Rendszeres olvasóim már megszokhatták, hogy hétvégenként gyakran idézem Andrej Percev kiváló elemzéseit az orosz politikáról: nála kevesen tudnak többet arról az országról, és kevesen járatosak a külpolitikai berkekben és a tambovi választókerületi bizottságokban egyaránt. Lássuk, ezen a héten mi volt az a két hír, amit fontosnak talált.
Kirijenko országai
A Kreml politikai blokkjának munkatársai és a nekik dolgozó politológusok figyelemmel kísérik az Oroszországgal baráti viszonyban álló afrikai országok helyzetét, és szükség esetén „politikai segítséget” nyújtanak a vezetésüknek. Ezek közé az országok közé tartozik Mali, Csád, a Közép-afrikai Köztársaság (CAR) és Líbia. Az orosz kormányzat forrásai azt mondták a RBK hírügynökségnek, hogy Malinak segítségre van szüksége a választási rendszer kiépítésében, Líbiának új alkotmányra, Csádnak pedig „politikatechnológiai szolgáltatásokra”. Ez utóbbi információ különben érdekes megvilágításba helyezi a magyar katonai misszió szerepét Csádban.
Emellett a Vedomosztyi arról is beszámolt, hogy a Kremlben a Szergej Kirijenko vezette politikai blokk fogja felügyelni az el nem ismert dél-oszétiai köztársaságot és a Kremlen belüli moldovai irányvonalat. Február közepén még azt találgatták, hogy Kirijenko igyekszik-e majd kiterjeszteni befolyását a külpolitika területére. Akkor ő lett a Kreml abháziai illetékese, ahol tavaly év végén politikai válság tört ki. Korábban a köztársasággal való kapcsolattartást Dmitrij Kozak, az elnök tanácsadója intézte. Kirijenko válságmenedzserként ajánlotta fel szolgálatait, és bevetette politikai technológusait, hogy biztosítsa a Kreml-barát jelölt, Badra Gunba megválasztását. Egy erős helyi politikus, Adgur Ardzinba legyőzhette volna őt. A politikai tömb vezetője személyesen utazott Abháziába, nyilvánosan annak felügyelőjeként határozva meg magát. Kirijenko szociális segélyt ígért a köztársaság lakóinak az orosz költségvetésből, és segítséget az infrastruktúra fejlesztéséhez ugyanebből a forrásból. Világossá tette azonban, hogy Moszkva segítségét csak akkor kapja meg, ha az általa preferált jelöltet megválasztják.
A hivatalos adatok szerint Gunba megnyerte a választást, bár ehhez két fordulóra volt szükség. Az abház ellenzék súlyos választási csalásokra hivatkozott, de nem támadta meg az eredményeket, ugyanakkor megjegyezte, hogy az önkormányzati és parlamenti választásokon folytatja a hatalomért folytatott küzdelmet. Nagyon valószínű, hogy hamarosan újabb politikai válság robbanhat ki a térségben. A korábbi tiltakozásokat egy Abházia korábbi vezetése és Oroszország közötti megállapodástervezet váltotta ki, amely orosz befektetőknek adókedvezményeket és jogot biztosított arra, hogy migránsokat alkalmazzanak projektjeikben (beleértve az infrastrukturális projekteket is). Ez felháborította a helyieket, akiknek tiltakozása végül az abház hatóságok lemondásához vezetett. A dokumentumot félretették, és ígéretet tettek annak felülvizsgálatára. Az orosz vállalkozások érdekei – amelyek elsősorban Alekszandr Tkacsev volt mezőgazdasági miniszterhez kötődnek – azonban nem szűntek meg. A megállapodás valószínűleg valamilyen formában újra felbukkan majd, ami újra kiélezheti a tiltakozásokat, különös tekintettel a Gunba megválasztásának legitimitásával kapcsolatos kételyekre.
Mindazonáltal Szergej Kirijenko máris sikert könyvelhetett el, és meggyőző győzelemként mutatta be munkáját Vlagyimir Putyinnak. Az orosz elnök gyorsan gratulált Abházia új vezetőjének, és később találkozott is vele. A politikai blokk tevékenységének afrikai, valamint dél-oszétiai és moldovai irányba történő terjeszkedése jutalomként értékelhető Kirijenko és csapata számára. A Kreml politikai blokkjának vezetője a szokásos megközelítést alkalmazta: megcéloz egy más által felügyelt területet, azonosítja a gyenge pontjait, és a saját területéhez kötődő szolgáltatásokat kínál. Abházia esetében ez a választások lebonyolítását jelentette. Mivel egy kormánypárti jelölt kampánya azzal jár, hogy az irányítás és a központtal való kapcsolattartás minden eszközét átcsoportosítják a központ embereihez, Kirijenko természetesen a Kreml felügyelője lett az el nem ismert köztársaságban. Azzal, hogy látható sikereket mutatott fel egy olyan külső színtéren, amely hagyományosan távol áll a politikai blokktól, Kirijenko megvetette a lábát Abháziában, ami lehetővé tette a további terjeszkedést. A felsőoktatásban hasonló támpontot jelentett számára a szövetségese, Andrej Polosin politológus által kidolgozott „Az orosz államiság alapjai” című, egyetemek számára indított ideológiai kurzus. A nyilvános megjelenések a helyszínen (mint Abháziában) vagy az üzleti médián keresztül történő jelzések (mint Afrika és Moldova esetében) részei Kirijenko taktikájának, hogy „rögzítse” az általa követelt gyökereket.
