Vannak specifikusan orosz termékek, például a tulai szamovár, a matrjoska-baba, a sztyeppei illemhely, a vodka és az álhír. Mindegyiket készítik máshol is, de csak az orosz gyártmány az igazi, csak annak van meg az a sajátságos zamata és ősereje, amit csakis a termékeny orosz földben sarjadó bolondgomba képes biztosítani. Az igazi orosz fake news az elefántot is leveri a lábáról, ez bízvást állítható. Ezekből készített egy 2024-es válogatást a The Insider.
Válogatásról van szó, mivel ennél legalább százszor több álhír jelent meg orosz nyelven a nagy, állami médiumoktól az obskurus kis Telegram-csatornákig – az alább bemutatásra kerülők inkább csak a legismertebbeknek vagy legsikerültebbeknek mondhatóak. De akkor is – íme 2024 orosz álhíreinek színe és virága, témakörök szerinti bontásban.
Az orosz gazdaság sikere
Ennek a témának az alaphangját maga Putyin adta meg, aki januárban távol-keleti üzletemberekkel tartott találkozóján bejelentette, hogy az orosz gazdaság Európa legnagyobb és a világ ötödik legnagyobb gazdaságává vált. Közelebbről megvizsgálva azonban kiderült, hogy ez csak egy nagyon sajátos kritérium – a vásárlóerő-paritás – szerint volt így. A vásárlóerő-paritáson alapuló összehasonlítás során az alacsony belföldi árakkal rendelkező országok eredményei túlértékelődnek. Oroszországgal pontosan ez történt a rubel gyengülése következtében. Oroszország egy főre jutó GDP-je azonban még ezzel a kritériummal is az 55. helyen állt a világon, Bulgária kivételével az összes uniós ország mögött.
A RIA Novosztyi rövidesen azt is ki- vagy bejelentette, hogy a BRICS-országok a világ GDP-jéhez való hozzájárulás tekintetében megelőzték a G7-országokat, és a Nyugat kritikusan függővé válik a BRICS-országoktól. Tény viszont, hogy az öt „régi” BRICS-tag GDP-je együttesen kevesebb volt, mint az USA-é önmagában, és az új tagok nem sokat tettek hozzá. Lenyűgöző számokat csak akkor sikerült elérni, ha az eredményeket vásárlóerő-paritáson számolták újra, de mi értelme van a hazai árakra összpontosító kritériumnak, amikor a világpiacra kerülő árukról van szó?
Áprilisban, az FNPR kongresszusán Putyin azt állította, hogy az ország gazdasága kiegyensúlyozottan fejlődik anélkül, hogy a hadsereg felé orientálódna. A valóságban a hadiipari ágazat folyamatosan növekszik, míg a gazdaság többi része szinte egy helyben toporog. A hadiipar azonban gyakorlatilag semmilyen hasznot nem hoz a gazdaságnak, nem teremt belső kínálatot, ezért nő az infláció, amelynek leküzdésére a jegybank emeli a kamatot, de emiatt a hitelek megfizethetetlenné válnak.
Putyin decemberben a „Közvetlen vonal” című televíziós megszólalásában azt mondta, hogy az infláció természetesen aggasztja, de a bérek az országban gyorsabban nőnek, mint az infláció, így a helyzet „stabil és kiszámítható”. A mindennapi fogyasztási cikkek árai azonban sokkal gyorsabban emelkednek, mint a hivatalos inflációs ráta, és az oroszok vásárlóereje általában véve csökken.
A Nyugat nehezen boldogul Oroszország nélkül
A propagandisták évek óta azt hangoztatják, hogy az Oroszországgal szembeni szankciókkal és az olcsó orosz üzemanyagról való lemondással a nyugati országok saját magukat büntették, és most gazdasági nehézségekkel küzdenek. Maria Zaharova januárban azt mondta, hogy a balti államok javaslata, hogy tiltsák be az orosz élelmiszerimportot az EU-ba, öngyilkos kezdeményezés lenne az unió gazdasága számára, és csak az amerikai exportőrök járnának jól. A valóságban Oroszország részesedése az európai mezőgazdasági termékek importjában nem olyan magas, hogy az orosz termékek törlése komoly következményekkel járhatna. Az EU azonban nem tiltotta be teljesen az élelmiszerimportot, csak magas vámok kivetésére szorítkozott.
