Lai Csing-te tajvani elnök szellemes és logikusan, következetesen gondolkodó ember – most olyan ötlettel lepte meg a világot, hogy az fenekestől forgathatná fel az orosz–kínai kapcsolatokat, bár valószínű, hogy egy vita során Oroszországnak kéne engednie. Lássuk, mit vetett fel – a Jamestown Alapítvány tanulmánya alapján.
Szeptember 2-án Lai Csing-te tajvani elnök új dimenziót adott Kína irredenta követeléseinek, amikor azt javasolta, hogy ha Kína Tajvanra vonatkozó igényei a területi integritásról szólnak, akkor a Csing-birodalom által a 19. században átadott, Oroszországhoz csatolt területek visszaszerzését is követelnie kellene. Vlagyimir Putyin orosz elnök kormánya továbbra is csendes aggodalommal figyeli a távol-keleti tartományokkal kapcsolatos kínai szándékokat, amelyek egyébként lassan elnéptelenednek, miközben gazdaságuk stagnál. A kínai–orosz kapcsolatok a felszínen továbbra is nyugodtak, de Kína felemelkedése megváltoztatta a kétoldalú kapcsolat dinamikáját, és súlyt adhat Lai észrevételének.
A kínai–orosz kapcsolatok a tizenharmadik századig nyúlnak vissza. A tizenkilencedik század közepén Kína belesüllyedt abba, amit a történészek a „megaláztatás évszázadának” neveztek el. Ez az időszak a politikai instabilitással, a nyugati imperializmussal, valamint a Csing (Qing)-korszak alatti számos belső konfliktussal és lázadással kezdődött, és azzal ért véget, hogy a Kínai Köztársaság a második világháborúból a Nagy Négyek egyikeként került ki, és 1945-ben állandó helyet kapott az újonnan létrehozott ENSZ Biztonsági Tanácsában. A kínai-orosz határvidék régóta viták színhelye. Kína legrégebbi szerződését, a nercsinszki szerződést 1689-ben írták alá Oroszországgal. Közel két évszázaddal később, 1858. május 16-án a két állam aláírta az Aigun-i szerződést, amely az Amur folyó mentén húzódó határt állapított meg. Ezt két évvel később szorosan követte a pekingi szerződés. Ez a két „egyenlőtlen” szerződés együttesen lehetővé tette Oroszország számára, hogy vér nélkül annektáljon 231 660 négyzetmérföld (600 000 négyzetkilométer) területet Kínából, ami majdnem kétszer akkora, mint a mai Németország.
Az Orosz Birodalomnak átengedett területeket leszámítva a meggyengült Csing-dinasztia által adott koncessziók csak a Kínai Népköztársaság 1949-es, Mao Ce-tung általi megalapítása után szűntek meg. Sztálin 1953. márciusi halála után a Szovjetunió és Kína közötti kapcsolatok folyamatosan romlottak, mivel Mao úgy érezte, hogy az új szovjet vezetés revizionista. 1964-ben Mao felvetette az „egyenlőtlen szerződések” kérdését, és területi igényeket jelentett be a Szovjetunióval szemben 1,5 millió négyzetkilométernyi területre (580 ezer négyzetmérföld). 1969-ben rövid ideig tartó fegyveres konfliktus tört ki az Usszuri folyó Damanszkij-szigetén.
Mao 1976-ban bekövetkezett halála után Kína Szovjetunióval szembeni szigora alábbhagyott. A korábbi kínai legfőbb vezető, Teng Hsziao-ping később, 1989-ben tárgyalt Mihail Gorbacsov volt szovjet elnökkel a kapcsolatok normalizálásáról. Miközben megismételte a „tisztességtelen szerződések” tézisét, Teng mindazonáltal azt javasolta, hogy „zárjuk le a múltat és nyissuk meg a jövőt”. 2001-ben Csiang Cö-min volt kínai elnök az Oroszországgal kötött új barátsági szerződésben rögzítette a „jó szomszédság” elvét, amely lényegében nem tett említést a területi követelésekről.
Oroszország gyorsan reagált Lai elnök javaslatára. Ugyanazon a napon, amikor észrevételét tette, Marija Zaharova, az orosz külügyminisztérium szóvivője kijelentette, hogy ahelyett, hogy azt javasolná, hogy Kína „vegyen vissza” területeket Oroszországtól, Tajvannak Kína békés újraegyesítésre vonatkozó ajánlatára kellene összpontosítania, hozzátéve, hogy a két országnak nincsenek fennálló területi vitái. Zaharova azzal zárta mondandóját, hogy Lai nem jogosult Kína nevében beszélni az orosz területek tulajdonjogáról.
