Mint az közismert, ma hajnaltól körülbelül 268 magyarországi tanintézet kapott bombamerénylettel fenyegető e-mailt, mely a szokásos és előírásos következményekkel járt: az iskolákat kiürítették, a szakértők most is vizsgálják az épületeket, bár szerencsére mindez idáig robbanószerkezetet sehol sem találtak, a gyerekek megijedtek, a tanárok szintén, a szülők dühösek.
Nyilvánvaló, hogy egy ilyen méretű fenyegetés-hullám országos felháborodást kelt, ez természetes is, de mindenkit arra kérnék, hogy a fejével gondolkozzon erről az esetről és ne a szívével, mert annak semmi értelme, ha bűnbakokat kiáltunk ki. Én magam – egyéb teendőim közepette – reggel óta figyelem a híreket, és bár nem vagyok jós vagy „tisztánlátó”, arra a következtetésre jutottam, hogy aggodalomra semmi ok. Egyetlen dologtól kell félnünk: a tulajdon ostobaságunktól. A kormány az ellenzékre utalgat, erről az oldalról leginkább Bohár Dániel betanított hírharsona és amatőr információipari alpótsegédmunkás-helyettes szösszenetét idézném, mely szerint:
„Na, ezért nem játék össze-vissza hazudozni Magyarországról, álhíreket közölni szír repülőkről. Sajtóhírek szerint egy magát muszlimnak nevező szervezet harcot hirdetett hazánk ellen. Több iskolában is bombariadó van!”
Van, szép ecsém, van, csakhogy nem egy már rég elfeledett és ráadásul helyesbített sajtótévedés miatt. Akármennyire is szeretnél rúgni egyet a Magyar Hangon, pirinyó propaganda-ebihal, ez most nem fog sikerülni, majd azt is meglátod miért – illetve, akkor látod meg, ha végigolvasod az én elemzésemet, de kétlem, hogy erre hajlandó leszel. Fárasztó munka az, főleg az olyan embernek, aki nem szokott olvasni, csak írni, és írni se sokat, csak durvát és ostobát.
Gulyás Gergely azt mondta, hogy valószínűleg egy elmebeteggel van dolgunk (nincs igaza, de erről is később), Orbán Balázs, a Kormány Legfehérebb Zászlaja közölte, miszerint:
„A ma reggeli bombafenyegetés durva támadás Magyarország biztonsága ellen, és ismét igazolja azt, amit évek óta hangsúlyozunk: észnél kell lennünk, mert a szélsőséges eszmék képviselői komoly veszélyt jelentenek a biztonságunkra. A magyar kormány minden erőfeszítésével azon dolgozik, hogy garantálja a gyermekek és tanárok biztonságát – ez most a legfontosabb! Minden közéleti szereplőtől felelős viselkedésre és az álhírek terjesztésétől való tartózkodásra számítunk.”
Mindeközben az ellenzéki oldal is forrong, akad, aki Rogán és Pintér felelősségét emlegeti, mivel nem szereztek tudomást egy „ilyen összehangolt akcióról” (a nyolcadikos Pistike is képes megoldani a konyhaasztal sarkán egy jó laptoppal), más a kormányt sejti a történtek mögött – nos nekik sincs igazuk. Közepes összegbe le merném fogadni, hogy ez az egész felfordulás még csak nem is a mi szemetünkön termett, hanem a Nagy Oroszországból származik.
Akkor lássuk az elemzést.
Tekintsük előbb a hátteret. Talán nem kéne figyelmen kívül hagyni, hogy tegnap pontosan ugyanez játszódott le Bulgáriában, ha némileg szerényebb méretekben is. Szlovákiában és Szerbiában tavaly fenyegették végig az iskolákat, ma pedig még Pozsonyban is ki kellett üríteni bombafenyegetés miatt a Közgazdaságtudományi Egyetemet. Szóval ez nem magyar specifikum és nem is az Óperencián túlról érkezik, hanem valahonnét a közelből: de pont emiatt nyugodtan elfelejthetjük a magyar belpolitikai motivációt. Tudom, hogy nem esik jól, tudom, hogy kellemes volna ezt is pártharcra használni, mint a világon minden egyebet – de ez most nem kizárólag magyar ügy.
