Régi, ismert tény, hogy Oroszországnak szokása időnként jogot formálni mindenféle területekre. Ilyen volt a középkorban Livónia, ahonnan véres fejjel verték ki Rettegett Iván csapatait, ilyen volt Ingermanland, a mai Szentpétervár környéke és Karélia, amit sikerült megtartaniuk, ilyen Szibéria úgy általában, ilyen volt Lengyelország, amit elvesztettek, ilyen helyzetben van most Ukrajna, és épp formálják a jogot az Északi-sarkvidékre (nem viccelek), valamint a Mars bolygóra és a Proxima Centaurira is. A Szaturnusz holdjaira már bejelentették az igényüket tavaly (szintén nem tréfa).
Mármost Ukrajnával könnyen úgy járhatnak, mint Livóniával, az Északi-sarkvidékkel viszont az a bajuk, hogy sokat akar a szarka, de nem bírja a farka. Erről a madártani (és természetesen geopolitikai) problémáról szól a Jamestown Alapítvány legújabb tanulmánya.
Oroszországnak több jégtörője van, mint bármely más országnak, aminek kétségtelenül örül, és amely tényre a legtöbb más ország úgy tekint, mint ami garantálja az orosz dominanciát a térségben. E hajók többsége azonban kicsi és inkább dízel-, mint nukleáris meghajtású, valamint nem rendelkezik a legfejlettebb elektronikával, és nem képes az orosz partoktól távol eső hajók támogatására. Ez azt jelenti, hogy Moszkva képessége arra, hogy az Északi tengeri útvonalat (NSR) egész évben működőképesen tartsa, még mindig messze nem garantált, és Oroszországnak különösen komoly nehézségekkel kell szembenéznie az útvonal keleti szakaszán és északi részén. Az éghajlatváltozás szabálytalan alakulása miatt ezek a területek most inkább lehűlnek, mint felmelegednek, ami csökkenti Moszkva képességét a Kínával való kereskedelemre és általában véve gátolja az Északi-sarkvidéki tengerfenékre vonatkozó kiterjedt igényeit.
Moszkva problémái a mélytengeri jégtörők hiányával kapcsolatban egyre nyilvánvalóbbá váltak. Ezt hangsúlyozza a sokat hangoztatott jégtörő-építési programja, amelyről orosz szakértők elismerik, hogy a közeljövőben valószínűleg nem fog megvalósulni. Emellett Oleg Golubjov ellentengernagy, az orosz Északi Flotta parancsnokhelyettese nemrégiben elismerte, hogy a keleti sarkvidéken a hajók gyakran csak sodródnak éjszaka, hogy elkerüljék a tengeri jeget vagy a rosszul felmért területeken való zátonyra futás kockázatát. Ez azért történik, mert nincs meg a szükséges jégtörő kíséretük a biztonságos, napi 24 órás működéshez. Ez a veszély nagyon is valós, és néhány évvel ezelőtt ki is derült, amikor számos civil- és hadihajó hetekig a jégben rekedt.
Golubjov beismerése jelzi, hogy Oroszország gyakran figyelmen kívül hagyja az NSR-rel, általánosabban a Jeges-tengerrel és jégtörő flottájával kapcsolatos problémáit. Az említett flotta lapjának, a Na Sztrazsé Zapoljarja című újságnak adott interjújában Golubjov elmondja, hogy idén a parancsnoksága alatt álló hajók a Wrangel-sziget és az Oroszországi Föderáció közötti keleti sarkvidéki vizeken, valamint azon túl, a Bering-szoros felé haladva is vastag tengeri jéggel találkoztak. Jégtörő-támogatás híján ezeknek az orosz hadihajóknak nem volt más választásuk, mint éjszaka sodródni, és csak akkor indulhattak el komolyabban, amikor az őket kísérő két helikopter nappal fel tudta mérni a biztonságos útvonalat. Sem ő, sem mások nem akarnak ilyen megoldásra támaszkodni, és ezt Moszkva további jégtörők építésével kívánja áthidalni, minden olyan javaslat dacára, amely szerint a globális felmelegedés szükségtelenné teszi ezt a költséges gyakorlatot. Golubjov szerint az ilyen problémákat súlyosbítja az a tény, hogy a térségben a tengerfenék nagy része feltérképezetlen, és a sekély vizek jégcsapdát képezhetnek, ami különösen nagy veszélyt jelent a hajókra.
Az orosz admirális szavai felhívják a figyelmet az NSR környezeti kérdéseire, amelyeket túl gyakran hagynak figyelmen kívül. Míg a globális felmelegedés miatt az NSR nyugati fele az év nagy részében jégmentes, addig a keleti felén egészen más a helyzet. A hőmérséklet ugyanis az elmúlt években lehűlt, és a jég komolyabb problémává vált. Hogy ellensúlyozza a csökkenő hőmérsékletet, nyitva tartsa az NSR-t, folytassa a Kínával folytatott kereskedelmet, valamint lehetővé tegye Oroszország számára, hogy hatalmát kiterjesssze messze az Északi-sarkvidékre, Moszkva ambiciózus jégtörő- és jégképes hajó-építési programot jelentett be. A hajóépítő ágazatában régóta fennálló és megoldhatatlan problémák, köztük a korrupció és a szankciók hatása, valamint az ukrajnai háború következtében a kormányzati finanszírozás visszafogása azonban azt jelenti, hogy Oroszország valószínűleg nem lesz képes a szükséges mennyiségű hajó megépítésére, mondják moszkvai szakértők. Annál is inkább, mivel az NSR mentén a parti kiszolgáló létesítményeinek fejlesztése szinte leállt.
