Orbán Viktor szaknyelven szólva „elnyilatkozta” vagy inkább „elszónokolta” magát. Ráadásul ez nem véletlen elszólás volt, hanem nagyon is komoly célok vezették a magyar kormányfőt, amikor elkezdett a vasgárdista George Simion mellett kampányolni. Tette pedig mindezt ráadásul a tihanyi apátságban, melynek alapítólevelében találjuk a legrégebbi magyar nyelvemléket.
„Feheruuaru rea meneh hodu uturea” (Fehérvárra menő hadiútra) – mondja a nyelvemlék és mindenki ismeri, mindenki emlékszik rá, hiszen könnyen megjegyezhető és az iskolában amúgy is tanították. Nem is felejti el senki. Remélem, a legfrissebb nyelvemlékünket is úgy megjegyzi mindenki a Kárpátok alatt, ahogyan ezt. Nyelvemléknek mondom Orbán Viktor szavait, mert George Simion talpának nyalásáról szólnak, és ha nem talpat írok, még pontosabb és érzékletesebb a kép. De megnyalódik ezen az úton a Kreml bojárjainak és a cár atyuskának is az alfele. Azonban mielőtt erre kitérnék, lássuk, mit mondott tegnap az az ember, akit magyar miniszterelnöknek nevezünk?
„A román elnökjelöltek vitájában George Simion azt mondta: most a nemzetek Európájának, a keresztény Európának van itt az ideje, amelyben harcolni fogunk a jogunkért, hogy európai polgárok legyünk. Teljesen egyetértünk. Történelmi sorsközösségben élünk a románokkal. Nem szólunk bele a most folyó román elnökválasztási küzdelembe, de annyit üzenünk innen, a Kárpát-medence közepéről, e szimbolikus helyről, hogy biztosítjuk Románia népét és jövendő elnökét: mi az összefogás és együttműködés talaján állunk, ezért semmilyen elszigetelést, politikai retorziót nem fogunk támogatni Romániával és annak vezetőivel szemben. (…) A kereszténység a legjobb védelem Európa birodalommá szervezésével szemben is.”
Tessék?
A magyar kormányfő egy vasgárdista mellett kampányol, ráadásul egy katolikus apátságban propagálja az ortodoxiát?
Sajnos a hír igaz. Orbán ezt mondta, és ezzel elárulta az összes romániai magyart. Ráadásul egy tál lencsét sem kapott értük és nem is fog kapni semmit. Viszont sokat veszített – az összes támogatóját Romániából, és talán minden határon túlit is, aki eddig bízott benne. Határon innen is jogos felhördülés fogadta a szavait, de semmi az anyaországi visszhang ahhoz képest, amit Romániában vert a böffenése. Erre még visszatérünk, de előtte merengjünk el azon kicsit, hogy miként bírt kiszökni Orbán száján ez a szörnyűség?
Ezt a beszédet vagy ő írta, vagy nem, de én inkább hinném, hogy ő maga követte el. Annak alapján állítom ezt, hogy megfigyeltem: a „saját termésű” beszédei az elmúlt évek folyamán mindig tartalmaztak valami meghökkentőt, valami felháborítót, indulatkeltőt, és minél jobban közeledünk a jelenhez, annál radikálisabb dolgokat mondott. Ne feledjük: március tizenötödikén poloskázta le fél Magyarországot, de már korábban is keveredett összeesküvés-elméletekbe (Great Reset), sértett vérig népes emberi közösségeket, és ezt előzőleg vagy mérsékeltebben tette, vagy teljesen mellőzte is. Nem kellett volna megválnia a régi, bevált beszédírójától, mert azóta, hogy ez megtörtént, minden nyilvános szereplése egy-egy bizonyíték amellett, hogy pszichés állapota ugrásszerűen súlyosbodik.
