Donald Trump elnökségének első száz napja sok meglepetést hozott, rögtön az első az volt, hogy a lehetőségekhez képest tökéletesnek hitt amerikai kormányzati rendszer a fékek és ellensúlyok dacára sem képes leállítani egy betegesen ostoba, egocentrikus és mániás elnök ámokfutását.
Ennek különben az az oka, hogy Trump első intézkedései között kihirdette a nemzeti vészhelyzetet, mégpedig energetikai okokból – hát Istenem, ez volt épp kéznél – és így kormányozhat elnöki (végrehajtási) rendeletek útján is, melyek később megtámadhatóak a bíróságokon – de mire ez megtörténik, már végre is hajtották őket. Utólag a károk enyhítése lehetséges, de a baj meg nem történtté tétele nem.
Ráadásul Trump finoman szólva is délibábos politikája is csak rontott a népszerűségén, ami jelenleg – az elsős száz nap után – történelmi mélyponton, összesen 45 százalékon áll. Sebaj, a The New Republic elemzése szerint megy az még lejjebb is. Sokkal lejjebb. Lássuk, milyennek látja a jelenlegi helyzetet az Egyesült Államokban a lap munkatársa, Jason Linkins.
Donald Trump első száz hivatali napja tűnhetett a leghosszabbnak – képletesen szólva – az amerikai elnökök történetében. De az is határozottan kijelenthető, hogy ez volt minden idők legkatasztrofálisabb kezdése. Drákói deportálásai, a szövetségi kormányzat lerombolása és őrült vámtarifa-emelései olyan mélyre szorították a népszerűségi mutatóit, hogy az már-már modern csoda; legutóbb, amikor egy elnököt 100 nap után ennyire nem kedveltek, akkor világháborút zajlott és a mozikban big band jazz szólt. Trump nem egyébért kötött ki a mélyponton, mint azért, mert pont azt a politikát folytatta, amit a kampány során ígért (bár nem hozta el Ukrajnába 24 óra alatt a békét és most már nem is fogja). Ez az első 100 nap lényege: röviden szólva, az amerikaiak megválasztottak egy idiótát, és ennek természetes következményei lettek.
Most nézzük tehát a következő 100 napot, ami úgy néz ki, hogy még rosszabb lesz mindenki számára – beleértve az elnököt is. Ahogy Alex Shephard, a The New Republic munkatársa a héten írta, számos jó ok van azt feltételezni, hogy Trump tekintélye az amerikai nép körében még nem érte el a mélypontot: a legfőbb ok az, hogy a legrosszabb még csak most jön. Az elnök – írja Shephard – „még mindig makacsul ragaszkodik a vámokhoz, amelyek elkerülhetetlenül termékhiányt és növekvő árakat fognak okozni a közeljövőben – nem is beszélve egy esetleges recesszióról, amelynek esélye aggasztóan magas”.
A múlt hétvégén Torsten Slok, az Apollo Global vagyonkezelő cég közgazdásza egy előzetes jelentést tett közzé a közelgő érdekességekről és eseményekről, amelyben azt dokumentálta, amit ő a küszöbön álló „önkéntes kereskedelmi recessziónak” nevez. Ahogy Slok írja, a Trump-féle gazdaságot – bár meglehetősen lassan – az lendítette fel, hogy a készletek mennyisége gyorsan emelkedett, mivel a cégek számítottak a vámok kivetésére és eszerint cselekedtek. Vagyis előre bevásároltak. Most, hogy a vámok megérkeztek, a mámornak vége, és az összeomlás közeleg.
Az Egyesült Államok jelnleg a „hiány nyarának” előjátékát éli át, amely hamarosan megérkezik az összes kiskereskedőhöz. Már javában tart az a szakasz, amikor a kikötőikben a forgalom meredeken visszaesik. Mint egy friss beszámoló mondja:
„Elkezdődött. A recesszió megérkezett Seattle-be, az áruszállítmányok mennyisége 60 százalékkal csökkent. Los Angeles lesz a következő. A Los Angeles Times tavaly novemberben még arról számolt be, hogy a Los Angeles-i és Long Beach-i kikötőkben rekordot döntött a teherforgalom. A múlt héten azonban a kikötő ügyvezető igazgatóját, Gene Serokát idézte, aki azt jósolta, hogy „két hét múlva az érkező áruk mennyisége 35 százalékkal csökkenni fog”. Seroka szerint ennek oka az, hogy „a nagy viszonteladók és gyártók Kínából induló összes szállítmánya leállt, és a délkelet-ázsiai helyszínekről érkező rakomány a szokásosnál jóval kevesebb”.
Innentől kezdve Tim szerint kevesebb lesz az országba és azon keresztül szállítandó rakomány, és elkerülhetetlen, hogy kevesebb embert alkalmazzanak erre a feladatkörre. A UPS már így is 20 000 dolgozót bocsátott el a „jelenlegi makrogazdasági bizonytalanság” miatt, holott a helyzet nem volt ennyire bizonytalan, amikor Trumpot újraválasztották. Ez csak rávilágít egy másik komor tényre: még ha Trump holnap le is mondaná a vámokat, a közelgő zűrzavar nagy része már az amerikai gazdaság jövőjének része, mivel a globális szállítmányozási gépezet újraindításához jelentős időre lenne szükség. „Arra kell számítanunk, hogy a hajók üresen konganak majd, a megrendeléseket lemondják, és a generációkon átívelő, jól működő kiskereskedelmi vállalkozások csődöt jelentenek” – mondja Slok.”
