Nagyívű eszmefuttatást írt a Jamestown Alapítvány honlapján az orosz fegyveres erők talán legkiválóbb szakértője, Pavel Luzin, melynek lényege, hogy szerinte semmilyen körülmények között nem szabad Ukrajna fegyverszünetet kössön az Oroszországi Föderációval. De lássuk, miért gondolja így?
November 13-án az orosz kormány hirtelen csökkentette a harcban megsérült katonáknak járó kifizetéseket. A sebesült katonáknak csak egy része számíthat a „szokásos” hárommillió rubel (kb. 30 000 dollár) kártérítésre. A többiek a sérülés osztályától függően csak egymillió rubelt (kb. 10 000 dollár) vagy 100 000 rubelt (kb. 1000 dollár) kapnak. Ez nem jelenti azt, hogy az orosz államnak elfogyott a pénze. Inkább azt jelzi, hogy az orosz hadseregben elterjedt a szándékos öncsonkítás, melynedk célja, hogy a katonák pénzt keressenek és akár a személyes egészségük rovására is, de meneküljenek meg a harctérről. Ez azt mutatja, hogy sok orosz katona nem akar Ukrajnában harcolni, és hajlandó magának személyes sérülést okozni, hogy megússza a harcot, vagyis – nem igazán hisznek a hazáért való küzdelemben. Emellett az Állami Duma elfogadott egy törvényt, amely növeli az önkéntes alakulatok tagjainak anyagi felelősségét a katonai felszerelésben keletkezett károkért és elvesztésért. Ez a törvény a harci szellemmel és fegyelemmel kapcsolatos problémákra utal. Annak ellenére, hogy az orosz nép általában és az orosz hadsereg tagjai közül is sokan kiábrándultak ebből a háborúból, Oroszország továbbra is elkötelezett a 2024-re kitűzött stratégiai külpolitikai és katonai céljai mellett.
Ukrajna államiságának és kultúrájának felszámolása mellett ezen célok közé tartozik az Egyesült Államok globális szerepének aláásása és a transzatlanti egység felszámolása. E célok elérése érdekében Oroszország totalitárius és autoriter rezsimek tengelyét alakítja ki. A legaggasztóbb, hogy fegyvereket kap Irántól és Észak-Koreától. Cserébe Oroszország segíti Észak-Koreát és Iránt műholdak kifejlesztésében és telepítésében. Ez a segítség elkerülhetetlenül hozzájárul rakéta- és nukleáris programjaikhoz. A műhold alacsony Föld körüli pályán való üzemeltetése lehetővé teszi, hogy egy robbanófejet egy közepes hatótávolságú vagy interkontinentális ballisztikus rakétával exoatmoszférikus röppályán keresztül indítsanak. Oroszország partnersége ezekkel az országokkal mind Oroszországnak, mind a többi hatalomnak lehetőséget ad arra, hogy tovább fejlesszék autoriter rendszereiket. Ráadásul Oroszországnak az Egyesült Államok és a Nyugat elleni „szent háborúja” jelentős eszközzé vált a diszfunkcionális hatalmi intézményekkel rendelkező autoriter rezsimek belföldi megszilárdításának érdekében.
Az orosz hadsereg bizonytalan helyzetben van Ukrajna területén. Bár még mindig képes elfoglalni a lepusztult ukrán területek egy-egy darabját, amíg Ukrajna továbbra is kap fegyvereket és egyéb segítséget a szövetségeseitől, Moszkva nem képes legyőzni és megadásra kényszeríteni Kijev hadseregét. Paradox módon, még akkor is, ha Oroszország fegyvergyártási és hadsereg-kiképzési képessége romlik, az ország állapota a vereségig hosszú távú, veszélyes és kiszámíthatatlan fenyegetés marad. Kockázatok merülnek fel, ha Oroszországgal tűzszünetet kötnek, mivel ez lehetővé teszi a helyreállítást és a mozgásteret más színtereken, ahol sokkal sürgetőbb fenyegetést jelenthet a Nyugat számára.
Történelmi tanulságok: Nem köthetünk alkut egy „sebesült medvével”
Az orosz hadsereg számbeli fölénye ellenére Oroszország legyőzhető Ukrajnában. A történelemben gyakran megesett, hogy a túlerőt legyőzték a gyengébb ellenfelek. A közös értékeken és gazdasági érdekeken alapuló koalíciók következetesen erősebbek voltak, mint a felsőbb hatalmak vagy a diktatúrák bármely tengelye. Például a Brit Birodalmat 1783-ban az amerikai függetlenségi háború után legyőzték. A Német Birodalom 1918-ban vereséget szenvedett az első világháborúban, annak ellenére, hogy hatalmas területeket ellenőrzött Ukrajnától keleten Belgium és Franciaország egyes részeiig nyugaton. Egyszerűen nem voltak kompromisszumok vagy pihenők az agresszorok számára.
