózata ellenére is nehezen tudja máshonnan beszerezni a kettős felhasználású termékeket, mind megfelelő mennyiségben, mind kellő minőségben.
De nem hagyhatja, hogy Kína ellenállás nélkül terjeszkedjen. Nemcsak haditengerészeti infrastruktúráját bővíti a Fekete-tengeren, hanem infrastrukturális fejlesztések, valamint diplomáciai és gazdasági kezdeményezések révén igyekszik megerősíteni befolyását az egész régióban. Ennek egyik központi eleme az abház vasúthálózat újjáépítése, amely javítja Moszkva kapcsolatait Iránnal és a Perzsa-öböl térségével, ezáltal megerősíti a nyugati ellenőrzés alatt álló folyosókat megkerülő kereskedelmi útvonalakat.
Emellett elmélyíti kapcsolatait Azerbajdzsánnal és Iránnal is; utóbbi kulcsfontosságú szövetségesévé és haditechnikai eszközök – többek között ballisztikus rakéták és drónok – szállítójává vált az Ukrajna elleni háborúban. Vlagyimir Putyin magas szintű látogatásokat tesz Teheránban és Bakuban, hogy hangsúlyozza a kapcsolatok fontosságát.
Kína, a legtöbb nemzethez hasonlóan, nem ismeri el a szakadár, Oroszország által megszállt Abházia és Dél-Oszétia köztársaságokat, részben azért, hogy ne veszélyeztesse Tajvannal kapcsolatos álláspontját. Ez kétszeresen is kényessé teszi Peking számára Oroszország abháziai katonai megerősödését.
A Nyugat számára az Oroszország és Kína közötti feszültségek a Fekete-tengeren egyszerre jelentenek kihívást és lehetőséget.
Az ocsamcsirei támaszpont megnehezíti a NATO azon képességét, hogy erőt fejtsen ki a térségben, ugyanakkor lehetőséget kínál a Grúziával és más fekete-tengeri államokkal való kapcsolatfelvételre. Anaklia végre mélytengeri kikötőt adhat Grúziának, és így kulcsfontosságú kereskedelmi csomóponttá válhat Európa és Ázsia között. Ez felgyorsíthatja Grúzia gazdasági fejlődését és erősítheti a Nyugathoz fűződő kapcsolatokat. Sok múlik majd az októberi, kritikusnak számító grúziai választásokon, amelyek az ország stratégiai kilátásairól szóló népszavazássá válhatnak.
A NATO-nak és az Európai Uniónak készen kell állnia arra, hogy gyorsan cselekedjen a tekintélyelvű befolyás ellen. De ehhez készséges partnerekre is szükség van, és jelenleg ezekből kevés van.
Azért ha Marco Polo megérhette volna, hogy az orosz és kínai érdekek a Fekete-tenger keleti térségében ütköznek…
Szele Tamás
