Moszkvából az egész világ nagyon különösen nézhet ki, mintha görbe tükörből látnák, teljesen eltorzulva – talán ennek köszönhető az a törekvés, hogy amikor Oroszország komoly katonai erő vagy valamilyen szuperfegyver birtokába jut, mindig át akarja alakítani a bolygót a maga képére és hasonlatosságára. Körülbelül erről szól a jelen helyzet is.
Andrej Percev a Riddle: Russia hasábjain foglalta össze az elmúlt hét szerinte legfontosabb, orosz vonatkozású híreit – lássuk, mit talált lényegesnek.
Egy kétséges béke
A Donald Trump amerikai elnök és Vlagyimir Putyin orosz vezető közötti előkészítő tárgyalások híre néhány hete kezdett gyorsan kibontakozni. Megfigyelők, sőt a vezetők belső köreinek tagjai is arra számítottak, hogy már február végén vagy márciusban találkozhatnak. A találkozó időpontja, sőt helyszíne azonban továbbra sem dőlt el, bár nemrég még kevesen kételkedtek abban, hogy az elnökök Rijádban tárgyalnak majd.
A feltételezett tárgyalási helyszín körül sajátos alkudozás alakult ki: Törökország meghívta Trumpot és Putyint, hogy ott tárgyaljon, és Alekszandr Lukasenka fehérorosz vezető is vendégszeretetét kínálta fel. A Kreml tisztviselői azt állítják, hogy nem készültek konkrét tervek a békemegállapodásról, csak néhány „vázlat”. Az amerikai fél szintén nem siet bejelenteni az általa javasolt békefeltételeket – valószínűleg azért, mert azok is csak különböző javaslatok és vázlatok formájában léteznek. Még különleges képviselőket sem neveztek ki a tárgyalásokra . Úgy tűnik, Donald Trump villámháborút szándékozik folytatni, és olyan feltételeket próbál Ukrajnára és Oroszországra erőltetni, amelyeket a globális közönség hibás, de elfogadható békének érzékelhet. Ilyen lehetne például a konfliktus befagyasztása a harcérintkezési vonal mentén és egy jeles dátumhoz kötött tűzszünet – ez lehetne a húsvét (amelyet idén az ortodox és a katolikus keresztények ugyanazon a napon ünnepelnek) vagy a győzelem napja. Ezek a feltételek azonban nem felelnek meg sem Ukrajnának, ahol a hatóságok attól tartanak, hogy az orosz hadsereg kihasználná a szünetet az átcsoportosításra és újabb támadásra, sem pedig Vlagyimir Putyinnak, aki további ukrán területeket akar elfoglalni. Minél tovább húzódnak a tárgyalások, annál nagyobb lesz a szakadék Trump javaslatai és a valóság között.
Az európai vezetők, Keir Starmer brit miniszterelnök, Emmanuel Macron francia elnök és Friedrich Merz leendő német kancellár nem egyeznek bele ebbe a megoldásba. Azt ígérik, hogy növelik az Ukrajnának nyújtott támogatást, és bírálják az amerikai kormányt, amiért Oroszország kezére játszik. Trump leállította az ukrán hadseregnek szánt fegyverszállítást, sőt a hírszerzési adatok cseréjét is. Ez valószínűleg kísérlet arra, hogy párbeszédre kényszerítse az ukrán vezetést, mely ügyetlen ugyan, de a Kreml felé tett gesztusnak és Oroszországnak nyújtott segítségnek tekinthető. Eközben az ukrán fegyveres erők elkezdték átvenni a kezdeményezést az orosz hadseregtől, és visszaszerezni a megszállt területeket.
A lehetséges tárgyalások helyzete naponta változik, új szereplők és feltételek jelennek meg, ami nyilvánvalóan nem segíti elő a konfliktus gyors megoldását. A Kreml az amerikai hatóságoktól várja a kezdeményezést, mivel úgy gondolja, hogy Trump végül elbánik Volodimir Zelenszkij ukrán elnökkel és az európai vezetőkkel. Az orosz vezetés régóta úgy véli, hogy sem Ukrajna, sem Európa nem független, gyakorlatilag az Egyesült Államok irányítja őket. Vlagyimir Putyin nincs felkészülve egy összetettebb játékra, amely engedményeket, kompromisszumokat és hosszú távú stratégiai lépéseket foglal magában. Az egyetlen dolog, amire képes, az a gyengeségek kihasználása, a káosz megteremtése és az ebből származó előnyök kiaknázása. Jelenleg a káosz egyaránt dolgozik Putyin és Trump ellen. Az amerikai elnök villámháborúja jelenleg szinte kisiklani látszik; sprintje akadálymaratonná változott. A béke nem különösebben vonzó Putyin számára – addig vár Trump előnyös ajánlataira, amíg az orosz hadsereg nem szembesül súlyos kudarcokkal a fronton, vagy amíg az országot jelenleg sújtó gazdasági problémák nem súlyosbodnak tovább.
„Száz veteránt a dumába!”
