Oroszországnak számos olyan törvénye van, amely egyedülálló a világon. Ilyen például a „ruszofóbia ideológiáját” vagy az „LMBTQ ideológiát” tiltó paragrafus – a naiv, európai ember csak vonogatja a vállát, hogy hiszen ilyesmik nincsenek, minek tiltani őket? Most éppen a „gyermekmentességi ideológiát” készül betiltani a Duma, persze ilyen sem létezik, de hogy mi ezzel a valós céljuk, azt leginkább a Jamestown alapítvány írása magyarázza meg.
Szeptember végén Oroszország újra fontolóra vette a „gyermekmentes ideológia” (чайлдфри) tiltásáról szóló törvény meghozatalát, amely a gyermekvállalástól való idegenkedést szankcionálná. A két évvel ezelőtt az Állami Dumába beterjesztett törvényjavaslatot akkor módosítás céljából félretették. Míg a nyár folyamán a törvényjavaslat körüli viták zajlottak, szeptember 23-án a jelentések megerősítették, hogy a kormány „koncepcionálisan támogatja a javasolt törvényjavaslatot, amely megtiltja a gyermekmentes ideológiát támogató propagandát”. E jelentések szerint „a törvényjavaslat célja a hagyományos családi értékek megőrzése és megerősítése”, és „a gyermekvállalás elutasítását propagáló információk interneten, médiában, filmekben és reklámokban való terjesztése elleni védelem létrehozását irányozza elő”. Oroszország súlyos demográfiai válságban van, mivel a háború miatt rohamosan nő a halálozási arány, ami hozzájárul az ország drasztikus népességcsökkenéséhez. A Kreml csak ennyit tehet a születési arány javításáért. Ennek érdekében a kedvenc módszeréhez fordul: az elnyomáshoz és a polgárok feletti ellenőrzéshez.
A szakértők megjegyzik, hogy semmilyen tilalom nem tudná jelentősen növelni a születési rátát Oroszországban, mivel a modern életmód és az emberek reprodukciós hajlamai szilárdan megalapozottak. Ebben a tekintetben bőséges objektív oka van annak, hogy az emberek elutasítják a gyermekvállalást Oroszországban: elsősorban a szegénység és a háború. A „Russian Field” orosz kutatócég szerint a gyermektelen oroszok 17 százaléka a szegénység és a munkanélküliség miatt nem akar gyermeket. A Kreml aggodalmaival ellentétben az (állami tulajdonú) Orosz Közvélemény-kutató Központ főigazgatója, Konsztantyin Abramov által közölt adatok szerint az oroszoknak csupán 6 százaléka tartja ideális megoldásnak a gyermektelenséget. Ez a vélemény, ha nagyon erőltetik, valószínűleg ellenséges „ideológiai” hozzáállásnak minősülhet majd.
A törvényjavaslat szerzői és támogatói a gyermektelenség ideológiáját „az információs hadviselés veszélyes eszközének” nevezik. Ilyen nézeteket propagáló szervezet természetesen nem létezik. A független újságírók attól tartanak, hogy a gyakorlatban ez az elnyomás mindenkit érinthet, aki nyilvánosan bevallja, hogy még nem áll készen a gyermekvállalásra. Hasonló helyzet állt elő korábban a szintén nem létező „a nem hagyományos szexuális kapcsolatokat támogató mozgalom” betiltását követően, amely lehetővé tette, hogy az LMBT közösség bármely képviselőjét vagy a velük szimpatizáló embereket „szélsőségesnek” minősítsék.
Az új törvény célja nem annyira a születésszám növelése Oroszországban, mint inkább a feltételek megteremtése ahhoz, hogy jogi úton üldözzenek mindenkit, aki megemlítette, hogy valamilyen okból kifolyólag nem kíván a közeljövőben gyermeket vállalni. Ez a különösen széles hatáskör kezd jellemzővé válni a kortárs orosz elnyomó törvényekre. E törvények célja egyrészt a másként gondolkodók elleni küzdelem, másrészt a félelem gerjesztése azáltal, hogy növelik azoknak a számát, akiket büntetőjogi vagy közigazgatási szabálysértéssel való meggyanúsítás veszélye fenyeget. Más szóval, a Kreml egyre bővülő szabályozása a büntetőeljárástól való félelemre támaszkodik a viselkedés ellenőrzése céljából, feltételezve, hogy a polgárok mindent megtesznek majd a vádak elkerülése érdekében. Szeptemberben például hazaárulással vádoltak meg egy Tyumeny területi lakost, mert programozóként dolgozott egy külföldi cégnél.
