Mozgolódik az orosz szélsőjobboldal, és ez soha nem jó jel, de most, háború idején kifejezetten veszélyes – ha az Oroszországi Föderációban megerősödnek és érvényt szereznek nemzetiség-ellenes törekvéseiknek, az akár még az államszövetség széthullásához is vezethet. De lássuk, mit ír erről a Jamestown Alapítvány elemzése.
Októberben két olyan fejlemény történt az orosz politikai spektrum szélsőjobboldalán, amely sötét árnyékot vetett az ország jövőjére. Az elsőben az Orosz Közösség, egy szélsőjobboldali orosz etnonacionalista csoport vállalt vezető szerepet a romák, más néven cigányok elleni pogromban, amely Cseljabinszk városában kezdődött a november 4-i Nemzeti Egység Napja előtt. Az Orosz Közösség megfélemlítette a helyi tisztviselőket, akik a jelek szerint tartanak attól, hogy összehangoltan lépjenek fel az elkövetőkkel szemben. A második esetben a Kreml és az Orosz Ortodox Egyház (MP ROC) moszkvai patriarchátusa meghozta azt a végzetes döntést, hogy támogatja az Orosz Nemzeti Szövetség újjáélesztését, egy radikális monarchista pártét, amely a Fekete Százak szervezéséről és antiszemita pogromjairól híresült el az Orosz Birodalom utolsó éveiben. Azzal, hogy a Kreml és a moszkvai patriarchátus ismét elfogadottá tette az orosz nacionalista szélsőségeket, még valószínűbb lesz, hogy az oroszok csatlakoznak az ilyen csoportokhoz, mert meg vannak győződve arról, hogy pontosan azt teszik, amit a Putyin-rezsim akar. Amennyiben ez megtörténik – és már vannak bizonyítékok arra, hogy bekövetkezik –, az említett orosz csoportok valószínűleg egyre erőszakosabb támadásokat fognak indítani a kisebbségek ellen. Állami védelem hiányában az ilyen áldozattá vált csoportok tagjai valószínűleg önvédelmi intézkedéseket tesznek, aminek kollektív eredménye az oroszországi helyzet további destabilizálódása lesz.
Október 24-én egy kongresszuson több mint 1000 aktivista, ortodox egyházi személy és magas rangú kormányzati tisztviselő gyűlt össze Moszkva nevezetes Megváltó Krisztus-székesegyházában, hogy bejelentse az Orosz Nemzeti Szövetség „restaurációját”. A legjelentősebb felszólalók között volt Pjotr Tolsztoj dumaelnök-helyettes, Marija Zaharova külügyminisztériumi szóvivő, Alekszandr Borodaj dumaelnök és Ivan Ohlobisztin neves színész (és volt ROC parlamenti képviselő, valamint pap). Részvételük aláhúzza, hogy az újjáélesztett párt mennyire élvezi mind a Kreml, mind a moszkvai pátriárkátus támogatását, hiszen ha nem így lenne, egyikük sem vett volna ezen a rendezvényen részt.
Konsztantyin Malofejev tartotta az ünnepi beszédet. Őt az orosz ortodox és nacionalista ügyek támogatása miatt gyakran „ortodox oligarchaként” emlegetik, és őt tartják az Orosz Népek Szövetsége mögött álló fő erőnek. Malofejev a kongresszuson elmondta, hogy ideáljaik és értékeik egyszerűek: Oroszországot egy nagy ortodox állam-civilizációnak tekintik. Az orosz az államalkotó nép; ezzel a kifejezéssel az orosz etnikumúakat jelölik, mint bármely orosz állam magját, és az ő boldogulásától függ az ország minden polgárának jóléte. A nép alapja az erős, hagyományos, többgyermekes család, amelynek támogatása az állam legfontosabb kötelessége.
Malofejev továbbá azt sugallta, hogy „az orosz emberek túlnyomó többsége” támogatja ezeket az elképzeléseket. „Mi vagyunk az orosz ortodox többség hangja. Az újjáélesztett Orosz Nemzeti Szövetség. Mindenki, akinek nem közömbös Oroszország jövője, csatlakozzon a Szövetséghez és annak Orosz Milíciájához”.
