Sietek leszögezni, hogy a volt kínai külügyminiszterről van szó, bár ez sem olyan nagyon egyszerű, mert közben már egészen más intézi Kína külügyeit, ugyanakkor hivatalosan akkor is Vang Ji intézte a dolgokat – a mostani verzió szerint – amikor még elvileg Qin Gang lett volna hivatalban. Mindegy, Keleten semmi sem egyszerű. De lássuk, hogyan mutatja be ezt a nem mindennapi esetet a Jamestown Alapítvány honlapja.
2023 júniusában a Kínai Népköztársaság (KNK) akkori külügyminisztere, Qin Gang (秦刚) eltűnt a nyilvánosság elől. A sorsáról találgatások indultak, többek között arról, hogy megkínozták és kivégezték, mert nyugati kém volt (bár ez, ha nem is állna példa nélkül a diplomácia történetében, igen ritka eset volna). Idén azonban olyan hírek láttak napvilágot, amelyek szerint még életben van, és a Kínai Kommunista Párt (KKP) aktív, bár lefokozott tagja.
Az engedékenység első jelei hónapokkal ezelőtt jelentek meg. Qint „elvtársként” emlegették, és megengedték neki, hogy februárban lemondjon az Országos Népi Kongresszusban (más néven: Nagy Népi Gyűlés), júliusban pedig a Kínai Kommunista Párt (KKP) Központi Bizottságában betöltött helyéről, ahelyett, hogy kizárták volna. Augusztus végén. Nyugati kiadványok, köztük az Intelligence Online és a The Washington Post meg nem nevezett forrásokra hivatkozva arról számoltak be, hogy a leváltott miniszter most igazgatóhelyettes a World Affairs Pressnél, a kínai külügyminisztérium alá tartozó kiadói részlegnél.
Ha Qin a World Affairs Press-nél dolgozik, akkor ez a jelek szerint államtitok, bár meglehetősen nyílt. A szervezet „Company Leadership (公司领导)” oldalán csak két igazgatóhelyettes, Yan Nan (闫楠) és Gu Yu (谷雨) szerepel. A honlap egyetlen oldalán sem szerepel Qin Gang, még azokon sem, amelyeken a munkavállalók gyűléseiről készült fotók szerepelnek. A The Washington Post riporterének, aki augusztusban ellátogatott a World Affairs Bookshopba, a személyzet azt mondta, hogy nem hallottak arról, hogy Qin Gang az egyik munkatársuk lenne.
Mi lehetett az eltűnés oka?
Nem sokkal a Qin-saga kezdete után a Financial Times és a Wall Street Journal meg nem nevezett forrásokra hivatkozva arról számolt be, hogy az egykori külügyminiszter problémáinak hátterében a Fu Xiaotian-nal (傅晓田) folytatott viszonya és mostohagyermeke áll, aki most szintén az eltűntek között szerepel. Fu asszony korábban a Phoenix Television Network (凤凰卫视) egyik prominens műsorvezetője volt, ahol a „Beszélgetés a világ vezetőivel (风云对话)” című, kétnyelvű, angol és kínai adást vezette. A műsorban Fu olyan prominens személyiségekkel készített interjút, mint Ban Ki Mun volt ENSZ-főtitkár, Shinzo Abe néhai japán miniszterelnök, John Kerry volt amerikai külügyminiszter és Bashar Al Asszad szíriai diktátor. Interjút készített Qin Ganggal is, aki korábban a Kínai Népköztársaság Egyesült Államokbeli nagykövetének tisztségét töltötte be.
Fu interjúi még mindig kiemelt helyen szerepelnek a „Beszélgetés a világ vezetőivel” Youtube-csatornán, háttérbe szorítva utódja, Nancie Zhu interjúit. A Qin Ganggal készített beszélgetés továbbra is elérhető. Figyelemre méltó, hogy a Kínai Népköztársaság washingtoni nagykövetségének weboldalán egy oldal még mindig bizonyítja, hogy az interjú megvalósult, és hivatkozik a Phoenix Televízió weboldalának arra az oldalára, amely korábban közzétette az interjút (amelyet mostanra levettek). Ez arra utalhat, hogy valamilyen formában megőrizte hathatós támogatását.
