A legrosszabb dolog, ami egy álhírrel történhet, ha a cáfolata után is makacsul terjesztik, sulykolják és ezzel mintegy igazolják. Ha mindezt iskolázatlan útkaparók teszik Facebook-megosztás útján, az sem kellemes, de ha több évtizede a sajtóban dolgozó tollnokok cselekszenek így, elismert (illetve: ez politikai szimpátia kérdése, de hagyjuk így) médiumok hasábjain, az maga a tragédia, hiszen a hazugságnak súlyt ad a saját nevük is, a médium renoméja is.

Márpedig ma reggel Bayer Zsolt pont ezt tette a Magyar Nemzetben. Sőt, az írása vezető anyag lett, kiemelt helyen szerepel, régebben ezt hívtuk „vezércikknek”. Nem kevés kaján kárörömmel olvastam, amint hibát hibára, valótlanságot valótlanságra halmozott, ugyanis bár gonosz szándéka kétségtelen, de könnyen fülön csíphető is, cáfolható is. Hogy aztán ez a cáfolat mennyiben lesz hatásosabb magánál az inkriminált cikknél, az viszont már az olvasóközönségtől és az ő rokonszenvüktől függ, én mindenesetre megírom, aztán lássuk, milyen lesz a visszhang.

„Jósolni nehéz, különösen, ami a jövőt illeti” – tartja a sokaknak tulajdonított, szellemes szállóige, amihez én csak annyit tennék hozzá, hogy minél közelebbi jövőről van szó, annál nehezebb eltalálni a bekövetkező eseményeket. Hiszen ha azt mondom például, hogy mához egy évre csődbe megy Elon Musk, az vagy úgy lesz, vagy nem, de elég valószínű, hogy senki sem fog emlékezni utólag az én próféciámra, már amennyiben a csőd nem következik be. Ha bekövetkezik, az már más kérdés, akkor akadhat pár ember, aki jelzi, hogy „a Szele megmondta”. Viszont ugyanazt a már egyszer besült, félrement, hamis jóslatot ismételgetni már valóban az ostobaság jele – ostobaság a jós részéről és erős lebecsülése az olvasóknak is. Márpedig Bayer Zsolt ma ezt tette.

Azt mondja a széphangzás mián ez a dús érzeményű, szenvedelmes publicista, miszerint:

„Oroszország nem akarja és nem fogja megtámadni a Nyugatot, nem fog megtámadni egyetlen NATO-tagállamot sem. És ezt az idióta gazemberek is tudják. Mégis háborúzni akarnak, és a hetvenkét órás túlélőcsomag bejelentésével háborús pszichózisba akarják hajszolni Európa polgárait.”

Kezdjük azzal, hogy én nem merném ex cathedra kijelenteni, hogy az Oroszországi Föderáció mit fog tenni és mit nem. Egészen pontosan 2022. február 24. óta különösen kockázatos ezzel dobálózni, ugyanis akkor még az utolsó pillanatban is reménykedett a külpolitikai sajtószakma, hogy hiába a rengeteg orosz alakulat az ukrán határon, Putyin csak nem adja ki a parancsot a támadásra, hiszen az logikátlan volna, és nagyon komoly következményei lennének. Putyin meg csak kiadta, és azóta nem szabad hinni az orosz politika logikus voltában. De mit mondott Bayer Zsolt 2022. január 30-án a Sajtóklub című műsorban ugyanerről?

„Oroszország nem fogja megtámadni Ukrajnát, ezt egy hülye is tudja.”

Jelentem, a hülye – én nem minősítem a szerzőt, csak idézem a szóhasználatát – rosszul tudta. A támadás bekövetkezett és ez az aranyköpés bevonult a Magyar Sajtó Hatalmas Mellélövései közé. Különben ugyancsak a Sajtóklubnak köszönhetjük azt a pillanatot is, amikor Bencsik mester ’56-os pesti srácokként üdvözölte a Kabult elfoglaló tálibokat, szóval az a műsor egy nehezített, veszélyes pálya, nagy sötétlő erdő, amiben könnyű eltévedni, az igaz utat nem lelni, már csak azért is, mert az alapkoncepció szerint sincs semmi köze az igazsághoz.

