Most az egész világ – vagy legalábbis a hiszékenyebb fele – Moszkvát lesi megrettenve a dnyiprói rakétatámadástól, elvégre mégiscsak ICBM-ekkel hajigálózik Putyin gyéduska, azonban a világ szkeptikusabb és tájékozottabb része tudja, hogy szó sem volt a támadás során hiperszonikus Oresnyikről, egy régi Bulava rakéta alkatrészeit találták meg a helyszínen, márpedig az nem alkalmas – jobban mondva, nem alkalmasabb, mint eddig – nukleáris zsarolásra.
Mi azonban most nézzük meg, mi történik a Közel-Keleten, mikor másfelé figyel mindenki. Tekintsük az ISW-CTP mai jelentését.
A Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (NAÜ) igazgatótanácsa november 21-én elfogadta az E3 (az Egyesült Királyság, Franciaország és Németország) elmarasztaló határozatát Iránnal szemben, amelyben megrovásban részesítették Iránt, amiért nem működik együtt a NAÜ-vel és nem tartja be a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozásáról szóló szerződést. A határozat előírja, hogy a NAÜ-nek 2025 tavaszáig „átfogó jelentést” kell készítenie az iráni nukleáris tevékenységekről. A jelentés szinte biztosan megerősíti majd, hogy Irán nem tartja be a 2015-ös közös átfogó cselekvési tervet (JCPOA), és megalapozza az E3-ak számára, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsának szankcióit újra bevezessék Iránnal szemben A bizalmatlansági határozat azután született, hogy a NAÜ november 19-én jelentést adott ki, amely szerint Irán 2024 augusztusa óta növelte a magasan dúsított uránkészletét. 2024. augusztus óta az Iráni Atomenergia Szervezet (AEOI) igazgatója, Mohammad Eslami – a bizalmatlansági határozatra reagálva – elrendelte „új és fejlett, különböző típusú centrifugák” aktiválását. Az AEOI kijelentette, hogy Irán továbbra is együttműködik a NAÜ-vel, bár továbbra sem világos, hogy milyen mértékben.
Az Egyesült Államok és az E3 (az Egyesült Királyság, Franciaország és Németország) a NAÜ igazgatótanácsának a bizalmatlansági határozatról szóló szavazása előtt, november 21-én felszólította Iránt, hogy „haladéktalanul szabaduljon meg” a magasan dúsított uránkészletétől. Laura Holgate, az Egyesült Államok NAÜ-követe azt mondta, hogy Iránnak fel kell hagynia a 60 százalékig dúsított urán előállításával, és „teljesen le kell csökkentenie 60 százalékos dúsított uránkészletét.” A lecsökkentés az a folyamat, amelynek során a magasan dúsított uránt alacsonyan dúsított uránná alakítják át. Az E3-ak közös nyilatkozatot adtak ki, amelyben ugyanezt kérték. Irán korábban felajánlotta, hogy 185 kilogrammban maximálja a 60 százalékig dúsított uránkészletét, cserébe azért, hogy a NAÜ igazgatótanácsa elutasítja a bizalmatlansági határozatot. Az E3 szerint azonban a 185 kilogrammos felső határ azt jelentené, hogy Irán „továbbra is túlságosan nagy készletet tart[hat] fenn magasan dúsított uránból, valamint azt a lehetőséget, hogy bármikor újra 60 százalékosra dúsítsa azt.” 185 kilogramm 60 százalékos dúsítású urán azonban – tovább dúsítva – négy nukleáris fegyver előállításához elegendő.
Libanoni illetékesek állítólag több változtatást javasoltak az Izrael és a libanoni Hezbollah közötti, az Egyesült Államok által javasolt tűzszüneti megállapodáshoz. Az al-Akbar libanoni médiumnak nyilatkozó meg nem nevezett források azt állították, hogy azt kérték: a tűzszüneti megállapodásban a kék vonalra – az ENSZ által meghúzott ideiglenes határra – mint hivatalos izraeli-libanoni határra hivatkozzanak. Azt is követelték, hogy a tűzszünettel együtt jelentsenek be egy időpontot az Izraeli Védelmi Erők (IDF) kivonulására, és hogy az IDF „teljes, egyidejű és gyors kivonulást” folytasson Libanonból. A libanoni hatóságok azt is igényelték, hogy az IDF engedje szabadon a Dél-Libanonban őrizetbe vett összes Hezbollah-aktivistát. Az Al-Akbar azt állította, hogy az izraeli-libanoni határra vonatkozó megfogalmazás és az arra vonatkozó záradékok, hogy Izraelnek továbbra is joga van-e erővel válaszolni a tűzszünet megsértésére Libanonban, továbbra is vitás pontok a felek között. Az Egyesült Államok által javasolt tűzszüneti megállapodás eredetileg lehetővé tette Izrael számára, hogy továbbra is támadhassa a Hezbollah dél-libanoni célpontjait, ha az UNIFIL vagy a Libanoni Fegyveres Erők (LAF) nem tartják be a tűzszünetet, a Hezbollah azonban elutasította annak lehetőségét, hogy az IDF-nek továbbra is joga maradjon Libanonban beavatkozni.
