Most majd csodálkozni tetszenek, de nem bontok pezsgőt. És nem anyagi okokból, telne rá, nem is azért, mert féltem az egészségemet – egyszerűbb oka van annak, hogy sem nem ünneplek, sem nem gyászolok: várom, hogy mi fog történni. Szűkkeblűség és rövidlátás volna most hejehujázni abból az alkalomból, hogy a Media1 értesülései szerint a Megafon lesz az Origo felettes szerve.
Mondjuk a jelenlegi Origo eléggé alantas szerv, meg kell hagyni, komoly munka kellett ahhoz, hogy a valamikor rangos lapot átmenetté züllesszék a szoftpornó és a folyékony hazugság csapja között, de tudjuk, ártunk és ormányunk nem ismer lehetetlent. A most levitézlő Origónál még az sem volt elképzelhetetlen, amikor egy vesztes sajtóperben a sokadik idézésre megjelenő főszerkesztő eskü alatt azt vallotta, hogy a szignó nélkül leadott, rágalmazó írás szerzőjének személyéről fogalma sincs. Az csak úgy odatermett. Lett. Bekerült a szerkesztőségi rendszerbe, valaki írta, de az is lehet, hogy népköltés, valaki szerkesztette, róla sem tudja, ki lehetett, valaki kiengedte a nagyvilágba, a nyilvánosság elé, amihez azonban a főszerkesztő úrnak semmi köze, ő ott sem volt. Olvasni meg főleg nem olvasta, hát minek nézi őt a tisztelt bíróság?
Ezek után már nem is csoda, hogy az Ukrajna elleni orosz invázió kezdetétől fogva a lap ha csak tehette, kék-piros-fehér összeállításban jelent meg (igen, az orosz lobogó színei) és hazudott, de mintha a TASZSZ-ból olvasná – hiszen többnyire onnan is olvasta, amit közölt. Talán ők voltak az egyedüliek, akik nyugalomba vonul(tat)ásáig elhitték Konasenkov altábornagy minden szavát. Ő az orosz Védelmi Minisztérium sajtószóvivője volt, és időnként egész elfoglalt ukrán tájegységeket, falvakat, városokat és megyeszékhelyeket talált ki, de arra is volt példa, hogy pusztán a szájával meghódított egy olyan tanyát, amely mintegy százhúsz éve leégett és azóta is lakatlan. Náluk lejött minden ilyen típusú orosz győzelem, lejött a diadalmas Sahmat fegyverrendszer leírása is, mely arról nevezetes, hogy még senki sem látta működni, ők is egy orosz hadiipari brosúrából dolgoztak, sőt, 2022 júniusában azt is leközölték kiemelt hírként, hogy kitört a harmadik világháború.
Hogy erről más nem tudott, az semmit sem jelent, ők is kilenc nappal az orosz eredeti után plagizálták forrásmegjelölés nélkül a szenzációt, azóta mindmeghaltunk, mindfelistámadtunk, észre se vettük a dolgot, hála a Háttérhatalomnak. Mert az csak nem lehetséges, hogy 1. az Origo hazudott volna, vagy 2. az Origo szerkesztőségében olyan hülyék dolgoztak volna, akiknek nem tűnt fel, hogy több, mint egy hete megboldogultak az orosz forrásuk szerint. Valaki ebben a képletben mindenképp hülye, és akkor már legyen bárki más, csak a kormánymédium ne.
Napokig sorolhatnám az Origo „érdemeit”, náluk aztán tényleg volt minden, mint a búcsúban, vagy a karácsonyfán, és ha most átveszi őket a Megafon Központ, át kell majd vegyék a lappal együtt az összes járulékos sallangjukat Jézuskától géppuskáig, sajtóperek tömegétől máig harcoló japán alakulatig, mert kizártnak tartom, hogy ne legyen nekik ilyesmijük is a szerkesztőségben. De lássuk most már – a Media1 nyomán – mi is ez az átvétel? Miben áll?
„Most a Kelet-Közép-Európával foglalkozó Vsquare.org angol nyelvű hírlevelében bukkantunk arra az írásra, amelynek szerzője arról ír, hogy több, a propagandaapparátushoz kötődő forrás is azt állította neki, hogy tervben van az Origo, az Orbán-kormányhoz közeli portál további jelentős átalakítása is. A legutóbbi ismert – de a cikk szerint lehetséges, hogy végül még változó – tervek szerint az oldal a Megafon Központhoz kerülne. Ennek magyarázata, hogy a Megafon a Fidesz szempontjából sikeresen vezeti Orbán közösségi média-propagandáját rövid, ütős Facebook és TikTok videókon keresztül. A Vsquare egyik forrása arról beszélt, hogy az Origónál dolgozó tartalomkészítők lehetőséget kapnak arra, hogy más médiumokhoz kerüljenek, ha nem hajlandók a Megafon alatt dolgozni.”
