A romániai elnökválasztásokról szóló hírek pillanatnyilag megkerülhetetlenek, de nem is nagyon szeretném őket megkerülni: a május 18-i második fordulón nagyon fontos dolgok fognak eldőlni, olyasmik, amelyek nem csak a Kárpát-medence térsége, de az Európai Unió és a NATO keleti szárnya sorsát is befolyásolják.
A helyzet közismert: az elnökválasztások első fordulóját vasárnap 40 százalékos eredménnyel megnyerte a szélsőjobboldali George Simion, a második fordulóba továbbjutó ellenfele, Nicușor Dan ennek az eredménynek a felét érte el, ami Románián belül a politikai erővonalak komoly átrendeződésével járt. Szövetségek bomlottak fel és születtek vagy születnek helyettük újak, az euroatlanti irányultságú politikai erők Nicușor mögé sorakoznak fel, kérdés, milyen eredménnyel – erről természetesen mindenkinek megvan a maga véleménye. A Facebookon ezekből elég sokkal találkoztam, nem is idézném egyiket vagy másikat, amint a személyeskedést is kerülném, inkább azokban a kérdésekben szeretnék egy kis rendet rakni, amelyben a magyarországi nézetek és megszólalások egybehangzóan tévednek.
Itt elsősorban arra a megközelítésre gondolok, amelyik valahogy úgy fogalmaz, miszerint „a romániai magyarok megérdemlik, amit Simiontól kapnak, mert nem mentek elegen szavazni”, vagy arra, hogy „miért Crin Antonescut támogatta az RMDSZ, és mi köze ehhez Orbán Viktornak?”, de általában véve is szeretném leszerelni a kárörvendezők rövidlátó kórusát. Mert vannak bizony, sajnos léteznek ilyen emberek – arról az agresszíven előítéletes rétegről beszélek, akik minden romániai magyart kivétel nélkül Orbán Viktor fanatikus hívének tartanak.
Akkor lássunk neki a rendrakásnak.
1. Az alacsony részvételt felhánytorgatni a magyar áldozathibáztatás egyik csúcsteljesítménye, mivel még nincs is áldozat (bár várhatóan nagyon is lesz), de már hibás, vétkes, felelős. Lássuk, mi a baj az érveléssel.
2. Maros, Hargita és Kovászna megyékben alacsony volt a részvétel? Inkább úgy mondanám: ott sosem toronymagas. Tavaly decemberben például Maros megyében 37-38, Hargitában 43-44, Kovásznában 40-41 százalékot értek el. Csakhogy pont Székelyföldön bukott nagyot Simion (bár Kolozsváron még nagyobbat veszített, de az nem Székelyföld), meg a Partiumban, tehát Biharban és Szatmárban: viszont ezeken a területeken Crin Antonescut választották meg, aki az RMDSZ jelöltje (is) volt. Hogy egy vagy két székelyföldi településen Simion elérte a harminc százalékot, Marosvásárhelyen a húszat, az igaz, de nyerni ott sem volt képes.
3. Miért volt Antonescu az RMDSZ jelöltje, holott a politikai múltja egyáltalán nem makulátlan? A koalíciós politika miatt, ugyanis ha az RMDSZ kormánytényező akart lenni, óhatatlanul a kormánypártokkal, tehát a PSD-vel és a PNL-vel kellett egy követ fújjon, tehát a szociáldemokratákkal és a nemzeti liberálisokkkal. A jelölt alkalmatlan volt, a kampánya sem sikerült fényesen, bár Crin Antonescut nehéz is lett volna eladni a választóknak, annyira jellegtelen.
4. Az EMSZ támogatása Dan Nicusor mellett szintén egy ilyen koalíciós manőver eredménye – maga az EMSZ sokkal markánsabban jobboldali, mint az RMDSZ valaha is volt vagy lesz, ráadásul kevés embert képvisel, taglétszáma ismeretlen, de tudtommal nem népes: nekik csak az volt a fontos, hogy ne ugyanazt a jelöltet támogassák, mint az RMDSZ, azon csodálkozom, hogy nem álltak még be Simion mögé.
