Kísértet járja be Romániát, a Vasgárda kísértete, és ez a kijelentés egyáltalán nem túlzó. A hotnews.ro olyan bizonyítékokra bukkant, amelyek kétségtelenné teszik, hogy Călin Georgescu, az esélyes elnökjelölt nem csak a Vasgárdához hasonló elveket vall, hanem vasgárdista is (ráadásul erről szemérmetlenül hazudik). Lássuk az írást!
Egy e hét keddi tévéműsorban, amelyen Călin Georgescu Eugen Sechila kíséretében jelent meg, az elnökjelölt tagadta, hogy bármilyen kapcsolata lenne a Legionárius Mozgalommal.
A HotNews kérdésére Marius Tucă, a műsor házigazdája kifejtette, hogy nem tudott arról, miszerint a Georgescut kísérő személy Eugen Sechila volt, és nem tudja róla, hogy kicsoda: „Nem mutatták be nekem, nem mutatkozott be, nem beszélt velem” – állítja.
Sechila viszont nem áll szóba a sajtóval, így a HotNews-szal sem. A szerkesztőség megkérdezte Georgescut, hogyan kommentálja Eugen Sechila jelenlétét nála. Călin Georgescu a cikk megjelenésének időpontjáig nem válaszolt.
2024. december 3-án, kedden Călin Georgescu jelen volt a Gândul honlap stúdiójában, Marius Tucă műsorában. A román államfőjelölt az adásban tagadta, hogy valaha is támogatta volna a vasgárdisták mozgalmát vagy bármilyen szélsőséges mozgalmat.
„Ez hamis állítás, semmi közöm nincs ehhez. Azt viszont bevallom, hogy részt vettem a Kennedy-gyilkosságban” – válaszolta Georgescu mosolyogva a producer kérdésére (akkor fiatalon kezdte a szakmát, ugyanis 1962-ben született, míg Kennedy elnököt 1963. november 22-én ölték meg, azért ritka madár az ilyen serdületlen orgyilkos – vagy az ilyen gátlástalan hazug).
Georgescu azzal zárta le a szélsőséges mozgalmakkal való kapcsolatainak témáját, hogy soha nem támogatott szélsőséges akciókat vagy fasiszta eszméket. És hogy soha nem emelt szót a vasgárdisták mellett.
A valóságban több olyan felvétel is létezik, közülük az egyik 2020-ban készült, amely ennek ellenkezőjét bizonyítja. 2020-ban Elena Puiu „Gogu Puiu és a Dobrudzsai Hajdúk Egyesülete” című műsorának vendége volt. (Vigyázat: románul a „haiduc” szó „betyárt” jelent, nem hajdút).
Călin Georgescu abban a műsorban azt mondta: „És a légiós mozgalom, amikor majd megírják az igazi történetét, mert a valóságot még nem írták meg, de meg fogják írni, meg fogja mutatni, hogy ez volt az egészséges lét és az önrendelkezés legpregnánsabb lényege és kifejeződése, amely a román népből származott. Egyedülálló volt, nem hasonlított semmihez, nem volt még hasonló sem hozzá a világon.” (Nos: azért lehetne említeni pár vele analóg mozgalmat – de a páratlan kegyetlenség és fanatizmus valóban jellemezte a „legionáriusokat”).
Amikor Georgescu azt mondta, hogy neki semmi köze a vasgáristákhoz, az egyik legismertebb neolegionárius állt mellette a studióban. A keddi felvételeket, amelyeken Georgescu és Sechila a műsor előtt a szerkesztőség egyik irodájában ülnek, maga a Gândul sugározta, amikor a hamarosan kezdődő élő műsorát reklámozta.
Marius Tucă ugyanebben a szobában tartózkodott azokban a percekben.
Oana Marinescu egykori újságíró volt az adás műsorvezetője, aki az elmúlt években a George Enescu Fesztivál kommunikációjáért felelt.
