Geopolitikai fontosságú a tény, hogy az Oroszországi Föderáció szíriai bázisainak evakuációjára kényszerül. Viszont a helyzet az, hogy ez az evakuáció nem is lesz olyan egyszerű. Sőt, az amerikai csapatok afganisztáni kivonulásánál sokkal bonyolultabb, sietősebb és kapkodóbb, pedig az sem volt egy komótos séta. Ma ezt a helyzetet elemezzük a Meduza és az ISW nyomán.
Röviden: Bashar al-Assad szíriai rezsimjének gyors megbuktatása után Oroszország elveszítheti az ország területén fekvő összes katonai bázisát. A két fő bázis Latakia tartományban található, amely már kormányellenes csoportok ellenőrzése alá került. Az új hatóságok még nem nyilatkoztak hivatalosan arról, hogyan viszonyulnak az orosz katonai kontingens jelenlétéhez, de Dmitrij Peszkov, a Kreml szóvivője elismerte az orosz bázisok felszámolását: „Korai lenne a Hmeimimben és Tartuszban lévő orosz bázisok megőrzéséről beszélni, erről azokkal kell tárgyalni, akik majd vezetni fogják Szíriát”.
A „tárgyalás” a jelek szerint már folyamatban van. Mint arról a The Wall Street Journal diplomáciai körökből származó forrásokra hivatkozva beszámolt, az orosz bázisok sorsa volt az egyik tárgya az Oroszország, Irán, Törökország és több arab ország között december 7-én folytatott tárgyalásoknak – és állítólag Moszkva garanciákat kapott arra, hogy a szíriai hatalomváltás átmeneti időszakára megtarthatja a létesítményeket. De hogy a kormányellenes erők hajlandóak lesznek-e betartani ezeket a megállapodásokat Aszad megbuktatása után, arról semmmi biztosat nem tudni.
Miféle bázisok ezek és milyen kontingens állomásozik rajtuk?
Az első bázis hivatalos neve az orosz haditengerészet 720. logisztikai támogató pontja (LSP), és Tartusz kikötővárosában található, Damaszkusztól 160 kilométerre, északnyugatra. A jelenlegi orosz jogszabályok szerint ez az egyetlen, az országon kívüli haditengerészeti bázis (a Krím 2014-es annektálása előtt a szevasztopoli haditengerészeti bázis is annak számított). A logisztikai támogató pontot még 1971-ben hozták létre, miután Bassár el-Aszad apja, Háfez el-Aszad hatalomra került.
A Szovjetunió haditengerészetének 5. operatív (földközi-tengeri) flottájának hajóit kellett ott kiszolgálni, azaz javítani, valamint üzemanyaggal és fogyóeszközökkel ellátni. Az 1980-as években az állomáshoz három úszó kikötőhely, egy úszó műhely, raktárak, laktanyák és különböző gazdasági létesítmények tartoztak. 1992-ben a szovjet Földközi-tengeri flotta megszűnt, de az orosz haditengerészet 720. támogató pontjának sikerült megmaradnia. Egészen 2007-ig az orosz hajók üzemanyag-utántöltésére és élelmiszer-utánpótlására használták, amelyek útvonala helyenként a Földközi-tengeren vezetett. 2008 augusztusában, néhány héttel az orosz-grúz háború után, a támogató pont állapota, ahol akkoriban csak egy úszó kikötőhely maradt működőképes, Dmitrij Medvegyev és Bassár el-Aszad közötti tárgyalások egyik témája lett.
Röviddel az elnökök találkozója után az orosz haditengerészet helyreállított egy másik úszó kikötőhelyet a bázison, és a következő két évben a létesítményen rutinszerű infrastrukturális javításokat végeztek.
A szíriai polgárháború 2011-es kitörése után az állomás a kormányerőknek nyújtott orosz katonai segélyek „ablakaként” kezdett működni. 2013-ban az orosz haditengerészet parancsnoksága újjáélesztette a Földközi-tengeri flottát – és ezzel egyidejűleg úgy döntött, hogy tovább korszerűsíti a bázist a hajók javítása és karbantartása céljából. Az orosz légi- és űrerők 2015. szeptemberi szíriai hadműveletének megkezdése után Tartusz az orosz erőcsoportosulás logisztikai ellátóközpontjává vált – az úgynevezett Szíria-expressz végállomása lett. Tucatnyi hadihajó és polgári hajó szállított ide ellátmányt az orosz haderőcsoport számára a fekete-tengeri kikötőkből. 2016-2017-ben a ponton Sz–300-as és Sz–400-as légvédelmi rakétarendszereket, Pancir-Sz1 légvédelmi rendszereket helyeztek el, bővítették a mólót, étkezdéket, fürdőházakat, élelmiszer- és ruharaktárakat, valamint helikopterleszállót építettek.
2017 januárjában az Oroszországi Föderáció és Szíria megállapodást írt alá a támaszpont bővítéséről és a létesítmény 49 évre történő ingyenes használatba adásáról az Orosz Föderációnak. A megállapodás értelmében a ponton egyidejűleg tartózkodó hadihajók maximális száma 11 egység lehetett.