Hanem akkor milyen?
Lássuk a fenyegető e-mail szövegét!
„Az iskolában robbanószerkezetet helyeztek el.
Itt az ideje, hogy áldott műveleteinket kiterjesszük Európa szívére, a hitetlenség és képmutatás bástyájára.
Tanúi voltunk kormányaitok folyamatos háborújának a muszlimok ellen, és igazságos lenne, ha most megtapasztalnátok az elnyomottak haragját.
Mostantól az Ön biztonsága már nem garantált.
Tudassátok vezetőitekkel és Európa népeivel, hogy a kalifátus oroszlánjai városaitokat veszik célba.
Minden alkalommal, amikor elhagyjátok otthonaitokat, azzal a megértéssel teszitek, hogy talán soha nem tértek vissza élve.
Budapest utcáit átitatja a polgárok vére, és épületek omlanak össze robbanóanyagaink erejétől.
Dekadens civilizációtok minden gyülekezőhelye, minden mérföldköve, minden szimbóluma bátor katonáink célpontja.
Beszivárogtunk földjeitekre, és készen állunk arra, hogy bármelyik pillanatban lecsapjunk.
Felbéreltünk embereket a közösségeitekből, és a saját erőforrásaitokat fogjuk használni, hogy elpusztítsunk benneteket.
Késeket élesítenek; bombákat dobnak a helyekre, és autókat táplálnak egy igaz küldetéshez, hogy megbosszulják vallásunk becsületét és mártírjaink vérét.
A hírszerző ügynökségek nem lesznek képesek megvédeni benneteket, újra és újra kudarcot vallottak és továbbra is ezt fogják tenni.
Láthatatlanok vagyunk számukra, és ott csapunk le, ahol a legkevésbé számítanak rá.
Hamarosan félelmet fogunk nyomni az arcotokra, amint felismeritek az akaratunk elleni harcra tett erőfeszítéseitek hiábavalóságát.
Tudassa Európával, hogy milyen íze van a felelemnek, és milyen ára van annak, ha beavatkozik a muszlim világ ügyeibe. Eljött a leszámolás ideje, és mi vagyunk Allah haragjának eszközei.
Ez nem jelent fenyegetést. Ez egy ígéret. Ez Allah akarata.”
Az egészen bizonyos, hogy ezt nem magyar anyanyelvű ember írta, hiába esküdözik egyik-másik infulencer arra, hogy „nyelvtanilag tökéletesen helyes”. Dehogy az. A gyakorlott szem felfedezi, hogy gépi fordítás, mégpedig valószínűleg DeepL készíthette, ami jobb minőségű szövegeket állít elő, mint a többi, de vannak típushibái. Ilyen például a „megértéssel” használata a „tudattal”, vagy „azt megértve” helyett, ilyen az, amikor a késeket „élesítik”, holott magyarul fenni szokták őket, ilyen a „bombákat dobnak a helyekre, és autókat táplálnak” kitétel, ami magyarul egyszerűen nem így hangzana, hanem úgy, hogy „bombákat robbantanak és autókat készítenek elő”. A „Hamarosan félelmet fogunk nyomni az arcotokra, amint felismeritek az akaratunk elleni harcra tett erőfeszítéseitek hiábavalóságát.” is angol eredetire utal: magyarul még a mondaton belüli szórend is más lenne, körülbelül úgy fogalmaznának, hogy: „Amint felismeritek az ellenünk vívott arc hiábavalóságát, arcotokra fagy a félelem”.
Szóval ez eredetileg angolul lehetett, amely nyelvet ugyan sokan beszélnek, akár még a Közel-Keleten is, csakhogy világosan látható, miszerint magyar kollaboránsa nem lehetett a feladónak, aki lektorálta volna a szöveget, ezt úgy küldte el, ahogy a fordítószoftver kidobta magából.