Ugyanennek ma is igaznak kell lennie. Nem lehet kompromisszumot kötni. Oroszországnak szüksége van egész Ukrajna politikai, katonai és gazdasági ellenőrzésére, és szüksége van egy ugródeszkára az Egyesült Államok és európai szövetségesei elleni további akciókhoz, mivel Oroszország mindenét erre a háborúra tette fel. Ez nem csak történelmi eszmék kérdése, hanem az orosz politikai elit politikai, gazdasági, sőt fizikai fennmaradásának a záloga.
Ukrajna viszont nemcsak a területek felszabadításáért küzd, hanem az orosz fenyegetés túléléséért és felszámolásáért is. Talán a területek felszabadítása lesz Oroszország vereségének a kezdete. Ukrajna csak akkor folytathatja az orosz szárazföldi erők visszaszorítását és lassú megsemmisítését, ha az Egyesült Államok, Európa és más partnerek továbbra is segítséget nyújtanak a háborús erőfeszítésekhez.
Oroszország hadseregének gyengítését folytatni kell
Három évvel ezelőtt elképzelhetetlen volt az a gondolat, hogy Oroszország Irántól lőszereket és ballisztikus rakétákat, Észak-Koreától pedig tüzérségi lövedékeket, ballisztikus rakétákat, katonákat, sőt önjáró lövegeket is vásárolna. Napról napra világosabbá válik, hogy Oroszország hajlandó bármilyen hatalommal alkut kötni, miközben nemzetközileg egyre inkább elszigetelődik. Oroszország emellett más nem hagyományos és váratlan taktikákat is alkalmaz a hadsereg ellátására. Az állami tulajdonban lévő Moszfilm mozifilmgyártó vállalat egy zászlóaljnyi T–55-ös harckocsit és más felszereléseket szállított színpadi díszleteiből az orosz hadseregnek. Oroszország továbbra is támaszkodik szovjet korszakbeli fegyverkészleteire, de ezek nem végtelenek, és nem valószínű, hogy 2025 után is megmarad a jelentőségük.
A nemzetközi segélyek, valamint az orosz hadiipari létesítmények elleni szükséges csapások akadályozni fogják Oroszországot abban, hogy helyreállítsa hagyományos katonai erejét, ami hosszú távon drámaian korlátozza lehetőségeit. Bár a fegyvergyártás egyszerűsítése révén Oroszország helyreállíthatja katonai erejének egy részét, ez nem fenntartható módszer. Például gyárthatna hazai gyártású páncélozott haszongépjárműveket Kínában gyártott alkatrészek vagy Kínából importált fegyverek felhasználásával, de Oroszország csak korlátozottan importálhat nyersanyagokat, alkatrészeket vagy fegyvereket. Ha Oroszország ezen az úton halad tovább, rövid távon továbbra is fenyegetést jelenthet szomszédaira, de nem lesz életveszélyes ez a fenyegetés, mivel katonai-ipari komplexuma tovább romlik.
Katonai hanyatlása ellenére az orosz vezetés még mindig harcolni akar. Ugyanezt nehezebb elmondani az orosz társadalomról. Az oroszok 40 százaléka még mindig helyesli a hadsereggel kötött szerződéseket (melyek révén hivatásos katonának állnak az arra hajlamosak), szemben 42 százalékkal, akik nem, és 17 százalékkal, akik nehezen tudtak válaszolni. Az orosz társadalomban még mindig nagyon magas a háború támogatottsága. Mivel azonban a Kreml továbbra is elvonja az anyagi ösztönzőket, melyek a háborúban való részvételre és annak támogatására sarkallnak, ahogyan azt most a sebesült katonák esetében tette, a háború folytatására való hajlandóság lassan, de visszafordíthatatlanul tovább fog csökkenni. Ennek a folyamatnak időre van szüksége, de a Nyugatnak mindent meg kell tennie, hogy elősegítse az orosz hadsereg, a hadiipari komplexum és a háború támogatásának leépülését. Ha a Nyugat lehetővé teszi a háború jelenlegi szakaszában a fegyverszünetet, a Kreml teret nyer a manőverezésre, a regenerálódásra, és lehetőséget kap arra, hogy az orosz népnek a háborúval kapcsolatos frusztrációját támogatássá és agresszióvá alakítsa.
Luzin gondolatmenete tiszta, világos és logikus – de nagyon komoly összefogásra lesz szükség ahhoz, hogy ezt a tervet sikerüljön megvalósítani. És manapság sajnos az összefogás a legritkább, különösen a világpolitikában.
Pedig megérné megszabadulni az orosz fenyegetéstől. Mindenkinek megérné. Talán még az oroszoknak is.
Szele Tamás
