A Zangezur-folyosó egy olyan kereskedelmi útvonal, amelyről egyelőre mifelénk kevés szó esik – nem is értem, miért – de amelyről a közeljövőben még sokat fogunk hallani. Hely hiányában nem tudom itt és most megmagyarázni teljesen a lényegét, de arról van szó, hogy ezt használva (illetve megépítve) az azeri-örmény-iráni övezetben, meg lehetne hatszorozni az áruforgalmat Európa és Kína között, illetve fordítva is. A részletekhez mellékelném egy régebbi írásomat, mely itt olvasható.
Most újból ütköznek az érdekek a Zangezur-folyosó és annak alternatívái körül. Ennek a jele az is, hogy október 15-én az Azerbajdzsáni Vasutak elnöke, Rovsan Rustamov Teheránba érkezett, hogy találkozzon iráni kollégájával, Dzsabbar Ali Zakeri Sardroudival, hogy megvitassák az Azerbajdzsán kelet-zangezuri régióját és az iráni Nahicseván exklávét összekötő vasútvonal megépítését. A találkozóra Azerbajdzsán és Irán közötti intenzív diplomáciai tárgyalások közepette került sor. Ezek az Aras-folyosó nevű tranzitútvonalról szóltak, amely Azerbajdzsánt és Nahicsevánt, majd Iránon keresztül Törökországot köti össze. A két szomszédos ország között egy ideig hallgatás és diplomáciai szakadék uralkodott.
Mégpedig mély szakadék. Annyira mély, hogy például 2023. január 26-áról 27-ére virradó éjszaka fegyveres támadás érte Azerbajdzsán teheráni követségét, mely egy halálos áldozatot és két sebesültet követelt. Ennek következtében Baku közölte, hogy evakuálja a követség személyzetét és családtagjait. A támadást terrorcselekmények minősítették, a teheráni rendőrség közölte, hogy a támadót a helyszínen letartóztatta, a hatóságok pedig elítélték a pénteki incidenst, azt állítva, hogy a fegyveresnek a jelek szerint személyes, nem pedig politikai indítéka volt. Azerbajdzsán azonban behívatta az iráni nagykövetet, a bakui média pedig úgy tűnt, hogy az incidenst terrortámadásként akarta beállítani, azt állítva, hogy a támadó a Forradalmi Gárda tagja volt.
Az azerbajdzsáni média, a Trend hírügynökség annak idején arról számolt be, hogy „az incidens elkövetője, akit iráni állampolgárként azonosítottak, Yasin Hosseinzadeh, és felmerült a gyanú, hogy kapcsolatban áll az iráni különleges szolgálatokkal, különösen az IRGC-vel”. Hozzátette, hogy a nagykövetséget őrző iráni biztonsági erők nem próbálták megakadályozni a támadást. Korábban az azerbajdzsáni külügyminisztérium azt mondta, hogy a lövöldözés annak az eredménye, hogy Teherán nem hallgatott a fokozott biztonsági intézkedésekre vonatkozó felhívásaira. Az incidensről készült térfigyelő kamerák felvételein látható volt, amint a támadó behatolt a nagykövetség épületébe, és két emberre lőtt, mielőtt egy harmadik követségi alkalmazott megfékezte.
A Trend cikke szerint a nagykövetségen történt incidens „Irán Azerbajdzsánnal szembeni ellenséges politikájának részét” képezte. Az ország parlamentjének egyik képviselője azt mondta:
„Az iráni televíziók és rádiók folyamatosan az Azerbajdzsánnal szembeni ellenségeskedést hirdetik. Ez ismét azt mutatja, hogy az iráni állam keze van a nagykövetségen történt terrorista incidensben, hiszen köztudott, hogy Irán mindig is a terrorizmus fészke volt, és a terrorizmus egyik fő támogató országa. A nagykövetségünk elleni terrorcselekmény ezt ismét bebizonyította”.
Az iráni állami média a támadóként azonosított ősz hajú férfi vallomását sugározta, aki azt állította, miszerint abban a hitben támadta meg a nagykövetséget, hogy a feleségét az épületben tartják fogva. A követség munkatársai írásbeli nyilatkozatot adtak neki, amelyben igazolták, hogy a nő nem volt ott, de a férfi azt mondta, biztos volt benne, hogy a felesége az épületben van, és azért támadott, hogy ezt bebizonyítsa.
Úgy tűnik, a felesége, aki azerbajdzsáni állampolgár volt, tíz hónappal ezelőtt elhagyta őt, és a férfi úgy vélte, hogy a követségen belül talált menedéket.
Az iszlám köztársaság állami műsorszolgáltatója beszélt a család hétéves fiával és 14 éves lányával is, akik állítólag a követség előtt álló autóban ültek. A kislány azt állította, hogy apjának elmondta, hogy édesanyjuk nincs a nagykövetségen, hozzátéve, hogy az azerbajdzsáni édesanyjával kapcsolatban állt, és körülbelül 10 nappal korábban beszélt vele telefonon.
Ebrahim Raisi iráni elnök az incidens „átfogó kivizsgálására” szólított fel, és részvétét fejezte ki Azerbajdzsánnak és a halott férfi családjának, akit Orkhan Rizvan oglu Teymurov főhadnagyként azonosítottak. Az azeri kollégájával folytatott telefonbeszélgetés során szombaton késő este Raisi kijelentette, hogy Teherán és Baku történelmi kapcsolatai elválaszthatatlanok, és nem fogják hagyni, hogy ezeket a kapcsolatokat a két ország rosszindulatú gyűlölködői befolyásolják.
