Fontos bejelentést kell tennem: fény derült Elon Musk és Donald Trump titkára. A király meztelen, és épp ezért jó esetben nem is fognak huzamosabb ideig uralkodni, ellenben arra bízvást számíthatnak, hogy mielőtt kikergetik őket a városból, meghempergetik az egész bandát kátrányban és tollban. Szándékosan írok „bandát”, ugyanis csalók, svindlerek bűnszövetkezetéről van szó.

Elon Musk titka az, hogy mindenki azt hiszi: nála van az egymillió fontos bankjegy.

Ez eredetileg egy Mark Twain-novellában szerepel, amelyben két dúsgazdag angol lord megajándékoz egy koldusszegény, de jó eszű amerikai fiatalembert egy egymillió angol font névértékű bankjeggyel – amit természetesen sehol sem tud felváltani, hiszen akkoriban (az írás 1893-ban jelent meg) még a pénzintézetek trezorjaiban sem őriztek ekkora összegeket. A főhős kénytelen hitelből élni, melyet mindenki szívesen biztosít számára, hiszen látják nála a fedezetet, a bankjegyet és bíznak abban, hogy valamikor csak sikerül kifizesse a hitelezőket. A cselekménnyel most ne bíbelődjünk, térjünk a lényegre.

Elon Musk egymillió fontos bankjegye a karbonkredit.

És ezt a lehető legkedvezőbb helyzetben használja fel, illetve ő maga alakította úgy a helyzetet, hogy az számára napról napra kedvezőbbé váljon. Mit látunk az Egyesült Államok belpolitikai színpadán? Mint a The New Republic magazin írja, két akkora egó, mint Elon Muské és Donald Trumpé, sosem osztozhatna a reflektorfényen, ha nem egyesítené őket a szélhámosok szolidaritása. Két oligarcha összefogását látjuk annak érdekében, hogy még inkább mindenki más ellen billentsék a mérleg nyelvét. Amint Trump PR-kampánya, amelyben ügyes üzletemberként tüntette fel magát, elrejtette többszöri csődjét, Musk állítólagos zseni-szerepe azt a tényt leplezi, hogy ő csak egy újabb milliárdos, aki felvásárolja mások ötleteit, és olyan játékot űz a rendszerrel, ami elég biztosítékot nyújt ahhoz, hogy akár ismételten is kudarcot vallhasson. Az egész mutatvány arra a legendára épül, hogy ő egy merész, saját erőből magasra jutott újító, aki dacol az esélyekkel, kerüli a kormányzati segélyeket, és a szabad piac korlátlan erejét képviseli. A valóságban az eredetileg egy dél-afrikai smaragdbányára épült birodalmát évek óta állami pénzekből tartják fenn. Az egyik legfontosabb bevételi forrása az volt, hogy a Tesla kihasználta a széndioxid-kibocsátási kvóták, vagyis karbonkreditek piacát.

A Tesla, a tiszta energia által biztosított állítólagos jövő, nem csupán elektromos autók eladásával keres pénzt – egy kevéssé ismert szabályozási kiskapun keresztül egy vagyont keres közvetve is. 2024 első kilenc hónapjában a Tesla nettó bevételének 43 százaléka származott abból, hogy karbonkrediteket adott el más autógyártóknak, amelyek nem feleltek meg a környezetvédelmi előírásoknak. Nem az innováció tartja a Tesla pénzügyeit a felszínen, hanem egy manipulált rendszer, amelyet Musk maximálisan kihasznál. És mindeközben Trump soha, senki által meg nem választott társelnökeként újonnan szerzett hatalmát arra használja, hogy megnyirbálja azokat a kormányzati programokat, amelyek a dolgozó embereknek annak a támogatásnak a töredékét kellene nyújtsák, amit ő csendben zsebre vág. Miért? Hogy több jusson neki az állami kasszából.

