A Zóna rendszeres olvasói észrevehették, hogy utóbbi időben különös fontosságot tulajdonítok az álhírek elleni harcnak. Ez azért van, mert az eddig is hajszálvékony védőháló – vagyis a céges apparátushoz tartozó tényellenőrzés és moderáció – teljesen eltűnőben van a közösségi oldalakról, és a közönség tökéletesen kiszolgáltatottá válik az (elsősorban orosz vagy oroszbarát) propagandának. Ez ellen pedig küzdeni kell.
Sokat mondott a helyzetről, hogy amikor Mark Zuckerberg bejelentette, miszerint a Metán (vagyis a Facebookon) és az Instagramon beszüntetik a tényellenőrzést – ami egyelőre csak az Egyesült Államokban történt meg – kisebbfajta népünnepélyt tartott a magyar kormánymédia, a tényellenőrzés és a tényellenőrök nyilvános kiátkozásával. Ez részükről érthető, hiszen olyan mértékű az ő felületeiken a koholt hírek és elemzések aránya, hogy még annak kell örülni, ha honi munkatársak koholják őket és nem Moszkvából kapják az anyagot egyenesen.
A honi koholmányok ugyanis olyan tehetségtelen emberek munkái, hogy beteges naivitás kell elhiggye őket: mindenhol kilóg belőlük a lóláb, időnként nem is csak a ló lába, hanem egyéb alkatrészei is szabadon lobognak a puszták friss szellőjében. A moszkvai álhír már valamivel profibb, mívesebb munka, de ez érthető is, annak az országnak több száz éves gyakorlata van az államilag támogatott hazugságban, csalásban és a sajtó minden ágának manipulációjában, ők kevésbé végeznek kontár munkát – és még ezek az álhírek is gyorsan lebuknak, így manapság az a trend, hogy a hazugságok hihetőségét inkább sokaságukkal pótolják, abban reménykedve, hogy az engelsi tétel, melyet az Anti-Dühringben találunk, mégis működni kezd, és a mennyiség valahol, egy homályos ponton átcsap minőségbe. Fájdalom, ez egyelőre még nem történt meg, azonban a havonta milliószámra gyártott álhírtömeg – nem tréfálok, épp pár napja jeleztem ezeken a hasábokon, hogy az oroszbarát álhírek havi mennyisége körülbelül 3,6 millió megjelent írásra rúg – már nem csak az emberi felhasználókat, de a mesterséges intelligenciákat és chatbotokat is veszélyezteti, tudniillik épp a hatalmas szám miatt az MI webkaparói a redundáns információkat hitelesebbnek találják, így ha sokat ismételnek egy hazugságot, az az MI számára is igazsággá válik. Ebben a helyzetben valóságos bűncselekmény volt Zuckerberg részéről a tényellenőrzés megszüntetése.
Épp ezért csodálkoztam el, mikor kiderült, hogy a magyar kormány a Századvég Intézeten keresztül „híroldalt” indított, éspedig „Tényellenőr” címen. A kormány álláspontja ismert, a sajtóját is ennek jegyében irányítja: náluk az igazság az utolsó szempont, és mindent, amit lehetséges, Moszkva szolgálatába állítanak. Hát mi lelte ezeket az embereket, hogy pont most kezdenek tényellenőrzésbe, amikor már az Egyesült Államokban is felhagynak vele – el akarják még kapni az utolsó vonatot Hiroshimába?
A honlapról egyébként elmondható, hogy a szokottnál igényesebb kialakítású, vannak munkatársai is, hárman, de közülük egyik igazgató, másikuk vezető elemző, a harmadik viszont vezető kutató, tehát első pillantásra nem világos, dolgozni ki szokott. Aztán kiderül: mindhárman írnak, és ezt az egészet Tényellenőr Kutatóintézetnek nevezik. Gondolom, hogy nem ingyen kutatnak, elemeznek és tényellenőriznek, az igazgatásról már nem is szólva, magára az intézetre azért lehetett szükség, hogy komolyabb pénzt kaphassanak a munkájukért. Azonban mielőtt ennek elemzésére térnék – mert én is tudok ám elemezni, nem csak ők! – bemutatnám a hitvallásukat, mert olyan is van nekik. Ritka madár a víziló meg a hitvallását nyíltan hirdető honlap – de előfordul. Lássuk hát azt a híres hitvallást, különös tekintettel arra, hogy egy 1923-as G. K. Chesterton-idézettel kezdődik. Mondjuk akkortájt, Chesterton idejében nulla volt – világháló híján – az internet-penetráció a bolygón, de sebaj, legalább látjuk, hogy művelt emberekkel van dolgunk.
