Hogy Donald Trump miféle ember, azt tegnap este láthatta az egész világ, és senki sem mondhatja, hogy csak az Omo-tól lett ilyen. Életútja, szülei és nagyszülei felemelkedése valósággal predesztinálták a nem túl okos, de mérhetetlenül agresszív és önfejű üzletemberi karrierre. Hogy a politikai karrierre mi predesztinálta, azt nem tudni, de nem csodálnám, ha valamelyik három betűs orosz ügynökségnek is lenne köze a dologhoz.
Mindenesetre azt meg kell említenünk, hogy Trump nagyapja, Friedrich Trump 16 évesen vándorolt be az Egyesült Államokba Németországból 1885-ben, eleinte borbélyként dolgozott, majd megpróbálkozott a vadnyugati élettel (még épp a végét kapta el) de a vagyonát Klondike-ban szerezte. Éspedig nem aranyásással. Nyitott egy fogadót a Döglött Ló-ösvény mentén, ami arról kapta a nevét, hogy ott a kemény hegymenettől sorra hullottak az aranyásók lovai. A fogadóban az elhullott lovakból készült burgereket árulta. Az alapanyag ingyen volt, az utánpótlás bőségesen érkezett, tehát nem csoda, hogy sátorban sütötte az első adagokat és a végén kétszintes, fogadót vezetett, benne nyilvánosházzal, szerencsejátékkal és természetesen melegkonyhával.
De Trump leleményes, ám nem túlzottan erkölcsös nagypapája valóságos szent volt Elon Muskéhoz képest. Az ő nagyapjának kalandos életét a Meduza derítette fel. Különben nem volt valami nagy titok: évek óta ismert, miféle figura volt a maga idejében Joshua Haldeman.
Miután Donald Trumpot újraválasztották az Egyesült Államok elnökévé, Elon Musk (a világ leggazdagabb embere) is példátlan politikai befolyásra tett szert. Kongresszusi felhatalmazás nélkül leállíthat egy szövetségi ügynökséget, elbocsáthat több tízezer köztisztviselőt, és egyetlen tweetjével káoszt idézhet elő a kormányzatban. A sajtó Muskot az egész világ legjelentősebb nem választott vezetőjének nevezték, és a politikáról vallott nézeteiről spekuláltak – majd anyai nagyapjához, Joshua Haldemanhez hasonlították. Musk életrajzírója, Walter Isaacson diplomatikusan „kalandornak” nevezte őt, „excentrikus konzervatív populista eszmékkel”, de fogalmazzunk egyenesen:
Haldeman antiszemita, rasszista és antidemokratikus volt.
Az 1930-as években Elon Musk nagyapja olyan technokratákat támogatott, akik az általános választások eltörlését és a hatalom mérnököknek való átadását javasolták. Pedig akkor még a Szilícium-völgy helyén marhák legeltek. Tulajdonképpen, tekintve az ottani techmogulok szokásait, ez nem sokat változott.
Joshua Haldeman 1902-ben született az Egyesült Államokban, de a családja néhány évvel később Kanadába költözött. Édesanyja volt az első ismert csontkovács az országban. Haldeman kezdetben farmer akart lenni, de a nagy gazdasági világválság idején csődbe ment. A kanadai Reginába, Saskatchewan tartomány közigazgatási központjába költözött (igen, ott játszódik a „Tartsd a szádat” című rajzfilmsorozat is), és csontkovácsként praktizált hosszú éveken át. Az üzlet annyira sikeres volt, hogy Haldeman feleségével és négy gyermekével együtt egy 20 szobás házban élt, és saját repülőgépet tartott.
1936-ban, miután Reginába költözött, Haldeman bekapcsolódott a technokrata mozgalomba. A technokraták a nagy gazdasági világválság idején jelentek meg Észak-Amerikában. Az „árrendszer” (vagyis a kapitalista gazdaság) és az azt támogató politikai infrastruktúra ellen harcoltak. Úgy vélték, hogy az általános választások ártalmasok, mivel inkompetens politikusokat juttathatnak hatalomra. A technokraták szerint a kormányt helyettük a kollégáik által választott szakembereknek kellene vezetniük: a tanároknak az iskolák vezetőjére, az orvosoknak az egészségügy vezetőjére kellene szavazniuk. A hierarchia csúcsán a mérnököknek kellene állniuk.
„Azok, akik a civilizációt megteremtették, végül uralni fogják azt. A mérnökök és a mechanikusok hozták létre ezt a civilizációt, és uralni is fogják” – mondta Howard Scott, a technokraták vezetője. Sikeres mérnöknek nevezte magát, de sikereit leginkább eltúlozta.
