Kérem, amint az a Jamestown Alapítvány tanulmányából kitűnik, keresztes háború készül Moldovában. Éspedig nem muzulmánok vagy más hitűek ellen, nem a bogomilokat vagy az albigenseket akarják megtámadni, ortodox torzsalkodik ortodoxszal. A tét természetesen az, hogy Moszkva megőrizze befolyását a régió felett.
A Moszkvai Patriarchátus Orosz Ortodox Egyháza (ROC MP), mely a Kreml egyik legfontosabb eszköze a volt szovjet térségben való befolyásának fenntartásában, újabb válsággal néz szembe, ezúttal Moldovában. Maia Sandu nyugatbarát elnök szövetségesei közül néhányan azt mondják, hogy követni akarják az ukrán példát, és be akarják tiltani a moszkvai egyházat, mivel külföldi érdekeket szolgál és ügynökhálózatot épít ki. Sandu tagadta, hogy ilyen tervei lennének, de kritikusai szerint ő csak álságos módon hazudik, attól való félelmében, hogy szavazatokat veszít az októberben esedékes elnökválasztáson. A Sandu és támogatói ellen irányuló folyamatos támadások emiatt az elképzelés miatt, valamint az ellene irányuló tömegtüntetések szervezése természetesen nagyon is a választási kampány része. Ezeket azonban nem szabad pusztán ennyivel elintézni, mert Moszkva mélyebb és régóta fennálló aggodalmát tükrözik, hogy a Nyugathoz képest befolyását készül veszíteni egy újabb országban, amelyet hagyományos befolyási szférájának részeként tart számon.
Ez a vereség Oroszországnak sokba fog kerülni, mivel az egyre inkább nyugatbarát Moldovában a lakosság több mint 90 százaléka ortodoxnak vallja magát. Ez még inkább aláássa a moszkvai patriarchátus azon igényét, hogy a posztszovjet térség összes ortodox népének nevében szólaljon meg. Ezeket az aggodalmakat fokozták a moldovai vallási élet sajátos körülményei. A moszkvai egyház betiltása felértékelné az ottani román ortodox egyház helyzetét, domináns vallási szervezetté tenné Moldovában, és akár utat nyithatna Moldova és Románia esetleges egyesülése számára is. Moszkva legnagyobb rémálmát jelenti a régióban az a lehetőség, hogy a román egyház befolyásának növekedése Moldovában tovább gyengítheti a ROC MP hatalmát Ukrajnában, amelyet Moszkva az ukrán államiság aláaknázására használt fel.
Más posztszovjet országokban a moszkvai egyház korlátozására vagy akár teljes betiltására irányuló törekvések az Oroszországtól független nemzeti ortodox hierarchiák létrehozására irányuló érthető törekvések részét képezik. A moldovai helyzet azonban sokkal bonyolultabb, mivel a terület történelme is bonyolult. Az elmúlt két évszázadban Moldovában a határváltozások nagyobb szerepet játszottak, mint szinte bárhol máshol Európában. Röviden, az orosz ortodoxia modernkori története a mai Moldova területén a 19. század első felében kezdődött, amikor az Orosz Birodalom elfoglalta a régiót az Oszmán Birodalomtól, és újjászervezte a meglévő ortodox jelenlétet a moszkvai pátriárkátus égisze alatt. Amikor Románia 1918-ban bekebelezte ezt a régiót, Bukarest a helyi egyházakat a Román Patriarchátus alá rendelte. Ez az elrendezés egészen a második világháborúig tartott, amelynek végén a Szovjetunió annektálta a mai Moldova területét, és a ROC MP lépett a román egyház helyébe. Amikor a Szovjetunió 1991-ben felbomlott, Moszkva önkormányzati státuszt adott a moldovai egyházának, de ezzel egyidejűleg a román besszarábiai ortodox egyház is visszatért és aktívabbá vált, bár jelentős kisebbségben maradt.
Felmérések szerint a moldovai lakosság 86 százaléka vallja magát a moldovai ortodox egyházhoz (MOC) tartozónak, ahogy a moldovai moszkvai egyház magát nevezi, míg csupán 11 százalékuk határozza meg magát a román besszarábiai metropolitához tartozónak. Mostanság némi erózió tapasztalható az előbbi támogatottságában, az elmúlt években a MOC mintegy 60 egyházközsége sorolta át magát a Besszarábiai Metropóliához. Ezek azonban a MOC 1200 egyházközségének csak mintegy öt százalékát teszik ki. Ha Chişinău betiltaná a MOC-ot, ahogyan azt a kormánypártban legalábbis néhányan támogatják, a pártot váltó egyházközségek aránya valószínűleg megnőne, bár a MOC egyházközségei közül legalább néhányan valószínűleg illegalitásba vonulnának, majd Moszkvától és máshol működő vallási jogvédő csoportoktól kérnének támogatást. Ez potenciálisan robbanásveszélyes helyzetet teremtene, ami talán az egyik fő oka annak, hogy Sandu hűvösen reagált a betiltás ötletére.