„»A modern ember tántorog és elveszíti az egyensúlyát, mert állítólagos tények apró darabkáival bombázzák, ami az újságok sajátossága; és ha kiderül, hogy nem tények, az még inkább az újságok sajátossága.«
(G. K. Chesterton, 1923)A legutóbbi évek felmérései alapján, a számok az bizonyítják, hogy a fenti, egy évszázada leírt gondolat, nem puszta szellemesség, hanem a mai, rideg valóság. Egy 2020-ban készült Századvég-felmérés szerint a válaszadók 49,8 százaléka egyáltalán nem bízik az országos médiában és további 40 százalék is csak valamennyire bízik. Egy másik közvélemény-kutatás megmutatta, hogy a válaszadók több mint 70 százaléka tapasztalja az álhírek terjedését az interneten.
A Századvég Tényellenőr kutató és elemző intézete azért jött létre, hogy segítsünk visszanyerni az embereknek az idézetben szereplő, elvesztett egyensúlyt. Hogy legalább néhány legfontosabb ügyben legyen szilád kiindulási pont az eligazodáshoz. A cél, hogy újra szót adjunk a puszta tényeknek, a valóságnak, az igazságnak – a józan ész nevében.
A Tényellenőr a Századvég szervezeti egységekén a patrióta konzervativizmus értékrendjét képviseli – mindenekelőtt Magyarország érdekei és értékei védelmében. Ennek szellemében vizsgálataink során azokra a politikai, közéleti megnyilvánulásokra fókuszálunk, amelyek fontos közügyekben alkalmasak a közvélemény megtévesztésére, félrevezetésére, a valóság meghamisítására. Különös tekintettel azokra, amelyek a tényeket mellőzve vagy eltorzítva megkérdőjelezik, vagy támadják Magyarország nemzeti szuverenitását, polgárainak demokratikus döntéseit, eredményeit, kulturális hagyományait, alapértékeit, és a patrióta politika legitimitását.”
Nos, ez még talán rendben is volna, csakhogy – nem tényellenőrzéssel foglalkoznak. A tényellenőrzés ugyanis az, amikor fogunk egy konkrét hírt, és megállapítjuk róla, mennyi benne az igazság. A teljesen hamis hír ritka (bár előfordul), de nagy különbség van aközött, hogy valaminek mondjuk a 99 százaléka igaz, és akad benne 1 százaléknyi tévedés – ez kivédhetetlen, tévedni emberi dolog, bár helyesbíteni a tévedést viszont szakmai kötelesség – vagy fordított a helyzet, és igazság csak véletlenül került a hírbe. Olyankor szoktam azt mondogatni, hogy „hullanak a fejek Olginóban”, mármint a bekerült minimális igazságmorzsák miatt.
Klasszikus példája volt a tényellenőrzésnek Bucsa esete. A végtelenül cinikus orosz katonai vezetés nem átallotta a rendelkezésére álló hatalmas sajtóapparátus útján azt terjeszteni, hogy a Kijevhez közel eső településen nem az orosz, hanem az ukrán hadsereg mészárolta le a lakosságot, amikor bevonult. Ezt a hamis állítást sikerült teljesen megcáfolja a The New York Times, éspedig műholdas fényképek segítségével: bizony, azok a holttestek az orosz megszállás majdnem teljes időtartama alatt az utcákon hevertek. Persze ezt az orosz propaganda nem vette tudomásul, tehát máig hazudnak, rendületlenül, de a világ megtudta az igazságot.
Nos, ez tényellenőrzés volt. Konkrét hírt – az orosz Védelmi Minisztérium állítását – cáfoltak meg konkrét bizonyítékokkal. A magyar Tényellenőr nem így dolgozik: inkább állításokat, terjengő nézeteket cáfolnak, ami azért nehéz és hálátlan feladat, mert ezeknek „nincs gazdája”, ezek csak terjednek a világhálón, aztán vagy lesz belőlük írás, vagy sem. Például cáfolták, hogy Vlagyimir Putyin elnök meghalt volna. Nem is halt meg tudomásunk szerint, de ez a hír már három éve fel-felbukkan, néha még komolyan vehető források is említik, felkapják, aztán gyorsan el is dobják, mert a helyreigazítás kínos kötelesség. Ez nem zavarja a Tényellenőr igazgatóját abban, hogy megjegyezze:
„Magyar kormánykritikus média is terjesztette a hírt. A kormánykritikus sajtó is élen járt Vlagyimir Putyin egészségi állapotát firtató kétes hírek terjesztésében. A Portfolió már 2022 végén, az orosz elnök 2023-as halálát prognosztizálta előre. De a 444 vérrákról, a Telex pedig „súlyos betegségről” írt már 2022 közepén.”
Ezen csak úgy lehetne segíteni tehát, hogy másnap azt írják: „Putyin örök életű, halhatatlan és mindenható”? Úgy tűnik, valami ilyesmit szeretne a századvéges intézet. Viszont az Ukrajna uniós tagsága elleni harcban csúnyán melléütöttek. Azt írják ugyanis, miszerint:
„A vereckei honfoglalási emlékhelyet nem egyszer meggyalázták, vagy éppen a beregszászi és ungvári Petőfi-szobrot öntötték le festékkel, s törték le egy darabját. A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) székházát pedig előbb felgyújtották, kicsivel később pedig felrobbantották, a háború kitörése előtt nem sokkal, 2022 októberében pedig a munkácsi Turul-emlékművet távolíttatta el a város polgármestere, amelynek helyére egy ukrán címer került. (…) Pontosan egy héttel a kisebbségi törvény 2023-as lazítását követően egy ember életét vesztette, 26-an pedig megsérültek a kárpátaljai Kereckén, ahol egy férfi három gránátot dobott a községi tanács ülésére.”
