Szele Tamás: Az AfD és vidéke

Tegnap az AfD eddigi tevékenységét és meglehetősen viharos történetét mutattuk be, de lássuk, hogy most, az előrehozott választások árnyékában mire számíthatunk tőlük? Sok jóra nem, az már biztos.

Kongresszus és program

Az AfD január közepén szövetségi kongresszust tervez tartani és el kívánja fogadtatni választási programját, amely valószínűleg nem lesz mérsékeltebb a nyilvánosság elé már bemutatott főbb pontoknál. A vezetés megérti, hogy a további radikalizálódás összhangban van a párt stratégáinak céljaival – az AfD-nek már van egy stabil szavazótábora, és ez a csoport kész támogatni a pártot akkor is, ha a program egy-két pontja átlépni látszik a határokat. Eközben a kemény radikalizmusnak segítenie kell az AfD-t abban, hogy szavazatokat szerezzen egy másik választói „tartalékból” – a választásokat általában figyelmen kívül hagyó németekből, akik korábban még az AfD-t is az intézményrendszer részének tekintették.

Nem meglepő, hogy a szélsőségesek erős pozíciókat töltenek be a pártban, és rendkívül befolyásosak. Höcke továbbra is kulcsszerepet játszik: ő és megbízható szövetségesei számos helyi folyamatot irányítanak. Höcke sikeres politikus hírében áll, hiszen vezetése alatt a türingiai AfD az első helyen végzett a tavaly szeptemberi tartományi választásokon. Érdemes megjegyezni, hogy Weidel az AfD listavezetőjének jelölése előtt ellátogatott a türingiai fővárosba, Erfurtba, és Höckével együtt beszélt egy közös nagygyűlésen. A párt fő szélsőségesének demonstratív támogatása nélkül kisebbek lettek volna az esélyei a párt vezetésére.

Mi lesz a következő lépés?

A Bundestag képviselőinek egy csoportja Marco Wanderwitz CDU-s parlamenti képviselő vezetésével azt tervezte, hogy kezdeményezi az AfD betiltásának lehetőségének vizsgálatát, mivel az összeférhetetlen a Német Szövetségi Köztársaság alkotmányos-demokratikus elveivel. A szakértők azonban egyetértenek abban, hogy jelenleg nincs elegendő bizonyíték ahhoz, hogy az AfD betiltását az alkotmánybíróságon keresztül megindokolják, ezért a párt valószínűleg részt vehet a februári választásokon.

Nagy biztonsággal megjósolható, hogy az AfD jelentősen bővíteni fogja jelenlétét a Bundestagban. Ha a párt jelenlegi maximális közvélemény-kutatási adatai a tényleges szavazatszámot tükröznék, akkor 137 mandátumot szerezne, ami több mint másfélszerese a 2021-es választásokon szerzett 83 mandátumnak. Még a korábbi években megfigyelhető népszerűségi mutatóinak esetleges visszaesése és a frakcióból a ciklus során hagyományosan távozó néhány képviselő ellenére (2021 után hét törvényhozó távozott, az előző ciklusban nyolc) az AfD befolyásos politikai erő marad a következő parlamentben is.

Az AfD-nek azonban az a sorsa, hogy ellenzékben maradjon. Az összes többi párt, amelynek reális esélye van a parlamentbe jutásra (CDU, CSU, SPD, Zöldek, liberális FDP, Baloldali Párt és Sahra Wagenknecht Blokkja) már nyilvánosan kizárta, hogy koalíciós kormányt alakítson a szélsőjobboldallal, vagyis az AfD politikai elszigetelődése folytatódik. Az AfD-vel való együttműködés még Wagenknecht pártjának is jelentős támogatottságvesztéssel járna, nemhogy a német politika hagyományos óriásainak.

Így az AfD sem hatalomra nem jut, sem nem fog teljes mértékben beilleszkedni Németország politikai életébe. Pária marad, ahogyan az már több más európai országban működő szélsőjobboldali párt esetében is megtörtént. Nem zárható ki azonban, hogy a demokratikus pártokon belül egyes frakciók a jövőben együttműködésre törekednek a radikálisokkal, különösen, ha a 2025-ös választások után nem alakul ki stabil többség a Bundestagban.

Nemzetközi vizeken

Azonban ne feledkezzünk meg az AfD külföldi támogatásáról és politikai környezetéről sem. A minap Elon Musk folytatott élő beszélgetést X-en Alice Weidellel. A 74 perces beszélgetés során szó esett az energiapolitikáról, a német bürokráciáról, Adolf Hitlerről, a Marsról és az élet értelméről. A világ leggazdagabb embere egyértelműen arra buzdította a németeket, hogy a közelgő választásokon támogassák az Alternative für Deutschland (AfD) pártot.