Hát igen, az az átkozott hatékonyság. Ugyebár, az Origónál emberek dolgoztak, komoly bérekért, más kérdés, hogy hogyan és miképp, de mégis, fizetést kellett adni nekik. Különben a 888-nál is ez volt a baj, ebből lett a kormánypárti sajtómatrjoska. Hogy az milyen? Hát kérem, még a parlamenti választási kampány előtt – régen volt, ugye, alig emlékszünk rá – egész csomó kormánypárti fércműhely dolgozott szerkesztőségnek álcázva, ilyen volt a nyom nélkül kihalt Kontra, a Mediaworksbe olvasztott Pesti Srácok, ami ugyan még önálló orgánum, de most nem tudom megnézni, mit szólt az Origo sorsához, mert teljesen elérhetetlen, mintha csak orosz DDoS-támadás-érte volna, amit igen nehéz lesz majd megmagyarázni, ahogy az ellenkezőjét, tehát az amerikai vagy kínai támadást is, de emiatt fájjon az ő fejük, ilyen volt a Magyar Nemzetté vált Magyar Idők és igen, emlékezzünk meg az Origóba olvadt 888-ról is.
A 888-at beletették az Origóba, az Origót a Megafonba, a Megafont meg valószínűleg ki fogják tenni a szemétdombra, és kész is a matrjoska-baba.
Ugyebár, azt nem tudjuk, mert hadititok, hogy az utóbbi időkben hányan írták az Origót, ugyanis akármilyen kicsi is ez a magyar médiavilág, egyetlen aktuálisan ott dolgozó embert sem ismert belőle senki sajtókörökben. Ettől még valakik írták (ollózták), szerkesztették, tördelték, de nem nagyon dicsekedtek azzal, hol dolgoznak. Nem találom kizártnak, hogy inkább azt hazudták otthon a serdületlen gyermekeiknek, hogy rúdtáncosok a Kék Osztriga bárban, mert az mégis kisebb szégyen. Meg az sem lehetetlen, hogy azért nem ismertünk origósokat, mert – nem sajtókörökből kerültek ki. Arra a produkcióra, amit tőlünk láttunk (kevés kivétellel, és ez Sztankay Ádámra vonatozik, aki ugyan ott dolgozott, de nem írt politikáról, és mestere a sajtószakmának, nem is értem, hogyan tűrik meg maguk között) még egy elemista vagy egy mesterséges intelligencia is képes. Esetleg egy értelmesebb házőrző kutya is.
Igen, az utóbbi időkben felmerült az Origóval szemben annak a vádja is, hogy MI-vel íratják a cikkeiket, de ez szerintem méltatlan rágalom, tudtak ők egyedül is ennyire tehetségtelenek lenni, semmi szükségük nem volt a gépi támogatásra.
Akkor most mi lesz a kormánymédiában? Most, amikor a Mandiner is az MCC-hez került, és az Origóra rátette a kezét a Megafon?
Leépítés, derék úri véreim, leépítés. Az Origót először még újságírók írták, aztán pártújságírók, bár valószínűbb, hogy a Zöld Ordítás a Fajanszba kocsma törzsközönsége átalánybérben, záróra után, most meg eljött a napja, hogy olyan megafonosokkal töltik fel, akik büszkék arra, miszerint soha, sehol nem tanultak írni senkitől és épp ezért nem is tudnak. Ezeknek becsületük a hűség, tehetségre meg semmi szükségük. Ellenben a kormány a mostani, Orbán Viktor és barátai számára vészterhes időkben hatékonyabbnak találja a működésüket, mint a korábban kilóra megvett sajtómunkásokét.
Lehet egy rossz hírem? Ha nem, akkor is lesz: ez sem fog sokáig tartani.
A Megafon-kaliberű dilettantisszimuszok nem lesznek képesek szokásos, pár mondatos terjedelmüknél hosszabbat termelni, bár ezt majd azzal igazolják, hogy „a mai olvasó nem is olvas el semmit, ami hosszú”. Aztán majd tele lesznek flekk alatti, poszt méretű publikációkkal, az eddigi szerkesztőség elfoglalja helyét a lapáton, útnak is indítják őket orbitális pályájukra, és utána majd kiderül, hogy az Origót feltámasztani nem lehet, maximum csak eltemetni. Ugyanis a megafonosok „képessége” valamiért nem fog ezen a felületen „érvényesülni”. Éspedig azért, mert ez nem egy közösségi oldal, ahol az olvasottság hirdetés, vagyis befektetés kérdése, a híroldalaknál bizony kell is kapnia valamit az olvasónak ahhoz, hogy megnyissa a posztot. Ha semmit sem kap egy címen és két mondaton kívül, amiből három propaganda, előbb-utóbb átszokik a konkurens kávéházba, ahol néha még kávét is adnak, nem csak vitézkötéses csészét, paszománnyal és sújtással.
