Norvégia gyanakszik Oroszországra, és joggal teszi: utóbbi időben megszaporodtak a gyanús határsértések, berepülő drónokat észleltek, egy hadgyakorlatot is le kellett fújni… nos, a tét Európa téli gázellátása lehet, melynek jelentős részét ez idő szerint Norvégia biztosítja. Erről írt rövid, ám velős tanulmányt a Jamestown Alapítvány honlapján Sigmund Brandvold.
Oroszország ukrajnai invázióját követően Norvégia biztonsági szempontjai jelentősen megváltoztak. Norvégia az egyetlen európai ország, amely még mindig engedélyezi az orosz halászhajók kikötését, immár fokozott ellenőrzés mellett, továbbá november 1-jén Oroszország és Norvégia bejelentette 2025-re szóló halászati megállapodását, amely a két ország folyamatos együttműködését bizonyítja. Az együttműködés ellenére Oroszországot azzal vádolják, hogy a halászhajókat kémhajóként használja a norvég partok mentén lévő különleges létesítmények kutatására, sőt, Oroszország nyíltan ellenségesebb Norvégiával szemben, több közismert incidens történt, például egy kémkedési kísérlet, valamint a norvég erőművek közelébe átrepülő drónokkal kapcsolatos incidensekről is érkeztek jelentések. Legutóbb, 2024 szeptemberében a nagy fejlettségű hírszerzési technológiával rendelkező Andøya légitámaszponton halasztottak el egy zavarási tesztet az elektromos vezeték szabotázsának gyanúja miatt.
Ezek az akciók, incidensek vagy biztonsági jogsértések arra utalnak, hogy Oroszország berendezkedett norvég földön egyes partnereivel együttműködve. A norvég rendőrség biztonsági szolgálatának (PST) vezetője aggódik amiatt, hogy Oroszország esetleg norvég állampolgárokat használ fel ezekhez a műveletekhez. Pénzbeli ösztönzők felajánlásával Oroszország képes lehet arra, hogy bűnözőket vagy akár szervezett bűnözőket béreljen fel – ahogyan ez Svédországban az Irán megbízásából dolgozó „Foxtrott-banda” esetében történt -, hogy szabotázsakciókat hajtsanak végre. Moszkva számára ez a stratégia azzal az előnnyel jár, hogy az egyes műveletekben való közvetlen orosz részvétel kizárható. Az andøyai szabotázs és a drón-incidensek esetében nem találtak bűnösöket. A cselekmények jellegét tekintve azonban a legésszerűbb gyanúsított Oroszország lenne ezekben az ügyekben.
A Norvég Hírszerző Szolgálat (Etterretningstjenesten) által 2024 elején készített éves fenyegetettségi jelentésben négy célpontot jelöltek meg az orosz beavatkozásra leginkább érzékenynek. Ezek közé tartoznak a fegyveradományokkal és az ukrán személyzet kiképzésével foglalkozó személyek; az olaj- és gázkitermeléshez kapcsolódó vállalkozások és létesítmények; a katonai és polgári értékű technológia; valamint a norvég hadseregnek és szövetségeseinek Norvégiában lévő katonai eszközei.
E fenyegetések legkritikusabb pontja Norvégia szerepét illetően biztonsági szempontból az olaj- és gázágazat. Norvégia bizonyos mértékig átvállalta az orosz olaj- és gázexportot több uniós országba, például Németországba és Hollandiába. Ezek a létesítmények alapvető fontosságúak az Európán belüli szélesebb körű energiaellátási lánc szempontjából, és ennek bármilyen megszakadása széles körű ellátási problémákat okozna az Európai Unió nagy részén, az árak emelkedésével párhuzamosan. A PST is úgy véli, hogy az olaj- és gázszektor különösen sebezhető lesz abban az esetben, ha Oroszország nem képes megnyerni az ukrajnai háborút, vagy ha úgy dönt, hogy eszkalálja a konfliktust.
A biztonság létfontosságú, mivel a norvég olaj- és gázágazat alapvető fontosságú az európai energiaellátási láncban. Az Északi Áramlat 1 és 2 incidensek rávilágítottak a biztonság iránti fokozott igényre, és a védelmet ennek következtében több tengeri őrjárat révén megerősítették. Bár Norvégia számos új haditengerészeti eszközt rendelt, ezeknek a beszerzése időbe telik. Az orosz szabotázs vagy háborús cselekmények lehetőségére való felkészülés érdekében az energiától függő országoknak fokozottan együtt kell működniük az alapvető energetikai létesítmények védelme érdekében.