Azt hinné az ember, hogy Bayer ezek után mélyen hallgatni fog erről a jóslatáról, kerüli, hogy másoknak eszébe juttassa a tévedését, de nem így van: még meg is ismételte. Ezt nevezem önbizalomnak! Vagy inkább gerinctelenségnek, és az olvasók lenézésének, hiszen honnan veszi az ötös számú párttagkönyv birtokosa (jóllehet a korai Fideszben nem is volt párttagkönyv), hogy rajta kívül senki más nem emlékszik a hibájára? Hogy mindenki elfelejtette? Tán ő maga sem emlékszik rá?

A történet arra a viccre emlékeztet, amiben Hacsek moziba megy:

– Hova, hova Hacsek?

– Filmszínházba, Sajókám, megnézem a My fair ladyt.

– De hiszen tegnap is azt nézte meg.

– Sőt, most látom hetvenharmadszor.

– Mit néz annyit azon a filmen?

– Tudja, van benne egy lóverseny-jelenet.

– Tudom, láttam.

– Na, azt nézem meg újra meg újra.

– Miért?

– Van a jelentben egy hóka ló, ami másodiknak fut be. Fogadtam a főpincérrel, hogy lesz abból még nyertes is. Minden nap megnézem, de képtelen feljönni a második helyezésről! Már egy vagyont veszítettem rajta.

Körülbelül ennyi értelme volt a több, mint három évvel ezelőtti jóslat mai megismétlésének is – Bayer abban reménykedhet, hogy ha annak idején nem is lett igaza, most majd lesz. Mondjuk az tény, hogy tekintve az orosz gazdaság állapotát, a hadsereg helyzetét és a védelmi ipari bázis ellátottságát, amennyiben én lennék Belouszov vagy Geraszimov, magam is minden erőmmel ellenállnék, ha Putyin újabb háborút akarna kezdeményezni, mert őrültség volna rátámadni az egyre felkészültebb Európa Unióra, de ne feledjük, Ukrajnát megtámadni szintén őrültség volt. Szóval én inkább nem jósolgatnék, meghagyom azt korunk Nostradamusának a Magyar Nemzetnél. (Nagy kár, hogy ezt a címet is lenyúlta Bayer elől Szentmihályi Szabó Péter még 2010 előtt, de az egy másik történet, amit – Kiplinghez hasonlóan – majd máskor mondok el).

Szerzőnk azonban nem áll meg félúton, nagyívű víziót akar elénk tárni, és folytatja az érvelést:

„Azt javasolja most az Európai Bizottság, hogy minden európai uniós polgár állítson össze magának egy hetvenkét órás túlélőcsomagot.”

Nem, az Európai Bizottság nem ezt javasolja. Onnan tudom, hogy tőlem is kértek már tanácsot ez ügyben olvasók, és meg kellett őket nyugtatnom. Mert mit mond az idevágó hír az Euronewsból?

„Az EU azt szeretné, ha minden tagállam kidolgozna egy 72 órás túlélőkészletet a polgárok számára, hogy szembenézhessenek bármilyen újonnan felmerülő válsághelyzettel az Unió felkészültségi stratégiájának részeként, amely az alapvető készletek nagyobb mértékű felhalmozását és a polgári-katonai együttműködés javítását is szorgalmazza.”

