Kicsit tisztázni kell a ritkaföldfémek helyzetét, ugyanis eléggé különös nézetek terjednek velük kapcsolatban. A sajtó egy része, mely nem szeret utánajárni a dolgoknak, valahogy úgy emlegeti ezeket az elemeket, mint ahogy korábban a kőolajat vagy az uránt, valami homályos kincsként, aminek köze van a jövőhöz és mindenképpen borzalmasan sokat kell érjenek, mert hát a nevükben is benne van, hogy „ritkák”. De hogy mire valók, annak azért senki utána nem néz, mert minek, még kiderülne, hogy nem tudta eddig sem és most sem érti.
Itt és most kell kiábrándítanom mindenkit: a ritkaföldfémek egyáltalán nem ritkák. Azért hívják őket így, mert nem nagy sűrűségű formában fordulnak elő, de különben igen gyakoriak a földkéregben. Az, hogy Kína most ezek egy részének korlátozta a kereskedelmét, nem kellemes, de nem is fog emiatt összedőlni a világ: a WIRED magazin utánajárt, hogyan képes kezelni a kialakult helyzetet az amerikai ipar. Jelentem: egészen jól.
Ahogy a Kína és az Egyesült Államok közötti kereskedelmi háború tovább eszkalálódik, Peking válaszul egyik kedvenc megtorló taktikájához folyamodik: korlátozza a számos csúcstechnológiájú elektronikai termékben – a vadászgépektől a szélturbinákig – használt kritikus ásványi anyagok exportját. Bár Kína ásványi anyagokra vonatkozó korlátozásai ijesztően hangozhatnak, a valóság az, hogy a múltban nem voltak túl hatékonyak, és még kevésbé lesznek azok, ha az USA és más országok végre összeszedik magukat.
Az egész 2023 júliusában kezdődött, amikor a kínai kormány bejelentette, hogy korlátozza a gallium és a germánium exportját, két olyan kritikus ásványi anyagét, amelyeket főként napelemek és félvezetők gyártásához használnak. A következő két évben Kína kiterjesztette az ellenőrzött termékek listáját az antimonra, a grafitra és más anyagokra is. E hónap elején a kínai kormány még tovább súlyosbította a helyzetet, és hét ritkaföldfém-elemet egy átfogóbb, az egész világra kiterjedő kiviteli engedélyezési program hatálya alá helyezett, amelynek célja az amerikai vállalatok további visszaszorítása.
A ritkaföldfémek a kritikus fontosságú ásványi anyagok tágabb körébe tartozó elemek, amelyek felett Kína már régóta monopóliumot élvez. Rövid távon azok a vállalatok, amelyeknek szükségük van ezekre a ritkaföldfémekre, talán támaszkodhatnak a meglévő készletekre, vagy akár újrahasznosított elektronikai eszközökből is kinyerhetik őket. De végül az USA és más országok kénytelenek lesznek vagy fokozni a hazai bányászatot, vagy csökkenteni a ritkaföldfémektől való függőségüket, és Kína politikája így kevésbé lesz hatásos. „Kínának egy esélye van, és ezt jól tudja” – mondja Ian Lange, a Colorado School of Mines közgazdasági és üzleti tanszékének docense.
Ritka, de nem pótolhatatlan
A Kína által e hónap elején bejelentett exportellenőrzések a szamáriumra, gadolíniumra, terbiumra, diszpróziumra, lutéciumra, szkandiumra és ittriumra vonatkoznak – hét olyan elemre, amelyek az úgynevezett ritkaföldfémek családjába tartoznak. Nem a ritkaságuk miatt nevezik őket „ritka” elemeknek, hanem azért, mert gyakran keverednek más ásványi anyagokkal, és nehéz őket elkülöníteni.
Összesen 17 ritkaföldfém létezik, de a kínai kormány azért választotta ezt a hetet, mert ezek a „nehéz” ritkaföldfémek kisebb alcsoportjába tartoznak, amelyek felett az ország nagyobb ellenőrzést élvez, mint a többi elem esetében – mondja Gracelin Baskaran, a Stratégiai és Nemzetközi Tanulmányok Központjának kritikus fontosságó ásványi anyagok biztonságával foglalkozó programjának igazgatója. Ez a monopólium évtizedek alatt épült ki, mivel Kína szilárd ellátási láncot hozott létre ezen ásványok tekintetében, a világ többi része pedig elfordult ettől az erősen környezetszennyező és hiánypótló kitermelési ágazattól. „Kína a világ nehéz ritkaföldfémeinek nagyjából 100 százalékát dolgozza fel, ami azt jelenti, hogy nem csak komparatív, hanem abszolút előnyük is van” – mondja Baskaran.