Azt elhiszem, hogy a beszédet ő írta, de azt már egy pillanatig sem, hogy a román elnökjelöltek vitáját meghallgatta vagy akár csak elolvasta volna. Hiszen egy szót sem ért románul (és a családja erdélyi származásáról szóló városi legendából sem igaz egy vak hang sem). Én magam elolvastam ugyan a vita szövegét, és abban azért jóval több mindenről volt szó, mint amennyit Orbán idéz, de azt nem gondolnám, hogy a magyar kormányfő is végigolvasta volna az egészet. Valószínűleg kapott belőle egy kivonatot, ami a tendenciózusan felhasználható részeket tartalmazta. Csak hát úgy járt vele, mint a hindu vak bölcsek, amikor elefánttal találkoztak. Az egyik, aki az agyarát tapogatta meg, azt mondta: „az elefánt hosszú, kemény és csontos”. A másik, akinek az ormánya jutott, hosszúnak találta ugyan, de inkább rugalmasnak és csőszerűnek, aki a fülét fogta meg, az esküdött, hogy az elefánt egy bőrvitorla, aki a lábát, az húsoszlopnak találta, aki a törzsét vizsgálta, azt mondta: alaktalan hústömeg… a részletek ugyan rendben voltak, de ha összeadjuk őket, akkor sem kapunk belőlük teljes elefántot. Így van ez az ilyen kivonatokkal is.
Az viszont nem valószínű, hogy ne tudta volna: George Simion vasgárdista, neonáci, magyargyűlölő, aki még az anyanyelvünk használatát is be akarja tiltani. Tudta és kihasználta! Hiszen pont ebben rejlett az orbáni ravaszkodás lényege: ha azt mondja, egyetért vele, mindenki felkapja a fejét és elkezd figyelni, ez lesz az a bizonyos „felháborító pillanat” ami után gyorsan ki kell mondania az üzenete lényegét, esetünkben azt, hogy valamiféle „keresztény Európa” létrehozása a célja, amiben azért mégiscsak ő meg a hozzá hasonlók, Romániában például a kedélyes kis Simion lennének a vezetők és nem más.
Most nagyon elszámította magát. De el is árulta valódi természetét, félrecsúszott az álarc, kivillant alóla a vigyorgó halálfej: számára a romániai magyarok valójában egyáltalán nem számítanak. Kicsit sem, nem érdekli a velük való közösség, nem érdekli őt, élnek-e, halnak-e, a játéknak nincs tétje: Orbán ugyanis tudja, hogy az az anyaországi politikai babona, mely szerint „az erdélyiek választják meg a Fideszt” – szemenszedett hazugság. Például 2010-ben, az első kétharmad idején még szavazati joguk sem volt, akkor bizony Magyarország voksolt Orbánékra ilyen hatalmas mértékben. De a későbbi választások idején is csak egyszer, 2014-ben jött össze egy mandátumra való szavazat az összes határon túlról érkezett voksból (tehát nem csak a romániaiakat, hanem a Föld minden országából érkezetteket beleszámolva), azt meg átváltották Tőkés püspök brüsszeli képviselőségére. Azóta még ennyi sem jön onnan, máshonnan még kevesebb érkezik: hazugság, legenda, babonaság tehát a Fidesz „hatalmas erdélyi támogatottsága”. A legtöbb romániai magyar igazság szerint nem is szokott részt venni az anyaországi választásokon, ha hiszik, ha nem. Ez még akkor is így van, ha volt olyan magyarországi ellenzéki párt, amely ezzel a mítosszal próbálta erősíteni anyaországi népszerűségét: ők hirdették balról, a Fidesz harsonázta jobbról, míg csak sokan el nem hitték. Túl sokan. Nos, ezt lehet hinni, lehet nem hinni, de Orbán tudta, hogy nem kockáztat nagyot, és annál a fél-háromnegyed mandátumnyi szavazatnál, amit most elveszít Simion támogatásával, többet ér a jó pont, amit Moszkvában kap a jelöltjük „segítéséért”.
Aki különben már meg is köszönte neki ezt a gesztust. Mint Simion írta:
„Köszönöm a nagyszerű üzenetet, Orbán Viktor! Meg kell nyernünk az előttünk álló harcot! Együtt!”
Szép is az, mikor a toportyán összefog a farkassal. Aztán ketten vadásznak – és elvárják, hogy áldozataik, az őzek és szarvasok válasszák meg őket az Erdő Királyának. De egyedül Simion reakciója volt pozitív. Az RMDSZ-t vezető Kelemen Hunor kemény hangvételű, három perces videóval reagált, ebből idézek:
„Simion sem nem szuverenista, sem nem keresztény – ő magyarellenes! Nem felejtjük el, hogy Úz völgyében nagyapáink sírjain táncolt, és nem felejtjük el, hogy perek százaival támadja anyanyelvünket, zászlóinkat, szimbólumainkat. (…) George Simion nem szuverenista, ő illuzionista, ő nem keresztény, ő sarlatán. George Simion minden idegében, minden porcikájában azt az elvet képviseli, hogy Romániában a magyaroknak nincs helye. (…) Május 18-án állítsuk meg Simiont, menjünk és szavazzunk Nicușor Danra!”