Akkor lássuk, ki az az Eugen Sechila, aki Călin Georgescut elkísérte a műsorba?
Sechila Elena Puiuval együtt a „Gogu Puiu és a Dobrudzsai Hajdúk Egyesületének” vezetője. Az egyesületet betiltották a romániai iskolákban, miután a hatóságok bizonyítékokat találtak arra, hogy Sechila és Puiu legionárius propagandát folytat a diákok körében.
Sechila egyesületének Facebook-oldalán több, Corneliu Zelea Codreanu előtt tisztelgő szöveg is megjelent: „Codreanu előtt Románia nem volt több, mint egy lakott sivatag. Az ég és föld között élő népnek nem volt más lehetősége, csak a várakozás. Valakinek jönnie kellett”. (Aki ezt nekem lefordítja érthető nyelvre, vendégem valami finom italra vagy ételre).
Pontosan ezt a retorikát használja választási kampányában Călin Georgescu, vagy, ahogyan hívei nevezik, „az elhívatott”. Az elnökválasztás első fordulójának megnyerését követő este Georgescu így szólt a románokhoz: „Ezért, kedves barátaim, még egyszer köszönöm nektek az elhívatást, amelyre válaszoltatok, a hívást, amelyet én intéztem hozzátok, hogy együtt dolgozzatok Istennel”.
Georgescu kísérője és tanácsadója, Sechila a közösségi oldalakon is használja az „elhívatott” kifejezést, és gyakran részt vesz a román kriptolegionizmus akcióiban, gyűléseken és tüntetéseken. „Bajtársként” fogad gratulációkat, ezt a kifejezést a két világháború közötti időszakban a légiósok gyakran használták. Mint a Vasgárdát betiltó törvényről nyilatkozta:
„Egy dolgot szeretnék jelezni: azok, akik ezt a törvényt támogatták vagy támogatják, alapvetően bolondok, az ország és a hit elárusítói, és úgy is kell velük bánni. És hangsúlyozom, hogy ha elfogadták ezt a törvényt, az a legtisztább bizonyítéka, nem csak az istenkáromlásnak, hanem annak is, hogy ők maguk is félnek a nevek kimondásától: akár Gogu Puiu-t emlegetik, akár Gheorghe Manu-t, akár Ogoranu-t, félnek tőlük.
Mert ők tartották fenn a román nemzet méltóságteljes szellemét. És kérdezem önöket, vagy kérdezem a román népet, miért hozták ezt a törvényt? Alapvetően azok ellen, akik felépítették a román nemzetet, ugye, értik! A történelmet nem lehet eltörölni tehát, ahogy egyesek hiszik, még akkor sem, ha ők vannak hatalmon. De hangsúlyozom, hogy nincs valódi hatalmuk vagy tekintélyük, a hatalmat csak Isten adhatja”.
Sechila volt a kezdeményezője az „ifjúsági túlélőtáboroknak” (úgynevezett törvényen kívüli táboroknak). Sechila táborait 2022-ben maga Călin Georgescu felesége, Cristela népszerűsítette egy párbeszéd keretében, amely Cristela Georgescu YouTube-fiókján látható.
A „túlélőtáborok”, ahogy Cristela Georgescu a műsorban nevezi őket, a szélsőjobboldaliak indoktrinációs és propaganda-akciói voltak, derül ki az Adina Marincea kutató által az elmúlt években készített dokumentációból.
Miután széles körben nyilvánosságra hozta a Călin Georgescu és a román kripto-legionáriusok, köztük az Eugen Sechila – Elena Puiu házaspár közötti kapcsolatokat, Marinceát megfenyegették.
William Totok, a Szabad Európa tudósítója feltárta, hogy Sechila „törvényen kívüli táborai” erősen félkatonai jellegűek voltak, valamint kétségtelenül légiós indoktrináció jellemezte őket.