Az orosz védelmi minisztérium második kulcsfontosságú létesítménye Szíriában a Latakia kikötője közelében fekvő Dzsabla városában található Hmeimim légibázis, amely az azonos nevű tartomány közigazgatási központja. Ezt az orosz légierő a helyi Baszil al-Aszad nemzetközi repülőtér területén hozta létre, miután Oroszország 2015-ben hivatalosan is beavatkozott a szíriai háborúba. A légibázis két kifutópályája lehetővé teszi, hogy akár stratégiai bombázókat és nehéz katonai szállító repülőgépeket is fogadjon.
Kevesebb mint 10 év alatt Hmeimim az orosz katonai jelenlét fellegvárává vált az arab köztársaságban. A bázis nemcsak közel ötven repülőgépnek és helikopternek, több ezer katonának (köztük a Wagner PMC tagjainak) és családtagjaiknak adott otthont – egy erőteljes infrastruktúra nőtt ki körülötte (még ortodox templom, sportközpont és koncertterem is épült Hmeimimben).
A 2015-2016-os polgárháború aktív időszakában az orosz vadászgépek és bombázók évente több tízezer harci bevetésre indultak innen, nagyrészt biztosítva a kormányhadsereg győzelmét a felkelő erők csoportjai felett. Az orosz légierő még december 7-én, Bassár el-Aszad rezsimjének bukásának előestéjén is a szíriai elnök ellenfeleinek állásai elleni légicsapásokról számolt be, amelyek állítólag több mint 300 „terroristával” végeztek (ez a kormányellenes csoportok fegyvereseire alkalmazott szó már másnap eltűnt az orosz hatóságok szótárából).
És mi történik most ezekkel a bázisokkal?
A szíriai események gyorsan alakulnak, így erre a kérdésre ma még egyetlen szakértő (és az orosz hatóságok) sem tudna egyértelmű választ adni. Oroszország a teljes körű ukrajnai háború kitörése után csökkentette katonai jelenlétét Szíriában: bár az orosz fegyveres erők és a PMC Wagner részvételével zajló ellenségeskedések csúcspontján valószínűleg akár több tízezer orosz katona és PMC harcos volt az arab köztársaságban, viszont 2024 őszére számukat már csak 7,5 ezerre becsülték. Nehéz megítélni, hogy a csoport technikai arzenálja milyen mértékben csökkent.
Mindezt bizonyos fokú bizonyossággal Dara Massicot, a Carnegie Endowment for International Peace egyik vezető munkatársa, a Pentagon korábbi vezető oroszországi elemzője foglalta össze egy, az X közösségi hálózaton megjelent közleményében.
- Frederik Van Lockeren OSINT-elemzőre hivatkozva megjegyezte, hogy a kormányellenes erők offenzívájának kezdetekor a Tartuszban tartózkodó hajók többsége még mindig a kikötőben vagy az ahhoz közeli vizeken volt. Néhány nappal korábban, amikor több hajó is elhagyta az orosz bázist, Szergej Lavrov orosz külügyminiszter azt állította, hogy a manőver kizárólag az orosz haditengerészet Földközi-tengeri gyakorlataihoz kapcsolódik. Massikot hangsúlyozza, hogy ha a hajók úgy döntenek, hogy elhagyják Tartuszt, akkor hosszú utat kell megtenniük a Balti- vagy a Barents-tengerig: a Fekete-tenger felé vezető utat Törökország az ukrajnai háború miatt lezárta.
- A Hmeimim légibázis kiürítésének kilátásai még halványabbak. Massicot becslése szerint Il–76-os és An–124-es katonai szállító repülőgépek több száz útjára lenne szükség ahhoz, hogy az összes eszközt légi úton elszállítsák a létesítményből. Összehasonlításképpen, amikor az orosz légierő 2015-ben felállította a bázist, a felszerelést közel 300, két hét alatt végrehajtott repüléssel szállították oda. És azóta Hmeimim infrastruktúrája csak bővült. Mindeközben a berendezések és ellátmányok nagy részét mostanáig tengeren szállították.
- Az OSINT-elemzők egyelőre nagyon szerénynek látják a kiürítési arányokat: december 8-án a nyílt adatok szerint három Il–76-os és egy An–124-es érkezett a bázisra (majd a török légtéren keresztül Oroszországba repültek). Elképzelhető, hogy nemcsak embereket és a legértékesebb felszereléseket szállítottak el a létesítményből, hanem a védelemhez szükséges fegyvereket is hoztak, arra az esetre, ha az Aszad-rezsim ellenfelei támadást indítanának Hmeimim ellen – véli Massicot. Egyelőre nincs jele aktív evakuációnak – már csak azért sem, mert a vadászgépek még nem hagyták el a bázist, teszi hozzá a szakértő.
