Előrebocsátanám, hogy nekem ezzel a történettel vannak bizonyos gondjaim. Az első rögtön az, hogy a főhősnő a szó szoros értelmében csak a GRU-nak volt ügynöke, hiszen a Szabadság Rádiónál dolgozni nem jelent ilyesfajta elkötelezettséget. A másik az, hogy a kémregényben véleményem szerint túl alacsony összegekről van szó: ennél több pénz szokott forogni az ilyen ügyek során.
De lássuk inkább, mit talált a Hodorkovszkij által finanszírozott, ám ettől még politikailag független Dossier Center Prágában. Annál is inkább, mert elvileg kollegina, sajtómunkás volt a történet főhőse, bár inkább nevezném médiamenedzsernek, mint újságírónak.
2025. április 2-án két névvel egészült ki a Cseh Köztársaság szankciós listája: Natalja Szudlenkova fehérorosz újságírónő és az orosz katonai hírszerzés által kiküldött összekötője, Alekszej Savrov. A helyi titkosszolgálatok szerint a Kreml érdekében manipulálták a nyilvános közbeszédet. Az európai országok belügyeibe való orosz beavatkozási kísérletek nem ritkák, de ez az eset mégis különleges. Ugyanis a GRU ügynökéről kiderült, hogy politikai menekült, aki egykor a Szabadság Rádiónak dolgozott. Az amerikai médiavállalatnál végzett munkájával párhuzamosan azonban Szudlenkova az orosz állami vállalatok érdekeit is képviselte. Ügyfelei között volt az Orosz Kereskedelmi és Iparkamara, a Roszatom, az Orosz Vasutak és – a cseh hírszerzés szerint – a GRU.
A Dossier Center feltárta, hogy Szudlenkova tartótisztje kapcsolatban áll a GRU azon pszichológiai hadviseléssel foglalkozó egységeivel, amelyek beavatkoztak az amerikai választásokba. Maga Szudlenkova évekig együtt dolgozott Grigorij Levcsenkóval, az orosz állami vállalatok és oligarchák PR-menedzserével, és az orosz külügyminisztériumhoz tartozó alapítványoktól kapott támogatást.
„Szökése Belaruszból csak színlelt volt” – állítja egy Natalja Szudlenkova ügyének körülményeit ismerő forrás. A nőnek 1999-ben kellett elhagynia hazáját, mert 4,5 millió dollár értékű sikkasztás és hitelek tisztára mosása miatt büntetőeljárás indult ellene. Akkoriban a tömegmédia ismert másként gondolkodónak és a fehérorosz ellenzék egyik vezetőjének nevezte őt.
Maga Szudlenkova azt közölte, hogy azért indult ellene eljárás, mert nem volt hajlandó finanszírozni Alekszandr Lukasenko választási kampányát:
„Azt állítani, hogy az üldöztetésemnek nem voltak gazdasági okai, egyszerűen hazugság lenne. Bizony, voltak gazdasági problémák, de ezeket a gondokat mesterségesen idézték elő. A problémáim Alekszandr Grigorjevicsszel már jóval azelőtt elkezdődtek, hogy ő lett az elnök. Ezek a problémák még a választási kampányával kezdődtek.”
Elmondása szerint az 1994-es választások előtt egy bizonyos személy azt mondta neki: „Mi nagyvállalkozók vagyunk, legyen saját elnökünk”. Szudlenkova azonban elutasította, és helyette „ anyagi és szervezeti téren” Sztanyiszlav Scsucsevicset támogatta, aki vesztett.
Az üzlet és a politika kéz a kézben járt az életében: 1988-tól a Belarusz Népfront titkára volt, majd csatlakozott a Belarusz Egyesült Polgári Párthoz. Szudlenkova ugyanakkor a minszki Fico pénzügyi vállalatot és a Belarusz Pénzügyi Uniót vezette.