Az elnöki adminisztráció és az Egységes Oroszország akár száz helyet is ki akar osztani az Állami Dumában „a különleges katonai művelet (specoperacija) résztvevőinek”. A Szergej Kirijenko vezette politikai blokk valóban szereti a kerek számokat és a rekordokat, mert Vlagyimir Putyin, akitől az orosz csúcsbürokrácia karrierlehetőségei függnek, szintén kedveli ezeket. A „Száz veteránt a dumába” program tökéletesen beleillik Kirijenko vezetési stílusába, aki a szovjet Goszplanra (állami tervgazdaságra) emlékeztető vállalati sémákat vezetett be az orosz politikában. A veteránok Dumába juttatásának terve viszonylag könnyen megvalósítható. A háború résztvevői közé tartoznak ugyanis azok a szövetségi parlamenti képviselők, akik bejelentették, hogy a „Kaszkád” helyettes zászlóalj tagjaiként a frontra vonulnak – már több tucatnyian vannak ilyenek. Minden régióban akad néhány magas rangú tisztviselő vagy parlamenti képviselő, aki elment a háborúba, és a regionális bürokrácia és a képviselői testületek megszokott személyzeti forrást jelentenek az Állami Duma számára. Így a Kreml könnyen toborozhat a parlamentbe a rendszert ismerő „veteránokat”. Még a valódi katonai állomány számára is találnak helyet a képviselők között – néhány tucat „specoperacija-résztvevő” a hatalmi vertikumba integrált több száz parlamenti képviselő között nem fog jelentős változást okozni, különösen mivel a duma tagjai személyesen nem ellenőrzik a főbb pénzmozgásokat, és nem hoznak vezetőségi döntéseket. Vlagyimir Putyin továbbra is kiemelt figyelmet mutat a katonaság iránt, „a saját embereinek” nevezi őket, és a rendszer, kívánságait teljesítve, a meglévő elit tagjait egyenruhába öltözteti, miközben a valódi frontkatonáknak azt adja, amitől nem bánja, ha meg kell válnia.
Rituálék a múltból
Az Egységes Oroszország bejelentette a regionális választások előzetes fordulóinak kezdetét. Az előválasztás még 2009-ben került be a párt alapszabályába, és akkoriban valós gyakorlati jelentőséggel bírt. Először is, az Egységes Oroszországnak előnyt biztosított a kampányolásban és a választási pénzek elköltésében, amelyeket a törvény korlátoz. Korán bemutatták jelöltjeiket, óriásplakátokon és televíziós szpotokban reklámozták őket, erősítették a párt brandjét, miközben formálisan elkerülték a kampány elhamarkodottságának vádját is. Az Egységes Oroszország ellenfelei nem rendelkeztek az ilyen előválasztásokhoz szükséges forrásokkal – a hosszú kampánymaraton csak a kormánypárt számára volt lehetséges.
Akkoriban ezek a mankók fontosak voltak a Kreml számára, mivel a választások manipulálásának lehetősége jelentősen korlátozott volt. Ebben az időben az eljárás nagyrészt formális volt; a jelölteket állítólag a párttagok „választották” (a valóságban minden listát a Kreml és a regionális adminisztrációk hagytak jóvá). Néhány évvel később az előválasztások egyre inkább áttértek a „nyílt” modellre, lehetővé téve, hogy bárki szavazhasson a potenciális jelöltekre. Ez a váltás szándékos volt. Lehetővé tette a hatóságok számára, hogy teszteljék, mennyire képesek mozgósítani a tőlük függő szavazókat és támogató csoportokat bizonyos jelöltek érdekében, és e próbák után kiszűrjék a legkevésbé sikeres jelölteket.
Mostanra a helyzet megváltozott. Az elmúlt évtizedben a Kreml finomította a vállalati mozgósítási technikákat, bevezette a háromnapos szavazást, és az elektronikus szavazás kiterjesztését szorgalmazza. Ennek fényében a néhány héttel hosszabb kampányidőszak elhanyagolhatónak tűnik. Már nincs szükség az adminisztratív erőforrások tesztelésére: a függő „választókat” a korábbi (szövetségi és regionális) választásokon a vállalati mozgósítási erőfeszítések során már összeírták és digitalizálták. Ennek ellenére a kormánypárt fenntartja ezt az elavult és haszontalan rituálét. Az előválasztások azért maradnak fenn, mert Vlagyimir Putyin, aki ragaszkodik a megszokott figurákhoz, szervezetekhez és eljárásokhoz, megszokta őket (ezért létezik például még mindig a nagyrészt elfeledett Összoroszországi Népfront is). Ráadásul az előválasztások megtartása közvetlenül jövedelmező az Egységes Oroszország számára. Több millió rubelt költenek az előzetes szavazásra – a szórólapok és újságok nyomtatására, ezen kívül (szokás szerint) a hirdetések előállítására és elhelyezésére kötött szerződések is a megfelelő emberekhez kerülnek. A Kremllel és az Egységes Oroszország vezetésével baráti viszonyban álló politikai stratégák csapatai profitálhatnak ennek a felesleges ceremóniának a megszervezéséből. Putyin konzervativizmusa és az Egységes Oroszország azon törekvése, hogy maximalizálja a bevételeket, egyetlen ponton, az előválasztásokon találkozik, ami biztosítja, hogy jövőre ismét hallani fogunk az Egységes Oroszország előválasztásáról, ezúttal szövetségi szinten.
Foglaljuk össze: Oroszország meg akarja tehát változtatni a világot, de úgy, hogy közben ő maga kicsit sem változzék, ellenben a világ alkalmazkodjon őhozzá. Kérdés, hogy mit szól ehhez a bolygó többi része.
Szele Tamás