A közösségi oldalak mára olyanná váltak, mint régebben a valóságshow-k voltak: mindenki szidja őket és mindenki tudja, a legapróbb részletekig, mi történik bennük, rajtuk. Könyvtárnyi irodalma van már az ilyen felületek által okozott problémáknak, és legalább egy másik könyvtárat tölthetnénk meg az előnyeikkel is – na jó, ez utóbbi jóval szerényebb és kisebb lenne.
Épp ezért hézagpótló a Meduza ez ügyben végzett áttekintése a pillanatnyi helyzetről, mely az én saját véleményem szerint minden eddiginél rosszabb (nagyon mást a Meduza sem mond), de ha már itt tartunk, nem árt, ha ismerjük az aktuális állapotokat. Figyelem: senkit sem szeretnék lebeszélni ezeknek a felületeknek a használatáról, az ma már lehetetlen is volna, az a vonat legkésőbb tizenkét éve elment: viszont nem árt, ha tudjuk, hogy milyen folyamatok zajlanak jelenleg. Akkor lássuk, mire jutott a Meduza.
Az emberek egyre inkább fáradtnak és ingerültnek érzik magukat az online térben. A média pedig évek óta a közösségi hálózatok csökkenő népszerűségét, sőt közelgő halálát jósolja.
A közösségi hálózatok modern formája a kétezres évek elején kezdett kialakulni. Ekkor alakult ki a szokásos megjelenésük: megjelentek a felhasználói profilok, ismerőslisták, bejegyzések, hozzászólások és privát üzenetek. Ezek a funkciók lehetővé teszik a benyomások megosztását, a szocializálódást, a hasonló érdeklődésű emberek keresését és a közösségi hálózatok nagyközönségének vonzását. Az első évtized fordulója körül azonban a platformtulajdonosok egyre inkább az üzleti érdekeket kezdték előtérbe helyezni. A felhasználói adatok és a figyelem pedig értékes árucikké váltak.
„A közösségi hálózatok hirdetési modell alapján működnek, ezért igyekeznek az embereket minél hosszabb ideig lekötni. Ezt úgy teszik, hogy olyan tartalmakat mutatnak, amelyek felkeltik a figyelmet. És ez a tartalom nem feltétlenül hasznos a felhasználók számára” – mondta Philippe Verduin, a Maastrichti Egyetem pszichológiai és neurobiológiai tanszékének docense, aki több mint egy évtizede tanulmányozza a közösségi média hatását.
A közösségi hálózatok ma már szinte minden lépést nyomon követnek, amit a felhasználók tesznek (a földrajzi elhelyezkedésüktől kezdve a meglátogatott oldalakig), és egymás funkcióit másolják, algoritmikus feedeket, történeteket és rövid videókat vezetnek be, újabban pedig aktívan alkalmazzák a mesterséges intelligencia funkcióit. Az egész egyre kevésbé szól a kapcsolatteremtésről, sokkal inkább arról, hogy az embereket minél tovább a képernyő előtt tartsák. A barátok posztjainak megtekintése valószínűleg néhány percig tart. De a mémeket és a vicces videókat, amelyeket olyan emberek készítenek, akiket nem is ismernek, vég nélkül lehet görgetni.
A felhasználók egyre inkább úgy érzik, hogy a saját oldalaik már nem is hozzájuk tartoznak, és már nem érzik jól magukat online. Egyre kevesebb posztot tesznek közzé, azért is, mert a közösségi hálózatok közönsége tulajdonképpen kettévált: azokra, akik tartalmakat készítenek, és azokra, akik fogyasztják azokat.
Az a remény, hogy a közösségi hálózatok demokratikus eszközként fognak működni, ahol mindenki hallathatja a hangját, szintén szertefoszlóban van. Az algoritmusok olyan információs buborékokat hoznak létre a felhasználók körül, amelyekből nagyon nehéz kiszabadulni. Ugyanakkor az egyre fejlettebb mesterséges intelligencia megkönnyíti az összeesküvések és dezinformációk terjesztését. Ennek eredményeképpen a közösségi hálózatokon egyre nő az agresszió, a gyűlölet, a politikai polarizáció és a végtelen és értelmetlen viták töltik meg őket.