A gazdasági háttér ellenére Csehországban politikai indíttatásúnak tekintették az ügyét, és menedékjogot kapott. Amint a „Dossier Center” kiderítette, esetében a politika és az üzlet újra összefonódott. Szudlenkova 2002-ben a Szabadság Rádió fehéroroszországi szerkesztőségének tudósítója lett, de szinte ezzel egyidejűleg az orosz kereskedelmi és iparkamara által alapított Prague Telegraph című újság vezetője is.
A második személy, akivel szemben Csehország szankciókat vezetett be, Alekszej Savrov. A helyi hírszerző szolgálatok szerint ő a GRU egyik tartótisztje, aki Szudlenkovát felügyelte. Mint a Dossier Center kiderítette, lakcíme Moszkvában, a Szvobodi utca 21/2. szám alatt van bejegyezve. Ez a cím a GRU 74455-ös katonai egységéhez – a katonai igazgatás operatív koordinációs központjához – kapcsolódik. Itt található a védelmi minisztérium különleges fejlesztésekkel foglalkozó központja is. Mindkét egység más országok politikájába való beavatkozásra irányuló műveletekkel és hackertámadásokkal foglalkozik. A 74455 munkatársait azzal vádolták, hogy 2016-ban feltörték az amerikai Demokrata Párt szervereit, valamint az OPCW hollandiai irodája elleni sikertelen kibertámadással – arról az esetről van szó, amikor a hackereket a GRU épületéből a repülőtérre tartó taxira szóló csekkek buktatták le. A Speciális Fejlesztési Központ a védelmi minisztérium egyik tudományos cége, amely szintén hackereket toboroz.
Hogy Szudlenkovát pontosan mikor szervezte be a GRU, azt a cseh hatóságok nem árulják el. De úgy tűnik, kettős játéka több mint egy évtizeddel ezelőtt kezdődött. Szudlenkova a Szabadság Rádió újságírójaként interjút készített Vlagyimir Putyin több munkatársával is.
Üzletasszonyként viszont orosz állami vállalatokkal működött együtt. A cseh Információbiztonsági Szolgálat úgy véli, hogy miután közel 25 évig Csehországban élt, Szudlenkova fizetség ellenében manipulálta az információkat: például megszervezte, hogy a helyi médiában pozitív cikkek jelenjenek meg a Roszatomról és a kevéssé szankcionált oligarcháról, Aliser Uszmanovról.
Mint a dokumentumokból kiderül, Szudlenkova legkésőbb 2012-ben kezdett együttműködni a Roszatommal, éspedig Vlagyiszlav Bocskov, az állami vállalat kommunikációs osztályának akkori igazgatóhelyettese javaslatára, rendszeres kapcsolattartója pedig Grigorij Levcsenko, az Atomenergomash PR-menedzsere volt. Mint a dokumentumokból kiderül, a volt doktorandusz a Roszatom számára készített áttekintéseket az atomenergia témájáról a cseh sajtóban, és segített elhelyezni a helyi médiában az orosz vállalatot dicsérő és a külföldi versenytársakról (például az ukrán Energoatomról) szóló negatív publikációkat egyaránt. Az együttműködés valószínűleg már sokkal korábban elkezdődött: az újságíró már 2006-ban terjedelmes, hivatalos nyelvezetű cikkeket jelentetett meg az orosz atomenergia-ipar sikereiről. Szudlenkova kapcsolt PR-ügynöksége, az Essential Communications 2015-ben még díjat is kapott a Roszatom PR-kampányáért, amelynek keretében meghívták egy atomjégtörő kapitányát az olimpiai lánggal együtt Csehországba.
A Cseh Köztársaság iránti ilyen jellegű figyelem nem meglepő. Az ország 2014 előtt ígéretes piac volt a Roszatom számára: az első cseh atomerőmű még a szovjet időkben épült, Oroszország amerikai cégekkel versenyzett a második atomerőmű karbantartásáért, és a cseh hatóságok által tervezett reaktorbővítési projekt újabb szerződéseket ígért. A Krím annektálása és a Kreml ellen bevezetett szankciók mérsékelték a cseh hatóságok hajlandóságát az orosz energetikai vállalatokkal való együttműködésre. De ekkorra Grigorij Levcsenko már egy másik munkahelyre – Vlagyimir Jakunyin orosz vasúttársasági elnök csapatába – került. Vele együtt Szudlenkova is érdeklődési kört váltott.
