Hej, ha ezt Zsenya Prigozsin megérhette volna… van egy olyan érzésem, miszerint életében azt ugyan sejtette, hogy nem ágyban, párnák között fog távozni az árnyékvilágból, de arra még csak nem is gondolt, hogy neki egyszer még kultusza lesz – Kínában. Persze, ennek is megvannak a maga okai, ha kicsit kacifántosak is: ezt járta körül a Foreign Policy írása.
Jevgenyij Prigozsin potenciális hadvezér és vendéglátóipari mágnás nem is sejtette, hogy rövid ideig tartó lázadása a vesztét fogja okozni, ám örökséget és csodálókat hagy maga után Oroszország határain túl, különösen Kínában, ahol Prigozsin kultikus figurává vált a szigorúan ellenőrzött közösségi médiában.
Prigozsin követői a vezető milbloggerek (katonai témákkal foglalkozó bloggerek) olvasói közül kerülnek ki a Weibón, Kína egyik legnagyobb közösségi médiaplatformján, hasonlóan az oroszországi rajongóihoz. Moszkvától Pekingig Prigozsint a legerőteljesebb és legőszintébb hazafiság megtestesítőjének tekintik, aki a haza érdekeit a saját élete fölé helyezte. A nép egyszerű fiaként ünneplik, annak ellenére, hogy a Wagner-csoport működése révén vagyonra tett szert.
Az orosz katonai vezetőkkel szembeni nyers kritikája megerősítette az életét kockáztatni hajlandó igazságosztó képét. Ez visszhangra talált Kínában, ahol a Kínai Kommunista Párt (KKP) eszméinek elárulása és korrupció vádja miatt jelenleg is folyik a Népi Felszabadító Hadsereg vezető katonai tisztviselői között a tisztogatás.
A Peking és Washington közötti növekvő feszültség miatt számos kínai milblogger az Egyesült Államokat gyanúsítja Prigozsin halálával, annak ellenére, hogy erre nincs bizonyíték. A Weibón végzett, 1000 főre korlátozott felmérés szerint a többség azt állította, hogy az Egyesült Államok szervezte meg Prigozsin repülőgép-szerencsétlenségét, hogy polgárháborút szítson Oroszországban. A szavazók kisebb része Vlagyimir Putyin orosz elnököt vádolta, mondván, hogy ha Prigozsin büntetlenül megúszta volna zendülését, az veszélyes precedenst teremtett volna.
A Wagner-csoport iránti vonzalmat a kétélű kardnak tekinti a kínai online vitában. Egyfelől azt mutatja, hogy szükség van a kínai polgárokat és infrastruktúrát külföldön védő, megerősített kínai magánbiztonsági vállalatokra. Másrészt felveti a belpolitikai célokat szolgáló, erősen felfegyverzett biztonsági szakemberek által jelentett veszélyt.
Kína vezető biztonságpolitikai szakértői – akadémikusok, volt katonatisztek és amatőr bloggerek – el vannak ragadtatva a Wagner-csoport bátorságától és attól a hozzáállásuktól, hogy bármi történjék is, a rájuk bízott feladatot el kell végezniük. Azt állítják, hogy a kínai érdekek tengerentúli védelmének jelenlegi megközelítése passzív, és a Wagner-stílusú, határozottabb taktikát szorgalmazzák. A mozambiki terrorizmusellenes műveletek kudarcai és a mali tuareg lázadók által a közelmúltban lemészárolt Wagner-zsoldosok nagyrészt észrevétlenek maradtak Kínában. Egyes bloggerek, akiknek egyenként több millió követőjük van, a Wagnerben látják a kínai magánbiztonsági cégek modelljét, amelyek az Egy Öv, Egy Út projekteket és az infrastruktúrát védik világszerte a magas kockázatú területeken.
