A Zóna rendszeres olvasói hozzászokhattak már Andrej Percev orosz belpolitikai hírelemzéseihez. Ezekre nagy szükség van, ugyanis a világ nagy része döbbenten és értetlenül figyeli Moszkva döntéseit, holott azok távolról sem véletlenszerűek – a maguk oroszos módján ugyanolyan megfontoltak, mint bármely más politikai sakkhúzás, igaz, megérteni külön tudomány őket. Lássuk, mely orosz belföldi híreket találta fontosnak ezen a héten Percev mester!
Elsők és elsőbbek
Vlagyimir Putyin felszólalt a kormánypárti „Elsők Mozgalma” gyermekszervezet kongresszusán, és részt vett annak felügyelőbizottsági ülésén. Ez az „új úttörőmozgalom” 2022 decemberében alakult, és vezetői szerint néhány év alatt 11 millió tagot sikerült toboroznia – Oroszország kiskorú lakosságának több mint egyharmadát. Az „Elsők Mozgalma” az elnöki adminisztráció politikai blokkjának egyik projektje, a hazafias Oroszország Patyomkin-falva. A Kreml adminisztrátorai által kidolgozott egyéb dekorációs tervek mintájára épül.
Az ilyen projektek mindig hangsúlyozzák az áltakuk elért rekordokat. Putyinnak fontosak a számok, ezért a Kreml tisztviselői a választások idején új hivatalos csúcsokat gyártanak neki. Az „ Elsők Mozgalmának” tagságát a Putyin hatalmi vertikumára jellemző kényszerrel biztosítják. A legtöbb szülői fórumon rengeteg a panasz , az osztályfőnökök állítólag nyomást gyakorolnak a gyerekekre, hogy csatlakozzanak az „új úttörőkhöz”. Általában sem a diákok, sem a szüleik nem akarnak összeütközésbe kerülni a tanárokkal, ezért engedelmeskednek. Az iskolaigazgatók és a képviselők kulcsfontosságú teljesítménymutatókat (KPI) követelnek a tanároktól a „mozgalomba” való beiratkozást illetően, míg az önkormányzati és regionális hatóságok nyomást gyakorolnak az adminisztrátorokra. Ennek eredményeként Vlagyimir Putyin lenyűgöző számokat lát, és büszkén nevezi a mozgalmat „egy egész hadseregnek”, ami újabb okot ad arra, hogy dicsérje a politikai blokk vezetőjét, Szergej Kirijenkót és csapatát.
Az efféle projekteket Kirijenkóhoz hű, megbízható karrierista bürokraták irányítják, és ez alól az „Első Mozgalom” sem kivétel. Vezetője Artyom Metelev, az Egységes Oroszország „Ifjú Gárdájának” egykori funkcionáriusa, volt hivatalnok, és a Kreml „Oroszország vezetői” személyzeti versenyének egyik résztvevője. Metelev pontosan tudja, hogy főnökei – mind a közelebbiek, mind a felső vezetés – mit akarnak, és hogyan kell nekik a számokat bemutatni. A mozgalom kongresszusára a vezetőség olyan gyerekeket hívott meg, akiknek a családja valamilyen módon kapcsolódik a háborúhoz, vagy akiket személyesen lenyűgöz a háború. Putyin számára a háború a legfontosabb, és beosztottjai az ő szempontjaihoz igazítják a tevékenységüket. Nem véletlen, hogy tavaly a szervezet központját Artur Orlov, az Ukrajna elleni háború egyik résztvevője vezette.
A mozgalom kongresszusa és a felügyelőbizottsági ülés révén a politikai adminisztrátorok megpróbálták azt a gondolatot sugallni Putyinnak, hogy az országnak szüksége lenne egy külön, kizárólag az ifjúság nevelésével foglalkozó ügynökségre. A tanácskozás valamennyi felnőtt résztvevője , így vagy úgy, de beszélt az e téren végzett „rendszerszintű munkáról”. Az Elnöki Adminisztráció (AP) politikai tömbje már régóta szeretne minisztériumot vagy legalábbis ügynökséget létrehozni a nevelés területén. Jelenleg Kirijenkónak és csapatának több kormányzati minisztériummal és ügynökséggel kell egyeztetnie, ezeken keresztül kell érvényre juttatnia projektjeit és biztosítania a finanszírozást. Egy „saját” minisztérium lehetővé tenné számukra, hogy szükség szerint alkalmazhassanak munkatársakat és irányíthassák a pénzmozgásokat. A kongresszus és a tanácsülés gondosan kiválasztott résztvevőkkel és felszólalásokkal a politikai adminisztrátorok számára kedvező döntések felé terelhetné az elnököt.