A technokraták úgy vélték, hogy Észak-Amerika országainak egyesülniük kell (lám csak, Kanada, mint 51. tagállam…), hogy egy politikailag pártatlan „nagy mérnök” vezetésével megalakítsák az „Amerikai Technátust”. A vezetés kiszámítaná a Technátusban megtermelt éves energiamennyiséget, és felosztanák a 25 év feletti lakosok között. Mindenki ugyanannyi energiáról szóló jegyet kapna – a Tehnátus pénznemét, amelyet árukra lehet majd cserélni. A tanúsítványokat attól függetlenül fogják kiadni, hogy valaki dolgozik-e vagy sem. Csak 25 és 45 éves kor között engedélyezték volna a munkát, napi négy órán át, az év 165 napján. A nyugdíjasok továbbra is élvezhetik a Technátus minden fogyasztói szolgáltatását.
Érdekes társadalmi rendszer lett volna: minden sarokra jutott volna egy-egy vízi- vagy hőerőmű, de senki sem zongorázott volna mondjuk, hiszen az nem termel energiát. További jó kérdés, hogy egy orvos például mennyi energát termel és mennyit fogyaszt. Vagy egy balett-táncos, netán egy kőfaragó.
Ezt az utópiát ígérték a technokraták a nagy gazdasági világválságtól megviselt amerikaiaknak és kanadaiaknak. Sokaknak tetszett: 1932-1933-ban a The New York Times három hónap alatt mintegy 120 cikket közölt az akkor még új technokrata mozgalomról. Népszerűségének csúcsán csak Kaliforniában több mint félmillió támogatójuk volt. Hamar kiderült azonban, hogy Howard Scott meghamisította az életrajzában szereplő tényeket (nem tudni, hogy egyáltalán mérnök volt-e), és a technokraták hitele erősen lecsökkent. A mozgalom azonban nem tűnt el. Tagjai szürke egyenruhát viseltek, szürke autókkal jártak, és találkozáskor tisztelegtek egymásnak, ami miatt a nácikhoz hasonlították őket.
A technokraták inkább számokkal, mint nevekkel hívták magukat. Így lett Joe Haldemanből 10450-1. Ő vezette a technokrata mozgalmat először szülőföldjén, Saskatchewan tartományban, majd egész Kanadában. A második világháború kitörése után Haldeman ellenezte a háborúban való kanadai részvételt „a kontinensen kívül”, és egy „új társadalmi rend” közelgő eljövetelét jósolta. 1940-ben a kanadai kormány betiltotta a technokrata mozgalmat, Haldemant pedig bíróság elé állították. 100 kanadai dollár pénzbüntetésre ítélték, amelyet két hónap börtönbüntetésre lehetett átváltoztatni. Röviddel ezután kilépett a technokraták soraiból.
Az 1940-es években csatlakozott a Szociális Hitel Pártjához, és rémhíreket terjesztett a „zsidó világösszeesküvésről”.
Haldeman azt tervezte, hogy saját pártot alapít Totális Háború és Védelem néven, de ez valamiért nem jött össze, és 1944-ben belépett a Szociális Hitel Pártjába. Ideológiai ihletője a brit Clifford Hugh Douglas volt, aki azt javasolta, hogy az állampolgároknak többletfizetést kellene biztosítani, hogy áthidalják az árak és a vásárlóerő közötti szakadékot. A technokrata vezető Howard Scotthoz hasonlóan Douglas is megszépítette életrajzát, kitalálta a feltétel nélküli jövedelem saját változatát, és a kormányzás szakértőkre való átruházását szorgalmazta. Úgy vélte azonban, hogy a választások nem annyira azért eredménytelenek, mert az embereknek nincs elég intelligenciájuk ahhoz, hogy hozzáértő vezetőket válasszanak, hanem azért, mert a bürokráciát és a pénzügyeket zsidók irányítják.
Haldeman láthatóan osztotta ezt a meggyőződést. 1946-ban ő vezette a kanadai Szociális Hitel Párt nemzeti tanácsát. Amikor ugyanebben az évben párttársait bírálták, amiért a „Cion bölcseinek jegyzőkönyveiből” közöltek részleteket, Haldeman kiállt mellettük. Azt mondta, nem számít, hogy a jegyzőkönyvek hamisítványok-e vagy sem, mert a bennük lefektetett terv „az orrunk előtt bontakozott ki”. Haldeman arról is meg volt győződve, hogy Hitler zsidó pénzemberek pénzén jutott hatalomra Németországban, és hogy maguk a zsidók találták ki az antiszemitizmust, hogy szimpátiát keltsenek maguk iránt.