Mind Malofejev, mind az orosz kormány legjelentősebb felszólalói a Nyugat elleni harcnak és Ukrajna legyőzésének szentelték a legtöbb figyelmet. Más felszólalók, köztük Kurgan és Kaluga Területek kormányzója, Vagyim Sumkov, illetve Vlagyiszlav Sapsa, a belügyekre, különösen a kisebbségek kezelésére összpontosítottak – arra a területre, amelyre az Orosz Nemzeti Szövetség a leginkább hatással lehet. Sumkov és Sapsa összehangolt erőfeszítéseket sürgetett a bevándorlók és a kisebbségek oroszosítására, illetve az ezt elmulasztó bevándorlók kiutasítására. Ezek a felhívások kevés teret engednek azoknak a nyelvi vagy egyéb jogoknak, amelyeket névlegesen az Oroszországi Föderáció lakosságának nem orosz etnikumú negyede élvez.
Nem meglepő, hogy sok, a Föderációban élő nem orosz nemzetiségű ember az ilyen hozzáállást a létét fenyegető veszélynek tekinti, és ennek következtében radikalizálódik. Ez a tendencia azóta erősödött fel, hogy Putyin megkezdte kiterjesztett ukrajnai invázióját, bár a moszkvai Crocus City Hall ellen tavaly áprilisban elkövetett terrortámadás után hágott tetőfokára. A megfontoltabb oroszok, mint például Viktor Frolinszkij moszkvai kommentátor, szintén aggódnak amiatt, hogy mit jelent az Orosz Nemzeti Szövetség újjáéledése. Az október 24-i találkozót kommentálva Frolinszkij úgy érvelt, hogy Malofejev Uniója „arra hivatott, hogy megörökítse a forradalom előtti Oroszország Fekete Százak mozgalmának minden rossz tulajdonságát: ideológiai obskurantizmust, agressziót és a hatalmon lévők iránti szolgalelkűséget”. Frolinszkij rámutat, hogy a „Cárgrád” helységnév, amelyet az újjáéledt Orosz Nemzeti Szövetség a nevéhez csatolt, a küszöbön álló veszélyekre utal. Frolinszkij szerint a „Cárgrád” szó használata „Konstantinápoly orosz meghódításáról szóló birodalmi álmokra és Alekszandr Dubrovin, egy antiszemita, pogromokat szervező és a mai Orosz Nemzeti Szövetség elődjét vezető antiszemita-soviniszta szervezetére” utal. Mielőtt a szovjetek kivégezték volna, Dubrovin „monarchista-kommunistaként” határozta meg magát, amely az elveknek a Putyin-rezsim által kedvelt fúziója. Frolinszkij szerint az olyan emberek, mint Malofejev és a hozzá hasonlók, azt állítják – és komolyan is gondolják –, hogy ezek nyomdokain haladnak.
A nyugati kormányokban és máshol sokan azt feltételezik, hogy a Malofejevhez hasonló egyének az orosz állam perifériáján állnak, és nem egy veszélyes irányzat képviselői, amellyel szembe kell szállni. Ezzel szemben, most, hogy magas rangú orosz tisztviselők és egyházi személyek a Fekete Százak szervezetének kifejezett felélesztése mellett álltak ki – a cseljabinszki romák ellen folyamatban lévő pogrom idején -, nem lehetnek illúzióink az Orosz Nemzeti Szövetség és ideológiai társai, mint például az Orosz Közösség irányát illetően. Van ugyanis egy másik precedens, amelyet ezek a fejlemények óhatatlanul felidéznek. Martin Niemöller német lelkész híres figyelmeztetése szerint a nácik darabonként támadták meg a társadalmat, lehetővé téve sokak számára, hogy elvakítsák magukat az őket közvetlenül nem érintő elnyomással szemben, amíg végül „nem maradt senki”, aki védelmükre keljen. A szélsőjobboldali csoportok növekvő oroszországi hatalmának moszkvai támogatása rosszat jelent az Oroszországi Föderáció kisebbségei számára, mivel a hosszú háború elhúzódik.
Mindenesetre a tűzzel játszik Malofejev, Dugin, Zaharova és az összes többi orosz nacionalista, hiszen az állam lakosságának negyede nem orosz anyanyelvű vagy származású – nem lesz ennek jó vége.
Szele Tamás