Meglepetések Volodintól
Vjacseszlav Volodin, az Állami Duma elnöke elhalasztotta a választási törvény módosításának elfogadását, amely lehetővé tenné a tartományok számára, hogy a választásokon az elektronikus szavazást (DEG) tegyék elsődleges szavazási móddá. Ezt a rendszert félig kísérleti jelleggel már kipróbálták a tavalyi moszkvai városi dumaválasztáson. Minden választópolgár automatikusan részt vett az elektronikus szavazáson, bár a választási bizottsághoz benyújtott előzetes írásbeli kérelem alapján papír szavazólapok is rendelkezésre álltak. Az elektronikus szavazás előtérbe helyezésével a moszkvai hatóságok a lehető legnehezebbé tették a papíralapú szavazólapok beszerzését. A papíralapú szavazólapokat jellemzően a tiltakozó szavazók használták: szakértők szerint a DEG-t nem lehet ellenőrizni, ami lehetővé teszi a hatóságok számára, hogy a választási eredményeket tetszés szerint manipulálják. Az „e-szavazás” bevezetése a fővárosban a tiltakozásra hajlamos várost a „választási szultanátusok” egyikévé tette. Míg a 2019-es moszkvai városi dumaválasztásokon az ellenzéki jelöltek a mandátumok felét szerezték meg, addig 2024-ben a kormánypárt közigazgatási jelöltjei minden körzetet besöpörtek (a moszkvai városi dumaválasztásokon tisztán többségi rendszert alkalmaznak).
Ez a rendszer a szövetségi hatóságok számára is vonzó, akiknek célja, hogy maximalizálják az elektronikus szavazási lefedettséget a közelgő Állami Duma-választásokon, ahol az Egységes Oroszországnak új rekordokat kell elérnie alacsony támogatottsága ellenére. Az elektronikus szavazást előnyben részesítő törvényjavaslatot Pavel Krasenyinnikov, a Duma alkotmányjogi bizottságának vezetője és Andrej Klicsasz, a Szövetségi Tanács törvényalkotási bizottságának vezetője terjesztette elő. Ez a magas rangú duó mindig az elnöki adminisztráció legfelsőbb szintjein jóváhagyott ( és esetenként ott kidolgozott) törvényjavaslatokat nyújt be. A közelmúltig Klicsasz és Krasenyinnikov minden kezdeményezése zöld utat kapott. Vjacseszlav Volodin azonban másodszor is sárga lámpát adott az Egységes Oroszország prominens személyiségeinek (és ezáltal az elnöki adminisztrációnak) a törvényjavaslataira.
Az első eset tavaly történt, amikor a duma elnöke megakasztotta Klicsasz és Krasenyinnikov AP-kezdeményezését. Ez a törvényjavaslat a helyi önkormányzati törvények módosításáról szólt, amely az alapfokú önkormányzatokat (vidéki és városi települések szintjén) szüntetné meg. Ez az elképzelés logikusan követte a 2020-ban elfogadott alkotmánymódosításokat, és számos régióban ezt az első szintet már ténylegesen megszüntették. Az országos eltörlése azonban két gazdag köztársaság vezetésének nem tetszett: Tatárföldön és Baskíriában. Az alapfokú önkormányzatiság léte lehetővé teszi a helyi elit számára, hogy a nagy, gazdag falvakban és tartományi városokban presztízsértékű posztokat biztosítson pártfogoltjainak. Ezeken a településeken a reform csökkentené az önkormányzati pozíciók számát, megfosztva a köztársasági vezetőket a klánokkal való kapcsolattartás egyik kulcsfontosságú erőforrásától. Tatarsztán vezetője, Rusztam Minnihanov hevesen ellenezte az ötletet, a baskíriai Radiy Habirov pedig csendesebben tiltakozott. Volodin lobbizott az érdekükben, szüneteltette a törvényjavaslatot, majd később módosításokat eszközölt benne. A képviselők megadták a regionális törvényhozásoknak a jogot, hogy megszüntessék az alapfokú önkormányzatokat, de azt is lehetővé tették, hogy megtartsák azokat. A legtöbb régió valószínűleg meg fogja szüntetni őket, de néhány régió – elsősorban Tatárföld és Baskíria – megtartja majd. A Kreml eléri a célját, a köztársaságok pedig megőrzik a számukra fontos intézményeket.