5. Az orosz és amerikai propaganda viszont minden tőlük telhetőt megtett Simion érdekében.
6. A romániai magyarok magukra hagyása igaz lesz, ugyanis ha Orbánnak választania kell Moszkvának (sőt, Washingtonnak is) kedves, és hazájában átmenetileg sikeres elvbarátja és a romániai magyarok között, biztos, hogy az elsőt fogja választani, sőt, még meg is fogja magyarázni, ez miért „jó” neki. Sajnos az „erős nemzetállami” és „szuverenista” politika ide vezet: egy csőbe, amiből se kitolatni nem lehet, se megfordulni benne. Ugyanis ez nem csak erős magyar nemzetállamot jelent, de erős románt is, és amikor ennek a kettőnek ütköznek a vélt vagy valós érdekei, akkor mindkét fél csak a saját szemétdombján lehet kakas, a szomszédén nem. Amikor Európában gond merül fel, az érdekeltek leülnek, megtárgyalják, megegyeznek, a szuverenistáknál ezzel szemben kukorékolnak.
7. Épp ezért várhatóak nagyon kemény konfliktusok Simion elnöksége és Georgescu miniszterelnöksége esetén, jól látja Kelemen Hunor (bár az elnökjelöltjüket látta volna ilyen jól), elsőként a magyar anyanyelvi közoktatás területén, ami régi, érzékeny célpontja a román szélsőjobbnak. Ha ahhoz hozzányúlnak, minden és bármi is elképzelhető. Igen, akár zavargások is.
8. Épp ezért nem helyes az áldozathibáztatás, főleg így, kivetítve: mintha megelőlegezné a várható, sőt, majdnem bizonyos anyaországi közömbösséget és ellenszenvet. „Úgy kell nektek, miért nem mentetek el szavazni?” Elmentek, de csak az eddigi, megszokott arányban. Kolozsváron és általában, Kolozs megyében nagyobb arányban mentek el, győzött is Nicusor, ahogy győzött Bukarestben és a nagyobb városokban is, tehát látszólag elmondható, hogy ő a városlakók jelöltje, míg Simion a falusiaké (bár ennyire egyszerű volna, ez is egy elhamarkodott általánosítás). Valamint kérném a térkép tanulmányozását: az anyaországi megszólalók nagy része magyar határtól a Kárpátokig mindent Székelyföldnek tekint, és minden ott élő magyart székelynek – ez ellen pont a valódi székelyek tiltakoznának a leghangosabban.
9. Azonban még sincs veszve minden. Volt már hasonló politikai helyzet Romániában, 2000-ben, amikor Corneliu Vadim Tudor, a Nagy Románia párt elnöke került vészesen közel az államelnöki székhez. Iliescut már akkor is utálta majdnem az egész ország, de Tudorról tudták, hogy náci, így mindenki összeszorította a fogát, befogta az orrát, eltartotta a kisujját és leszavazott Iliescura. Ez most is megeshet, főleg, mert Nicușorhoz nem is kell befognia az orrát senkinek. Az RMDSZ azonnal beállt mögé, ami stabil 20 százalékot jelenthet, ha többet is sikerül összehozni és ha Victor Ponta is hozza a maga 13-14 százalékát, Nicușor a biztos befutó. Egy módon maradhat meg a második forduló után is a mostani eredmény: ha a romániai román és magyar politikusok egyaránt folytatják az egymás elleni fondorkodásokat, és nem fognak össze. Fondorkodni azután is lehet (és fognak is), hogy Simiont kihajították. Reméljük, hatásos lesz az „Orbán-átok” – vagyis az, hogy akit Orbán a barátjának nevez, azt már viszi is az ördög, bukott ember.
10. Még egy megjegyzés az alacsony választási részvételről: tényleg alacsony volt, de nem csak Székelyföldön és a magyarlakta megyékben. Az összes romániai választópolgár létszáma 18 267 997 fő. Közülük vasárnap összesen 9 571 740 szavazott vasárnap, tehát alig több, mint 50 százalék. Ilyenformán még minden elképzelhető, minden megeshet, csak tenni kell Nicusor megválasztásáért. Azonban az egymilliós romániai magyar népességet hibáztatni azért, mert nem képes leszavazni tizenhét millió – vagy most, vasárnap nyolcmillió – más nemzetiségű szavazót, egyszerű matematikai képtelenség.
Zárszóként annyit mondanék, hogy vegyük tekintetbe: az itt felsoroltak közül a legfontosabb az utolsó, tizedik pont. Ennek alapján mondhatjuk, hogy az első forduló eredménye akár gyökeresen meg is változhat – amennyiben most már a választópolgárok otthon maradt majdnem fele is részt vesz a második fordulóban.
Nincs még kőbe vésve Simion győzelme, fordulhat még a kocka. Ezt nem csak némi biztatásként írom – szeretném vele elkeseríteni is egy kicsit az ellendrukkereket.
Valahogy ki lehet mászni ebből a mostani, minden eddiginél rosszabb csávából is. Ki lehet, mert ki kell.
Szele Tamás