Egy magas rangú izraeli biztonsági forrás szerint a Hamász tűzszüneti- és túszalkut próbál elérni a Gázai Övezetben. Izraeli katonai tudósítók erre hivatkozva arról számoltak be, hogy a Hamász kész elfogadni az alkut még akkor is, ha az nem teljesíti a Hamász ismételt követelését a háború végleges befejezésére. A forrás hozzátette, hogy a fontolgatott alku 42 napos tűzszünetet, izraeli túszok és palesztin foglyok szabadon bocsátását, valamint egyéb „súlyos tételeket tartalmaz, amelyeket Izraelnek kell majd fizetnie”. Ez a jelentés az első utalás arra, hogy a Hamász szakíthat azokkal a maximalista követelésekkel, amelyeket a tűzszüneti-túsztárgyalások nagy részében fenntartott. A Hamász legutóbb november 10-én ismételte meg ezeket a követeléseit.
Lloyd Austin III. amerikai védelmi miniszter november 20-án azt mondta, hogy a houthik egyre inkább Irán partnerének, nem pedig alárendeltjének tekintik magukat. Ez a megfogalmazás összhangban van a CTP-ISW értékelésével, amely szerint az Ellenállás Tengelye inkább egy nem hagyományos, Irán által vezetett szövetségként írható le, nem pedig iráni proxyk és partnerek konstellációjaként a Közel-Keleten. Irán az Ellenállás Tengelye egyik központi részének és vezetőjének tekinti magát, de sok más tengelytagot nem irányít közvetlenül. Inkább gyakoriak a kompromisszumok és az egymással folytatott tárgyalások. Irán azonban gyakran kihasználja az Ellenállás Tengelyének nyújtott anyagi támogatását, hogy befolyásolhassa a többi tag döntéshozatalát.
A Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC) november 21-én elfogatóparancsot adott ki Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök és Yoav Gallant volt védelmi miniszter ellen állítólagos háborús és emberiesség elleni bűncselekmények miatt, beleértve a civilek kiéheztetését is. 2024 májusában Karim Khan ICC főügyész kérelmet nyújtott be a bírósághoz, hogy Netanjahu és Gallant ellen elfogatóparancsot kapjon.
Az ICC november 21-én elfogatóparancsot adott ki a Hamász halott katonai vezetője, Mohammad Deif ellen háborús és emberiesség elleni bűncselekmények, köztük népirtás, gyilkosság, kínzás és szexuális erőszak miatt. Az ICC kijelentette, hogy a paarncsot annak ellenére adta ki, hogy a jelentések szerint Deif meghalt. Az IDF azt állította, hogy 2024 júliusában megölte Deifet egy légicsapásban a Gázai övezet déli részén. 2024 júliusában. Khan, az ICC főügyésze 2024 májusában kérelmet nyújtott be a Hamász elhunyt vezetői, Deif, Yahya Sinwar és Ismail Haniyeh letartóztatási parancsának érdekében.
A legfontosabb hírek röviden:
Irán: A NAÜ kormányzótanácsa bizalmatlansági határozatot fogadott el Iránnal szemben, amiért az nem működik együtt teljes mértékben a nemzetközi nukleáris ellenőrökkel. Ez a határozat az Iránnal szembeni nemzetközi szankciók újbóli bevezetéséhez vezethet. Irán a határozatra válaszul elrendelte a nukleáris létesítményeiben nemrégiben telepített fejlett centrifugák aktiválását.
Libanon: Libanon a jelentések szerint több módosítást javasolt az Izrael és a libanoni Hezbollah közötti, az Egyesült Államok által javasolt tűzszüneti megállapodáshoz. A libanoni média arról számolt be, hogy az egyik fő vitás pont az, hogy Izraelnek továbbra is joga lesz-e csapást mérni a Hezbollah dél-libanoni célpontjaira, ha a Hezbollah megsérti a tűzszünetet.
Gázai Övezet: Egy magas rangú izraeli biztonsági forrás izraeli katonai tudósítóknak elmondta, hogy a Hamász tűzszüneti-fogolycsere megállapodást akar a Gázai Övezetben. A forrás hozzátette, hogy a Hamász kész elfogadni a megállapodást még az állandó tűzszünet garantálása nélkül is, ami a tárgyalások során a Hamász folyamatos követelése volt.
Jemen: Lloyd Austin amerikai védelmi miniszter szerint a hutik egyre inkább Irán partnerének, nem pedig alárendeltjének tekintik magukat. Ez a jellemzés összhangban van a CTP-ISW értékelésével, miszerint az Ellenállás Tengelye inkább egy nem hagyományos, Irán által vezetett szövetség, mint az iráni proxyk és partnerek konstellációja szerte a Közel-Keleten.
Meg kell jegyeznem, van annak egy finom bukéja, hogy az ICC az izraeli gyanúsítottak esetében kizárólag élőkkel, míg a palesztinok esetében kizárólag halottakkal foglalkozott, akiknek az előállítása kissé nehézkes volna, ennyi erővel végső soron Góliátot vagy Hámánt is körözhetnék, pont annyira kerülhetnek bíróság elé, mint Deif , Sinwar vagy Haniyeh, de a rangos nemzetközi bizonyára így szeretné kifejezni kitüntetett figyelmét Izrael iránt. Mindenki jobban járna, ha bonbont és virágot küldenének inkább, de hát ez neveltetés és hajlam kérdése.
Mindenesetre, ha sikerül Deifet letartóztatni, kerül, amibe kerül, ott leszek a tárgyalásán. Ilyent ugyanis még nem láttam, sőt, más sem: utoljára Cromwellt akasztották fel post mortem, bár az ICC nem is hozhat halálos ítéletet. Legfeljebb életfogytiglant kaphat, de mivel ez egy már lejárt terminus, az elhunytat szabadlábra kell majd helyezni. A legszigorúbb büntetési tétel kiszabása esetén is.
Mondtam már, hogy szép dolog a jogtudomány?
Szele Tamás