Egy történész (Cristian Manolachi historrikus, író, a Babeș-Bolyai Tudományegyetem posztdoktori kutatója) elemezte Călin Georgescu programját, és arra figyelmeztet, hogy komolyan kell venni a neo-legionáriusokkal való kapcsolat veszélyét. Mint mondta:
„Nem véletlen, hogy Georgescu gyakran beszél programjában az áldozatvállalásról. A fasiszták azt mondták, hogy megtalálták a kapitalizmus és a szocializmus összeegyeztetésének módját. Georgescu pontosan ezt állítja. Az, hogy egy politikai üzenet szép, csillogó ideológiai köntösben jelenik meg, nem szabad, hogy megtévesszen bennünket.”
A mai román közvélemény számára a Vagárda a múlt jelensége. És a Călin Georgescuval szimpatizálók úgy vélik, hogy őt légionáriusnak nevezni teljesen téves. Azonban Manolachi kifejtette, miszerint a légiós diskurzus az új ember eszméjén alapult. Mit jelentett ez? Erkölcsi reformot akart jelenteni. Mind Zelea Codreanu, mind a körülötte lévők, mind a korabeli román értelmiség egy része az „új ember” eszméjét próbálta hirdetni. Hőst, igaz embert, áldozatra kész embert, bátor embert. Alapvetően ilyen teljesen megreformált emberekké akarták tenni a román népet. Olyan emberekké, akik lemondtak a valódi emberi természetükről.
A Vasgárda vezetőinek a fejében ez azt jelentette, hogy ha valaki elégedetlen volt a vezetéssel, akkor egyszerűen ment és lelőtte őket. Ahogy 1933-ban történt, amikor meggyilkolták I.G. Ducát a sinaiai vasútállomás peronján, vagy ahogyan 1939-ben Armand Călinescu miniszterelnököt lőtték agyon géppisztollyal.
Ugyanez történt 1940-ben, amikor tömegesen gyilkolták meg a politikai foglyokat, köztük Gheorghe Argeșanu volt miniszterelnököt. Végül, de nem utolsósorban Nicolae Iorga volt miniszterelnök és történész meggyilkolására is sor került
Természetesen a mai jelöltek némelyikének, például George Simionnak vagy különösen Călin Georgescunak a diskurzusa sokkal finomabb, mint a két világháború közötti időszak terminológiája. Ezek az emberek ugyanisrájöttek, hogy politikai üzenetüket szép, fényes ideológiai mázba kell csomagolniuk.
Csakhogy aki olvassa a kormányprogramokat, az tud olvasni a sorok között is. Például Călin Georgescu kormányprogramjában azonosítható a tisztességes ember, az erkölcsös ember és az áldozatra kész ember eszméje.
Călin Georgescu december 3-án, a parlamenti választások utáni első üzenetében a történész által bemutatott fogalmakkal, egy új ember megformálásáról beszélt. „Egy új társadalmi identitás jön létre. Ez az első alkalom, hogy saját identitásunkat teremtjük meg” – mondta Georgescu.
Ma már finomabbann fogalmaznak, mint Zelea Codreanu idejében, például az Isten, az ember és a természet közötti közösség eszméjét terjesztik. De ez is része a legionárius diskurzusnak. A legionáriusok is Istenhez folyamodtak. És amikor az emberről beszéltek, akkor a megreformált emberről beszéltek, Zelea Codreanu például a Rarău hegyen imádkozott.
Nyíltan hirdette, hogy az istenséggel konzultál, legalábbis a Iași-i rendőrprefektus, Constantin Manciu lelövése ügyében. (No, ilyen magas helyről is ritkán adtak még utasítást orgyilkosságra).
Călin Georgescu a közgazdaságtanban is keresztény látásmódról beszél, legalábbis ezt ő így nevezi. A román parasztság és a román falu idealizálása is jellemző rá. Sokat beszél a paraszti háztartásról. Sőt, a narratívájában megtalálható a román falu időtlen világa is.
