Egyezzünk meg abban, hogy az autokráciáknak mindig szükségük volt, van és lesz erőszakszervezetekre. Az Egyesült Államok e pillanatokban még nem autokrácia, de viharos gyorsasággal közeledik ehhez az állapothoz, és emiatt Donald Trump nagy dilemmával kénytelen szembesülni. Ugyanis nem áll a rendelkezésére megfelelő csapat.
Ez annak köszönhető, hogy korábbi kormányzása, majd a mostani választási kampány alatt gyakorlatilag az Egyesült Államok minden állami szervét megvádolta, jobban mondva megrágalmazta azzal, hogy „a mélyállam eszköze”, és éppen most bocsátja el munkatársaikat, cseréli le vezetésüket. Így tehát nem nagyon számíthat sem az FBI-ra, sem a CIA-re, NSA-re, sem a többi hárombetűs szolgálatra nagyívű rémálmai megvalósításában. De sebaj, közeleg a segítség – természetesen a politikai alvilág irányából érkezik. A Proud Boys nevű szélsőjobb banda vagy ha úgy vesszük, milícia akkor is segít rajta, ha nem is kéri (bár szerintem el fogja fogadni a támogatásukat). Ők lesznek a MAGA ökle, mint a KGB vagy az ÁVH volt a munkáshatalomé.
Igen, a Proud Boys visszatérést tervez. És – bosszút. Erről ír a WIRED magazin legújabb elemzésében.
A szövetségi börtönből frissen szabadult Enrique Tarrio, a Proud Boys egykori vezetője azt sugallja, hogy még mindig ő a szervezet főnöke, miközben a szélsőjobboldali csoportosulás újjá akarja szervezni magát.
Pontatlanság lenne Enrique Tarrióra, aki 2021. január 6-án, amikor a szerevezet több tucatnyi tagja megrohamozta a Capitoliumot, a Proud Boys vezetője volt, a banda „volt vezetőjeként” hivatkozni. Néhány órával azután, hogy kedden kiszabadult a louisianai Pollockban lévő szövetségi börtönből, Tarrio betelefonált az Infowars műsorába, hogy beszélhessen Alex Jones összeesküvéselmélet-guruval, és tisztázza a helyzetét.
A hívás során Tarrio – aki 22 év börtönbüntetést kapott összeesküvésre való felbujtás miatt, de az újonnan beiktatott elnök, Donald Trump által a január 6-án letartóztatottak számára kiadott közel 1600 közkegyelemnek és büntetéscsökkentésnek köszönhetően szabadult – világossá tette, hogy egyáltalán nem áll szándékában elhatárolódni a szélsőjobboldali utcai harcos bandától.
„Ami a jövőmet illeti a szervezetnél, nem változik semmi” – mondta Tarrio. „Úgy döntöttünk, hogy nem beszélünk nyilvánosan a csoport struktúrájáról. De van néhány javaslatom a média számára: Ne hívjanak többé a Proud Boys volt vezetőjének.”
Régóta váratott magára a dolog, de úgy tűnik, hogy a Proud Boys a visszatérést tervezi. És bosszút akarnak állni.
„Örülök, hogy az elnök nem a megtorlásra, hanem a sikerre koncentrál. De megmondom, hogy nem fogunk az ő szabályai szerint játszani” – mondta Tarrio Jonesnak. „Azoknak az embereknek, akik ezt tették velünk, érezniük kell a nyomást, rács mögé kell kerülniük, büntetőeljárás alá kell vonni őket. Börtönbe kell zárni őket. Meg kell találnunk és rács mögé kell juttatnunk őket azért, amit tettek.”
„A Proud Boys nem terrorista lángelmékből áll. Nem ők a legintelligensebb újfasiszták” – mondta Jon Lewis, a George Washington Egyetem szélsőségekkel foglalkozó programjának kutatója. „De elkötelezettek az ügyük mellett. Most már céltudatosak a küldetésükben, ami nem egyéb, mint a bosszú, a megtorlás. És mint már korábban is láttuk, hajlandóak átlépni az államhatárokat is, és erőszakot alkalmazni a cél érdekében.”