Márciusban a RIA Novosztyi cikket szentelt az orosz alumíniumimport betiltásának, és két szakértő véleményét idézte, akik közül az egyik áremelkedéstől, a másik dömpingtől rettegett, ami valahogy nem illik össze. Ennek eredményeképpen az USA bevezette a tilalmat, az EU nem; a globális árak alig változtak, és jóval a 2022-es maximum alatt maradnak. Ez érthető, hiszen Oroszország részesedése a globális alumíniumkohászatban 5,4%, míg Kínáé 58,3%.
Júniusban a RIA Novosztyi ismét kitüntette magát: Sarah Wagenknecht német uniós politikus kijelentését idézte, miszerint Oroszország gazdasága növekszik, Németországé pedig gyengül a szankciók miatt. A fordításban valamiért még a megfogalmazást is enyhítették: az eredetiben „rohamosan csökkenő” volt. A valóságban a „Bölcsek Tanácsa” (a német kormány gazdasági szakértői csoportja) 2024 végére 0,1 százalékos visszaesést várt, az IMF pedig még némi növekedést is.
Végül decemberben szintén a RIA Novosztyi bejelentette, hogy „az »eurobürokraták a ruszofóbia görcseiben fetrengve« csak magasabb villamosenergia-árakat és alacsonyabb életszínvonalat értek el az európaiak számára, különösen Németországban. Ott valóban megemelkedtek az áramárak, de 2021-2022-ben az áram sokkal drágább volt, a háború előtti 2021-es csúcson pedig ráadásul háromszor drágább. Ráadásul az áremelkedés nem annyira az oroszországi import megtagadásának, mint inkább a „zöld átállás” költségeinek köszönhető: volt egy „sötét szünet”, amikor az időjárási viszonyok miatt egyszerre csökkent a szél- és napenergia termelése.
Kijelentések, amelyekre sosem került sor
A Kreml propagandistáinak egyik jellegzetes trükkje, hogy olyan kijelentést tulajdonítanak egy nyugati ellenfélnek, amelyet az nem tett, majd felháborodnak vagy gúnyolódnak rajta. Az elmúlt év több szemléletes példát is produkált ebben a műfajban. Februárban Maria Zakharova Ursula von der Leyennek tulajdonította azt a kijelentést, miszerint Oroszország okolható az európai gazdák problémáiért azzal, hogy a klímaváltozást előidézte, és nevetett: „Vajon a Föld tengelye is Moszkva parancsára ferdül el?”. Az Európai Bizottság vezetője valójában két külön problémáról beszélt: az éghajlatváltozásról és az Oroszország által kirobbantott háborúról.
Tucker Carlson, aki nem csak a Kreml propagandistája, hanem Trumpé is, de mindenképpen a Kreml médiájának egyik kedvence áprilisban azt állította, hogy Boris Johnson 1 millió dollárt követelt a vele készülő interjúért. Valójában Johnson azzal a feltétellel egyezett bele az interjúba, hogy Carlson a teljes honoráriumát ukrajnai jótékonysági szervezeteknek adja. De miután megjött a hír Alekszej Navalnij haláláról, Johnson visszautasította az interjút, mivel elfogadhatatlannak tartotta, hogy Carlson-nal tárgyaljon, aki nem sokkal korábban még Putyinnal csevegett. Ezt követően azonban Carlson zsarolással vádolta meg Johnsont.
Áprilisban Maria Zaharova ismét kitüntette magát: gúnyolódott Joe Bidenen, aki állítólag azt állította, hogy „nem sokkal néz ki idősebbnek negyvennél”. Valójában a 81 éves amerikai elnök egyáltalán nem mondott semmit a külsejéről, és viccelődött a korával: „Tudom, hogy csak 40 éves vagyok. Szorozzuk meg kettővel és adjunk hozzá egyet”.