Persze, azt is hangsúlyozza, hogy a keresztény család a román társadalom alapja. Nincs is baj, amíg ez személyes ügy marad. De amikor ezt az elképzelést megpróbálják erőszakkal ráerőltetni a közösség többi tagjára, akkor mindig diktatúra lesz belőle.
Jellemző Călin Georgescu programjára, hogy az élelmiszer-, víz- és energiaprogramról is hasonlóképpen beszél. Ez alapvetően úgy érthető, miszerint ezt a programot úgy fogják megvalósítani, hogy „az erőszakos és konfliktusos kapcsolatokat felváltja a segítő együttműködés, a személyes érdekek és a közösség érdekeinek összehangolása”.
Ha visszamegyünk Mihail Manoilescuhoz, a két világháború közötti politikushoz, mérnökhöz és a korporatizmus nemzetközileg elismert teoretikusához, ő rámutatott, hogy a korporatizmus általában a fasizmus gazdasági alapja. És erre mondták a fasiszták, hogy megtalálták a harmadik utat, amelyben a kapitalizmust és a szocializmust össze lehet egyeztetni.
Pontosan ezt mondja Călin Georgescu is a „kölcsönös bizalom” szellemének felelevenítésével. Az együttműködést is új modus operandiként említi, nemcsak a gazdaságban és a politikában, hanem a román társadalom egészében.
Ezután olyan protekconista intézkedéseket javasol, mint a belföldi tőke támogatása és megalapozása. Itt analógia vonható a 20. század eleji gazdaságpolitikával. Jól hangzik, de ez a külföldi tőke elriasztását jelenti.
Az ő elképzelése szerint az embernek a természettel közösségben kellene élnie, lehetőleg parasztgazdaságban, a nagybirtokok visszaszorítása mellett.
De Călin Georgescu Románia iparosításáról is beszél, ami paradoxon. Nem mondja meg, hogyan, de ezt az iparosítást csak az állam végezhetné, mivel a nagy magánvagyonok létezését elveti.
Mivel magyarázható a neolegionáriánus eszmék kialakulása Romániában, és miért vonzza a románokat egyes jelöltek messianisztikus üzenete?
Talán azzal, hogy az országban magyon sok a frusztráció. Még akkor is, ha a 90-es évekhez képest a román népnek jobban megy. De náluk is fellelhető az a tendencia, hogy másokat hibáztatnak a kudarcaikért. Ez történt a két világháború közötti időszakban. Volt az úgynevezett két világháború közötti gazdasági antiszemitizmus, amikor a zsidó kereskedőket hibáztatták a románok kudarcaiért.
Most viszont létezik egy retorika, amelyben az Európai Uniót hibáztatják a jelenleg elfogadott progresszívebb intézkedésekért.
Aztán ott van az ukrajnai háború kérdése. A lakosság fél. Ha valaha is problémák lesznek a határvidéken, sokan valószínűleg a békét részesítenék előnyben. Igen, de olyan békét, amely biztosan sok kompromisszummal jár majd.
Lehet-e Romániában neoreligionista ortodoxiáról beszélni?
Igen, Călin Georgescu kormányprogramjában elégsok utalás van a vallásra. Beszél a gazdaság keresztény víziójáról, Istenről, emberről és természetről. Azt is mondja, hogy a keresztény család a román társadalom alapja. Az AUR is pontosan ezt teszi. De be kell látnunk, hogy a politikai diskurzus, nevezetesen a vallásra való hivatkozás politikai opportunizmuson alapul.
A légiós propaganda hármasában, amelyet a mai szuverenisták átvesznek, Isten is gyakran megjelenik, éspedig azért, mert az istenség bizonyos legitimitást ad. Még Călin Georgescu is azzal a sorral zárja kormányprogramját, hogy „építsük újra Romániát Istennel”. Alapvetően viszont ez a rendszer elleni harc keresztes hadjárattá válik.
Megjelenik az a hazafias mítosz is, amelyet a történészek „az aranykor legendájának” neveznek.