A Proud Boys közösségi médiacsatornáinak elemzésében a Global Project Against Hate and Extremism (Globális projekt a gyűlölet és a szélsőségesség ellen) az online aktivitás megugrását állapította meg a közkegyelem után, ideértve a valós aktivizmus fokozásáról szóló megbeszéléseket, melyeknek célja, hogy segítsék a Trump-kormányzat programjának előmozdítását. „A Proud Boys-csoportok posztjai egy felbátorodott hálózatról árulkodnak, amelynek tagjai tömeges deportálási tervekről fantáziálnak, és azzal fenyegetőznek, hogy a Pride-hónap során fokozzák támadásaikat” – áll a GPAHE közleményében. „Ezek a fejlemények a szélsőséges csoportok és a Trump-rezsim közötti kiterjedtebb összehangolódásra utalnak, ami sürgős aggodalmakat vet fel a közbiztonsággal és a szélsőjobboldali erőszak normalizálásával kapcsolatban.” Egy észak-karolinai csoport a Telegram-csatornáján keresztül javasolta, hogy „forduljanak az illegális bevándorlók ellen”. Eközben egy New York állam északi részén működő fiókszervezet vidáman terjesztette azt a pletykát, hogy a Bevándorlási és Vámhivatal 750 dolláros jutalmat ajánlott fel a papírok nélküli bevándorlók feladásáért.
A Capitolium ostroma óta eltelt években, amikor a Proud Boys több tucatnyi tagja és vezetője ellen vádat emeltek lázadás miatt, a csoport egyre nehezebben megfoghatóvá és kiszámíthatatlanná vált. Elfordultak a nagyszabású nyilvános tüntetésektől – amelyeken gyakran 100 vagy több Proud Boys vonult be egy városba sárga és fekete ruhába öltözve, sörtől bűzölögve, a média figyelmét és harcokat keresve –, és ehelyett beágyazódtak a hiperlokális kulturális háborúkba országszerte, sok esetben a keresztény nacionalistákkal szövetkezve. Elkezdtek megjelenni a vakcinák elleni kisebb tüntetéseken, iskolai tanácsüléseken törtek be, és megfélemlítették a drag rendezvények résztvevőit. Többnyire távol maradtak azoktól a városoktól vagy településektől, ahol valószínűleg ellenállásba ütköztek volna.
Bár néhány esetben Trump támogatására mozgósítottak a 2024-es választások előtt, ez összességében meglehetősen erőtlen volt , különösen 2020-hoz képest. Ez arra a feltételezésre engedett következtetni, hogy a banda a végét járja.
Aztán hétfőn, amikor Trump letette a hivatali esküt, több mint 100 egyenruhás Proud Boys vonult végig Washington utcáin, a dél-floridai csoportjuk vezetésével.
Meglepő jelenet volt – olyan, amely a jelek szerint egyértelmű üzenetet akart küldeni: azt, hogy „Visszatértünk.”
2021. január 6-a óta a szélsőjobboldal Washington DC-t minden Trump- támogató számára no-go zónának tekinti. Hétfőn azonban a Proud Boys azt skandálta: „Kinek az utcái ezek? – A mi utcáink!”. A tömegben lévő többi Trump-rajongó pedig hősöknek kijáró fogadtatásban részesítette őket.
Kedden, amikor bürokratikus bonyodalmak késleltették mintegy tucatnyi január 6-ért elítélt szabadon bocsátását a washingtoni börtönből, tüntetők gyűltek össze az épület előtt. Köztük volt legalább négy egyenruhás Proud Boy. Bár hárman közülük eltakarták az arcukat, a jelek szerint nem aggódtak különösebben. Az Oath Keepers alapítója, Stewart Rhodes, akinek 18 éves büntetését összeesküvésre való felbujtásért Trump eltörölte, szintén megjelent a börtön előtt – előző este szabadult ki egy marylandi szövetségi fegyintézetből.
A börtön előtti rögtönzött gyűlésen a jelenlévő Proud Boys egyik tagja beszélt, aki „Harry Foxként” azonosította magát. (Ezt a nevet más Proud Boys-tagok is megadták sajátukként az újságíróknak a beiktatás napján).
„Donald Trump visszatért, baby. Visszatért, és erősebb, mint valaha” – mondta a mikrofonba. „Annyira büszke vagyok arra, amit az amerikai polgárok azon a napon tettek.” – tette hozzá, utalva január 6-ra – „Arra, hogy végre felálltak, miután évtizedekig bántalmazta és elnyomta őket egy önkényuralmi rendszer”. (Szép öcsém, érdekes fogalmaid vannak az önkényuralomról…)
Beszédét a Proud Boys jelszavával zárta: „Nyugati soviniszta vagyok, és nem fogok bocsánatot kérni a modern világ megteremtéséért”. A tömeg éljenzett.