A beszélgetésnek komoly előzményei voltak, mivel korábban Elon Muskot a németországi előrehozott választások manipulációjával vádolták. Az angol nyelven készült interjú azonban vitathatatlanul jó lehetőség volt az AfD számára, hogy Musk X platformján keresztül nemzetközi közönséghez jusson. Ismerve Musk Donald Trumppal fenntartott szoros kapcsolatát, Alice Weidel gondoskodott arról, hogy kifejezze támogatását a megválasztott amerikai elnök és csapata iránt. Ragaszkodott ahhoz, hogy pártja „konzervatív” és „libertárius”, de a mainstream média „negatívan bélyegezte” szélsőségesnek. A beszélgetés során Weidel kijelentette, hogy Hitler valójában „kommunista” volt, annak ellenére, hogy a Szovjetuniót lerohanó náci vezér markánsan antikommunista volt. „Ő nem volt konzervatív” – mondta. „Nem volt liberális. Ő egy kommunista, szocialista, antiszemita fickó volt”.

Más kérdéseket illetően Muskkal közösen vitatkoztak – és időnként nevetgéltek – Németország hírhedt bürokráciájáról, az atomenergiáról való „őrült” lemondásról, az adócsökkentés szükségességéről, a szólásszabadságról és a „wokeness”-ről. Az olykor mesterkélt, olykor meglepő beszélgetés egyik szürreális pillanata volt, amikor Weidel megkérdezte Muskot, hogy hisz-e Istenben. A válasz – azok számára, akik tudni szeretnék – az volt, hogy nyitott a gondolatra, mivel igyekszik „a lehető legjobban megérteni az univerzumot”.

Uniós értelemben véve további komoly aggodalmakra ad okot az Ausztriában kialakuló helyzet. Ott ugyanis kétségtelen, hogy Herbert Kickl lesz a kancellár, így ő is alakíthat kormányt. Az osztrák bevándorlásellenes, Kreml-barát Szabadságpárt vezetője kijelentette, hogy meg kívánja hívni a hagyományos jobbközép pártokat a koalíciós tárgyalásokra, és ezzel a második világháború óta először megnyitja az utat a szélsőjobboldal számára az ország kormányzása előtt.

Herbert Kickl, akinek pártja a legtöbb szavazatot kapta a szeptemberi választásokon, hétfőn kapott megbízást az osztrák elnöktől a kormánykoalíció létrehozására, miután a többségi pártok közötti, a Szabadságpárt (FPÖ) elleni szövetség létrehozását célzó tárgyalások meghiúsultak.

A konzervatív Néppárt (ÖVP) és a balközép szociáldemokraták közötti tárgyalások hónapokig folytak, de kudarcba fulladtak a gyengélkedő osztrák gazdaság új életre keltésével és az államháztartás kezelésével kapcsolatos nézeteltérések miatt. Ennek eredményeként Karl Nehammer kancellár, aki megfogadta, hogy Kickl, mint kormányfő soha nem lehet az FPÖ junior partnere, bejelentette lemondási szándékát.

Kickl a sajtónak adott 25 perces nyilatkozatában azt mondta, hogy elfogadta a kihívást, hogy „újjáépítse” Ausztriát, és egy „új politikai korszakot” hirdetett, amely „kemény munkára, becsületre és bátorságra” fog épülni. Azt mondta, hogy „kinyújtja a kezét” Christian Stocker, az ÖVP ideiglenes vezetője felé, de világossá tette, hogy a másik pártnak meg kell értenie, hogy egy esetleges koalícióban ő lesz a kisebbik partner. A korábbi ÖVP-FPÖ koalíciós kormányokban a szélsőjobboldali párt volt a „junior” elem.

Kickl, aki korábban belügyminiszter volt, hozzátette, hogy a tárgyalásoknak többek között azon kell alapulniuk, hogy az ÖVP elismerje a múltbeli hibákban játszott szerepét. Egyértelműen jelezve, hogy elvárja pártjától: biztosítsa a kulcsfontosságú miniszteri posztokat, beleértve a kancelláriát is, azt mondta, hogy az ÖVP-nek el kell fogadnia, hogy az FPÖ lett az első a parlamenti választásokon, a szavazatok 29,2%-át megszerezve, és 26,5%-kal megelőzve a jobbközép pártot a második helyre szorította.

Ha az ÖVP ezt nem fogadná el, az előrehozott választásokhoz vezetne – figyelmeztetett Kickl. Stocker már megerősítette, hogy tárgyalna az FPÖ-vel, ha megkeresnék.

A lehetőségek – európai szemszögből nézve – meglehetősen kedvezőtlenek így is. Bár egyelőre még elmondható: a helyzet rossz, de nem reménytelen.

A cikk az Európai Unió finanszírozásával készült. Az itt szereplő vélemények és állítások a szerző(k) álláspontját tükrözik, és nem feltétlenül egyeznek meg az Európai Unió vagy az Európai Oktatási és Kulturális Végrehajtó Ügynökség (EACEA) hivatalos álláspontjával. Sem az Európai Unió, sem az EACEA nem vonható felelősségre miattuk. A Zóna nem részesült a támogatásból, csak felületet biztosít a cikknek.