Az előrejelzés második fele talán az átlagpolgár számára várhatóan legpusztítóbb időszaról szól. Ahogy a Marketwatch munkatársa, Steve Goldstein kiemelte, Slok szerint „a foglalkoztatás és a tőkeberuházások több mint 80 százalékát adó kisvállalkozásoknak nincs meg a működőtőkéjük a vámok kifizetéséhez”. Más szóval, a Trumpnomics (Trump gazdasági irányvonala) hamarosan leginkább a hiánycikkekről lesz hírhedett, a kiskereskedők üresen tátongó polcairól és a sorra bezáró kisvállalkozásokról.
Itt fog élesen megmutatkozni a Wall Street és a Main Street közötti ellentét, ahogy Trump vámjai nyomán megindul a gazdasági vérontás. A Fehér Ház meglehetősen kitartóan magyarázta a vámjai által okozott zűrzavart úgy, hogy az csak a befolyásos pénzembereknek okozott kárt, és azt állította, hogy a hétköznapi emberek számára hamarosan megmutatkoznak az előnyei is. Egy nappal azután, hogy száz borzalmas értékelést kapott az első 100 napjáról, Trump a saját közösségi oldalán azt ígérte, hogy a fellendülés küszöbön áll. Azt nem mondta, melyik küszöbön és hol fekszik az a küszöb.
De miközben a tőzsdék billegtek és dülöngéltek, mivel a befektetők ragaszkodtak ahhoz a naiv hiedelmükhöz, hogy Trumpnak van terve (nincs, soha nem is volt), a Main Streeten tevékenykedők egy másfajta fellendülést terveznek. Casey Ames – a Harkla, egy 10 fős idahói kis cég alapítója, amely speciális igényű gyermekek számára árusít termékeket – elmondása szerint Trump vámjai máris kénytelen volt néhány ijesztő lehetőséget megfontolni.
Ames az Idaho Statesman című lapnak elmondta, hogy cége bámulatos év elé nézett. „Épp most vettünk fel több embert, és nagyon jó évre számítottunk, még a kezdeti Trump-vámok ellenére is” – mondta. Most azonban azzal szembesül, hogy hatalmas mértékben megemelkedik az importadó összege, 26 000 dollárról 346 000 dollárra. Mivel nincs olyan hazai gyártó, amely képes lenne szállítani ugyanazt az alapanyagot, amit eddig Kínából vásárolt, és mivel tudja, hogy még a szerény áremelések is tönkretehetik az eladásokat, Ames hirtelen azzal szembesült, hogy esetleg el kell bocsátania az alkalmazottait.
Az már egy további kérdés, hogy az alkatrészek, alapanyagok döntő többségét szállító Kínában ennek milyen társadalmi következményei lesznek, hiszen ott meg a beszállító vállalkozások fognak tönkremenni – valami azt súgja, hogy nem várható Trump-barát tömegmozgalom spontán kialakulása a Középső Birodalomban.
Ames nagy médiafigyelmet kapott azért, mert megosztotta tapasztalatait a közösségi médiában, és a bemutatta közönségének, hogy mire számíthatnak a kisvállalkozók a „hiány nyarának” kezdetén. De már mindenhol mutatkoznak a riasztó jelek. A The New York Timesban, ahol már régóta megjelenik egy olyan rovat, amelyben Frank Luntz beszélget Amerika tizennégy legostobább szavazójával, nemrégiben szintén szóba került ez a helyzet: Meagan, a fókuszcsoport egyetlen kisvállalkozója azt mondta Luntznak, hogy a vámok „nagyon, nagyon ijesztő dolgok”, és hogy emiatt „válságüzemmódba” került. Ha a valóság már Luntz buborékjába is kezd behatolni, akkor az egész Egyesült Államok nagy bajban van.
És ez talán a legszörnyűbb eredménye annak, ahogyan Trump második ciklusának 100. napját értékeli Amerika. Trump visszaesése a közvélemény-kutatásokban – azzal együtt, hogy valószínűleg nem fogja megváltoztatni sok borzalmas döntését, vagy helyrehozni azokat a dolgokat, amelyeket elrontott – valószínűleg a romlás útjára terelte az elnöki tevékenységét. De ha Trump valóban elvetette saját bukásának magvait, akkor az egyszerű amerikaiak lesznek azok, akik elsőként fogják learatni ennek a szörnyű termésnek a gyümölcsét, elvesztett megélhetés és megcsappant vagyon formájában. Kemény nyár lesz ez – és még sok évszakkal később is, emlegetik majd. Addig, amíg egy napon el nem érik a trumpista kétségbeesés mélypontját.
Trumpra össznépi harag vár, és nem a társadalmi vagy szellemi elit fogja gyűlölni (illetve részben talán ők is), hanem a kiskereskedők, viszonteladók, kisvállalkozók vidéki, kisvárosi Amerikája.
Azok, pont azok, akik megválasztották. Kérdés, hogy leváltani képesek lesznek-e – bár a korgó gyomor sok mindenre képessé teszi az embert. Tulajdon tévedésének beismerésére is. Csak eléggé kell korognia.
Szele Tamás