Hiszen könnyű a közösségi oldalon csinos mérőszámokat termelni, amelyek vérprofi hatékonyságot sugallnak. Az igaz, hogy a megafonosok teljesítményében senki sem találja a profizmust, ezért aztán a legtöbb elemző (igen, a kormányoldalon is, sőt, főleg ott) a végén oda lyukad ki, miszerint „úgy látszik, ez kell a népnek” – holott a nép többségének nem ez kell. A csodás mutatók a hirdetéseknek köszönhetőek, az időzítéseknek és az erőszakosságnak – ez írott sajtóban nem járható út, itt tartalomra is szükség lenne.
Az „influencerek” tulajdonképpen kokárdát árulnak, masnira kötött, nemzetiszínű szalagot, de nincs benne semmi – maga a megcsomózott pántlika az áru, ami egyébként csak dísze kéne legyen egy valódi írás csomagolásának. Nem baj, hogy van, sőt, a jó kereskedő használja is: de nem pótolja magát az eladásra szánt cikket, a tartalmat.
Akkor most nézzük meg, mi is az a bizonyos „hatékonyság”, ami a kormánymédia fő mozgató ereje. Nos: a nézettség és a közösségi oldalakon mért interakciók száma. Ezt egzakt módon már jó ideje nem vagyunk képesek mérni, mivel a Google fizetőssé tette az erre szolgáló eszközt, sőt, kifejezetten drágává, a Facebook (tudom: Meta) meg pont azt ír ilyen esetekben, amit épp akar, de legyen. Valahogy ugyanis mérni kell a megjelenő valamik hatását. Akkor viszont nagy a baj, mert ahogyan ráfizetésessé vált a 888, a Kontra és most már az Origo is, úgy válik majd fénysebességgel ráfizetésessé a Megafon is rövidesen. Hiszen azért nekik is jár némi pénz (nem véletlen, hogy a választási kampány végén vagy fél évig takarékra tették őket) és sokba kerül a meghirdetésük is minden nap. Az lenne az igazi, ha egyetlen forrás írná az összes kormánypropagandát (így nem keveredne ellentmondásba saját magával, ami manapság még előfordul időnként) és egyáltalán nem kérne ezért semmi pénzt.
Az Egy Forrás pillanatnyilag erősen úgy néz ki, hogy a Megafon lesz egy ideig, míg kormányék rá nem jönnek, hogy a dilettantisszimuszokat tökéletesen lehet pótolni egy olcsó, kicsi, ha lehet kínai mesterséges intelligenciával. Ráadásul annak a termékeit nem is kell annyit reklámozni, elég megmondani neki a prompt bepötyögésekor, hogy Facebook-ra vagy X-re optimalizálja a szöveget. Szóval, a Megafon uralkodása sem lesz hosszú életű, már látszik közeledni a kanyarban az MI. Az első képviselője a Wellor nevű kreatúra, akinek a klapanciáitól már így is hanyatt esik az egyelőre humán erőforrások által készített kormánymédia – na, maholnap majd nem csak hanyatt vagy hasra esnek, hanem az álluk is felkopik tőle.
Viszont ez a megoldás tényleg a lehető leggazdaságosabb és leghatékonyabb lesz. Mármint a kormány szempontjából. Majd a Gulyás Gergely meg az Orbán Balázs elmagyarázzák azt is, mitől hipermodern.
Elképzelem, hogy majd öreg koromban a barlang előtt körbeülnek a gyermekek és ifjak, és kérdezgetnek, míg én csak pattintgatom majd a kőbaltákat:
- Tamás bácsi, mi lett annak idején a magyar sajtóval?
- Mi lett volna? Elpusztult.
- De hogyan pusztult el?
- Hát, fiam, először kirúgták a valódi újságírókat, mert igazat írtak. Aztán kirúgták a lakáj-újságírókat, mert hazudtak ugyan, de sokba kerültek. Utána kirúgták a tehetségteleneket, mert még ők sem voltak elég olcsók, végül pedig átvette a boltot az MI, de addigra már a legtöbben elfelejtettek olvasni.
- Elfelejtettek? De miért?
- Nem volt mit, és ha volt, azt nem volt érdemes még megnézni sem.
Körülbelül ez a jövő. Nem siratom az Origót, nem is ünneplem a lehetséges végét – azért még nincs kőbe vésve a határozat – csak jelzem: azzal, hogy bárki beáll a sorba nyalni a kormányok bármijét is, nem menekül meg. Maximum egy kis időt nyerhet, de nem túl sokat. Ha az Origo inkább megszűnt volna, minthogy megadja magát, legalább az emléke szép lenne.
Így nem lesz az.
De emlék lesz rövidesen akkor is, nem realitás.
Már most sincs benne semmi, ami reális lenne.
Szele Tamás