A másik fontos dolog azonban, amit a ritkaföldfémekkel kapcsolatban tudni kell, hogy – bár sokféle termékben használják őket – ezek a termékek jellemzően csak nagyon kis mennyiségben tartalmazzák őket, és gyakran csak segédanyagok formájában. Tavaly az Egyesült Államok mintegy 170 millió dollár értékben importált ritkaföldfémeket, köztük olyanokat is, amelyek felhasználását Kína még nem korlátozta – derül ki az Egyesült Államok Földtani Intézetének adataiból.
Összehasonlításképpen: 2023 szeptembere és 2024 augusztusa között az USA több mint 327 millió dollár értékben importált friss burgonyát és 300 millió dollár értékben burgonyachipset.
A ritkaföldfémek talán legfontosabb felhasználási területe a mágnesek előállítása, amelyek magas hőmérsékleten javítják az olyan termékek teljesítményét, mint az elektromos motorok. Ezek a mágnesek az elektromos járművekben és az olyan fogyasztási cikkekben találhatóak meg, mint a porszívók.
„A nehéz ritkaföldfémeket egyfajta adalékanyagként adják a mágnesekhez, hogy magas hőmérsékleten is megőrizzék a vonzási erejüket. Ez javítja a korrózióállóságot és növeli a mágnes élettartamát is” – mondja Seaver Wang, az oaklandi székhelyű Breakthrough Institute klíma- és energiaügyi csoportjának igazgatója. (Figyelem: Kína a mágnesgyártásban nagyon fontos, ám csak könnyű ritkaföldfémnek minősülő neodímium kereskedelmét viszont egyáltalán nem korlátozta!)
A mágneseken túl ezek a ritkaföldfémek számos más célt is szolgálhatnak, például a fémek erősebbé tételét, a radarrendszerek javítását vagy akár a rák kezelését. Nélkülük sok esetben a technológiai infrastruktúra és a fogyasztói kütyük kevésbé lennének képesek ugyanolyan szinten teljesíteni – de alapvető funkcióik továbbra is megmaradnak. „A szélturbinák 10 évvel korábban fogják felmondani a szolgálatot; az elektromos járművek nem fogják olyan sokáig bírni a használatot, de más baj nem történhet” – mondja Wang.
Lange egyetért azzal, hogy a nehéz ritkaföldfémekhez való hozzáférés elvesztésének hatása az amerikai vállalatok számára némileg kezelhető lenne. „Az egyik hely, ahol a ritkaföldfémeket megtaláljuk az autónkban, azok a motorok, amelyek fel- és lehúzzák az ablakot” – mondja Lange. Melyeket azonban kézzel is le lehet tekerni…
Kibúvók és kerülőutak
A múltban Kína kritikus ásványi anyagokra vonatkozó korlátozásai nem működtek túl jól. Ennek egyik oka az, hogy a ritkaföldfém-ásványokat vásárolni kívánó amerikai vállalatok először egyszerűen egy közvetítő országon keresztül jutottak hozzá a nyersanyagokhoz. Belgium például olyan lehetséges re-export központként szolgál, amely a kereskedelmi adatok szerint a germániumot – a Peking által 2023-ban először korlátozott ásványi anyagok egyikét – Kínából az Egyesült Államokba továbbítja. Mivel az Európai Unió sokkal szorosabb kapcsolatokat ápol Washingtonnal, mint Pekinggel, a kínai kormány számára nehézséget jelent, hogy hatékonyan megállítsa ezt a kereskedelmi forgalmat.
Egy másik jele annak, hogy a kínai exportellenőrzés nem volt túl hatékony, hogy a kritikus ásványi anyagok ára csak kismértékben emelkedett az intézkedések bevezetése óta, ami azt jelzi, hogy a kínálat szintje stabil maradt. „Bármit is tettek 2023-ban, az nem igazán változtatta meg a piac viszonyait” – mondja Lange.