Az ilyen gumitörvények, rendkívül tág értelmezésükkel együtt, kiváló eszközt jelentenek a lakosság ellenőrzésére. A bűnüldöző szervek és a különleges szolgálatok megzsarolhatnak valakit azzal, hogy büntetőeljárást indítanak ellene, pénzt vagy „szolgáltatásokat” követelve. Ha azok, akik tudatosan az ellenzékiség útját választották, ellentmondanak az ilyen nyomásgyakorlásnak, a Kreml provokálva érzi magát, ami azt eredményezi, hogy az átlagemberek egy újabb elnyomó törvény célpontjává válnak – és ezt követően könnyebben engednek a zsarolásnak.
Figyelemre méltó, hogy a gyermekvállalás nem garantálja, hogy az ilyen törvények nem jelentenek elnyomást. Az orosz kormány gyakran gyakorolt befolyást a családokra azzal, hogy elvette tőlük a gyerekeiket. Független újságírók 2017-ben arról írtak, hogy a gyámhatóságok leggyakrabban nem a szociálisan hátrányos helyzetű szülőktől veszik el a gyerekeket, akiknek összességében nincs meg a képességük arra, hogy gondoskodjanak a gyermekeikről, hanem a szegény emberektől, még olyan esetekben is, amikor az életkörülmények nem veszélyesek a gyermekre nézve. Gyakoriak azok az esetek is, amikor a tűzesetek után az állam nem nyújtott elegendő kártérítést az áldozatoknak, és a szociális szolgálatok ahelyett, hogy segítettek volna az érintett családoknak, elvették a gyermekeiket.
Az Ukrajnával folytatott teljes körű háború kezdete óta a gyermekek elhurcolása a másként gondolkodókra gyakorolt nyomásgyakorlás egy általános módjává vált. Ennek legnyilvánvalóbb esete az volt, amikor az állam a 13 éves Mása Moszkaljevát fiatalkorúak börtönébe küldte, miután az iskolai művészeti órán háborúellenes képet rajzolt. Mása apja ellen a „hadsereg lejáratására” vonatkozó cikkely alapján indítottak eljárást, és házi őrizetbe helyezték. A kislányt először árvaházba vitték, majd átadták az édesanyjának, aki korábban több évig nem volt hajlandó magához venni a gyermeket. A lányának írt levelében Mása apja azt mondta neki, hogy az állami őrizetben maradás helyett menjen el bármelyik rokonához, aki hajlandó őt magához venni, mert az biztonságosabb lenne, valószínűleg a „bűntett” jellege miatt.
A társadalom kordában tartásának másik eszköze a sok orosznál felhalmozódott hatalmas adósság, amely csak növekszik. Szeptemberben az orosz központi bank 19 százalékra emelte a kamatlábat, és más bankok is követik a példáját. Ennek ellenére a magánszemélyek továbbra is havonta több százmilliárd rubelt vesznek fel kölcsön – a vállalatok pedig trilliárdokat. Az orosz lakosság jövedelme az utóbbi időben növekszik, ezért az emberek igyekeznek minél több vásárlással, készletek felhalmozásával megelőzni az áremelkedést. Szakértők azonban arra figyelmeztetnek, hogy a jövedelemnövekedés jövőre lelassul, ami megnehezíti a hitelek visszafizetését. Sok szerződéses katona egyik fő indítéka, aki belépett az Ukrajna elleni háborúba az adósságai visszafizetése volt, ami perverz ösztönzést jelent az orosz kormány számára, hogy adósságcsapdában tartsa állampolgárait.
A közvélemény manipulálása a végső eszköz arra, hogy az átlagembereket ellenőrzés alatt tartsák. Nemrégiben az orosz propagandisták azt állították, hogy az orosz társadalomban nem az a probléma, hogy az élet mindennapi örömei, például a szórakozás, a bárok vagy a mozik élvezete megszűnik – ezekről azt állítják, hogy a megszokott módon folytatódnak, különösen Ukrajna megszállt területein –, hanem hogy azok az emberek, akik nem figyelnek a háborúra, nem vesznek részt a „nagy történelmi próbatételben, amely a szemük előtt zajlik”. Ide tartozik az oroszok túlnyomó többsége, akik legtöbbje ellen a Kreml könnyen célzott zaklatási kampányt indíthatna. Ezt a technikát alkalmazták például a „majdnem meztelen partyn” résztvevők ellen, akiknek szervezői ezután nemcsak „bűnbánó” videókat rögzítettek, hanem a Donbaszba, köztük a megszállt Mariupolba is elkezdtek ellátogatni (előadóművészként). Az, hogy a Kreml a „gyermektelen ideológiát” tiltó törvényt fontolgatja, megerősíti az általános érzést, hogy Oroszországban nincsenek jogok. Az embereket csak még inkább függővé teszi majd a törvény az államtól, hiszen minden vágyuk, hogy elkerüljék az üldözést és az elnyomást.
Ehhez sokat hozzátenni nem lehet, ha csak azt nem, hogy ahol azért hoznak törvényt, hogy vissza lehessen élni vele, ott rövidesen élni sem nagyon lehet. Se oda, se vissza.
Szele Tamás