„Azt nem tudják vagy nem látják az emberek a Facebookon, hogy a polarizáció be van építve az üzleti modellbe. A polarizáció nyereséges. A tartalom az, amit szeretsz, igaz? A nagyvállalatok valójában azt próbálják megadni neked, amit szeretsz, mert ez az üzleti modelljüket és a profitjukat szolgálja. És az, hogy feldühítenek, megijesztenek, nagyon jót tesz a Facebook üzletmenetének” – mondta Tristan Harris, a Google egykori tervezési etika-szakértője az NBC Newsnak.
A közösségi médiát évek óta azzal vádolják, hogy előidézi a FOMO-t – a félelmet, hogy lemaradunk valami fontosról –, sőt egyfajta játékfüggőséget is okoz, depressziót idéz elő, és a felhasználó összességében rosszabbul érzi magát. Bár jó néhány tudományos cikk bizonyítja ezt, egyelőre még nem lehet határozottan kijelenteni, hogy a közösségi média károsítja a pszichénket.
„Azt látjuk, hogy a negatív hatások gyakrabban jelentkeznek azoknál az embereknél, akik már eleve alacsony önértékelésben, depresszióban szenvednek, vagy hajlamosak negatívan összehasonlítani magukat másokkal. De a közösségi média önmagában nem feltétlenül káros” – jegyzi meg Philippe Verduin.
Akárhogy is van, az emberek belefáradtak a közösségi médiába – ezt számos felmérés igazolja. Egyes médiumok még azt is állítják, hogy a közösségi hálózatok halottak, vagy hogy a közösségi hálózatoknak vége (vagy hamarosan vége lesz). És nehéz kiemelni egyetlen közös problémát – mindegyik platformnak megvannak a maga hiányosságai.
Facebook: mindenütt jelenlévő algoritmus, a mesterséges intelligencia szeméthegyei, problémák a moderálással.
A világ legnépszerűbb közösségi hálózata, melynek havonta hárommilliárd aktív felhasználója van, már több mint 20 éve létezik. A Facebook szinte a kezdetektől fogva egy algoritmus segítségével javasolja a felhasználók hírfolyamába a bejegyzéseket. Ez kiválasztja azokat a megosztásokat, amelyeket az adott személy számára a legérdekesebbnek tart.
A Facebook elsőként vezette be a „Tetszik” gombot a népszerű tartalmak jobb azonosítása érdekében. A vállalat ezután kezdte el a felhasználók számára érdekesnek tűnő posztok hozzáadását a feedekhez. Ennek eredményeként 2024 első negyedévében a Facebook hírfolyamában megjelenő tartalmaknak már csak 18,7 százaléka származott ismerősök posztjaiból, míg 31 százalékuk olyan fiókokból érkezett, amelyekre a felhasználók nem is voltak feliratkozva.
Mivel a Facebook túl nagy, sőt, hatalmas, a Meta nem képes kezelni a moderálását. A platform tele van hamis fiókokkal – 2020 utolsó negyedévében például 1,3 milliárd ilyen fiókot törölt a cég.
A gyenge moderálás másik következménye a neurális hálózatok által generált „szemét” tartalom terjedése. Az ilyen posztok alá botok gyűlnek, ami miatt az algoritmus érdekesnek tartja őket, és egyre több felhasználónak mutatja meg. Az ilyen szemetet előállítók reklámokkal, linkkattintásokkal és csalárd trükkökkel keresnek pénzt.
A Facebook gyorsabban terjeszti az álhíreket, mint bármely más internetes felület, mivel sokan használják a hírek gyors elérésének érdekében. Ezzel szemben úgy tűnik, hogy a Meta nem érti, miként lehetne ez ellen küzdeni. A vállalat 2016-ban tényellenőrző programot indított a platformon, majd 2025 elején bejelentette annak megszüntetését, gyakorlatilag a cenzúrával azonosítva a tényellenőrzést.