Ázsiától Afrikáig a tengerentúli kínai munkavállalók egyre nagyobb fenyegetettséggel szembesülnek, az emberrablások és a halálesetek egyre gyakoribbak. 2023 márciusában kilenc kínai állampolgár halt meg, amikor fegyveresek megtámadtak egy bányát a Közép-afrikai Köztársaságban. Alig egy évvel később, 2024 márciusában öt kínai mérnök vesztette életét egy pakisztáni öngyilkos merényletben, és ebben a hónapban újabb hasonló támadás történt, ami Pekinget arra késztette, hogy több biztonsági intézkedést követeljen Iszlámábádtól. Ráadásul a kínai milbloggerek dicsérete, mellyel Prigozsint és zsoldosait illetik, akiket felszabadítóknak tekintenek, melyyek hatékonyabb harci erőt képviseltek, mint az orosz hadsereg Ukrajnában, egyenlő egy burkolt szúrással a kínai hadiipari komplexum felső vezetői ellen, akiket kenőpénz elfogadása és rossz minőségű katonai felszerelések előállítása miatt rúgtak ki.
Ezért valószínűnek tűnik, hogy Kína szigorú közösségi médiaszűrési rendszere szándékosan teszi lehetővé az ilyen kommentárokat, mivel azok a kormány programjához igazodnak. Az elfogadható online diskurzus határai azonban váratlanul el is tolódhatnak, ami kockázatot jelent a bloggerek számára, ha a Wagnerrel vagy a hadsereggel kapcsolatos pekingi álláspont hirtelen megváltozik.
A Weibo útján megszólaló, a kormány által kiadott azonosítójukkal regisztrált és a blogokért jogilag felelős szakértők és elemzők a kormányzati gondolkodás egyik irányzatát képviselik. A kínai Nagy Tűzfal a Wagnerrel kapcsolatos hivatkozásokat Ukrajnára összpontosítja, de a csoport afrikai és közel-keleti tevékenységét is megemlítik.
Az online kínai viták a Wagner afrikai műveleteit a dekolonizáció támogatásaként és a Nyugat neokolonialista megközelítésének és befolyásának visszaszorításaként állítják be a kontinensen – lényegében az orosz retorika másolataként. Egy kommentelő, aki Franciaországot hibáztatta a Maliban uralkodó zavargásokért, a Nyugatot tette felelőssé, azt állítva, hogy Wagner „a terrorizmus és a szeparatizmus ellen harcol, és a humanizmust testesíti meg”. Egy másik mikroblogger viszont azt javasolta, hogy Kína jobban járna, ha a saját katonai magáncégei inkább a Blackwater megfelelői lennének, mint a Wagner-csoporté, mert „a hírnév mindennél fontosabb”, és a kínai állampolgárok nem követhetnének el olyan atrocitásokat, mint amilyeneket az orosz csoportnak tulajdonítanak.
Nyugati szemszögből nézve ez a helyzet azért tűnhet zavarba ejtőnek, mert a Blackwater az iraki Nisour téri mészárlás után hírhedten rossz hírnévre tett szert. Kínában azonban Erik Prince, a Blackwater alapítója a CITIC állami tulajdonú pénzügyi óriáscéggel együttműködve létrehozta a Frontier Services Group nevű biztonsági céget hongkongi székhellyel. Ennek eredményeként a Blackwater körüli széles körű globális viták soha nem jutottak el a szélesebb kínai közvéleményhez.
Mit jelent tehát a kínai Prigozsin-kultusz megjelenése? Mivel Kínáról van szó, nem azt, aminek látszik, nem a boldogult vagy boldogtalanodott (világnézet kérdése, ha a Pokolba került, érdemei szerint, az mégsem boldogulás) zsoldosvezér tiszteletét, ő csak jelkép és eszköz. Hanem további tisztogatást a Népi Felszabadító Hadseregben és a kínai rezsim által támogatott katonai magáncégek megjelenését előbb Kínában, aztán a világ minden országában, ahol élnek kínaiak.
Nyugalom, ha lesznek ilyenek – és a jelek szerint lesznek – nálunk is praktizálnak majd.
Egyéb sem hiányzik nekünk.
Szele Tamás