Ugyanakkor áprilisban Szergej Lavrov a következőket tulajdonította Josep Borrellnek: „Nem Ukrajnáért, hanem Oroszország ellen harcolunk”. Holott az európai diplomácia vezetője éppen az ellenkezőjét mondta: „Mi nem Oroszország ellen harcolunk, hanem Ukrajnát védjük. Ukrajna védelme pedig a szabályokon alapuló nemzetközi rend védelmét jelenti. Máskülönben a dzsungel törvénye érvényesül”.
Novemberben a Kreml egyik nagy barátja, Florian Philippot, a francia Hazafiak törpepárt vezetője szólalt meg ebben a műfajban. Felháborodott Vlagyimir Zelenszkij egyik kijelentésén, aki állítólag „nulláknak” és „bábuknak” nevezte a nyugati vezetőket. Természetesen az ukrán elnök semmi ilyesmit nem mondott; Filippo találta ki ezt a sértést, miután meghallotta Zelenszkij panaszát egy dél-koreai tévécsatornának adott interjújában arról, hogy a Nyugat reakciója az észak-koreai katonák fronton való megjelenésére – nulla volt.
November végén Szergej Lavrov sérelmezte Rob Bauer admirálisnak, a NATO katonai bizottságának vezetőjének nyilatkozatát, aki szerinte azt javasolta, hogy „megelőző jelleggel mérjenek csapást az Oroszországi Föderáció azon célpontjaira, amelyek a NATO szerint veszélyt jelenthetnek a szövetség tagállamaira”. „ Már minden tisztességet sutba dobtak?” – háborodott fel az orosz külügyminiszter. Bauer ezzel szemben azt mondta, miszerint a szövetségnek fel kell készülnie arra, hogy precíziós csapásokat mérjen az ellene támadó ellenség területére, de hangsúlyozta, hogy Oroszország ellen csak akkor lehetne fegyvereket bevetni, ha az megtámadná a szövetség bármelyik államát. A megelőző csapásról szóló szavakat pedig nyilvánvalóan Lavrov találta ki.
Ugyanezen a napon az Egyes Csatorna szenzációs dologról számolt be: Josep Borrell azt javasolta, hogy a háború befejezéséhez abba kellene hagyni Ukrajna támogatását – állítólag ez az egyetlen módja a béke gyors megteremtésének, bár nem túl igazságos. Valójában Borrel a hivatalából való távozása előtti beszédében arra szólított fel, hogy többet kell tenni és gyorsabban kell cselekedni Ukrajna támogatása érdekében, és ennek leállítását elfogadhatatlannak nevezte, mert „Putyin nem fog megállni Kijevnél”.
Decemberben Dmitrij Kiszeljov felfedte „a nyugati hatalmak alattomos terveit” Ukrajnával kapcsolatban: szerinte egyes NATO-nak tulajdonított jelentések „az ország felosztásáról beszéltek Lengyelország, Románia, Németország és Nagy-Britannia között”. Ezt azonban nem ő maga fedezte fel, hanem egy meglehetősen ismert spanyol globalizációellenes kiadványban bukkant az „információra”. Ez viszont egy kevéssé látogatott argentin honlapról másodközölte a cikket, és abban az Ukrajna felosztásáról szóló információ az SZVR sajtószolgálatának nyilatkozatából származik, amely a jelek szerint az ősforrás volt.