Kína legutóbbi korlátozásai azonban sokkal kiterjedtebbek, és már van rá némi bizonyíték, hogy a dolgok ezúttal másképp alakulhatnak. Azok a vállalatok, amelyeknek szükségük van ezekre az elemekre, kénytelenek voltak más cégektől megvásárolni azokat, amelyeknek még vannak elfekvő készleteik, amelyek az elmúlt hetekben egyre értékesebbek lettek. „Jelenleg nagyon meredeken emelkednek az árak, ami a készletek leépítéséhez ideális” – mondja Baskaran, a ritkaföldfém-kereskedőkkel folytatott beszélgetéseire hivatkozva.
Hosszú távon azonban a vállalatok képesek lehetnek technológiai megoldásokat találni a ritkaföldfém-ásványok esetleges hiányának kezelésére. A Tesla például 2023-ban bejelentette, hogy 25 százalékkal csökkentette a felhasználásukat az általa gyártott járművek motorjaiban, és azt tervezi, hogy a jövőben teljesen megszabadul tőlük. Az autógyártó nem tisztázta, hogy mit használna helyettük, de szakértők feltételezései szerint más típusú mágnesek használata felé fordulhat, amelyek nem támaszkodnak ritkaföldfémekre.
Hol vannak az amerikai bányák?
Bár a ritkaföldfémeket, illetve általában a kritikus ásványi anyagokat gyakran említik a félvezetőkkel együtt, mint olyan iparágakat, amelyeket az Egyesült Államok a leginkább szeretne visszatelepíteni saját területére, az egyes iparágak visszahozatalával kapcsolatos kihívások nagyon különbözőek.
A fejlett félvezetők gyártásával ellentétben, amelyhez több százmillió dolláros, kifinomult gépeket kell használni és rendkívül bonyolult gyárakat kell építeni, a kritikus ásványi anyagokat nem olyan nehéz előállítani. A bányászatukhoz és finomításukhoz szükséges technológiák kiforrottak, és mind az Egyesült Államokban, mind Kanadában nagy természetes lelőhelyekkel rendelkeznek egyes ásványokból. A bányaipart azonban kiszorították Nyugatról, mert nem termel nagy értéket, és ráadásul rendkívül környezetszennyező.
A múltban a kritikus ásványi anyagok ellátási láncának kiépítésére irányuló erőfeszítéseket az USA-ban vagy lelassították, vagy leállították. Lange szerint ez inkább alapvető gazdasági számításoknak, mintsem technológiai nehézségeknek köszönhető. „Olyan, mintha lehajolnánk, csak azért, hogy felvegyünk egy ötcentest” – mondja, ami körülbelül azt jelenti, hogy az erőfeszítés nem éri meg a jutalmat.
Mivel a vállalatoknak csak kis mennyiségekre van szükségük ezekből az ásványokból, a piacuk nagyon változékony – az árak akár le is eshetnek, amikor egyetlen új gyár is beindul, tömeges termelésbe kezd és finomítani kezdi az ércet. Ez azt jelenti, hogy ha egy bányavállalat az Egyesült Államokban nyitná meg üzemét, az akaratlanul is csökkenthetné ugyanannak az ásványnak az árát, amelyből profitálni próbál – mondja Lange.
Ha azonban Kínának sikerül szigorúan érvényre juttatnia exportellenőrzési politikáját, az elég ösztönzést adhat az amerikai kormánynak és a magáncégeknek ahhoz, hogy végre újra megjelenjen az ásványi anyagokat finomító ipar. Ha ez megtörténik, Lange szerint körülbelül két évbe telhet, mire egy új kritikus ásványi anyagokat feldolgozó üzem megnyílik az Egyesült Államokban.
„Igazán figyelemre méltó, hogy Kína 20 éven keresztül hogyan tudta fenntartani ezeket a monopóliumokat ennyi kritikus ásványi anyag terén” – mondja Wang. „De úgy gondolom, hogy talán kezd fordulni a kocka, Kína piaci részesedése a tetőfokára hághat… és Észak-Európában, Ausztráliában, Kanadában, az Egyesült Államokban és Latin-Amerikában is kezd újra megélénkülni az érdeklődés ezek iránt az iparágak iránt.”.
Szóval, mindenkit nyugalomra intenék. Fontosak a ritkaföldfémek, de épp úgy elvan nélkülük a világ, míg be nem indítjuk a Kínán kívüli termelést, mint ahogyan a hal is elvan bicikli nélkül.
Szele Tamás