A pár állítólag 2010-ben találkozott Londonban, amikor Qin a Kínai Népköztársaság Egyesült Királyságba delegált követeként ott tartózkodott, majd a Pekingbe való visszatérése után intim viszonyba kerültek. Később, amikor Qin a Kínai Népköztársaság amerikai nagyköveteként szolgált, különböző források arról számoltak be, hogy Fu asszony egy nagy házban rendezkedett be a kicsiny, de jómódú dél-kaliforniai városban, Newport Coastban. A kilenc fürdőszobával és nyolc hálószobával rendelkező házat a Zillow szerint akkoriban több mint 48 000 dollárért bérelték havonta. Ez nem meglepő, tekintve Fu nyilvánvalóan nagy vagyonát. 2016-ban, amikor az Egyesült Királyságban élt, Fu „nagylelkű ajándékok sorozatát” nyújtotta a Cambridge-i Egyetem Churchill College-jának, ahol 2007-ben diplomát szerzett pedagógiából. Adományai elismeréseként a főiskola, amely nem kívánta nyilvánosságra hozni az ajándékok értékét, egy kertet nevezett el róla. Fu talán túlélte ezt az ügyet, talán nem, de X- (korábban Twitter-) fiókja tovább él, ahol 2023 áprilisáig posztolt fényűző életmódjáról. Nyílt dicsekvése a gazdagságával 2023 elején tetőzött azzal, amit sok megfigyelő nagyon nyilvános célzásokként értelmezett a WeChaten és a Twitteren, hogy új gyermekének Qin Gang az apja, bár a kettejük közötti bármilyen viszony továbbra sem megerősített.
A házasságon kívüli viszonyok nem ritkák a KKP elitjében, de a büntetés rangtól függően változik. Tomohiko Taniguchi, a Tsukubai Egyetem professzora, aki korábban a néhai Shinzo Abe miniszterelnök tanácsadója és a japán kabinet titkárságának tanácsosa volt, egy interjúban felvetette, hogy ha „külföldön hivalkodó és fényűző életet élnek, amely jól látható az egyszerű kínai polgárok számára, akkor minél magasabb pozícióban vannak a pártban és a kormányban, annál valószínűbb, hogy büntető intézkedések célpontjai lesznek”. Taniguchi felvetette, hogy az is lehetséges, miszerint Qint és Fu-t megbüntetik, hogy „elrettentő példát statuáljanak”.
Qin nem az első potenciálisan kompromittálódott KNK-diplomata. Az ügy égbekiáltó biztonsági aggályokat vetett fel. Lehetséges, hogy amerikai és más nyugati megfigyelők is látták azokat a nyilvános közösségi média-bejegyzéseket, amelyek a házasságon kívüli kapcsolatra utaltak. Ha ez így van, akkor az is lehetséges, hogy az FBI kompromittálhatta Qin Gangot vagy Fu Xiaotian-t, esetleg mindkettőt. A kapcsolat nyilvánvaló nyitottsága miatt nehéz elhinni, hogy Qin társai a Kínai Népköztársaság washingtoni nagykövetségén nem jelentették azt a saját biztonsági hatóságaiknak, különösen azoknak, akik közvetlenül a helyszínen tartózkodtak – a nagykövetség biztonsági irodájának és az ott állomásozó állambiztonsági és közbiztonsági összekötő tiszteknek.