Nem hétköznapi sokk érhette ezt az embert, aki még a minap is Orbán tenyeréből evett… de ő legalább mégis próbál valamiféle felelősséget érezni a választói iránt és talán vállalni is, megpróbálja nem hagyni, hogy Orbán úri szeszélye és unióellenes hisztériája szakadékba vezesse a szánt, amin ő is kapaszkodik, sokadmagával. Hogy ma egy hete még Crin Antonescut támogatta? Akkor még nem az volt a tétje a mérkőzésnek, ami most. Nem Európa és a Vasgárda között kellett választani.
De nem akarom túldicsérni sem. Lássuk viszont azt, hogy mi a jószagú fityfenéért lett volna fontos Simionnak Orbán elpuskázott segítsége?
Hát csak azért, mert az INSCOP kutatóintézet G4Mediának nyilatkozó vezetője, Remus Ștefureac szerint:
„Az elnökválasztás második fordulójában a két elnökjelölt közötti különbség 4 százalékra csökkent. Szoros lesz a verseny. Pontosabban: 4. 4 százalékos a különbség. Két héttel ezelőtt még ugyanez a különbség 17 százalékpont volt a második forduló szimulációin George Simion és Nicușor Dan között. 17 százalékos különbség olvadt el néhány nap alatt a gazdasági tűzvész miatt. A második fordulóban a különbséget mutató számokat mindig kettővel osztják. Mert amit az egyik nyer, azt a másik elveszíti. Így a különbségek kisebbek. Ez a Facebook-bejegyzés véleményt és becslést tükröz és nem egy végleges közvélemény-kutatási eredmény. Szoros verseny lesz, széleskörű részvétellel. Ez jót tesz a demokráciának.”
Szóval akkor mégsem olyan biztos az a nagyon biztos, nem lesz elsöprő vasgárdista győzelem? Nagyobb összegben már nem fogadnék rá. Főleg azután, amit Simion tegnap művelt.
Ez a politikai antitalentum, talán a „minél rosszabb, annál jobb” elve alapján képes volt nyilvánosan köszönetet mondani a Trump-adminisztrációnak, amiért végleg törölte Romániát a vízummentességi programból!
„A Washingtonból érkező üzenet nagyon erős volt. Köszönjük a Belbiztonsági Hivatalnak és a Külügyminisztériumnak, hogy figyelmeztetést adtak Romániának, egy tisztességes figyelmeztetést, hogy többé már nem demokrácia, és hogy többé nem lehet része a Vízummentességi Programnak.”
– mondta George Simion a MAGA influencer Jack Posobiecnek adott interjújában. Eszerint neki meg Washington volt fontosabb, ahogyan Orbánnak Moszkva, mint a tulajdon választói. Közvetett bizonyítékok kezdenek tehát felszínre kerülni arra vonatkozóan, hogy Simion húsvéti amerikai látogatása során intenzíven lobbizott Románia ellen, aminek meg is lett a hatása. Ez az ember nyilvánvalóan teljes mértékben kihasználta az amerikai kormány által Romániára kirótt, két nappal az első forduló előtt bejelentett politikai szankciót, és nagy valószínűséggel ő maga kérte azt.
Mintha nem ez lenne a népszerűség titka, hamar el fog olvadni az a négy százalék is – de még ne ünnepeljen senki, a diaszpóra sok meglepetést okozhat május 18-án, az elnökválasztások második fordulójában. Egyelőre annyit mondhatunk el, hogy Dan Nicușornak kezdenek esélyei lenni, bár még semmi sem bizonyos.
Mi tehát a tanulság? Orbán Viktor elárulta a magyarokat határon innen és túl, George Simion, az agresszív vasgárdista és Moszkva kedvéért – Simion meg ugyanezt tette a románokkal, de nem Orbán, hanem a passzió és Washington kedvéért. Szép pár, annyit mondhatok, táncolnék az esküvőjükön, ha lesz.
Hogy aztán Simiont megválasztják-e Románia elnökének, az egyelőre kérdéses. De ha a történtek után mi még egyszer megválasztjuk Orbán Viktort bármilyen pozícióra, ideértve a községi sertésbiológiai szakmenedzsert, magyarul kanászt is, akkor megérdemeljük őt és nem érdemlünk nála különbet.
Orbánról lecsúszott az álarc, elárulta magát – és elárult mindenki mást is.
Szele Tamás