Ebben a múltat idealizálják, ahogyan az AUR is teszi ezt Mihai Viteazuval, Stefan cel Mareval, Deceballal stb. Megpróbálnak hasonlítani ezekre a történelmi személyiségekre.
És itt látható világosan a propaganda triásza, amit a légiós rendszerből vesznek át. Itt áll egymás mellett az istenség, itt van az idealizált múltra való hivatkozás és nem utolsó sorban a rendszer elleni harc.
Lássuk, hogyan javasolják a szuverenisták az igazságszolgáltatás megváltoztatását.
Az AUR például javasolja – és ez a kormányprogramjukban olvasható – „esküdtszéki bíróságok szervezését, amelyek nagykorú és jogaik gyakorlására teljes mértékben képes román állampolgárokból állnak, a súlyos büntetőügyek és a kollektív vagy csoportos perek eldöntésére”.
Mit jelent ez? Ha visszamegyünk a két világháború közötti időszakra, az 1920-as és 1930-as évekre, akkor láthatjuk a politikai merényleteket és merényleteket, amelyeket kezdetben bigottan vallásos diákok követtek el, akik aztán 1927-től a légiós mozgalomba szerveződtek. De ezeket a fiatalembereket egymás után felmentették az esküdtbíróságok, ahogy akkoriban nevezték őket. Miért volt ez így? Mert ezek a két világháború közötti esküdtbíróságok a törékeny román középosztály tagjaiból álltak. Egy olyan rétegből, amely rendkívül érzékeny volt az akkori politikai mozgalmak nacionalista és vallási üzeneteire.
Mindenesetre Manolachi szerint az AUR, az SOS, Călin Georgescu pártja és – talán mérsékeltebben – Călin Cristian Terheș pártja is szélsőséges üzeneteket közvetít, hol finomabban és burkoltan, hol pedig nyilvánvalóan.
Az AUR programjából kiemelhető a kötelező iskolai egyenruha újbóli bevezetése is. Tehát látható az egyenruha iránti szenvedély, várhatóak a tömegrendezvények is, ahol mindenki egyenruhában lesz, és mindenki engedelmeskedik a parancsoknak.
Ahogy Călin Georgescu mondja, „rend lesz, fegyelem, világos, mindenkire érvényes szabályok, kevés szóból sok szép és hasznos cselekedet születik, ez az egyetlen módja annak, hogy gyökeresen megváltoztassuk az életminőséget Romániában.”
Ezek az új román politikai vezetők jobb kommunikátorok, mint a hagyományos pártok vezetői voltak. Jobbak, mert egyszerűbb üzeneteik vannak, megértették, mit jelent a közösségi média, nagyon jól használják a közösségi hálózati eszközöket.
Az AUR élmezőnye politikailag is képzett abban az értelemben, hogy tudják, mikor kell halgatniuk. Tudják, hogyan kell azt a látszatot kelteni, hogy nem feltétlenül Oroszország támogatói, hogy ők csak euroszkeptikusok, vagy hogy nem feltétlenül értenek egyet mindennel, amit a NATO javasol. Illékonyak, hogy ne lehessen őket csúsztatással vádolni.
De Georgescu radikálisabb, mint az AUR, ő közvetlenebb, kategorikusabb. Még azt is elismerte nyilvánosan, hogy Corneliu Zelea Codreanu és Ion Antonescu marsall támogatója. Ismereteink szerint büntetett előéletű is ebben az ügyben.
Valószínűleg ez az egyik oka annak, hogy meglepő győzelmet aratott a választások első fordulójában. De csak kívánhatjuk, hogy a második fordulóban – melyet nyolcadikán mégis megrendeznek, tehát a friss hírek szerint nem várható az első forduló eredményeinek megsemmisítése – valljon kudarcot.
Nagy veszélyben forog Románia. De talán még nem késő megmenteni.
Szele Tamás