Most Volodin ugyanazt a forgatókönyvet ismétli: megragad egy, az AP politikai blokkja számára a választási eredmények biztosításához létfontosságú kezdeményezést, ideiglenesen megtorpedózza azt, és tárgyalásokba kezd. Régóta vannak elszámolnivalói az AP politikai vezetőivel – Volodin maga is a Kreml politikai felügyelője volt 2016-ig, és nem akarta elhagyni a posztot. A Klicsasz-Krasenyinnikov-kezdeményezéssel szembeni ellenállás a különböző nemzeti köztársaságokból és régiókból, például a Krasznodari Krajból érkezhet. Ezek a területek választási szultanátusként kulcsszerepet játszottak a szövetségi választásokon, rekordrészvételt és kiváló eredményeket biztosítva a kormánypárti jelölteknek, ami különleges kegyeket és befolyást szerzett vezetőiknek az országos vezetésnél. Az elektronikus szavazás kiegyenlíti a játékteret, ahogy azt Moszkvában láthattuk. Így e „szultanátusok” vezetői a politikai blokk kezdeményezéséből eredő veszteségek elkerülése érdekében fordulhattak megbízható lobbistájukhoz. Ez a rendszerpártok számára is hátrányos, amelyek már így is erősen függnek a Kreml ügyintézőitől, mivel a széles körű DEG elmélyítené ezt a függőséget. Azzal, hogy megakadályozza a papíralapú szavazólapok eltörlését, Volodin közvetve segíti a rendszer ellenzékét, és közvetítőként lép fel közte és a Kreml között.
A duma elnöke egyelőre nem ütközik számottevő ellenállásba. Ez valószínűleg azért van így, mert Vlagyimir Putyin a háborúval van elfoglalva, és nem érdeklik a távoli jövőben tervezett választások vagy az aktuális politikai program. Volodin arra számít, hogy senki sem fogja eszkalálni a konfliktust, a politikai blokk egyszerűbben fog vele tárgyalni, és lobbizása révén a szövetségeseinek és befolyásos csoportjainak kedvező kompromisszumot fog elérni. Eddig ez a taktika bevált, még ha a hatalmi vertikum legtöbb szabályát el is hajlítja.
Egy önkéntelen liberális
Jevgenyij Kujvasev, Szverdlovszki terület mostani kormányzója – az egyik utolsó veterán kormányzó, aki nem kötődik Szergej Kirijenko regionális vezetői „iskolájához” – távozott posztjáról. A lemondásáról szóló pletykák már évek óta keringtek. Kujvasev maga is szövetségi szerepet akart betölteni, miközben az ipari régió befolyásos szereplőket vonzott. Moszkvai pozíció azonban nem üresedett meg, és Szergej Szobjanyin moszkvai polgármester támogatásával megtartotta a kormányzói posztot (Kujvasev bürokratikus karrierjét a Szobjanyin fellegvárának számító Tyumenyi területen kezdte). Hivatali ideje alatt sok minden történt a régióban. 2013-ban egy tiltakozási hullám és a regionális és városi hatóságok közötti feszültségek idején Jevgenyij Roizman ellenzéki személyiség nyerte meg a jekatyerinburgi polgármester-választást. A regionális főváros lakói tiltakoztak – például egy templomépítés ellen egy városi parkban. Kujvasev környezetét korrupciós
vádak érték, és ő maga egyszerre volt a közvélemény irritálója (pl. a templom miatt) és a lakosok védelmezője. Kritizálta Vlagyimir Szolovjov propagandistát, amiért az „démonok városának” nevezte Jekatyerinburgot, és megvédte a Jelcin Központot Nyikita Mihalkov filmrendező támadásaitól. Ezzel kivívta magának az „utolsó liberális kormányzó” jelzőt. Mégis, az ő idején törölték el a jekatyerinburgi polgármester-választásokat.
Utódja Denisz Pasler, az Orenburgi Terület korábbi kormányzója, aki a Szverdlovszki Területről származik, ahol a regionális parlamentben és Kujvasev miniszterelnökeként szolgált. A Viktor Vekselberg Renova vállalatának munkatársaként Pasler a Kreml kormányzói iskolájába járt, mint minden újonnan kinevezett helytartó. Érdekes módon, amíg Orenburgban dolgozott, rossz híre volt a Kremlben, ahol még a lemondatását is fontolgatták. Előléptetése azt sugallja, hogy a klánok lobbizása felülmúlhatja a személyes kudarcokat. Vekselberg, aki a Szverdlovszki Területet olyan kívülálló kormányzók alatt befolyásolta, mint Kujvasev és elődje, Alexander Misarin, kezdi visszanyerni korábbi befolyását.
Pasler orenburgi posztját Jevgenyij Szolncev, az úgynevezett Donyecki Népköztársaság (DNK) korábbi miniszterelnöke kapta meg. Mielőtt a megszállt Donbaszba költözött volna, Szolncev az Orosz Vasutaknál dolgozott, amely a Rotenberg fivérek által ellenőrzött vállalat. Így a Rotenberg-csoport egy új régióval bővítette portfólióját.
Ennyi fontos orosz belföldi hírt sikerült összegereblyézni ezen a héten – ne feledjük viszont, ha nem lesz szerencsénk a mai orosz hírek a holnap magyarországi eseményei lehetnek. Az elektronikus választási rendszer már szóba is került minálunk – szóval vigyázó szemünket Moszkvára vessük. Nem reménnyel: aggodalommal.
Szele Tamás