Viszont abban erősen kételkedek, hogy az eredeti szerző muzulmán lett volna. Több évtizedes tapasztalatom szerint az iszlám radikális terroristák mindig először lőnek, robbantanak, csak azután üzengetnek és/vagy vállalják a felelősséget a tetteikért. Néha még rivalizálás is kialakulhat egy-egy sikeresebb terrorcselekmény után, mikor is a konkurens brigantik megpróbálják „ellopni a showt”, egymás elől, volt rá precedens, nem is ritkán, hogy egy-egy valódi robbantást három-négy terrorszervezet is vállalt, nagyjából egyszerre. És lássuk be: nagyon dühítő, ha egy jól sikerült merényletet ellopnak a szegény, kétkezi tömeggyilkostól. Még harcoltak is ilyesmik miatt egymással ezek az állítólagos szabadságharcosok időnként.
De azt sosem szokták megtenni, hogy előre figyelmeztessenek egy készülő akcióra. Egyszerűen ellenkezik a természetükkel.
Végül lássuk azt, miért gyanítok én orosz befolyást az események mögött.
Alig hat napja írtam arról, hogy az orosz szolgálatok az egyszerűbb és komoly szakértelmet nem igénylő feladatokra inkább rászorulókat vagy bűnözőket bérelnek fel a célországokból (erre különben utal is a levél szövege), és így megússzák a szabotázst, diverziót pár ezer dollárral, saját ember elvesztése nélkül, a „végrehajtók” pedig úgysem tudják, kikkel üzleteltek: nekik csak annyit mondtak, hogy „gyújtsd fel a pályaudvart, és kapsz pár ezer dollárt, de közben fényképezz, hogy bizonyítsd be, miszerint te voltál” – azt is csak Telegramon. Persze az ilyeneket aztán soha senki nem fogja kicserélni, ha lebuknak, ezek eldobható diverzánsok, nem is nagy kár értük. Bár, amelyikük sikeres, annál működhet úgy is a dolog, mint a szerkesztőségekben: a kezdő előbb témákat, feladatokat kap a szerkesztőtől, aztán, mikor már gyakorlatot szerzett, ő maga állhat elő az ötleteivel.
Mármost mi van akkor, ha tavaly valaki Szlovákiában vagy Szerbiában rájött arra, hogy ezeken a diverzáns-toborzó Telegram-csatornákon egész szép pénzt lehetne keresni iskolák tömeges megfenyegetésével? Meg is tette, rá sem találtak, tegyük fel, hogy a pénzt is megkapta. Csakhogy most megint megszorult és nagyot akart kaszálni: így aztán végigfenyegette a Yandex levelezőprogramján keresztül tegnap Bulgáriát, ma Magyarországot, a földrajz nem lehet az erős oldala, vagy revizionista, mert Pozsonyt is bevette a szórásba. Ha és amennyiben utasításokat is kapott, a következő célpont Románia lesz, ott épp jól fog jönni az oroszbarát szélsőjobboldalnak egy ilyen fenyegetés a májusi elnökválasztások előtt.
Ez a változat egyáltalán nem kizárható, a Kremlnek jelen pillanatban amúgy is jól jönne egy kis destabilizáció az Európai Unión belül, és végső soron egy valódi diverzáns akció árának a töredékéből kijön a költség. Hatásos – ha gyermekek kerülnek veszélybe, az mindenkit felzaklat – és egyben olcsó is. Valakit most a Lubjanka téren kitüntetésre terjesztenek fel. Azt a valakit, aki kitalálta az eldobható diverzánsok intézményét.
Erről lehet szó tehát. Ne egymást marjuk, ne keressünk bűnbakokat: ez a disznóság most kivételesen nem tűnik saját termésűnek.
Így jár minden kis ország, ha Moszkóviával barátkozik. Pórul.
Szele Tamás