Ma arról lesz szó, hogy szeretném bemutatni Andrej Percev egyik írása segítségével, mit is nevezünk orosz belpolitikának. Nagyon sajátos jelenség, nem is hasonlít a magyarra (az számításaim szerint csak jövőre jön el, hogy teljesen átvegyük az orosz módszereket), például, hogy mást ne mondjak, a kormány nevezi ki az ellenzéket is, gondos mérlegelés után. Valódi ellenzék csak a Dumán kívül és a kényszermunka-táborokon belül létezik.

Ilyen körülmények között persze az orosz belpolitikai hírek is csak olyan emberekről szólnak, akiket a Kreml mozgat, mármint többé vagy kevésbé, ennek ellenére el kell olvasni ezeket a beszámolókat is, mert akármennyire is kesztyűbábok, mégis valós eseményeket és folyamatokat irányítanak, melyeknek következményeik szoktak lenni. Rájuk nézve kevésbé, az orosz köznépre nézvést annál inkább. Nos, nézzünk bele a moszkvai bábszínház műsorába.

Egy pártkongresszus képei

Az „Új Emberek” párt újabb kongresszust tartott, amelynek legjelentősebb eseménye Szergej Kirijenkónak, az elnöki adminisztráció első helyettes vezetőjének és a Kreml politikai blokkjának felügyelőjének felszólalása volt. Őt tekinthetjük a szervezet egyik keresztapjának: a párt az Elnöki Adminisztráció (AP) jóváhagyásával és támogatásával jött létre. 2020-ban a regionális közigazgatási szervek nem akadályozták a párt azon törekvéseit, hogy listás jelöltjei bekerüljenek a törvényhozó gyűlésekbe, így az „Új Emberek” felmentést kaptak az állami dumaválasztásokhoz szükséges aláírásgyűjtés alól. Az elnöki politikai blokkal együttműködő Alekszej Csadajev és Jevgenyij Mincsenko politikai stratégák dolgoztak a párt mellett.

Szergej Kirijenko „kis politikai csodának” nevezte a párt 2021-es bejutását a szövetségi parlamentbe (a párt vezetőségének és tagjainak nem volt nehéz kitalálni, hogy kinek a mágiája állt a csoda mögött). Hozzátette, hogy sokan azt gondolták, hogy a párt egy „egynapos projekt” lesz, de „kiállta a próbát”. A politikai blokk vezetője szerint az „Új Embereknek” sikerült „olyan szervezetté válniuk, amely segített olyan embereknek is elköteleződni, akik korábban soha nem foglalkoztak politikával”. Azt is szükségesnek tartotta tisztázni, hogy a párt „alapvető kérdésekben mindig is támogatta az elnököt”.

Ebből a beszédből világosan kiderül, hogyan tekint Szergej Kirijenko a pártprojektekre általában és az „Új Emberekre” különösen. A pártoknak be kell tölteniük a funkcióikat: be kell csatornázniuk a választók egy bizonyos szegmensének szavazatait, az AP személyi versenyei mellett „karrierliftként” kell szolgálniuk, és támogatniuk kell a hatalmat a kulcsfontosságú kérdésekben. A politikában való részvétel a hatalomért való versengés értelmében nem feltétlenül a feladatuk. Kirijenko korábban egy másik párt, az LDPR (Nemzeti Liberális Demokraták, Zsirinovszkij volt pártja) kongresszusán is felszólalt, de ott más hangsúlyokat választott – rámutatott, hogy a párt a mandátumok számát tekintve a második legnagyobb az Egységes Oroszország után, és jelezte, hogy a Kreml politikai tömbje ki akarja szorítani a Kommunista Pártot (CPRF) a második helyről. Az „Új Emberek” kongresszusán a Kreml politikai felügyelője a pártot a személyi ökoszisztéma részeként mutatta be. Figyelemre méltó, hogy nem Kirijenko volt az egyetlen magas rangú politikai blokk-tisztviselő, aki jelen volt; tőle jobbra ült régi szövetségese, Alekszandr Hariscsev, a társadalmi folyamatok megfigyelésével és elemzésével foglalkozó osztály vezetője, aki a választási kampányokat és a regionális vezetők személyi kinevezését felügyeli. A Kreml tisztviselői így demonstrálták, hogy a párt a saját struktúrájuk, amelyet be fognak jutatni a következő Állami Dumába.

Alekszej Nyecsajev pártelnök tolmácsolta Kirijenko nézeteit. „Oroszországban sok olyan politikus van, aki tudja, hogyan kell tiltani, elkobozni és megosztani. A mi küldetésünk az, hogy megtaláljuk a tehetséges embereket, segítsük őket a fejlődésben, és megsokszorozzuk, népszerűsítsük a ragyogó dolgokat, amiket tesznek” – hangsúlyozta beszédében.