Qin Gangnajk és szeretőjének, valamint annak gyermekének eltűnése, valószínűleg vizsgálat céljából, „a kínai külügy és a kínai Állambiztonsági Minisztérium (MSS) korlátozott intézményi felkészültségét mutatja” – mondta a China Briefnek egy Kelet-Ázsiában dolgozó biztonsági elemző. Két korábbi ismert kompromittációs eset is érintette a KNK nagyköveteit. 2014-ben Ma Jisheng (马继生), a KNK akkori izlandi nagykövete hat hónapra eltűnt a házastársával együtt, majd az MSS letartóztatta, mert államtitkokat szivárogtatott ki Japánnak. (Ma korábban 1991-1995 és 2004-2008 között Japánban állomásozott). 2006 decemberében Li Bint (李滨), a KNK dél-koreai nagykövetét letartóztatták, mert információkat továbbított a fogadó kormányának Kim Dzsong Il észak-koreai vezető KNK-ba tett látogatásáról. Egy biztonsági elemző, aki névtelenséget kért enek a kényes kérdésnek megvitatása ügyében, hozzátette, hogy „a politikai kinevezések minden autoriter rezsimben a vezető akaratának kiterjesztését jelentik”. A vezető megkérdőjelezhetetlen döntései akadályozhatnak minden olyan folyamatot, amely a potenciális kockázati tényezők azonosítására irányul – mondta. Egy másik elemző, Stephan Blancke, a Royal United Service Institute munkatársa, aki az Intelligence Online számára is ír, megjegyezte, hogy „minél tekintélyelvűbb lesz egy rendszer, annál korruptabbá és maffiaszerűbbé válik”.
A Qin-Fu ügy lehetőséget kínál az MSS és más, esetleg vizsgálatot folytató ügynökségek számára a KNK tengerentúli eszközeinek biztonságának ellenőrzésére. Ezek a vizsgálatok logikusan kiterjednének a nem hivatalos fedésben dolgozó, titkos állambiztonsági rezidentúrákra külföldön, az Egyesült Front Munkaosztályának irodáira és a KNK Közbiztonsági Hivatalai által működtetett „tengerentúli rendőrőrsökre” egyaránt.
Az egyszerű vizsgálaton túl a pártállam válasza inkább egy tisztogatásra hasonlíthat. Ez azt jelezné, hogy a rendszer hosszú távú problémái továbbra is megoldatlanok, beleértve – jegyzi meg Taniguchi professzor – „a politikai kultúrát, amely azt diktálja, hogy az embernek a saját maga által megszerzett vagyonát kell felmutatnia”. Egy ilyen átfogó erőfeszítés az érintett szervek kivizsgálására vagy megtisztítására egyelőre nem több, mint spekuláció. Azok a pletykák, amelyek szerint Fu Xiaotian-t a KKP elitjének politikai játszmájában használták fel, hogy megbuktassák Qin Gangot és zavarba hozzák Hszi Csin-ping főtitkárt, szintén megalapozatlanok maradnak.
Válasz lehetne a problémára egy olyan rendszer kifejlesztése, amely a bennfentes fenyegetések felderítésére szolgál. A Kínai Népköztársaság első évtizedeiben a diplomaták nem találkozhattak egyedül külföldiekkel, ehelyett a személyzet tagjai kísérték őket, akik figyelték a megbízót és figyelték egymást (az állambiztonsági ügynökök diplomáciai vagy más fedőlegendával talán kivételt képeztek). Egy korábbi európai illetékes szerint a KNK az elmúlt években visszatért ehhez a módszerhez. A belső megfigyelési rendszereknek azonban nem kell az ilyen nyílt, humánerőforrás-igényes módszerekre korlátozódniuk.