Instagram: irigység, depresszió, a TikTokká válás kísérlete
A kétmilliárd havi aktív felhasználóval rendelkező Instagram is a Metához tartozik. Ennek a közösségi hálózatnak a hátrányai általában megegyeznek a Facebook hibáival. De van egy másik problémája is. A kutatók megjegyzik, hogy az Instagram manipulálja a természetes emberi vágyat, hogy jobbnak tűnjünk, mint amilyenek valójában vagyunk.
Ennek eredményeként egyes felhasználók sokáig szerkesztik a nyaralási fotókat, vágják őket, retusálják és szűrőket alkalmaznak – majd felháborodnak, mert csak tíz lájkot kaptak. Vannak, akik mások gyönyörű fotóit nézegetik, és azzal a gondolattal kínozzák magukat, hogy az életük üres és érdektelen, mert nem hasonlítanak rájuk. Ahogy Philippe Verduin rámutat, ez utóbbiak közé általában olyan emberek tartoznak, akik nagyfokú szorongással, a hibázástól való félelemmel, negatív gondolkodásmóddal, depresszióval vagy alacsony önbecsüléssel küzdenek.
A Meta megjelenése a felületen (2012-ben vásárolta meg az Instagramot) az algoritmizálással csak tovább rontott a helyzeten. A közösségi hálózat gyakorlatilag megszüntette a feedben a barátok és a felhasználókra feliratkozottak posztjainak megjelenítését. Helyettük népszerű bejegyzések jelentek meg, például a hírességek feltűnő fotói, amelyek csak még több negatív társadalmi összehasonlítást provokálnak.
Az elmúlt években az Instagram a TikTokkal versenyezve a fotók helyett a videókra kezdett koncentrálni. Miután 2020-ban elindította a Reels funkciót, a közösségi hálózat a kínai platform szellemében még egy teljes képernyőn átlapozható feedet is tesztelt. Ez azonban annyira nem tetszett a felhasználóknak, hogy visszavonták az egészet.
Ennek ellenére a Meta nem fog változtatni az általános irányvonalán. Nemrég például elhagyta a posztok szokásos csempéit (amelyeket egyes felhasználók évekig gondosan építették): most már nem négyzet alakúak, hanem téglalap alakúak – mint a függőleges videók. Ennek eredményeképpen az Instagram most úgy néz ki, mint egy csillogó magazin és a TikTok keveréke, ami semmiképpen sem egy élő fotóalbum.
Ebben nagy szerepet játszott az alapító Kevin Systrom távozása a projektből. Ahogyan maga Systrom fogalmazott, a közösségi hálózat „elvesztette a lelkét”. „Azt hiszem, azt sajnálom a legjobban, hogy az Instagram mennyire kommersz lett… Áthelyezte a hangsúlyt azokra az emberekre, akik nyilvánvalóan csodálatos életet élnek korlátok nélkül, azt csinálják, ami nagyon divatos, a lehető legjobban néznek ki, a legtrendibb ruhákat viselik…” – foglalta össze.
X: viták, álhírek, Elon Musk
Az X (korábban Twitter) mindig is egy hiánypótló platform volt, sajátos formátummal: mikroblogokat közölt rövid posztokkal. A közösségi hálózatnak 2024 áprilisában 611 millió havi aktív felhasználója volt. Összehasonlításképpen: csak Cristiano Ronaldónak egyedül több követője van ennél az Instagramon.
A Twitter a legmérgezőbb közösségi hálózatként vált ismertté. A vitákat gyakran botfiókok provokálják, amelyek álhíreket, összeesküvés-elméleteket terjesztenek, vagy egyszerűen csak kényes témákat feszegetnek. Heves aktivitást bontakoztatnak ki: posztolnak és újraposztolják egymást, kommenteket írnak, amíg az utolsó szó el nem hangzik, és ezzel azt a látszatot keltik, mintha lelkesen támogatnák ezt vagy azt az álláspontot.
A Twittert 2022-ben felvásárolta a milliárdos Elon Musk. Átnevezte a közösségi hálózatot X-re, megváltoztatta a logót (amit sokan a mai napig nem tudnak megszokni), és a nyolcezer alkalmazottból körülbelül hat-hat és fél ezer embert elbocsátott. Egész csapatokat szüntettek meg, köztük azt is, amelyik az álhírek blokkolásáért volt felelős.