Az „Új Emberek” vezetése egyértelműen tisztában van azzal, hogy mit várnak el pártfogóik, kész tükrözni retorikájukat, és elfogadja a fennálló játékszabályokat és a jelenlegi rituálékat. Az Ukrajnával vívott háború résztvevői, akiket felvettek a pártba, például jelen voltak a teremben, sőt, egyikük a kongresszus „elnökségében” ült Nyecsajev, Kirijenko és Hariscsev mellett. Alekszej Nyecsajev a katonák és családjaik támogatásáról beszélt. Beszédében a kisvállalkozások támogatásáról és az orosz városok, kerületek és falvak többségében eltörölt közvetlen önkormányzati vezetői választások visszaállításáról tett kijelentéseket. Ugyanebben a beszédében egy olyan kifejezést használt, amelyet az Egységes Oroszország régóta használ kampányában – Nyecsajev a párt által véghezvitt „valódi tettekről” beszélt.

Jelenleg az „Új Emberek” a Kreml hatalmi vertikumában a politikai blokk szempontjából ideális nézeteket képvisel. Alapvetően támogatják a háborút, bár kevésbé hangosan, mint más parlamenti pártok, hogy ne idegenítsék el a városi választókat, akiket meg kell célozniuk. Parlamenti kezdeményezéseik – mint például a családon belüli erőszak elleni vagy a vállalkozásokat támogató törvényjavaslatok – ugyanezt a választói réteget célozzák meg. A párt a népszerű közösségi hálózatok blokkolásának feloldását is támogatja. Az Állami Duma és a kormánypárt természetesen nem szándékozik végrehajtani ezeket a kezdeményezéseket, de az „Új Embereket” a nyilvánosság előtt tartják. Ugyanakkor ugyanazok az „új emberek” javasolják, hogy korlátozzák egyes nyugati vállalatok orosz piacra való belépését, és súlyos adókat vetnek ki a visszatérni kívánó vállalatokra. Ez a hazafias retorika viszont nem az ország vezetése ellen irányul.

Neve ellenére a párt alig termelt ki ragyogó, markáns politikusokat. Az egyetlen figyelemre méltó karrier-példa Sardana Avkszentyevának, Jakutszk korábbi polgármesterének jelölése az Állami Dumába. Egyébként Alekszej Nyecsajev a számára ismerős „kapitányokra” – egy menedzserképző program végzőseire – épít. Ezek a „kapitányok” vezetik a párt fiókjait, pozíciókat töltenek be a szövetségi apparátusban, és regionális képviselők lesznek. Ők nem politikusok, hanem a Kreml személyzeti rendszerének részei. Szükség esetén készen állnak arra, hogy beilleszkedjenek a bürokratikus munkába, vagy az elnöki vagy regionális adminisztrációtól származó feladatokat hajtsanak végre. A szervezet nem próbál olyan prominens regionális személyiségeket toborozni, akik elégedetlenek az Egységes Oroszországgal, ahogyan azt az „Igazságos Oroszország” tette fénykorában. A kongresszuson párttagsági igazolványokat adtak át másod- és harmadrangú civil hírességeknek: például Anfisza Csehova televíziós műsorvezetőnek és Vlada Miravi népdalénekesnőnek. Ebben az értelemben az „Új Emberek” az Egységes Oroszország városi szavazókra szabott, csiszolt változatára hasonlít. Ez a szerep egyelőre megfelel mind az „Új Emberek” vezetőségének, mind a Kreml támogatóinak.

Egy baráti telefonhívás

Donald Trump amerikai elnök és Vlagyimir Putyin orosz vezető újabb telefonbeszélgetést folytatott. Ennek legjelentősebb eredménye egy megállapodás volt az energetikai infrastruktúra célpontjaival kapcsolatos tűzszünetről. Putyin gyakorlatilag elutasította Trump javaslatát a teljes, 30 napos tűzszünetre, annak ellenére, hogy az ukrán fél hajlandó volt ebbe belemenni. A tárgyalások másik viszonylag egyértelmű eredménye a KHL (Oroszország) és az NHL (USA) közötti hokimeccs megrendezéséről szóló döntés volt.

A Fehér Ház és a Kreml továbbra is homályos nyilatkozatokat tett az eredményes párbeszédről és annak „pozitív” eredményeiről. Trump a szokásos stílusában működik: folyamatosan olyan sikerekről számol be, amelyek azonban a valóságban nem realizálódnak. Ez a megközelítés Putyinnak és környezetének nagyon is megfelel. A Kommerszant jelentése szerint Putyin az orosz üzleti élet képviselőivel tartott találkozón kijelentette, hogy követelni fogja az összes elcsatolt ukrán terület oroszként való elismerését, beleértve a jelenleg az orosz hadsereg által nem megszállt városokat is. Cserébe állítólag hajlandó lemondani az Odesszára vonatkozó követelésekről – ezt a várost Oroszország először említi közvetlenül a tárgyalás követelései között. Az orosz vezetőre egyértelműen nyomást gyakorolnak a háború folytatását szorgalmazó nemzetbiztonsági héják. Putyin és Trump tárgyalásai mindaddig el fognak akadni, amíg befolyásuk ilyen szinten fennmarad. Hosszú távon azonban a háború meghosszabbítása újabb szorongásroha mot fog kiváltani az országon belül, mivel a folyamatos harcok újabb mozgósítási hullámot tesznek szükségessé.