Tehát nem elrendelték fejenként három napi hideg élelem felhalmozását minden polgár által, hanem a tagállamoktól várják el, hogy dolgozzák ki, mi legyen az ilyen túlélőcsomagokban, melyik országban mi a fontos, és az én olvasatom szerint a készletek beszerzéséről a lehetőségekhez képest maguknak a tagállamoknak illenék gondoskodni. Tény, hogy az Euronews is elrontotta az idevágó írás címét: „A Bizottság arra kéri az uniós polgárokat, hogy állítsanak össze 72 órás vészcsomagot a válsághelyzetek kezelésére”, ugyanis nem a polgárokat kéri, hanem az államokat, de a hír szövege már tisztázza, miről van szó. Bayer szándékosan érti félre vagy inkább hamisítja meg az eredeti felszólítást, a Brüsszel-ellenes hisztéria fokozása céljából – a várost egyébként humorkodva „Brüsszkvának” nevezi.

A bayeriáda harmadik hazugsága szintén rég megcáfolt álhír, amit kár volt felmelegíteni. Azt mondja a legény közvetlenül a túlélőcsomagok előtt:

„A németek nemrég arról értekeztek és vetítettek filmet a sajátjaiknak, hogy vegyenek virágcserepeket és gyertyákat, azzal fűtsenek, valamint a szomszédok gyűljenek össze, mert akkor belehellik a lakást. Most meg túlélőcsomagokról szól a mese, valami idióta-EP képviselővel mindjárt filmet is forgattak, hogy minek kell benne lenni abban a csomagban. Például víznek. Ki hitte volna. Amúgy én a magam csomagjába inkább teszek egy kis pálinkát vagy szilvás Unikumot…”

Nos, igyon mindenki azt, amit akar, én inkább a whiskyre szavaznék, de pártolom Bayer unikumozását is, mert így nekem több Ballantine’s marad, nem issza el előlem. Hanem ennek a virágcserepes mesének semmi köze a háborúhoz vagy a politikához. Illetve annyi mégis van, hogy 2022–23 telén, mikor az orosz propaganda szerint „éhenfagyott Európa”, ezt is elővették, leforgatták orosz színészekkel a sosemvolt, állítólag német, állítólag oktatófilmet, szinkronizálták németre és terjesztették is, mondván, hogy „Németország már a végét járja, virágcseréppel fűtenek”.

Ezzel szemben az igazság az, hogy ez a cserepes szamárság már 2013-ban terjedt a világhálón, sőt, már akkor volt magyar verziója! Íme, bizonyság Isten előtt, a Kaposvármost.hu 2013. november 12-i száma cáfolja is az akkor terjedő videót. 

2013-ban még nyoma sem volt a Krím annexiójának, a Donbásszban sem zajlottak harcok: az orosz propaganda egy nyugati, eredetileg csak klikkvadász álhírt használt fel – módosított formában – a két évvel ezelőtti télen, arra emlékszik szándékosan vagy akaratán kívül Bayer. Akkor vonjuk meg a mai írás mérlegét.

Volt egy kétes jövendölés, ami a Bayer-jósdának, szakmai múltja miatt nagyon nem áll jól, ő már máskor is mondta ugyanezt, akkor sem járt sikerrel.

Volt egy valós hír, erősen félreértelmezve, ami reális pánikot is okozhat, itt kicsit meg kell nyomni a ceruzát, ez többe kerül, mint holmi jóslatocskák, ez minőségi áru, kérem, ebből lehet akár baj is.

Aztán volt még egy álhír-megerősítés, ezt közepes áron kell számlázni, mert igaz, hogy hozott anyagból készült és már az elődje is újrafutózott orosz importcikk, de ebben az esetben a terjesztés majdnem annyit ér, mint a szerzői jog birtoklása.

Szóval, annyi, amennyi, azt, hogy milyen összeg áll a számla végén, aláhúzva, csak Bayer tudja, ahogy azt is, hogy ki fogja azt neki kifizetni, és milyen pénznemben. Én cservonyecre, aranyrubelre tippelek, de könnyen tévedhetek is.

Én ugyanis nem vagyok sem jós, sem mindentudó, sem a Kazinczy-díj várományosa, mint Bayer. Apropó, tudják, miért jár a Kazinczy-díj?

A szép magyar beszédért. Erről ennyit, ne többet.

 

Szele Tamás