Ez új geoökonómiai és ezáltal geopolitikai helyzetet teremtett a jégtörők és a Keleti-sarkvidék tekintetében. Miközben Oroszország nemzetközi szinten fenntartja domináns pozícióját, ami a jégtörőket illeti, dominanciája egyre inkább homlokzat, mint valóság. Egyrészt a jégtörőinek többsége kicsi, és képes kikötők ellátására, de nem alkalmas nyílt tengeri útvonalak kezelésére, amint azt Golubjov is elismeri. Másrészt Moszkva egyre inkább aggódik a keleti sarkvidék megtartása miatt, ahol a jég megmarad, sőt jelenleg növekszik, és így több jégtörőre van szüksége, hogy fenntartsa a Kínával folytatott kereskedelmet, ami hitelesíti Moszkva kiterjedt igényeit a Jeges-tengerre és annak ásványi anyagokban gazdag mélyére. Mind ezek az igények, mind pedig azok a fajta nehézségek, amelyekkel Golubjov megjegyzései szerint Moszkva a keleti sarkvidéken szembesül, arra késztetnek azonban más országokat, hogy fontolóra vegyék több saját jégtörő építését, és olyan helyzetbe kerüljenek, hogy a jövőben kihívást jelentsenek Oroszországnak. Ezek között van Kanada, Finnország, az Egyesült Államok és Kína. Mindannyian látják, hogy Oroszország túlvállalta magát a jégtörők tekintetében, és nem csak azt követően tartja üzemben a hajókat, hogy azokat már régen selejtezni kellene, hanem az újak építésére vonatkozó határidőket sem képes betartani. Az orosz dominancia, amely korábban megfélemlítette őket, mostanra szertefoszlik.
Ezen országok közül a leggyorsabban Kína haladt előre, amely nemcsak több jégtörőt épített az elmúlt években, mint bármelyik másik állam, hanem – ami még fontosabb – jelentősen csökkentette az egyes jégtörők megépítéséhez szükséges időt is. Moszkva egyelőre abban reménykedik, hogy Kína, mely szövetségese a Nyugattal szemben, segíteni fog neki fenntartani jelenlétét az Északi-sarkvidéken, mivel érdeklődik az NSR oroszországi használata iránt. Orosz tisztviselők attól tartanak, hogy egy bizonyos ponton Kína domináns pozíciót fog elfoglalni az Északi-sarkvidéken, és képes lesz félreállítani Oroszországot. Ez annál is inkább valószínűsíthető az elkövetkező években, mivel moszkvai szakértők szerint az orosz hajógyárak nem lesznek képesek szinte semmit sem építeni ahhoz képest, hogy Moszkvának hány hajóra, különösen jégtörőre lenne szüksége jelenlegi státuszának fenntartásához.
Az, hogy Oroszország nem képes megbízhatóan hajókat küldeni a keleti sarkvidék jegén keresztül, egyértelmű jele egy jelentős geopolitikai váltás kezdetének. A nyugati kormányoknak nem sok választása lesz, ha nem lépnek időben, és nem bővítik saját jégtörő flottájukat is.
Oroszországnak tehát minden földrajzi lehetősége meglenne az Arktisz saját övezetébe vonásához, de mivel hajója nincs hozzá, ezt a lehetőséget – mint annyi mást – el fogja szalasztani. Kínának nincsenek földrajzi lehetőségei, de vannak hajói, tehát élni fog a lehetőséggel, és a Kreml még csak nem is moroghat emiatt, mert Peking nélkül felkopik az álla.
És ha nem Kínáé lesz a sarkvidék, akkor Magyarországé. Bizonyára van lehetőség arra, hogy a baráti Oroszországtól visszakapjuk a Ferenc József-földet, kicsit nagyon radioaktív ugyan mostanság, mert ott próbálták ki a szovjet atomfegyvereket régebben, de annyi baj legyen, feltaláltam a legyőzhetetlen magyar jégtörőflottát. Először is építünk egy kikötőt a sarkkörön, aztán minden a hajóink elnevezésén múlik. A flotta zászlóshajóját Mátyásnak kell hívni, nem a király, hanem a néphagyománybéli Jégtörő Mátyás után. Kell még három kisebb flottaegység, melyeket Sándornak, Józsefnek és Benedeknek hívnak, mert ezek zsákban hozzák a meleget, és ezáltal felolvasztják a jégpáncélt…
Mindenesetre Magyarországnak legalábbis annyi joga van megszerezni az Északi-sarkvidéket, mint Oroszországnak vagy Kínának. Vagyis semennyi.
Szele Tamás