Musk szeret gúnyolódni azokon a munkásosztálybeli embereken, akik élelmiszerjegyekre vagy munkanélküli segélyre szorulnak, azt állítva, hogy lusták vagy nem is jogosultak a támogatásra. De mi lehet jogosabb, mint a karbonkreditek felhasználása a Tesla részvényárfolyamának növelésére, majd a részvények kölcsönök fedezeteként való felhasználása a pénzforgalom fenntartása érdekében? A képmutatás még groteszkebbé válik, ha megnézzük Musk szerepét az úgynevezett kormányzati hatékonysági minisztériumban – ebben a disztópikus lázálomban, ahol most a „pazarlás csökkentése” ürügyén segít Trumpnak a szociális programok lebontásában. Miközben gondoskodik arról, hogy a hozzá hasonló milliárdosok megtartsák adókedvezményeiket és a jövedelmüket biztosító kiskapukat, azon dolgozik, hogy megnyirbálja az élelmiszersegélyeket, a rokkant-ellátásokat és a társadalombiztosítást. Az elv világos: ha gazdag vagy, a kormány segít neked, hogy még gazdagabb legyél. Ha szegény vagy, magadra vess. (De ismerős ez Magyarországról…)

Eközben Musk stratégiai szempontból úgy helyezkedett el, hogy ellehetetlenítse a termékeinek alternatíváit jelentő állami infrastruktúrát. Célba vette a tömegközlekedést és az infrastrukturális projekteket, azt állítva, hogy azok túlméretezettek és gazdaságtalanok – miközben a saját félkész ötletei, mint például a Las Vegas-i „Loop” (egy agyonreklámozott alagútrendszer, kizárólag Teslák számára) állami támogatásban részesülnek. Azt állítja, hogy a szociális programokra fordított kormányzati kiadások pazarlásnak számítanak, miközben saját magát úgy állítja be, mint az egyetlen igaz látnokot, akinek érdemei alapján meg kellene kapnia (és meg is kapja) az adófizetők dollárjait.

Nézzük, hogyan működik a Teslána nevezett legalizált átverés. A kaliforniai ZEV (Zero Emission Vehicle, azaz zéró károsanyag-kibocsátású járművek) és a szövetségi CAFE (Corporate Average Fuel Economy, azaz átlagos üzemanyag-fogyasztás) szabványok értelmében az autógyártóknak meg kell felelniük a széndioxid-kibocsátási célértékeknek. Ha nem teljesítik, ezt kompenzáló krediteket kell vásárolniuk a tisztább járműveket gyártó vállalatoktól. A Tesla, amely kizárólag elektromos autókat értékesít, hatalmas többletet halmoz fel ezekből a kreditekből, és eladja azokat a benzinfaló autógyártóknak, amelyek nem akarnak befektetni a valódi változásokba.

Más szóval a Tesla nem azért keres pénzt, mert jó minőségű autókad ad el, nagyon hatékonyan – hanem azért, mert a Ford és a GM még mindig a fosszilis üzemanyagokra támaszkodik. Musk rájött, hogyan lehet a szabályozási mulasztásból milliárd dolláros bevételt generálni. Ha a Tesla széndioxid-kibocsátási csodakútja valaha is kiapad – ha a szabályozási előírások megváltoznak, vagy ha az autógyártók végre modernizálják a járműveket –, a Teslát hatalmas csapás éri, és Musk egész kártyavára meginog.

Az egész ködbirodalom sorsa egyetlen dologtól függ: a Tesla egekbe szökő részvényárfolyamától. Musk a Tesla-részvényeket hatalmas hitelek felvételére használta fel, és azokat biztosítékként használja életmódja és mellékprojektjei finanszírozására. Ez azt jelenti, hogy a Tesla tőzsdei értékelésének magasan tartása egyben személyes pénzügyi túlélésének kulcsa is. Ezek a karbonkreditek – amelyek lényegében ingyenpénzt jelentenek az államkasszából – magasabbnak mutatják a Tesla bevételeit, mint amilyenek valójában, ami viszont a növeli a részvények árfolyamát.

Ez a stratégia azonban kezd szétesni. A Tesla részvényárfolyama zuhan – idén közel 40%-ot esett – a megnövekedett verseny, az akkumulátor-technológia lemaradása és Musk kiszámíthatatlan viselkedése miatt, ami elriasztja a befektetőket. Ha egy vállalat hókuszpókuszokra épül, nem kell sok ahhoz, hogy az illúzió szertefoszoljon.