Az afrikai műveletekhez a néhai Wagner-csoport alapítójához, Jevgenyij Prigozsin „afrikai projektjéhez” kötődő politikai technológusokat vehetnek igénybe. Prigozsin a helyi állami vezetőket választási technológiákkal, szociológiával és az új média létrehozásával igyekezett megszólítani. Ennek a Prigozsin-projektnek az egyik szereplője már részt is vett a Kreml rendezvényein.
Ha Kirijenko viszonylagos sikereket (vagy Putyin számára sikerként beállítható eseményeket) ér el Afrikában, akkor tovább bővítheti befolyását a külpolitikai színtéren. A politikai blokk vezetője továbbra is felvázolja feletteseinek a lehetséges karrierutakat – most már a nemzetközi szerepvállalást is beleértve. Közben Kirijenko már számos egyéb területhez is kapcsolódik. Ezek: oktatás, kultúra, megszállt régiók. Emberei ott tevékenykednek, és ő mindig kész felajánlani Putyinnak a szolgálatait, hivatkozva az ismeretségeire és tapasztalataira ezeken a területeken.
A tambovi rosálás
Maxim Kosenkov, Tambov polgármestere a „Rogyina” pártból átlépett az „Egységes Oroszország” pártba. Ez a regionális központ városi tanácsának megválasztása és a kormányzóválasztás előtt történt, amelyen Jevgenyij Perviscsov megbízott regionális vezető – korábban Krasznodar polgármestere – indul. A Kreml háborús hősnek állítja be Perviscsovot (valóban bejelentette, hogy a frontra megy). Kosenkov azon kevés önkormányzati vezetők egyike volt, akik nem kötődtek a kormánypárthoz. A 2000-es évek közepén már vezette a várost, és meglehetősen népszerű polgármesternek számított. Talán ezért is tartóztatták le és ítélték el annak idején. Szabadulása után a helyben népszerű politikus a rendszerbarát „Rogyina” párt regionális fiókját vezette. 2020 szeptemberében a városi tanácsi választásokon a „Rogyina” jelöltjei (vagy inkább a Kosenkovhoz hű tömörülés) szereztek többséget. Ez lehetővé tette számára, hogy elfoglalja a polgármesteri széket, annak ellenére, hogy Tambovban akkoriban nem volt közvetlen polgármester-választás.
Kosenkov sokáig maradhatott a „Rogyinában”, bár be kellett tartania bizonyos, a Kreml által meghatározott lojalitási feltételeket. A polgármester támogatta a regionális kormányzati kezdeményezéseket, és tartózkodott a kormányzói választásokon való indulástól, annak ellenére, hogy nagy esélye lett volna a győzelemre. Most a hatalmi vertikum követeli a soraiba való integrálását – a vezető tisztségviselőknek csatlakozniuk kell az „Egységes Oroszországhoz”, hogy elszámoltathatóak legyenek a párt területi eredményeiért. A kormányzó és a polgármesterek jellemzően a kormánypárt regionális és önkormányzati fiókjait vezetik, így Kosenkov valószínűleg hamarosan a tambovi „Egységes Oroszország” tagozatot is vezetni fogja. A váltás után az Egységes Oroszország valószínűleg „a polgármester csapataként” fogja megnyerni a tambovi városi tanácsi választásokat. Ha Kosenkov megmaradt volna a „Rogyinánál”, az Egységes Oroszország ismét elveszíthette volna a választási kampányt, ami további fejfájást okozhatott volna a Kreml politikai blokkjának. Most az Egységes Oroszország polgármestere segít a kívülálló Perviscsov megválasztásában.
Egyértelmű, hogy a „krími konszenzus” feltételei, amelyeket a Kreml politikai blokkja egykor a rendszerszintű pártoknak kínált, egyre kevésbé előnyösek. A pártok fokozatosan veszítik el kormányzóikat, az LDPR-nek már egy sem maradt. Most az alacsonyabb rangú tisztségviselőkön a sor. A rendszer készen áll arra, hogy a legsikeresebb és legnépszerűbb párttagokat kooptálja az Egységes Oroszországba, hogy a tüntetésveszélyes területeken kihasználja a népszerűségüket.
Nos, hogy Tambovban mi lesz, az nagyjából mindenkinek mindegy, még a tamboviaknak is – de vigyázó szemünket Csádra vessük, mert ez a „politikatechnológiai szolgáltatás”, amire készül Kirijenko, bármi is legyen, érdekesen hangzik.
Szele Tamás