Vegyük a KMKSZ székházának esetét: azt valóban felgyújtották, csak éppen nem ukrán nacionalisták voltak az elkövetők, hanem lengyel neonácik, egy Alekszandr Dugin köréhez tartozó, de nem túl ismert német politikus, bizonyos Manuel Ochsenreiter megbízásából, el is fogták őket, el is ítélték, már szabadulhattak is. Az üggyel én magam is bővebben foglalkoztam volt, még 2019-ben, azóta annyi történt, hogy a két lengyelt elítélték, lecsukták, Ochsenreiter pedig időközben elhunyt – Moszkvában, a temetésén Dugin mondta a gyászbeszédet.
A kereckei eset pedig alvilági leszámolás volt. Jöjjön a harmadik tévedés, bár ez már inkább hírhamisítás. A Tényellenőr legutolsó (vagy inkább: legfrissebb) videója az ukrán termőföld tulajdonlásáról szól, és a következők hangzanak el benne:
„Ukrajnában ugyanis 20 éven keresztül eladási moratórium volt érvényben a termőföldekre, de Volodimir Zelenszkij egy évvel a háború kirobbanása előtt eltörölte a rendelkezést. Így a külföldiek számára is elérhetővé váltak Ukrajna legértékesebb részei.
Talán senkit nem ér meglepetésként, egyből meg is jelentek a legnagyobb nemzetközi óriások Ukrajnában. Egy év alatt három amerikai tőkével rendelkező óriásvállalat, a Cargill, a DuPont és a Monsanto összesen 17 millió hektárnyi termőföldet vásárolt fel. Ez Ukrajna teljes területének mintegy 28%-át jelenti.”
Vizsgáljuk csak magát az állítást: igaz ez? Nem igaz. Az Agrokép az ukrán földtörvény változásakor, 2024. január 14-én – tehát nem 2021-ben, „egy évvel a háború kirobbanása előtt” ismertette a legnagyobb, Ukrajnában működő mezőgazdasági cégeket.
„Kernel Holding S.A. (582 000 hektáron gazdálkodik) cégbejegyzés helye: Luxembourg
UkrLandFarming (403 000 hektár): Ciprus
MHP S.E. (360 000 hektár): Ciprus
TNA Corporate Solutions LLC (295 000 hektár): USA
NCH Capital (290 000 hektár): USA
Astarta Holding N.V. (264 000 hektár): Hollandia
Industrial Milk Company (IMC) S.A. (218 000 hektár): Luxembourg
PIF Saudi (228 000 hektár): Szaúd-Arábia
Agroton Public Limited (120 000 hektár): Ciprus
Nibulon (82 000 hektár): Ukrajna.”
Sehol Cargill, sehol DuPont, Monsanto meg nem is volt. A videó azért emlegetheti pont ezeket a nagy nyugati cégeket, kert ezeknek aránytalanul ismertebb a neve, mint a valódiaké, amelyek megjelentek Ukrajnában. És nem, a 2024 januárja óta eltelt időben nem volt tulajdonosváltás vagy átrendeződés az ukrajnai termőföld-piacon. Szóval, elővették a Monsantót és a többi céget, hogy GMO-zhassanak egyet, igaz, az anyagban akad sorosozás is, zelenszkijezés is, tehát az elvárt irányvonalat hiba nélkül hozzák, csak hát – az igazmondás köntösében hazudoznak.
Röviden: a Századvég báránybőrbe bújtatta a farkast, tényellenőrzés címkéje alatt hamisítja a híreket és a már amúgy is tanácstalan közönséget még jobban félrevezeti. Ez már akkora dupla csavar, akkora szemtelenség, hogy csakis orosz mesterektől tanulhatták.
Ennyit a tényellenőrzés haláláról Magyarországon. Elhunyt, még mielőtt rendesen világra jött volna.
Források:
https://tenyellenor.hu/
https://agrokep.vg.hu/kozelet/kulfoldi-hirek/ukran-termofoldek-most-mar-a-tulajdont-is-megszerezhetik-a-nagy-cegek-32785/
https://forgokinpad.blog.hu/2019/02/01/a_tavasz_tizenhet_pillanata_851
A cikk az Európai Unió finanszírozásával készült. Az itt szereplő vélemények és állítások a szerző(k) álláspontját tükrözik, és nem feltétlenül egyeznek meg az Európai Unió vagy az Európai Oktatási és Kulturális Végrehajtó Ügynökség (EACEA) hivatalos álláspontjával. Sem az Európai Unió, sem az EACEA nem vonható felelősségre miattuk. A Zóna nem részesült a támogatásból, csak felületet biztosít a cikknek.
Szele Tamás