A kínai külügyminisztérium egy kapcsolódó rendszert fejlesztett ki a tengerentúlon működő kínai magáncégek megfigyelésére. Szeptember 27-én az Ausztrál Stratégiai Politikai Intézet (ASPI) hozta nyilvánosságra az MFA által kifejlesztett, „Safe Silk Road Network (平安丝路网)” nevű mobiltelefonos alkalmazás történetét, amelyet az Egy Öv, Egy Út (OBOR) kezdeményezésben részt vevő kínai vállalatokra erőltetnek. A „Biztonságos Selyemút Hálózat (平安丝路网)” 2017 szeptemberében kezdte meg működését, és olyan országok biztonsági aggályairól szóló híreket közvetít, ahol kínai vállalatok tevékenykednek. A platform némileg hasonlít az amerikai, ausztrál és más törekvésekre, például az amerikai külügyminisztérium tengerentúli biztonsági tanácsadó testületére (OSAC), annak Smart Traveler Enrollment Programjára (STEP) és a canberrai Smartravellerre. Az ASPI kutatása szerint azonban a KNK platformja messzebbre megy, mint nyugati analógjai. Eltérően ezektől a többi programtól, a „Biztonságos Selyemút” nem nyilvános, kifejezetten az OBOR-vállalkozásokra szabott, és – ami a legfontosabb – részletes információkat kér, és néhány esetben megköveteli a vállalatok saját tevékenységéről és a helyi körülményekről szóló adatokat ahelyett, hogy csupán hasznos biztonsági tippeket adna. Lehetséges, hogy az MFA hasonló rendszert tudna kialakítani, hogy figyelemmel kísérje a közvetlen szolgáltatási körébe tartozó vállalatokat.
Qin Gang eltűnése óta, ha kevés információ is akad, de tudni róla valamennyit. Két dolog miatt lehetségesnek tűnik, hogy Qin Gang testileg, megmenekült, ha karrierje derékba is tört. Először is, ahogy fentebb említettük, hivatalosan „elvtárs” néven emlegetik, ami azt jelzi, hogy él, lélegzik, és tisztázták az olyan súlyos vádak alól, mint a kémkedés. Másodszor, bár nincs pontos precedens Qin szorult helyzetére, a KKP történetében van példa arra, hogy a nagy vezető megkímél egy személyes kedvencet, aki kisebb bűnt követett el. Mao 1946-47-ben így tett, amikor eltávolította Kang Shenget (康生) a KKP hírszerzésének vezetőjét az 1942-44-es Helyreigazítási és Megmentési kampány során elkövetett túlkapásaiért, és egy évtizedre száműzte a pártközpontból, de munkát adott neki Shandong tartományban. Mao a kulturális forradalom kezdetén Teng Hsziao-pinget (邓小平) is megkímélte, és nyolc évvel később, ha csak ideiglenesen is, de visszahelyezte a hatalomba.
Fu Xiaotianról azonban semmit sem erősítettek meg. A bizonyítékok – vagy akár információk – teljes hiánya Fu asszonyról más lehetőségeket is nyitva hagy. A derűs tekintet azon a szelfin, amelyet közvetlenül azelőtt posztolt, hogy Los Angelesből magánrepülővel távozott, nem arra utal, hogy egy olyan nő lenne, aki tudatosan visszatér, hogy szembenézzen a proletárdiktatúrával. Mindenesetre, amint arra Nicholas Eftimiades, a KKP hírszerzéséről szóló kétkötetes mű szerzője rámutatott, „ha Fu együttműködött egy külföldi hírszerző szolgálattal, akkor idióta volt, hogy felszállt arra a Kínába tartó repülőgépre”.
A konkrét válaszok továbbra is váratnak magukra, amit a KNK-rezsim információk feletti szigorú ellenőrzése csak tovább súlyosbít. A Qin Gangról, Fu Xiaotianról és Fu gyermekéről szóló részigazságok, ha valaha is kiderülnek, csak idővel láthatnak napvilágot. A teljes beszámolónak meg kell várnia a pekingi archívumok lehetséges, de elképzelhetetlen megnyitását valamikor a jövőben – vagy talán csak akkor, amikor a Pokol befagy.
Mindenesetre ritka Kínában az ilyesmi, igen diszkrét, udvarias kultúra az övék – mindig tudják, mikor kell félrenézni. Nagyon nagy dolgok kellett történjenek ahhoz, hogy ez a botrány kipattanjon. Illetve, hivatalosan ki sem pattant.
Mint említettem, Keleten semmi sem egyszerű.
Szele Tamás