Kétszer is sikertelenül indult a kanadai parlamenti választásokon, és 1949-ben kilépett a Szociális Hitel Pártjából. Ugyanebben az évben egy torontói vásáron találkozott egy Dél-Afrikában élő anglikán pappal. Ez utóbbi Haldeman saját visszaemlékezése szerint azt mondta neki, hogy az ország hamarosan „a fehér civilizáció vezetője lesz az egész világon”. A következő évben Haldeman Dél-Afrikába költözött, ahol éppen az apartheid rendszer kialakulása zajlott.
1950-ben a szélsőjobboldali afrikaner érdekeket képviselő Nemzeti Párt két alapvető apartheidtörvényt fogadott el; az egyik faji alapon kategorizálta az összes dél-afrikai lakost, a másik pedig rezervátumokat alakított ki a fekete lakosság számára. Nem sokkal megérkezése után Haldeman interjút adott a Die Transvaaler című helyi újságnak (amelynek főszerkesztője korábban Henrik Verwoerd volt, aki az apartheid egyik kidolgozója lett), és írt egy esszét a szülővárosában megjelenő Regina című újságnak. Leírta a feketék állítólagosan jómódú életét, és „kommunista álmoknak” nevezte a tiltakozásaikról szóló beszédeket. Idézzük az írást:
„Dolgozik nálam két bennszülött kertészfiú nyáron és egy télen, valamint egy lány. A törvény megköveteli, hogy külön szobát rendezzünk be nekik bútorokkal, saját WC-vel és zuhanyzóval – jobb körülmények között, mint amilyenek nekem életem nagy részében jutottak Kanadában. Ételt adunk nekik, ruházatuk nagy részét biztosítjuk, és havi 10-15 dollárt fizetünk nekik. Lehetetlen rávenni egy bennszülöttet arra, hogy keményen dolgozzon. Egy fehér ember munkájához három bennszülött kell, és az itteni fehérek fele olyan keményen dolgoznak, mint a kanadaiak.”
Amikor 1960-ban az ENSZ elítélte a dél-afrikai apartheidet, válaszul a Sharpeville-ben fegyvertelen tömegre leadott sortűzre, Haldeman „A világdiktatúra létrehozására irányuló nemzetközi összeesküvés és a Dél-Afrikát fenyegető veszély” címmel írt értekezést. Ebben a Dél-Afrika elleni összeesküvést hirdette, amelyet fekete vezetők, kommunisták és zsidó bankárok vezetnek: „Az agymosók minden nap azt ismételgetik, amit el akarnak hitetni velünk: „a bennszülötteket rosszul bánnak”, „az önálló fejlődés rossz”, „az apartheid keresztényellenes”. Azok az emberek, akik tudják, hogy ez 99%-ban nem igaz, kitartóan és lelkesen ismételgetik ezeket a hazugságokat.”
Haldeman később egy másik röpiratot is kiadott „A nemzetközi összeesküvés az egészségügyben” címmel, amelyben a vakcinák ellen emelt szót. Dél-Afrikában azonban már nem volt olyan aktív politikus, mint Kanadában. Ott már inkább a kalandok érdekelték. Haldeman 16 alkalommal indított expedíciót, hogy felkutasson egy elveszett várost a Kalahári-sivatagban, részt vett a pisztolylövő bajnokságon, tett egy autós utat Dél-Afrikából Algériába és egy repülőtúrát az afrikai partok mentén. 1974-ben meghalt, amikor lezuhant a repülőgépével. Ekkor Haldeman 72 éves volt, unokája, Elon kétéves.
Nem világos, hogy nagyapja nézetei hogyan befolyásolták Musk véleményét – vagy befolyásolták-e egyáltalán. De van valami közös bennük.
Elon Musk nagyapjának politikai nézetei már régóta ismertek – és nem először kerül szóba, hogy ezek hogyan befolyásolhatták Musk saját véleményét, bár utóbbi alig ismerte őt. Jill Lepore, a Harvard Egyetem történésze 2021-ben felvetette, hogy Musk elképzelései a technológiai áttörésekről és az űrkutatásról a gyerekkorában olvasott sci-fikből származnak, amelyek viszont a technokraták vízióját tükrözték. Ennek ellenére Lepore úgy vélte, hogy Musk félreértette a gyermekkori sci-fi könyveket, és összetévesztette a disztópiát az utópiával.
2023-ban – miután Musk megvásárolta a Twittert, átnevezte X-re, és megszüntette a moderálást, a platformot az összeesküvés-elméletek oázisává változtatva – Lepore nagyapja dél-afrikai írásait idézte a „nemzetközi összeesküvésekről”, és megjegyezte, hogy akkoriban alig tudott róluk valaki, de ha Haldeman ma népszerűsítené az elképzeléseit, a közösségi média sokat segítene neki. „A nagyapja politikai nézeteiért Elon Musk nem felelős. De ha ma az X-en publikálnák ezeket a szónoklatokat, akkor valóban ő lenne a felelős a következményekért” – mondta a történész.