Valami más azonban jelentősebb lehet, legalábbis ami a Kremlt illeti. A MOC betiltása nem annyira egy moldovai nemzeti ortodox egyház megalakulásához vezetne, mint inkább a Bukarestnek alárendelt Besszarábiai Metropólia radikális bővüléséhez Moldovában. Ez növelné azoknak a moldovaiaknak a támogatottságát, akik kulturális, nyelvi vagy történelmi okokból a Romániával való újraegyesítésre törekedtek. Ami egyúttal a hátsó ajtón keresztül az Európai Unióba és az Észak-atlanti Szerződés Szervezetébe (NATO) való belépést is jelentené, mivel Románia mindkettőnek tagja. Az orosz hírügynökségek és a Moszkva-barát tisztségviselők és egyházi személyek által most a tiltással való fenyegetőzés miatt kifejezett indulatok nagy része szinte biztosan ezeket az aggodalmakat tükrözi, nem pedig a ROC parlamenti képviselője moldovai álláspontjának teológiai védelmét. A moldovai vallási élet valószínűsíthető átalakulása és ennek politikai következményei miatt a Kreml talán még a moszkvai patriarchátusnál is jobban aggódik e fejlemények miatt.
Van egy másik, közvetlenebb oka is annak, hogy miért aggodalmaskodik az orosz kormány a moszkvai egyház esetleges moldovai betiltása és a román Besszarábiai Metropólia általi felváltása miatt. Egy ilyen lépés megerősítené a román egyház pozícióját Ukrajnában. Jelenleg Ukrajnában több mint 150 000 román és 250 000 moldovai nemzetiségű lakos él, akiknek többsége románul beszél, és az ottani mintegy 120 besszarábiai egyházközség valamelyikét látogatja. Moszkvában egyesek máris igyekeznek kijátszani az ukrajnai román egyház és az ukrán kormány közötti feszültséget. A Kreml és ügynökei még a besszarábiai metropóliában is megpróbáltak szeparatista eszméket szítani, így várhatóan üdvözölni fognak minden ilyen irányú fejleményt. Az orosz fővárosban viszont a legtöbben valószínűleg attól tartanak, hogy a besszarábiai egyház ukrajnai felemelkedése újabb nyugatbarát szövetségest adna Kijevnek a határai mentén.
Tekintettel a Nyugaton a moszkvai egyház betiltására irányuló kijevi tervekre adott negatív reakcióra, lehetséges, hogy az újra megválasztott Sandu elnök nem fog az orosz egyház betiltására törekedni. A szövetségesei részéről érkező nyomás azonban azt jelenti, hogy a probléma akkor sem fog megszűnni, ha Sandu később nem cselekszik semmit. Ez a nyomás valószínűleg tovább tartja rajta Moldovát az esetleges betiltás felé vezető úton. Ami még drámaibb alapjává válhat egy még drasztikusabb moldovai szakításnak Moszkvával – annál is inkább, mert Moszkva aggódik amiatt, hogy a betiltás mit jelentene az ortodox világban betöltött státuszára nézve, és hogy milyen hatással lenne a Kreml politikájára Ukrajnában és a posztszovjet térség más részein.
Gyűlnek, gyülekeznek tehát a keresztes lovagok, egymás ellen fenekedve, amiből ugyan valódi háború nem lesz, de rengeteg perpatvar a közeljövőben igen. A moszkvai egyház betiltására talán nem kerül sor, de Moldovát ismerve, általános a vágy, hogy az ország kiszabaduljon a moszkvai befolyás alól, és valahogy Európához közeledjen – ez alól talán csak a moszkovita ellenzék jól megfizetett tagjai és vezetői a kivételek. A bukaresti befolyás minden bizonnyal erősödni fog a régióban, ha Maia Sandut újraválasztják.
De az elnökválasztásig ez a vita is kiváló eszköze a kampánynak, szóval gyülekeznek a keresztes lovagok, csörgetik a füstölőiket. Csak egymásnak ne essenek.
Szele Tamás