Zelenszkij „lejárt mandátumú elnök” fényűző élete
Természetesen az álhírek szerzőinek egyik legkedveltebb témája az elmúlt évben is Ukrajna elnöke maradt. Májusban a RIA Novosztyi arról számolt be, hogy Ukrajna alkotmányának egyik kidolgozója úgy véli, hogy Zelenszkij annak a ciklusnak a lejártával, amelyre megválasztották, elvesztette legitimitását. A valóságban Dmytro Tabacsnyik, aki ezt a gondolatot megfogalmazta, nem az alkotmány megalkotója, sőt, még csak nem is jogász. Leonyid Kucsma elnök kormányának vezetőjeként 1994-ben tagja volt az Alkotmányügyi Bizottságnak, de nem volt tagja az alkotmányt kidolgozó munkacsoportnak, amely kizárólag jogászokból állt. Ukrajnában Tabacsnyikot távollétében 15 év börtönre ítélték hazaárulásért, és megfosztották állampolgárságától. Zelenszkij legitimitásáról alkotott véleménye meglehetősen furcsának tűnik: az alkotmány nem tiltja kifejezetten a választások megtartását a hadiállapot alatt, de nem is írja elő a megrendezésüket. Kimondja, hogy a hadiállapot alatt az állampolgárok jogait és szabadságait illetően bizonyos korlátozásokat be lehet vezetni, és meghatározza, hogy mely jogokat nem lehet semmilyen körülmények között korlátozni. Ez utóbbi felsorolás nem tartalmazza a választás és a választhatóság jogát. A hadiállapot jogi rendszeréről szóló törvény pedig kifejezetten tiltja az elnökválasztást.
Júniusban az Argumenti i Fakti, majd a TASZSZ is arról számolt be, hogy Zelenszkij kaszinóhotelt vásárolt Észak-Cipruson. A megerősítést a szálloda honlapján találták, ahol Zelenszkij cége szerepelt a kilépési adatok között. Az oldalról kiderült, hogy hamis, a dizájnját a valódi szálloda honlapjáról másolták; mostanra a hamis oldal elérhetetlenné vált. Maga a szálloda tagadta az eladásról szóló információkat.
Júliusban a „VGTRK”, a „Gazeta.ru”, a Lenta.ru, az „Argumenti i Fakti”, az „MK” és még sokan mások arról számoltak be, hogy az elnök felesége, Elena Zelenszkaja Párizsban megvásárolta a legújabb Bugatti modellt, amelynek ára 4,5 millió euró lett volna, és amelyet hivatalosan még nem bocsátottak áruba. Egy egész hamis francia online kiadványt hoztak létre ennek publikálásra „Vérité Cachée” („Az elrejtett igazság”) címmel. A benne található, különböző témájú cikkeket egy neurális hálózat írta. A kivitelezés azonban meglehetősen ügyetlen volt, több helyen még azt az utasításrészletet is elfelejtették eltávolítani, amely alapján a mesterséges intelligencia dolgozott. A Zelenszkaja autóvásárlását igazoló dokumentum fotóján pedig kétszer is hibáztak az autókereskedés címénél. Mostanra a hamis médium természetesen nem elérhető. De a cikkhez egy videó is társult, ahol a Bugatti-kereskedés egyik alkalmazottja elmondta, milyen büszke arra, hogy Ukrajna First Ladyje tőlük vásárolt autót. A deepfake volt, és a „kereskedőközpont alkalmazottjáról” kiderült, hogy egy fotós cég alkalmazottja.
E remekmű után az Egyes Csatorna és a Kreml más médiumainak augusztusi beszámolója arról, hogy Zelenszkij megvásárolt egy olasz borászatot, amely a híres brit zenész, Sting tulajdonában volt, amatőr próbálkozásnak tűnik. Az információt egy Kreml-barát olasz honlapon keresztül adták közre, amelyet előzőleg már egy éve nem frissítettek. A pincészet vezetője, Sting nővére azt mondta, hogy az eladásról szóló összes információ teljesen valótlan.
Külföldi zsoldosok Ukrajnában
Az álhír-szerzők másik kedvenc témája az állítólag Ukrajna oldalán harcoló külföldi zsoldosok. Januárban a RIA Novosztyi „francia zsoldosok listáját” tette közzé, akik Harkivban voltak egy orosz rakétatámadás idején, amely során állítólag 60-an haltak meg közülük. A koholmány olyan durvának bizonyult, hogy még az orosz milbloggerek is cáfolták.