Musk esete nem számít rendellenességnek. A leggazdagabb csalók mindig is megtalálták a módját, hogy a maguk javára alakítsák a szabályokat, és a kormány túlkapásai miatt nyafogjanak, miközben vagyonuk a kormány támogatásaira épül. Támadják a szegényeknek szánt jóléti programokat, miközben a maguk számára felhalmozzák a szubvenciókat. Úgy pozicionálják magukat, mint a rendszer bomlasztóit, miközben manipulálják a törvényeket, lobbiznak a kiskapuk érdekében, és kormányzati pozíciókba kerülnek, hogy megvédjék a vagyonukat.

De Musk nem csak kihasználja a rendszert – ő maga a rendszer. A DOGE-t irányítva hatalmában áll még több olyan szabályozást kidolgozni, amely az adófizetők pénzét magának és a legfelsőbb osztály többi tagjának juttatja, miközben a társadalmat összetartó intézmények költségvetését megnyirbálja. A DOGE-n keresztül Musk a szociális programokat jelentősen csökkenti, miközben biztosítja, hogy az olyan milliárdosok, mint ő, továbbra is a közpénzekből vonják ki vagyonukat. Miközben a DOGE rendszeresen eltúlozza az általa elért költségmegtakarításokat, valódi kárt is okoz a 2017-es adócsökkentések meghosszabbításának finanszírozása érdekében, amelyből a legtehetősebbek jelentős adókedvezményeket kapnának.

Az, hogy a DOGE olyan ügynökségeknél, mint a társadalombiztosítási hivatal, csökkentette a személyzet létszámát, veszélyezteti a segélyek időben történő folyósítását azok számára, akik segítségre szorulnak. Az amerikaiak megélhetését fenyegető veszélyek azonban nem állnak meg itt. A mezőgazdasági minisztérium 1 milliárd dollárt vont el abból az alapból, amely helyi gazdaságokon keresztül élelmiszereket juttatott volna az iskoláknak és az élelmiszerbankoknak. Az Iskolai Táplálkozási Szövetség arra figyelmeztet, hogy ez a kíméletlen döntés megszünteti az ingyenes iskolai étkeztetést Amerika huszonnégyezer iskolájában mintegy 12 millió diák számára, ami a legszegényebb közösségeket sújtja a legsúlyosabban, akik már így is küzdenek az emelkedő élelmiszerárakkal. Mindez párhuzamosan történik a republikánusok által a SNAP-program esetében kikényszerített megszorításokkal, amelynek segítenie kellene a jövedelem nélküli és alacsony jövedelmű amerikaiaknak, hogy megengedhessék maguknak a megfelelő minőségű élelmiszereket. Egyes kedvezményezettek elmondása szerint a juttatásukat máris a felére csökkentették.

A DOGE segítségével a Trump-kormányzat az Oktatási Minisztériumot (DOE) is leépíti, amely diákok millióinak biztosít társadalmi mobilitást azáltal, hogy az egyetemet hozzáférhetőbbé teszi az alacsony jövedelmű diákok és olyan hallgatók számára, akiket egyébként faji, nemi vagy más jellemzők alapján diszkriminálnának. A DOE a K–12-es (óvodától érettségiig tartó) oktatás számára is létfontosságú finanszírozást biztosít. Ennek megvonása megfosztaná a különösen alacsony jövedelmű családokat, a fogyatékkal élő diákokat és a marginalizált közösségeket az alapvető oktatási forrásoktól, és a rendszerszintű egyenlőtlenségeket az elkövetkező generációk számára is rögzítené. Ezzel párhuzamosan Musk az összeférhetetlensége dacára a fogyasztóvédelem, például a Consumer Financial Protection Bureau felszámolását szorgalmazza. Ez közvetlenül a haszonleső pénzintézeteknek kedvezne a dolgozó amerikaiak kárára.

Ez történik, amikor egy milliárdos szélhámos kerül a kormány élére. A pénz felfelé áramlik, a védelem összeomlik, a bérből és fizetésből élő állampolgárok pedig magukra maradnak. A Musk által vezetett parazita legfelsőbb osztály nem csak táplálkozik a rendszerből – aktívan át is alakítják azt, hogy rajtuk kívül soha többé senki más ne tudja használni.