Putyinnak a maga részéről eltökélt szándéka, hogy hatalmas infrastrukturális projektek előmozdításával erősítse Oroszország pozícióit a Távol-Keleten. Még akkor is elmélyíti Oroszország szuverenitását az elnéptelenedett Távol-Kelet felett, amikor az Ukrajna elleni háborúja egyre keményebb szankcióknak teszi ki az orosz gazdaságot, növelve Kína jelentőségét Oroszország legfontosabb kereskedelmi partnereként.
Különböző becslések szerint a kelet-szibériai határ kínai oldalán 15-30-szor nagyobb a népsűrűség, mint az orosz oldalon. Oroszország legnépesebb szibériai területén, Primorszkij Krajban mindössze 13,5 ember jut egy négyzetkilométerre, míg a szomszédos Északkelet-Kínában 130 ember él egy négyzetkilométeren – ez közel tízszer nagyobb népsűrűség.
Az ilyen egyenlőtlenségek ellenére Oroszország eltökélt szándéka, hogy megerősítse távol-keleti jelenlétét. A szeptember 4-én Vlagyivosztokban tartott kilencedik Keleti Gazdasági Fórum plenáris ülésén Putyin arról beszélt, hogy kormánya erőfeszítéseket tesz a távol-keleti régiók gazdaságának megerősítésére, és megjegyezte: „Minden túlzás nélkül, a Távol-Kelet vált a legfontosabb tényezővé Oroszország pozíciójának megerősítéséhez a világban. … Az elmúlt tíz évben több mint 2000 km (1242 mérföld) vasúti pálya épült, és több mint 5000 km (3106 mérföld) felújítás történt a Transzszibériai Vasúton és a Bajkál-Amur Fővonalon”.
Putyinnal egy napon, ugyanezen a rendezvényen felszólalva Vitalij Szaveljev orosz miniszterelnök-helyettes megjegyezte, hogy a kormány az Orosz Vasutak keleti szekciójának teherbírását a jelenlegi évi 80 millió tonnáról 2032-re 270 millió tonnára kívánja növelni, ami hat év alatt 66 százalékos növekedést jelent.
A megbékélésre törekedve a Hszi-féle Kína külpolitikájának egyik fő pillérévé tette az Oroszországhoz való szorosabb közeledést. Hszi több mint egy évtizeddel ezelőtti hatalomra kerülése óta több mint 44 alkalommal találkozott Putyinnal. Hszi Csin-ping 2023 márciusában biztosította Putyint: „Jelenleg olyan változások zajlanak, amilyeneket 100 éve nem láttunk. És mi vagyunk azok, akik ezeket a változásokat együtt végrehajtjuk”.
Ha Kína területi követeléseket támasztana Oroszországgal szemben Lai igényei szerint, akkor Kína a Putyin-rezsim saját történelmi követeléseivel összhangban cselekedne. Ha Oroszország ragaszkodhat ahhoz, hogy Ukrajna, Fehéroroszország, a Baltikum és más területek történelmileg oroszok, akkor Kína viszont azt állíthatná, hogy Oroszország Távol-Keletének nagy területei történelmileg kínaiak. Mindezek mellett Kína robbanásszerű gazdasági növekedése Oroszország keleti részét fontos energia- és nyersanyagforrássá tette. Továbbá, amint azt Kína Egy Öv, Egy Út kezdeményezése meggyőzően bizonyította, Pekingnek nem kell területet elfoglalnia ahhoz, hogy uralja azt. Ahogy a Putyin-kormányzat folytatja a háborút, ami viszont további szankciókat eredményez, úgy nő Kína jelentősége az orosz gazdaság túlélése szempontjából. Az ősi kínai katonai stratéga, Sun Tzu szerint „Nem is harcolni, mégis alávetni az ellenséges sereget: ez a legjobb a jók között” – ez jól összefoglalja Kína jelenlegi kapcsolatát az Oroszországi Föderációval, amely ma már gyakorlatilag a Középső Birodalom gazdasági gyarmata.
Ahogy látom, nekünk már csak két dolgunk maradt. Kérni egy kávét és nézni, ahogy legyőzi a Medvét a Sárkány.
Szele Tamás