A vállalkozó közölte, hogy a Twitter többé nem sérti a szólásszabadságot, és több ezer toxikus, félretájékoztató, gyűlöletbeszéd és erőszak miatt törölt fiókot állítottak vissza. A közösségi oldal ugyanakkor elkezdte letiltani azokat az újságírókat, akik bírálták Musk döntéseit, valamint öt másodperccel késleltette az olyan forrásokra mutató linkeket, amelyeket ő maga is bírált már. Ilyenek: a Facebook és az Instagram, a New York Times és a Reuters.
Musk érkezése után sem lett kevesebb az álhír a Twitteren. Kék pipákat vásárolva csalók kezdték el híres személyiségeknek, köztük magának Musknak kiadni magukat. Az Európai Bizottság 2023-ban azt állította, hogy a Twitteren több a hazugság, mint bármely más közösségi hálózaton. Musk maga is hivatkozott néha rájuk, majd törölte ezeket a bejegyzéseket. A botok tevékenységét a platformon 2023-ban egymillió tweetet vizsgáló kutatók a közösségi hálózatok történetének legrosszabbikaként jellemezték.
Musk már nem tesz közzé információkat a Twitter bevételéről, de valószínűleg a profit nem nagyon érdekli a vállalkozót. Ez a cég-felvásárlás csak egy módja volt annak, hogy növelje politikai súlyát a kommunikációs csatorna leigázásával, amely néha nagyobb befolyással bír, mint a média. A jövőt illetően Musk a Twittert maga is a kínai WeChat hasonmásaként képzeli el – egy olyan alkalmazásként, amely „mindenre” alkalmas, az üzenetküldéstől kezdve a vásárláson át a taxirendelésig.
VK: megfigyelés, kísérlet a külföldi közösségi hálózatok kiváltására, megromlott alkalmasság
Oroszország legnagyobb közösségi hálózatának havi közönsége a platform saját bevallása szerint 100 millió aktív felhasználó. Különböző becslések szerint a VK-t a közösségi hálózati fiókkal rendelkező oroszok 66-71%-a, az ország összes állampolgárának pedig mintegy fele használja – ez több, mint bármely más versenytárs felület esetében.
Az orosz hatóságok által teljes mértékben ellenőrzött platform aktívan népszerűsíti a Kreml-barát narratívákat. A botok leginkább csak ezen dolgoznak. Például 2023 februárjában a VK-posztok alatt az összes komment 9 százalékát ők írták; jóval többször annyit, mint a valódi emberek. Egy másik figyelemre méltó jelenség a közösségi hálózaton a költségvetési intézményekhez és alkalmazottaikhoz, valamint a különböző kormányszervekhez kötődő nyilvánosság, amely azokat a szövegeket posztolja, amelyekben a hatóságok megállapodtak.
Több nyugati szolgáltatás blokkolása után a VK megpróbál egyszerre minden lenni – Facebook, Instagram és YouTube –, de ennek eredményeképpen minden tekintetben egyre rosszabb lesz, és elveszíti azt a funkcionalitást, amiért a felhasználók szerették. Például egy nemrégiben történt felületfrissítés az Instagramhoz hasonlóan a vizualitást hangsúlyozza a posztokban, de ez lehetetlenné tette, hogy dokumentumokat csatoljanak a posztokhoz.
A VK azt is megpróbálja elérni, hogy az oroszok több időt töltsenek az alkalmazásban, mint a külföldi versenytársak. A közösségi hálózat például bevezette és rendszeresen bekapcsolja az „okos feedet” anélkül, hogy megkérdeznék. Ez sok olyan közösség posztjait tartalmazza, amelyekre a felhasználó nem iratkozott fel, és lehetetlen megkülönböztetni, hogy a javasolt posztok honnan származnak, melyik érkezett a feedből és melyik az előfizetésekből. Ebben az esetben nem világos, hogy a közösségi hálózat milyen alapon népszerűsíti a tartalmakat. Az algoritmikus feedet csak a felületet meghackelve lehet kikapcsolni. A felület egyébként korábban komoly versenyelőnyt biztosított a VK-nak a Facebookkal szemben, mára azonban – ismét a funkciókkal való túlterheltség miatt – nehézkessé vált a használata.