PR-kampányok sorozatát szervezte Vlagyimir Jakunyin számára, tárgyalt a cseh médiával az Orosz Vasutakról szóló anyagok elhelyezéséről, beszédtémákat készített elő a beszédeihez, és listákat állított össze az oroszbarát cseh politikusokról, üzletemberekről és újságírókról.
Elsősorban az ő erőfeszítéseinek köszönhetően 2015 májusában az egyik nagy cseh szaklap, a Techmagazin egy egész különszámot jelentetett meg a vasútról, amelyben az Orosz Vasutakról szóló rész és egy Vlagyimir Jakunyinnal készült interjú is szerepelt. Ennek és a többi hasonló közlésnek az volt a célja, hogy elterelje a cseh közvélemény figyelmét a Kreml ukrajnai agressziójáról szóló vitákról, és hangsúlyozzák az orosz vállalatokkal való együttműködés előnyeit.
Jakunin ezt követően lemondott, és a Civilizációk Párbeszéde nevű intézet fejlesztésére koncentrált. Ezt a szervezetet a Kreml puha hatalmának eszközeként képzelte el, amelyen keresztül Jakunyin kapcsolatokat épített ki nyugati politikusokkal és szakértőkkel. Szudlenkova továbbra is Levcsenko csapatában dolgozott, és a Cseh Köztársaságban már Jakunyin és az intézet személyes PR-tevékenységével foglalkozott.
Szudlenkova 2015-ben még azt is kérte Jakunin cégcsoportjától, hogy több ezer eurót különítsenek el egy koncert megszervezésére a Nagy Honvédő Háborúban aratott győzelem 70. évfordulójára. A rendezvényt Milos Zeman támogatóinak egy csoportja szervezte, és Szudlenkova ragaszkodott ahhoz, hogy az orosz fél számára nagyon fontos a cseh elnök támogatása. A koncerten orosz és cseh gyermekkórusok adtak elő háborús dalokat, és a prágai városközpontban szovjet katonai felszereléseket állítottak ki. Azt nem tudni, hogy Jakunyin osztotta-e szét a szükséges pénzt, de a média szerint a rendezvény Milos Zeman cseh elnök védnöksége alatt, a Csehországi Orosz Honfitársak Koordinációs Tanácsának, a Prágai Telegraph című lapnak és a csehországi Rosszotrudnyicsesztvo irodának a támogatásával valósult meg.
Egy, a Roszkozmoszhoz közel álló forrás szerint Szudlenkova 2018 nyarán részt vett az orosz állami űrvállalat néhány PR-projektjében a Cseh Köztársaságban. Például az ő segítségével látogattak el a Csillagvárosba az Alekszandr Zmejevszkij csehországi orosz nagykövet és Milos Zeman, az ország elnöke támogatásával szervezett „Space Unites” gyermekverseny döntősei. Szudlenkova koordinálta azt a kísérletet is, hogy a cseh állam 100. évfordulója tiszteletére egy arany cseh dukátot juttassanak fel az űrbe. A dukát sorsa azonban ismeretlen maradt.
Amint arról a „VCsK-OGPU” távirati csatorna beszámolt, 2019-ben Grigorij Levcsenko bajba került az Orosz Vasutak vállalkozói ellen indított büntetőügyek miatt. Hamarosan a PR-menedzser elbúcsúzott Jakunyintól, és Aliser Uszmanov USM holdingjánál kezdett dolgozni. Szudlenkova valószínűleg ismét követte őt – az USM is szerepel munkahelyként a vádiratában.
Szudlenkova hivatalos munkahelye továbbra is a Prague Telegraph volt, ahol egészen a közelmúltig főszerkesztőként dolgozott. A honlapon található archivált publikációkból ítélve Szudlenkova már rég eltávolodott egykori demokratikus nézeteitől. 2011-ben még a meggyilkolt líbiai diktátorral, Muammar Kadhafival szimpatizált véleménycikkében, 2014-ben pedig az ukrajnai Euromajdan ellen foglalt állást.