Műszakváltás északon

Irina Gehtet, az elcsatolt Zaporizzsjai Terület korábbi miniszterelnökét nevezték ki a Nenyec Autonóm Körzet élére. Geht a „váltóműszakosok” – másodrangú regionális tisztviselők (többnyire kormányzóhelyettesek és miniszterek), akik az elcsatolt területekre mentek dolgozni a szövetségi előléptetés reményében – egyik kiemelkedő alakja. A legtöbb ilyen „váltóműszakos” megrekedt az új posztján: a rendszer nem készült fel arra, hogy ennyi embernek kínáljon karrierlehetőséget. Geht maga is kénytelen volt elhagyni Zaporizzsját a régió „kormányzójával”, Jevgenyij Balickijjal fennálló konfliktusok miatt, aki a saját karrierjét féltve kiszorította a prominens „váltómunkásokat”. Mielőtt a megszállt területekre ment, Geht a cseljabinszki terület első kormányzóhelyettese volt, és egy ideig szenátorként is tevékenykedett, így meglehetősen ígéretes tisztviselőnek számított. Miután visszatért Zaporizzsjából, karrierszünet következett, amely a Nenyec Körzetbe való kinevezésével ért véget.

Geht előtt csak két „ váltóműszakos” lett kormányzó. Vaszilij Kuznyecov Csukotka élére került, míg Vitalij Hocenkót az Omszki Terület élére nevezték ki. Csukotka egy ritkán lakott régió, a lehető legtávolabb Moszkvától, viszonylag kis költségvetéssel. Az Omszki Területet régóta depressziós térségnek tekintik. A magas olajárak idején a Nenyec Körzet vonzó munkahely volt – az egy főre jutó költségvetése jelentős, és sokkal közelebb van a fővároshoz, mint Csukotka. A helyzet azonban megváltozott: az olajárak már nem olyan magasak, és a régió északi fekvése miatt a költségvetési kiadások jelentősek. A helyi lakosság óvatos a kívülállókkal szemben, és attól tart, hogy a Nenyec Körzetet összevonják az Arhangelszki Területtel, feloszlatva közigazgatását. Formálisan a körzet az Arhangelszki Terület része, egy úgynevezett „matrjoska régiót” alkotva, de továbbra is különálló irányító szerveket és költségvetést tart fenn. A Kreml már régóta szerette volna racionalizálni a működést, és már 2020-ban megkísérelte a két terület összevonását. Ez tömeges tüntetésekhez vezetett a Nenyec Körzetben, majd az alkotmánymódosítások elleni tiltakozó szavazás következett: ez lett az egyetlen orosz régió, ahol a választók több mint fele ellenezte a változtatásokat. Az újabb kívülálló kinevezése ismét pletykahullámot indított el az egyesülésről, ami valószínűleg nem kedvez Gehtnek. Ráadásul a törvény szerint a nyenyec kormányzó kinevezése az Arhangelszki Terület kormányzójának közreműködésével történik (aki jelölteket javasol az elnöknek, majd a körzet képviselői választják ki a vezetőt). Ennek a kis entitásnak az adminisztrációja korlátozott, ami kihívást jelent az új vezető csapatának minden tagjának elhelyezése miatt. Geht valószínűleg nem ezt a karrierutat képzelte el, de még ez a személyi döntés is megfelelhet neki, mivel a „váltómunkások” egyre inkább háttérbe szorulnak a háborúra önként jelentkező tisztviselők és képviselők mellett. Karrierlehetőség nyílhat még néhány veterán „váltómunkás” előtt – mint például Dmitrij Berdnyikov volt irkutszki polgármester (most az úgynevezett „DNK” kormányának helyettes vezetője), Jevgenyij Szolncev a „DNK” miniszterelnöke, vagy Anton Kolcov, az elcsatolt Zaporizzsjai Terület volt kormányfője, aki egy éve munkanélküli. Nem valószínű, hogy a virágzó régiókban kapnak kormányzói posztot, de Gehthez hasonlóan nekik sem lesz sok választásuk.

Egyet mondhatok a fentiek ismeretében. Látjuk, milyen az ottani belpolitika. Oroszországot, ha nem volna, nem lenne szabad kitalálni – és aki mégis kitalálja, azt azonnal negyven év munkatáborra kéne ítélni, büntetésből.

Szele Tamás