A VK igyekszik magához vonzani a YouTube és az Instagram blokkolásától szenvedő bloggereket, de a szerzők távoznak, és inkább a Telegramot választják. Arra panaszkodnak, hogy a közösségi hálózaton furcsa a monetizáció, nem megbízhatóak a statisztikák, és zavaróak a bloggerek számára a tartalom népszerűsítésére vonatkozó követelmények – emiatt a bevételek egyáltalán nem olyan magasak, mint a versenytársaknál. Ugyanakkor a VK hatalmas költségvetést fordít, a legnagyobb influencerek elcsábítására, de amint elfogy a pénz, ezek távoznak.
A felhasználók a közösségi hálózatok minden hátránya ellenére sem hajlandóak lemondani róluk. Az életük szerves részévé váltak
A közösségi hálózatok használata jelenti továbbra is a legnépszerűbb online tevékenységet: 2025 elejére több mint ötmilliárd ember, azaz a világ népességének több mint fele jelen van rajtuk. Az emberek 2024-ben átlagosan napi 2 óra 23 percet töltöttek a közösségi hálózatokon: ez nyolc perccel kevesebb, mint 2023-ban, és a 2018-as szinthez hasonló, de aligha a hálózatok közelgő „halálának” jele.
Az egyik fő oka annak, hogy a felhasználók még nem állnak készen arra, hogy elhagyják a közösségi oldalakat, az, hogy ezek a platformok nagyon szorosan beépültek az életünkbe. Olyan elhagyni őket, mintha elvágnánk a világgal, barátokkal, rokonokkal, érdekes közösségekkel való kommunikáció egyik vagy épp a legfőbb csatornáját. „Nincs egyetlen ok sem, amiért azok, akik ott vannak a Facebookon, elhagynák a platformot, és újraépítenék az összes közösségi kapcsolatukat. Ott maradnak, ahol a szeretteik vannak” – mondja Romain Badouard, a franciaországi Panthéon-Assas Egyetem oktatója.
Néhányan vállalkozásokat építettek a közösségi hálózatokra. Mások azért értékelik őket, mert könnyen megtalálják rajtuk a helyi híreket, hasznos kapcsolatokat teremtenek, vagy olyan hasonlóan gondolkodó embereket találnak, akikkel egyébként talán soha nem találkoznának. „A Facebook megmentette a családomat” – mondta az 54 éves Delphine nevű felhasználó a Le Monde-nak. A közösségi médiában talált egy csoportot, amely segített a lányának megbirkózni az iskolától való félelmével.
Emellett, ha kilép valaki, nem világos, hova menjen. Ugyanis az X-nek még mindig nincs életképes versenytársa, és még a Meta’s Threads sem tudta elorozni a közönségét. Ezzel szemben a Meta saját pozíciója is biztosnak tűnik: a vállalat felvásárolhatja bármelyik platformjának versenytársát, vagy bevezethet egy hasonló funkciót, és ezzel elcsábíthatja az új szolgáltatás potenciális közönségét. Ez történt például a Stories esetében, amely eredetileg a Snapchat egyik legfontosabb funkciója volt. Az orosz szegmensben a VK-nak egyáltalán nincs versenytársa, többek között az állami támogatásnak köszönhetően.
Ma már talán csak egyetlen alternatívája van a közösségi hálózatoknak – az üzenetküldők, elsősorban a Telegram. Ezen nincs algoritmikus feed, de a történetek közzétételének lehetőségéért díjat kell fizetni. Ugyanakkor a Telegramban nem kevesebb bot, félretájékoztatás és sértegetés fordul elő.
Mindenesetre, amíg a vállalatok továbbra is üzletelni fognak a felhasználói adatokkal, és olyan hatalmas befolyással bírnak a társadalomra, amilyennel már most is rendelkeznek, addig a közösségi hálózatok problémái nem fognak maguktól eltűnni.
Egyet tudok javasolni, ha már így állunk a közösségi oldalakkal, miszerint se velük, se nélkülük nem élhetünk. Legalább használjuk őket ésszel, mert ha ész nélkül tesszük: ők fognak felhasználni minket.
Szele Tamás