A Vox munkatársa, Eric Levitz egy cikkében megjegyzi, hogy Haldeman politikai elképzelései három fontos dologban maradtak azonosak egész életében. Először is, a hagyományos demokráciát korruptnak és hatástalannak tartotta. Másodszor, azt javasolta, hogy a hatalmat egy intellektuálisan felsőbbrendű vagy annak hitt kisebbség kezébe kell adni, legyenek azok mérnökök vagy fehér dél-afrikaiak. Harmadszor, „összeomlást” jósolt, ha ez nem történik meg. „Úgy vélem, Musk legutóbbi szavai és tettei mindhárom gondolkodási mintát tükrözik” – folytatja Levitz.
Emlékeztet arra, hogy 2023-ban Musk „embergyűlölettel” vádolta Soros György pénzembert és filantrópot, és támogatott egy antiszemita összeesküvés-elméletet, miszerint a zsidók illegális migránsokat akarnak a nyugati országokba telepíteni, hogy csökkentsék a fehér többség létszámát (Musk később bocsánatot kért a posztért). 2024-ben azzal vádolta a demokratákat, hogy „importálják” a migránsokat a csatatér-államokba, és azt ígérte, hogy az általa létrehozott kormányzati hatékonysági minisztérium lesz „az egyetlen módja annak, hogy az élet a Földön túlra is elterjedjen”. 2025-ben pedig széleskörű jogköröket kapott az amerikai kormányzat „megjavítására” – és most megpróbálja automatizálni a tisztviselők kirúgásának folyamatát.
Ezek és más szavak és tettek nem azt jelentik, hogy Musk a nagyapjától örökölte a jelenlegi meggyőződését (10 évvel ezelőtt még politikailag semleges volt), vagy hogy teljes mértékben osztotta volna a nézeteit (soha nem támogatta nyíltan a fehér felsőbbrendűség eszméjét). De az egybeesések Musk mai nézetei és nagyapja régóta hangoztatott kijelentései között figyelemre méltóak, még akkor is, ha az előbbiek az utóbbitól függetlenül alakultak ki, mondja Levitz. Mint írja:
„A hasonlóságok azt sugallják, hogy generációk során egy bizonyos típusú – intellektuálisan tehetséges, technológiai ismeretekkel rendelkező és mániákusan ambiciózus – ember fogékonnyá válhat a gyűlölködő és tekintélyelvű eszmékre. A demokrácia hátrányai valósak. És az önelégült, technikailag kompetens elit könnyen meglátja ezeket a hibákat – majd az emberiségben rejlő kiaknázatlan lehetőségeket is –, és arra a következtetésre jut, hogy a társadalom elérhetné az utópiát, ha a hozzájuk hasonló emberek kiszabadulnának a hiszékeny tömegek és az őket manipuláló gonosz elit zsarnoksága alól.”
Azonban – folytatja – Haldeman példája jól szemlélteti az ilyen gondolkodás hibáit. A technokrata mozgalom és az általa támogatott Szociális Hitel Párt vezetői sarlatánok voltak, az apartheid pedig az elnyomás politikája, amely a szankciók és a tiltakozások (amelyekben Haldeman nem hitt) támadása alatt összeomlott. „A valóságban a tekintélyelvű hatalomra törekvő elit ritkán olyan tájékozott, mint amilyennek képzeli magát” – foglalja össze Levitz.
Távol álljon tőlem, hogy bárkit felelőssé tegyek a nagyszülei nézeteiért. Furcsa dolog az öröklődés, tudomásom szerint nekem például mindkét nagyapám kereskedő volt – az egyik fával kereskedett, a másik gyarmatáruval – és ennek ellenére kifejezetten be vagyok oltva üzlet ellen, nekem még életem folyamán csak munkával sikerült pénzt keresni. Pedig igazán örökölhettem volna tőlük egy kis üzleti érzéket… de nem így történt. Azonban Trumpnak és Musknak volt honnan örökölnie a sajátos gondolkodásra való hajlamot. Egyikük nagyapja sem volt az a kifejezett Grál-lovag, és akkor még finoman fogalmaztam.- Persze az lett volna az igazi, ha Klondike-ban még találkoznak is: és Trump nagypapa döglött lóból készült burgert ad el Musk nagypapának.
Ki tudja, talán ez meg is történt.
Mindenesetre a Trump és Musk családokban az almák hosszú ideig nem estek messze a fájuktól.
Szele Tamás