Az új haditengerészeti eszközök növelése mellett a radartechnológiát (Andøya), a rutinszerű járőrözést és az olyan modern technológiákat, mint a drónok (légi és víz alatti), kell aktívan alkalmazni az orosz tevékenység ellensúlyozására. A tengeri drónok ukrajnai alkalmazása megmutatta ezeknek az eszközöknek a szerepét a modern hadviselésben. Mindenesetre az orosz haditengerészeti eszközökkel, sőt, még a halászhajókkal szemben is új jogszabályi intézkedésekre lesz szükség, hogy az orosz hírszerzés akadályozásával növeljék a létesítmények biztonságát. Mivel Norvégia Ukrajnához képest az oroszokkal ellentétes oldalon fekszik, a norvég felségvizeken áthaladó orosz hajók ellenőrzésének hiánya aggasztó az olyan alapvető energetikai infrastruktúrák, mint a csővezetékek biztosítása szempontjából. A csővezetékek a legkönnyebben támadható célpontok közé tartoznak, mivel nagyjából védhetetlenek. Ráadásul a csővezetékek szerves részét képezik az európai partok mentén található, cseppfolyósított földgázzal működő európai földgázlétesítmények ellátásának.
A Norvégia és Oroszország közötti romló viszony új biztonsági szempontokat eredményezett Norvégia számára, például az energetikai létesítmények sebezhetőségének kérdését. Ez a meglévő biztonsági rendszer gyengeségeire is rávilágított, például az infrastruktúra védelmére szolgáló radar- és haditengerészeti eszközök hiányára. A hidegháborút követően a védelmi ágazatra fordított pénzeszközök hiánya miatt Norvégia jelenleg nem rendelkezik az e létesítmények védelméhez szükséges eszközökkel. Norvégiában jelenleg is folyik az újrafegyverkezés folyamata, de ez csak évek múlva fejeződik be.
Tekintettel arra, hogy Oroszország merészebb és magabiztosabb, mint 2022 előtt, Norvégiának és más szövetséges államoknak ébernek kell lenniük vele szemben. Az új és folyamatosan változó biztonsági környezetben nagyobb hangsúlyt kell fektetni a kritikus energia-infrastruktúra és más fontos infrastruktúrák védelmére. A kölcsönös jogalkotási intézkedéseken keresztül történő együttműködésre van szükség akkor is, amikor orosz eszközökkel, magáncégekkel, halászhajókkal vagy kétes hírű személyekkel van dolguk, mint például a „tudós”, aki a valóságban egy brazil útlevelet használó GRU (az orosz vezérkar főigazgatósága) ügynök volt. Ezenkívül új technológiákat, például radarokat és drónokat kell alkalmazni Oroszország ellen. Bár más fenyegetések, mint például a kémkedés és az ügynök-toborzás is előfordulnak, az olaj- és gázmezők a legkritikusabb létesítmények a szélesebb regionális kohézió szempontjából. Az Európai Unió és az Észak-atlanti Szerződés Szervezete (NATO) jelentősen megerősíti és meg is kell erősítenie az északi-tengeri olaj- és gázmezők katonai védelmét.
Norvégiának meg kell szilárdítania külső és belső biztonsági intézkedéseit, hogy elrettentse Oroszországot a beavatkozástól. A jelenlegi katonai átszervezés nyomán az ország minden eddiginél jobban függ NATO-szövetségeseitől. Ebben a tekintetben Oroszország talán a legjelentősebb biztonsági lökést adta Norvégiának a megerősített északi katonai együttműködés révén, amikor Svédországot és Finnországot felvették a NATO-ba. Tekintettel a háború és az ellenségeskedés folytatódásának valószínűségére, az Oroszország által a norvég infrastruktúrára jelentett folyamatos fenyegetések tendenciája minden valószínűség szerint nagyjából ugyanígy fog folytatódni. Ami azonban változhat, az az orosz agresszióval szembeni norvég ellenintézkedések mértéke.
Reális veszélyt jelent egy orosz támadás a norvég gáz- és olajszektorra? Jelen helyzetben sajnos igen. Nem árt felkészülni az infrastruktúra védelmére – és a megfelelő intézkedések akár el is riaszthatnak egy készülő akciót. Putyin sok mindenre hajlandó lehet, hogy Európát a gázeladásokkal zsarolhassa.
Szele Tamás