A Tesla pénzügyeit erősítő karbonkredit-rendszer tökéletesen példázza ezt a mintát: a rendszer látszólag a környezetvédelem céljait szolgálja, miközben elsősorban azokat gazdagítja, akik tudják, hogyan kell kijátszani. Miközben az átlag-amerikaiak az inflációval és a stagnáló bérekkel küzdenek, az olyan milliárdosok, mint Musk, a szabályozási követelmények rendszerét profittermelő központokká alakítják. Vagyonukat támogatásokra építik, miközben azt követelik, hogy mindenki más gondoskodjon saját magáról.

A kérdés nem az, hogy átlátnak-e végre a szitán az amerikaiak, hanem az, hogy tesznek-e valamit ellene, mielőtt a Muskhoz hasonló emberek még jobban megszilárdíthatják hatalmukat. Ahelyett, hogy hagynák, hogy ez a fosztogatás folytatódjon, átfogó szabályozási reformra volna szükség, amely lezárja ezeket a kiskapukat, és biztosítja, hogy a környezetvédelmi ösztönzők a rendeltetésüket szolgálják ahelyett, hogy milliárdosok vagyonmentő csomagjává válnának. A DOGE működésének átláthatóságára volna szükség, és a kongresszusnak erősebb felügyeletet kellene gyakorolnia a politikát elszámoltathatóság nélkül alakító, nem választott hatalomgyakorlók felett. És mivel az éghajlati válság egyre gyorsul, valódi megoldásokra van szükség, nem pedig adómentességi kártyákra azon nagyvállalatok számára, amelyek a leginkább felelősek a széndioxid-kibocsátásért.

Az oligarchák nem elégedtek meg azzal, hogy egyszerűen számukra kedvező politikai döntéseket vásároljanak megvesztegetés útján: már a kormánykeréknél is ülnek. Hatalomra kerülésük rávilágít arra a kapitális rendszerhibára, amely lehetővé teszi, hogy a leggazdagabbak korlátlan vagyont vonjanak ki az állami bevételekből, miközben a többieknek azt mondják, hogy dolgozzanak keményebben, hozzanak több áldozatot, és csökkentsék elvárásaikat.

Nos, körülbelül ez a Nagy Titok, ez az Egymillió Fontos Bankjegy. Így lehet ellopni még a vak koldus kezéből is a botot – törvényesen. És ez a gondolat nem egy frissen megjelent, szélsőbaloldali lap hasábjain látott napvilágot: a The New Republicot 1914-ben alapították, Theodore Roosevelt nappalijában, és hitvallása szerint „egyensúlyt próbál találni a humanitárius és erkölcsi szenvedélyen alapuló liberalizmus és a tudományos elemzés etikáján alapuló liberalizmus között.”

Egyszóval: aki ebbe beléköt, beléköt nem csak Rooseveltbe, de Reagan elnökbe is, akinek – konzervatív létére – ez volt az egyik kedvenc olvasmánya.

Mondhatja bárki, hogy de ez a Musk-féle módszer csak az Egyesült Államokban működik, nálunk nincs karbonkvóta, de – van helyette más. Lényegében a NER módszerét látjuk, csak a végletekig sarkítva: egy piaci lehetőség megteremtését kedvező körülmények között, a körülmények állandósítását és annak biztosítását, hogy csak egy szűk csoport férhessen hozzá az egyre növekvő haszonhoz. A növekményt pedig a szociális és egyéb állami kiadásokból faragják le.

Nem tudom és nem is vagyok hajlandó elhinni, hogy ez lesz a következő társadalmi rendszer, ez a rövidlátó, szélhámosságra alapuló rezsim: ennek véget kell vetni, minél előbb. Hiszen még törvényt is lehetne találni ellene, nálunk is, Amerikában is.

Akkor meg – mire várunk?

Az egymillió fontos bankjegy titkára fény derült, a királyok meztelenek.

Elő a kátránnyal, elő a tollal!

 

Szele Tamás