Később a védelmi minisztérium azt állította, hogy a rakétatámadás megsemmisítette a „külföldi harcosok ideiglenes állomáshelyét” Harkivban, akik többnyire Franciaországból érkeztek. A külügyminisztérium pedig még a francia nagykövetet is behívatta ezzel kapcsolatban, és felhívta a figyelmét arra, hogy „honfitársai halála a hivatalos Párizs lelkiismeretén szárad”. De Harkivban egyszerűen nem lehetett ilyen állomáshely. A külföldiek szerződés alapján szolgálhatnak ugyan az ukrán hadseregben, de a bázisuk Lviv régióban van, és onnan osztják szét őket különböző egységekbe. Nincsenek külföldiekből álló alakulatok. Egyébként az orosz fegyveres erőknél is harcolnak külföldi szerződéses katonák, de a Kreml médiája valamiért nem nevezi őket zsoldosoknak.
Oroszország franciaországi nagykövete is bekapcsolódott a vitába, mondván, hogy Franciaországban illegális zsoldosnak állni, de az ország hatóságai félrenéznek az ilyen esetekben, mert az egész Nyugat részt vesz a „proxy-háborúban”. Mindez azután történt, hogy a nagykövetet beidézték a francia külügyminisztériumba azzal kapcsolatban, hogy két, humanitárius munkát végző francia állampolgár halt meg Ukrajnában orosz támadás következtében. Állítólag ők voltak azok, akiket „zsoldosoknak” próbált nyilvánítani, de a történetük ismert: önkéntes mentők voltak. A vöröskeresztes autójukat eltalálta egy orosz drón. Az ukrán hadseregben szerződés alapján szolgáló franciák azonban léteznek, és ez mindkét országban teljesen legális. A francia törvények nem tiltják a külföldi fegyveres erőkben való szolgálatot, de a magántulajdonú katonai szervezetekben való részvételt igen.
Áprilisban a RIA Novosztyi egy francia repülési szakértő nyilatkozatáról számolt be: eszerint az Egyesült Államok és Kanada katonai magáncégei részt vesznek az F-16-osok vezetésében Ukrajna területén, és meg is nevezte ezeket a cégeket. A vállalkozások léteznek ugyan, de csak a pilóták kiképzésével foglalkoznak, emellett az amerikai cég a légierő gyakorlatain a feltételezett ellenfél szerepét is betölti. A szakértőről kiderült, hogy moszkvai lakos és a Russia Today gyakori vendége, ahol „geopolitikai elemzőként” mutatkozik be.
Júliusban a RIA Novosztyi, a Vedomosztyi, az MK, a Lenta.ru, a Vzgljad és mások is beszámoltak a spanyol hadsereg nyugalmazott ezredesének nyilatkozatáról: azt állította, hogy több tucatnyi brit és francia katona halt meg Ukrajnában, több francia halt meg Ukrajnában, mint Algériában, és ezek „nem zsoldosok, hanem a francia hadsereg katonái”. A halottak közül azonban egyiket sem nevezték meg. Mint kiderült, ennek a verziónak a szerzője egy túlburjánzó fantáziájáról ismert amerikai összeesküvés-elméletíró, aki a 2009-es globális pénzügyi válság idején azt állította, hogy titkos megállapodás született, amely szerint az Egyesült Államok államcsődje után Kína elfoglalja az ország területének egy részét. Algériában a francia gyarmat függetlenségi háborúja során 1954-1962 között több mint 6600 francia halt meg; nagyon gazdag fantázia kell ahhoz, hogy ennyi francia halálát Ukrajnában elképzelhessük. A közösségi médiában elterjedt egy fotó egy francia katonák katonai tiszteletadással történő temetéséről, és azt állították, hogy ez az Ukrajnában elhunytak temetése, de valójában ez azoknak a temetése volt, akik 2019-ben haltak meg Maliban.