Tarrio Jonesnak kedden telefonon adott interjújában világossá tette, hogy a Proud Boys szerepét nem látja másként, mint négy évvel ezelőtt – úgy tekint rájuk, mint a GOP gyalogságára és öklére. „Szerintem a klub jövője olyan lesz, amilyen mindig is volt” – mondta Tarrio. „Egy csapat férfi, akik szeretik Amerikát, összejárn és sört isziak, közben pedig megvédi a Trump-rajongókat attól, hogy megtámadják őket… Megvédjük magunkat és a Trump-követőket attól, hogy politikai nézeteik miatt megtámadják őket”.
Utalt arra, hogy Trump választási győzelme és azon döntése miatt, hogy szinte mindenkit kegyelemben részesített, aki részt vett a január 6-i zavargásban, igazolva érzi magát. „Megjártuk a poklot, és azt mondom nektek: Megérte” – mondta Tarrio Jonesnak. „Amit mi képviseltünk, és amit azok a srácok képviseltek pontosan az, amiért harcoltunk, amit tegnap láttunk a beiktatási ceremónián… Nem mondhatom, hogy könnyű volt. De azt elmondhatom, hogy megérte.”
Bármilyen stigma is kapcsolódhatott a Proud Boyshoz, úgy tűnik, eltűnt.
Trump megvédte döntését, miszerint kegyelmet adott, vagy enyhítette a január 6-i ítéleteket, beleértve a hírhedt Proud Boys és az Oath Keepers tagjainak büntetését is. És amikor egy riporter megkérdezte tőle, hogy el tudja-e képzelni, hogy e csoportok tagjainak helye legyen a politikában. „Hát, majd meglátjuk” – válaszolta Trump. „Megkapták a kegyelmet. Szerintem az ítéletek nevetségesek és túlzóak voltak”.
De a banda a bosszúról szóló dörgedelmek és a jövőre vonatkozó tervek ellenére is sokkal kevésbé összetartó, mint január 6. előtt volt. A tagok és vezetők letartóztatása a capitoliumi lázadással kapcsolatban felszította a besúgókkal kapcsolatos paranoiát, és szélesítette a meglévő, szervezeten belüli repedéseket – különösen azután, hogy egy 2021. január végén közzétett jelentés leleplezte Tarrio „termékeny” rendőrségi informátorként szerzett „szakmai” múltját. A Proud Boys azt állította, hogy az ezt követő években feloszlatták a csoport „szuverén tagozatát”, így a tagcsoportok önállóan működhettek. A szervezet is küzdött, hogy megtalálja a helyét a szélesebb szélsőjobboldali ökoszisztémában, bizonyos egységek még szélsőségesebb frakciókkal, például neonácikkal szövetkeztek, míg mások a befolyásos konzervatívokkal való szövetség keresése útján vélték megszerezni a legitimitást.
De mint január 6-a megmutatta, nem kell ahhoz, hogy valaki a Proud Boys vagy más csoport tagja legyen, hogy ez a kegyelem ösztönözze. „Hány embert fog ez felbátorítani, hányan fogják ezt igazolásnak, üzenetnek, fegyverbe hívásnak tekinteni, hogy azt mondhassák: »most már harcolnunk kell az ügyészek, az FBI-ügynökök, az úgynevezett mély állam ellen«?” – mondja Lewis. „Ezek olyan emberek, akiknek a múltjukban megengedték magukank, hogy erőszakot kövessenek el az ideológiájuk nevében, és most kaptak egy második esélyt, hogy pontosan ugyanezt folytassák.”
Ha így megy, kérem, már megvan, kik fognak masírozni az Egyesült Államok forgalmasabb utcáin, alakzatban és egyenruhában. Saját indulójuk tudtommal még nincs. Javasolnám a „Bunkócska” angol fordítását, kicsit modernizált verzióban, de menetelésre alkalmas ütemben előadva, a szöveg enyhe átírásával.
A büdös életben nem jönnének rá, mit harsognak díszlépés közben.
Szele Tamás