Moldova komoly döntés elé érkezett: rövidesen választania kell Moszkva és Brüsszel között. A Kreml minden eszközt bevetve küzd azért, hogy megőrizhesse befolyását az országban, ugyanakkor az uniós csatlakozás hívei viszonylagos többségben vannak. Erről írt elemzést Anda Bologa, aki független szakértő a mesterséges intelligencia és a digitális politika, a közép-európai külpolitika és a transzatlanti ügyek területén. Az írást a CEPA honlapja közölte.
Moldova meghatározó pillanat előtt áll. Október 20-án a választók megválasztják a következő elnököt, és döntenek arról, hogy az ország európai irányultságát beiktatják-e az alkotmányba. A tét aligha lehetne ennél nagyobb.
A 11 elnökjelölt közül a felmérések szerint Maia Sandu elnökasszony vezeti a versenyt a szavazatok valamivel több, mint egyharmadával (36% körül, míg legközelebbi ellenfele, egy oroszbarát politikus 10%-on áll.) Kampánya Moldova EU-tagjelölti státuszára épül, az ország európai jövőjének tervezőjeként pozícionálja őt, és azt ígéri, hogy 2030-ig felgyorsítja az EU-hoz való csatlakozást.
Ezt támasztja alá az a döntése, hogy az elnökválasztással párhuzamosan népszavazást tart arról, hogy Moldova uniós törekvései bekerüljenek-e az alkotmányba. Egy októberi közvélemény-kutatás szerint a lakosság 63%-a támogatja a javaslatot.
Miközben az üzenete sok moldovai emberhez eljut, akik az európai integrációban a stabilitáshoz és a jóléthez vezető utat látják, Sandu belpolitikai teljesítményét is vizsgálják. A kritikusok szerint a sokat hangoztatott igazságügyi reformok elmaradtak, és az oligarchikus hálózatok felszámolásának elmulasztása – ami a 2020-as kampányának egyik fő ígérete volt – továbbra is a gyengesége.
Ez megnyitotta az utat az olyan kihívók előtt, mint Alexandr Stoianoglo, a volt főügyész, aki jelenleg 10%-os támogatottságot élvez az elnökválasztáson. A Szocialista Párt által támogatott és Igor Dodon volt elnökhöz közel álló politikus az igazságügyi reform mellett kampányol, bár egy, ellene korrupció és hivatali visszaélés miatt indított nyomozás megkérdőjelezte üzenetét.
A többi jelölt, akik nulla és 7% közötti eredményt értek el, a láthatóságért küzd. Renato Usatîi, az oroszbarát Mi Pártunk vezetője azt állítja, hogy a nemzeti fejlődés pártján áll, de egyes szavazók szerint Moszkvához és oligarchahálózatokhoz fűződő kapcsolatai miatt beszennyezte magát.
Natalia Morari újságírónő esetében szintén kérdéseket vet fel az állítólagos orosz pénzügyi támogatás, míg Ion Chicu volt miniszterelnök, Dodon egykori szövetségese, aki Sandu nacionalista kritikusaként mutatja be magát, a moldovai rossz emlékű politikai múlt súlyát hordozza.
Mivel valószínűleg egyik jelölt sem fog egyértelműen győzni, elkerülhetetlennek tűnik a november 3-i második forduló, így Moldova jövője függőben marad.
E politikai dinamika mögött a rideg társadalmi-gazdasági realitások húzódnak meg. Moldova továbbra is Európa egyik legszegényebb országa, amely magas munkanélküliséggel, alacsony bérekkel és széles körű kivándorlással küzd. Ahogy a Világbank áprilisban megállapította: „A két évtizede tartó tartós gazdasági növekedés ellenére a szegénység továbbra is mindenütt jelen van, különösen a vidéki régiókban, ahol korlátozott a szolgáltatásokhoz és az életképes gazdasági lehetőségekhez való hozzáférés”.
Sok moldovai, különösen a vidéken élők többsége továbbra is szkeptikus az európai integrációval szemben, mivel attól tartanak, hogy az súlyosbítja a gazdasági egyenlőtlenségeket vagy aláássa a nemzeti szuverenitást. Ezek a kételyek különösen az idősebbek és a kisebbségek, például a gagauzok körében élnek, akik történelmileg Oroszország felé húznak. A moldovai ügyekbe való közvetlen beavatkozás kampányának részeként a Kreml havi 100 dollárt kínál a gagauz nyugdíjasoknak és a közszférában dolgozóknak az orosz védelmi minisztériumhoz kapcsolódó bank által kibocsátott kifizetési kártyákon keresztül. Az átlagos nyugdíj körülbelül 220 dollár.