- Hmeimim sorsa Oroszország számára a védelmi minisztériumnak alárendelt, a PMC Wagner erői alapján létrehozott afrikai hadtest ellátása szempontjából is fontos, amely a Közép-afrikai Köztársaság és több más ország kormányerőinek védelmében vesz részt. Az orosz légierő katonai szállító repülőgépei a Kaszpi-tengeren, Iránon és Irakon keresztül légi folyosón keresztül jutottak el Afrikába, majd a szíriai bázison tankoltak. Az orosz hadvezetésnek ma nem áll rendelkezésére más olyan létesítmény, amely ebben a szerepkörben helyettesíteni tudná Hmeimimet.
Érdemes megjegyezni azt is, hogy a fő orosz légibázison kívül más szíriai létesítményekben is van néhány zónában orosz katonai jelenlét. Kreml-párti haditudósítók szerint egyes alakulatok szó szerint az ellenséges erők által bekerítve rekedtek a mélyen az ország belsejében lévő repülőtereken és bázisokon. Nehéz megbecsülni az érintett emberek és felszerelések mennyiségét.
Az összes olyan bázisról való evakuálást, ahol orosz állampolgárok állomásoznak, ma mindenesetre objektíve megnehezítik a „terepen” uralkodó körülmények: a kormányellenes erők harcosai nagyon közel kerültek az orosz kontingenshez; most a szállítás és maguk a bázisok is az új szíriai kormány támogatóinak akár kézifegyver-tüzének lőtávolságába kerülnek. Az ő részükről nyújtott biztonsági garanciák nélkül az emberek és a vagyon szárazföldi, légi és vízi úton történő elszállításának semmilyen úton nem működhet.
Hol vannak most az orosz flottaegységek?
Erről az ISW napi jelentése ad pontos beszámolót. Oroszország néhány hajót a tartuszi kikötőből egy közeli tengeri övezetbe költöztetett. A december 9-én készült műholdfelvételek azt mutatják, hogy az összes orosz hajó és tengeralattjáró elhagyta Tartusz kikötőjét. M. T. Anderson OSINT elemző arról számolt be, hogy a december 9-én készült műholdképek azt is mutatják, hogy az orosz hajók – valószínűleg az Admiral Gorskov Gorskov-osztályú fregatt, az Admiral Grigorovics Grigorovics-osztályú fregatt, a Novorosszijszk Kilo-osztályú tengeralattjáró és a Vjazma Kalinyingradnyeft-osztályú tankhajó – a kikötőtől mintegy nyolc kilométerre nyugatra lévő tengerszakaszon várakoznak. A többi hajó, amelyek a jelentések szerint korábban a tartuszi kikötőben kikötöttek, köztük az Admiral Golovko Gorskov-osztályú fregatt és a Jelnya Altaj-osztályú tankhajó tartózkodási helye nem tisztázott. A szíriai ellenzéki vezetők állítólag december 8-án garantálták a szíriai orosz katonai intézmények biztonságát, Mohammad Ghazi al-Dzsuláni szíriai miniszterelnök pedig december 8-án kijelentette, hogy az új szíriai hatóságok fognak dönteni Oroszország szíriai katonai bázisainak jövőjéről. A szíriai orosz katonai bázisok jelenlegi és jövőbeli biztonsága továbbra is tisztázatlan, mivel Moszkva továbbra is tárgyalásokat folytat az új szíriai hatóságokkal, és jelenleg az sem világos, hogy Oroszország egy szélesebb körű evakuálás részeként vagy e katonai eszközök hatékonyabb védelme érdekében távolítja-e el a hajókat a tartuszi kikötőből.
A Critical Threats Project (CTP) továbbra is úgy értékeli, hogy a szíriai orosz bázisok esetleges elvesztése jelentős hatással lesz Oroszország azon képességére, hogy a Földközi- tengeren demonstrálja erejét, veszélyeztesse a NATO déli szárnyát és hadműveleteket folytasson Afrikában.
Sőt, nem akarok pesszimista lenni, de látok egy további lehetőséget is… mikor a tálibok megkaparintották az otthagyott amerikai arzenált, a világ összes iszlamista fegyverese irigyelte őket. Mármost itt van Dzsuláni előtt egy hatalmas orosz arzenál, légierővel, légvédelemmel, tüzérséggel, gyalogsági fegyverekkel, talán még páncélosokkal is (bár ez utóbbi nem valószínű), csak ki kell nyújtania érte a kezét és el kell vennie. Kapna mellé még hat-hétezer túszt is, értük is kérhetne ezt-azt Moszkvától cserébe az életükért – igaz, ezzel kicsit magára haragítaná a Kremlt, de Aszad seremetyevói érkezése és befogadása után pontosan tudja, hogy neki a Vörös téren nem terem babér. Szóval, ha zsákmányolni akar, elég most kiadjon egyetlen parancsot.
Remélem, nem lesz igazam, de erre is van éppen lehetőség.
Érdekesen fog kinézni ez a Nagy Kivonulás. Ha nem sietnek eléggé az oroszok, lehet belőle Nagy Vereség is.
Szele Tamás