Újdonságok a biológiai fegyverekről és az emberkísérletekről
A téma, amelyet a hírhamisítók már a háború előtti időkben elkezdtek kidolgozni, tavaly újra felbukkant. Februárban a RIA Novosztyi arról számolt be, hogy nyugati gyógyszergyárak Mariupolban hatóanyagokat teszteltek a kórház pszichiátriai osztályán fekvő betegeken, sőt újszülötteken is. A „Vesztyi” idézte az egyik nagy amerikai gyógyszergyár kijevi részlege egyik alkalmazottjának erre vonatkozó vallomását. A RIA munkatársai azonban figyelmetlenségből nem törölték a klinikai kísérlet számát a pszichiátriai kórházról szóló anyagukból, és kiderült, hogy a kísérleteket 21 országban, köztük Oroszországban is elvégezték, ez egy minden szabály szerint lebonyolított nemzetközi program volt. De a gyerekeken végzett kísérletekről szóló teljesen kitalált történethez, mint már sokszor megtörtént, létrehoztak egy hamis médiumot, a Chicago Chronicle-t. Valójában csak 1907-ig jelent meg ilyen című újság. A gyógyszergyár „alkalmazottja”, aki a Vesztyi történetében szerepelt, orvosi maszkot, fejkendőt és szemüveget viselt, hogy az arca felismerhetetlenné váljon. A cég azt közölte, hogy soha nem volt ilyen nevű alkalmazottja.
Ugyanebben a hónapban az Állami Duma Egységes Oroszország pártjának képviselői a medvetalp elleni küzdelemről szóló törvényjavaslat vitája során azt mondták, hogy ennek a veszélyes invazív fajnak az oroszországi elterjedése „az USA részéről folytatott bakteriológiai háború része”, de az USA-nak semmi köze a veszélyes medvetalphoz, ezt a kaukázusi növényt a szovjet időkben honosították meg Oroszország középső övezetében, és takarmányként próbálták termeszteni, de kiderült, hogy az ezzel etetett tehenek teje megkeseredik. Van olyan verzió, amely szerint a medvetalp szarvasmarha-takarmányként való termesztésének ötletét személyesen Sztálin adta, Lengyelországban emiatt ez a növény a „Sztálin bosszúja” gúnynevet is megkapta.
A február gazdag volt orvosbiológiai témájú álhírekben. A hónap vége felé a védelmi minisztérium elnökségében Szergej Sojgu akkori miniszter azt állította, hogy az Egyesült Államok biolaboratóriumok hálózatát hozta létre egy adott régió emberre átvihető és világjárványt okozó kórokozóinak tulajdonságainak tanulmányozására, és a 330 ilyen létesítményből mintegy 40 Ukrajnában van. Mint kiderült, ez egy kínai diplomata két évvel ezelőtti nyilatkozatának parafrázisa volt; ez utóbbi azonban 26 ukrajnai laboratóriumról beszélt, és az orosz hadsereg adataira hivatkozott. Az ukrajnai laboratóriumok számának új becslése pedig valószínűleg az amerikai védelmi minisztérium egyik adatlapjából származik, amely szerint 46 teljesen békés célú ukrajnai laboratóriumot és orvosi létesítményt támogatnak.
Szeptemberben az Egyes Csatorna „The Big Game” című műsorában Vjacseszlav Nikonov műsorvezető és meghívott szakértők azt állították, hogy az Ukrajna területén lévő, diplomáciai státusszal rendelkező biolaboratóriumok a szláv lakosság genotípusait tanulmányozzák, hogy valamiféle „genetikai fegyvert” hozzanak létre. Az ilyen biofegyverek fejlesztésének lehetősége, amelyek szelektíven egy bizonyos etnikai csoport tagjait célozzák, régi mítosz, amelyet hét évvel ezelőtt még a RIA Novosztyi is tagadott.
Eddig tartott a válogatás első fele, de még messze nem értünk az álhírek lajstromának végére: írásunk folytatása következik rövidesen.
Forrás:https://theins.ru/antifake/277591
A cikk az Európai Unió finanszírozásával készült. Az itt szereplő vélemények és állítások a szerző(k) álláspontját tükrözik, és nem feltétlenül egyeznek meg az Európai Unió vagy az Európai Oktatási és Kulturális Végrehajtó Ügynökség (EACEA) hivatalos álláspontjával. Sem az Európai Unió, sem az EACEA nem vonható felelősségre miattuk. A Zóna nem részesült a támogatásból, csak felületet biztosít a cikknek.
Szele Tamás