És ez csak az egyike a két ország közötti, közelmúltban lezajlott incidenseknek! Épp ezért meglepő a mostani közeledés. Vagy talán nem is annyira meglepő… Térjünk vissza a mába, a kereskedelmi útvonalakhoz.
A Baku és Teherán számára egyaránt stratégiai jelentőségű Aras-folyosó projektje azt követően merült fel, hogy Azerbajdzsán a 2020-as karabahi háborút követően kitartóan törekedett regionális kommunikációs vonalak, különösen egy szárazföldi útvonal létrehozására az örményországi Szüunik tartományon keresztül Nahicseván és Törökország felé, amely Zangezur-folyosó néven vált ismertté. Az Azerbajdzsán és Örményország között a Szüunik tartományon átvezető szárazföldi útvonal miatt fennálló konfrontáció komoly vitát váltott ki, ami késlelteti a végleges békeszerződés aláírását Baku és Jereván között.
Irán határozott álláspontja a Zangezur-folyosóval szemben csak olajat öntött a tűzre. Az iráni külügyminisztérium egyik forrása kiemelte ezt az álláspontot, kijelentve: „Az Örményországgal közös határunknak érintetlenül kell maradnia, és minden folyosót ennek szem előtt tartásával kell létrehozni. Katonai erőnket csak válaszul vetnénk be minden olyan kísérletre, amely Irán és Örményország határának elvágására irányulna”.
Bár Irán fenyegetése nem volt jelentős hatással Azerbajdzsán közelmúltbeli külpolitikai prioritásaira, augusztusban Baku hivatalosan beleegyezett, hogy visszavonja a Zangezur-folyosóra vonatkozó követelését az Örményországgal kötendő békemegállapodásból. Ezzel egy jelentős akadály hárult el a szerződés aláírása elől.
Ennek ellenére a Zangezur-folyosóval kapcsolatos rossz kilátások arra bátorították Azerbajdzsánt, hogy alternatív útvonalként, ha ideiglenesen is, de fontolóra vegye az Iránon keresztül vezető Aras-folyosót. Így januárban Azerbajdzsán megkezdte az Azerbajdzsán fő részét Iránon keresztül Nahicsevánnal összekötő autópálya, valamint az Aras folyón átívelő híd építési munkálatait.
Az autópályáról és közúti hídról szóló megállapodás ellenére Azerbajdzsán több mint egy évig vonakodott tárgyalni az Iránnal való vasúti összeköttetés építésének konkrét részleteiről. Ez azzal magyarázható, hogy Baku el akarja kerülni a nyugati partnerei, például az Egyesült Államok kritikáját vagy esetleges nyomását. Ez különösen igaz Azerbejdzsán hosszú távú szövetségesére, Izraelre, amely roppant óvatos Irán regionális befolyása miatt, különösen annak fényében, hogy az előbbi jelenleg is nagyszabású műveleteket folytat a Hamász ellen a Gázai Övezetben és a Hezbollah ellen Libanonban. Mindazonáltal a gyorsan változó regionális dinamika, mint például Oroszország folyamatos ukrajnai előretörése, az Irán és Izrael közötti konfrontáció súlyosbodása, valamint a közel-keleti biztonsági válság elmélyülése arra ösztönözte Azerbajdzsánt, hogy az Aras-folyosó projekt révén erősítse a térség összeköttetését az Iránból eredő potenciális kockázatok minimalizálása érdekében.
Az új vasútépítésről szóló közelmúltbeli megállapodás kevéssé meglepő lehet. A terv szerint a jelenleg Azerbajdzsán területén épülő vasutat, a Horadiz-Agbend vonalat az Aras folyón átívelő új hídon keresztül Iránnal, majd Nahicsevánnal kötik össze. Ezenkívül a nagyszabású infrastrukturális munkálatok részeként Azerbajdzsán és Irán megállapodása az új folyosó mentén üvegszálas kábelek és villamosenergia-vezetékek hálózatának kiépítését is előirányozza, hogy megkönnyítse az áram exportját.
Azerbajdzsán az Aras-folyosót az úgynevezett „török folyosó” részének tekinti, amely lehetővé teszi számára, hogy erős kereskedelmi kapcsolatokat tartson fenn Törökországgal és a közép-ázsiai államokkal. Ami Iránt illeti, az új útvonal létfontosságú láncszem lesz a Nemzetközi Észak-Déli Közlekedési Folyosón (INSTC) belül, erősítve Irán kapcsolatait Oroszországgal. Azerbajdzsánnal ellentétben Teherán az Aras-folyosót a Zangezur-projekt állandó alternatívájának tekinti. Ezzel párhuzamosan Baku továbbra is elkötelezett a Zangezur-folyosó iránt, de kijelentette, hogy a végleges békeszerződés aláírása után inkább külön kérdésként tárgyalna róla Örményországgal.
Az Aras-folyosó, amely Irán stratégiai kísérlete arra, hogy visszaszerezzen némi befolyást a Dél-Kaukázusban, amelyet Teherán 2020 után elveszített, nem feltétlenül biztosítja Irán számára a kívánt eredményt. Az új útvonal azonban jelentősen fellendíti majd az Azerbajdzsán, Törökország és Közép-Ázsia közötti kereskedelmi és energetikai kapcsolatokat a jobb infrastruktúra révén. Tágabb összefüggésben Azerbajdzsánnak az Aras-folyosóval kapcsolatos kötelezettségvállalásai a dél-kaukázusi viszonylagos politikai és gazdasági stabilitás fenntartását célozzák azáltal, hogy biztonságos hozzáférést biztosítanak a Kaszpi-medencéhez és a közép-ázsiai régióhoz.
Szele Tamás