A Szabadság Rádiónál végzett munkája teljesen a múlté lett, és az egykori ellenzéki nyíltan együttműködött az orosz nagykövetséggel és a külügyminisztérium alá tartozó különböző soft power-szervezetekkel. 2015-ben például részt vett a prágai Orosz Házban a „nemzeti diplomáciáról” szóló konferencián, 2018-ban pedig filmfesztivált koordinált a csehországi orosz nagykövetségen.
Szudlenkova segített a prágai Halhatatlan Ezred (az orosz hadsereget támogató „népi” mozgalom) szervezőinek abban is, hogy felvegyék a kapcsolatot Milos Zeman cseh elnökkel.
A rendelkezésre álló dokumentumok szerint legkésőbb 2016-ban a Prague Telegraph című újság a külföldön élő honfitársak jogainak támogatására és védelmére létrehozott alaptól, ismertebb nevén a Pravfondtól kezdett anyagi támogatást kapni. Ez az orosz külügyminisztérium alá tartozó szervezet, amelyen keresztül különböző propaganda-kezdeményezéseket és egyéb kiadásokat finanszíroznak, többek között a Kremlnek dolgozó emberek ügyvédeit. A Pravfond fizette például a bérgyilkos Vagyim Krasikov jogi védelmét, aki Berlin központjában agyonlőtt egy volt csecsen katonatisztet, és akit ünnepélyesen kicseréltek orosz politikai foglyokra. A Pravfond támogatásával Szudlenkova rovatot indított a Prague Telegraphban, ahol egyszerű jogi tanácsokat adott orosz emigránsoknak: hogyan lehet Csehországban munkavállalási engedélyt, lakhatási támogatást stb. kapni.
Egy 2022-es jelentés szerint valamivel több mint húszan fordultak jogi tanácsért a Telegraf szerkesztőségéhez. Sok kérdésükre könnyen megtalálhatták volna a választ az interneten: az egyik kérelmező például állítólag azt kérdezte, hogy mi a nyugdíjkorhatár Csehországban. A honfitársaknak nyújtott jogi segítségért azonban évente 12 ezer eurót fizetett az orosz költségvetés 2020 és 2022 között.
A támogatás rendeltetésszerű felhasználásáról szóló jelentés szerint a Prague Telegraph kiadója a VRM Company s.r.o., amelynek vezetője Mihail Mihajlovics Csepelov. Az EU Objective.info honlapja szerint ő Natalia Szudlenkova férje, a fehérorosz KGB egykori tagja. A Prague Telegraph 2023-ban még mindig aktív Pravfond-projektként szerepelt.
A személyi szankciók kiszabása után Szudlenkovának 30 napja van arra, hogy elhagyja a Cseh Köztársaság területét.
A történetnek, mint a bevezetőben írtam is, vannak gyenge pontjai. Szudlenkova tevékenysége tényleg nem makulátlan, de ha nem orosz állami vállalatokról lenne szó, és nem szerepelt volna a GRU névsorában, akkor egyszerű korrupciónak minősülne. Így viszont, ráadásul azt sem feledve, hogy a hölgynek külön tartótisztje volt, ami nagy ritkaság egyetlen ügynök esetében, mindenképpen kémtevékenységről beszélhetünk, bár az az érzésem, hogy némi médiabefolyásolás egyszerűen nem ért volna annyit, hogy ekkora apparátust mozgassanak meg miatta.
Úgy néz ki, Szudlenkova nagyobb kaliberű hírszerző lehetett, mint amennyit a cseh elhárítás elmondott róla a Dossiernek – de ahhoz viszont nem elég fontos szereplő, hogy le is tartóztassák. Ezért érték be a kiutasításával.
Egyszer talán majd ennek az ügynek is megtudjuk az összes részletét. De az nem holnap lesz.
Szele Tamás