Sandunak foglalkoznia kell a moldovai baloldali szavazók aggodalmaival is, ha biztosítani akarja az ország európai jövőjét.
Az elnök azzal, hogy a népszavazást az elnökválasztással egy napon tartja, növelni kívánja a részvételi arányt, és hangsúlyozni kívánja az EU-kérdés központi jelentőségét Moldova jövője szempontjából. Bár a felmérések szerint az EU-pártiak többségben vannak, a támogatottság messze nem elsöprő. A szavazók legalább 14%-a bizonytalan, és a szavazás kimenetele továbbra is bizonytalan. A magas részvétel lehet a megoldás kulcsa.
Az EU-nak jelentős érdeke fűződik az eredményhez. Moldova csatlakozása tovább erősítené a blokk befolyását Délkelet-Európában, és bástyaként működne egy orosz agresszióval szemben. Ez ugyanakkor döntő pillanatot is jelenthet, amikor az ország elfordul az orosz ihletésű eurázsiai gondolkodásmódtól, és az európai jövőt választja.
Brüsszel pénzügyi segélyt, politikai támogatást és technikai segítséget nyújtott Moldova reformtörekvéseihez, de aggodalomra ad okot, hogy az EU mennyire marad elkötelezett, ha a belső megosztottság továbbra is fennáll (Grúzia népe hatalmas többséggel támogatja az EU- és NATO-tagságot, de Kreml-barát kormánya elszántnak tűnik a liberális demokratikus útról való letérés ügyében, és az EU máris reagált erre. Az ország október 26-án szavaz).
Moldova sikere nemcsak saját politikai akaratától függ, hanem attól is, hogy az EU hosszú távon elkötelezett-e az ország európai integrációja mellett.
Az orosz beavatkozás tovább növelte a tétet. A moldovai választások és a népszavazás a Kreml erős nyomása alatt áll, amely aktívan dolgozik a folyamat hátráltatásán. A moldovai hatóságok jelentése szerint több mint 15 millió dollárt folyósítottak orosz pénzeszközökből mintegy 130 000 állampolgárnak a szökésben lévő oligarchához, Ilan Șorhoz kapcsolódó hálózatokon keresztül, a gagauz fizetési rendszeren kívül. Becslések szerint a Kreml összesen 100 millió dollárt folyósíthatott a kampány befolyásolására, a hírszerző ügynökségek régóta tartó titkos részvételén túlmenően.
Hivatalos személyek a beavatkozást „példátlannak” nevezik, és azt mondják, hogy ez egyértelműen jelzi Moszkva szándékát, hogy befolyásolja az eredményt, és Moldovát a befolyási övezetében tartsa.
A pénzügyi befolyás és a dezinformáció feltárta Moldova sebezhetőségét, mivel a Kreml a belső megosztottságot kihasználva igyekszik visszanyerni pozícióját.
A mindössze 2,5 millió lakosú ország most belekeveredett az Oroszország és a Nyugat közötti szélesebb körű geopolitikai küzdelembe. Ez egy döntő fordulópont. A választások és a népszavazás integritásának megőrzésének jelentősége messze túlmutatnak a határain, és hatással lesznek a regionális erőviszonyokra.
A választók egyértelmű választás előtt állnak: vagy csatlakoznak az EU-hoz, vagy Oroszország mellett maradnak. Az uniós út többet kínál a gazdasági stabilitásnál; intézményi reformokat és a jogállamiságot biztosítaná, amelyekre Moldovának szüksége van ahhoz, hogy megszabaduljon a korrupciótól és az oligarchikus irányítástól.
A moszkvai pályán maradás csak stagnálást és folyamatos függőséget kínál, miközben Oroszország pénzügyi eszközökkel és dezinformációval igyekszik aláásni Moldova szuverenitását.
Egy sikertelen népszavazás vagy eredménytelen elnökválasztás kockázata jelentős. Ha Moldova megtántorodna az EU-párti irányvonalán, Oroszország valószínűleg fokozná az ország destabilizálására irányuló erőfeszítéseit, és minden rendelkezésre álló eszközt felhasználna annak érdekében, hogy szomszédját maga mellé állítsa. Brüsszel számára egy elszalasztott lehetőség a délkelet-európai befolyásának gyengülését jelezné, ami tovább bátorítaná Moszkvát.
Moldova tehát ott toporog a válaszúton, és döntenie kell: Brüsszel vagy Moszkva? Tanácsokat természetesen adhatnánk – de a döntést a helyi választóknak kell meghozniuk. Mi csak remélhetjük, hogy nem követnek el fatális tévedést.
Szele Tamás
