Sokan hiszik, hogy az orosz kémek, hírszerzők mind egy szálig valamiféle szuperemberek, akik fejben játszanak ötdimenziós sakkpartikat és harminckét nyelven képesek elcsavarni bármelyik szupermodell fejét, miközben feltörik a dokumentumok kvantumtitkosítását is – sőt, ezt védőháló nélkül is képesek egyszerre megtenni, egy szál kötélen és trapézon, a kupolában!
Ehhez képest inkább mondhatjuk, hogy erősen átlagos képességű emberekről van szó, sőt, a GRU-nál akadt már kifejezetten ostoba is közöttük, például az az ügynök, aki Navalnijnak telefonon beismerte, hogy ő mérgezte meg. Egyes területeken valódi kontraszelekció működhet az orosz Cégek kötelékén belül – másra nem lehet gondolni, ha elolvassuk a The Insider ma megjelent tényfeltáró riportját.
Tulajdonképpen az történt, hogy márciusban az orosz Külföldi Hírszerző Szolgálat ( SZVR) hivatalos nyomtatott magazinja, a Razvedcsik hirtelen megváltoztatta szerkesztői hangvételét. Az ügynökség sajtóirodájának új vezetője, Szergej Guskov vezetésével a magazinban Vlagyimir Putyin és Szergej Nariskin, az SVR igazgatója fényes portréit felváltották a szovjet hírszerzés történetével foglalkozó cikkek – többek között Pavel Fitin mesterkémről, az NKVD női „illegális ügynökeiről” szóló írások és a szovjet politikus, Vjacseszlav Molotov unokájával készített interjúk. Egy rovat azonban változatlan megmaradt: egy rendszeres rovat „Az SZVR jogosult nyilatkozni” címmel, amely továbbra is közzéteszi a külföldön állomásozó orosz ügynökök titkos hírszerzési táviratait – olyan fedőnevek alatt, mint „Frank” és „Marat”.
Szergejev elvtársnak, Franktől
A Razvedcsik legújabb száma – az orgánum címe lefordítva „hírszerző tisztet” vagy „kémet” jelent – kódolt üzeneteket tartalmaz „Diaz”, „John”, „Stone”, „Marat” és „Frank” SZVR-ügynököktől. „Diaz”, aki Szíria fővárosában, Damaszkuszban állomásozik, arra figyelmezteti Moszkvát, hogy:
„A beérkező jelentések szerint az MI6 és a CIA Bassár el-Aszad elnök megbuktatását követően utasította az irányításuk alatt álló ISIS terepparancsnokokat, hogy hajtsanak végre egy sor támadást az orosz katonai bázisok ellen. Ehhez a piszkos munkához drónokat biztosítottak a terroristáknak.”
Brüsszelből „John” éretesíti Moszkvát egy NATO-kampányról, amelynek célja Volodimir Zelenszkij ukrán elnök ellehetetlenítése:
„Azt tervezik, hogy nyilvánosságra hozzák azt az információt, hogy Zelenszkij és csapata személyesen elsikkasztott 1,5 milliárd dollárt, amelyet lőszerbeszerzésre szántak.”
Kijevből „Marat” Európában bekövetkező ukrán terrortámadásokra figyelmeztet, míg Tbilisziben „Frank” az európai felforgató törekvések fokozódásáról számol be Grúziában. Az úgynevezett „ügynökök” egyike sem szolgál ellenőrizhető bizonyítékkal állításaikra, és a „táviratokban” még az olyan kifejezések, mint „a beérkező adatok szerint” és „a rendelkezésre álló információk alapján” a lehető legkonkrétabbak.
Az „SZVR jogosult nyilatkozni” rovat először másfél évvel ezelőtt jelent meg a Razvedcsikben. Az 1940-es évekbeli szovjet MGB- táviratok mintájára készült, úgynevezett „titkos” jelentések az összes tipikus jelöléssel és látszólagos hitelesítéssel kidekorálva érkeznek: „Oroszország SZVR-e számára”, „Titkos”, „1. számú másolat”, „Másolása tilos” feliratokkal, dátumokkal, operatív kódnevekkel, „Feloldott titkosítású” bélyegzővel, és „Szergejev elvtársra” – a feltételezett címzettre – való utalásokkal. Mindez egyértelműen arra szolgál, hogy az olvasókat meggyőzze a bemutatott hírszerzési információ hitelességéről.
A fent említett ügynökökön kívül a többi rendszeres „közreműködő” között szerepel „Alex”, „Nora”, „Jacques”, „Felix”, „Alain” és „Ben”. Küldeményeik gyakran visszhangozzák az orosz állami propagandát – gpedig lenyűgöző gyorsasággal. 2024 februárjában, nem sokkal azután, hogy Vlagyimir Putyin azt mondta Tucker Carlsonnak, a Fox News korábbi műsorvezetőjének, hogy a NATO eltúlozza az „orosz fenyegetést”, „John” azonnal a következőket táviratozta volna az SZVR főhadiszállására:
„A beérkező információk szerint az amerikai külügyminisztérium aktívan előkészít egy nagyszabású propagandakampányt, amelynek célja a félelem fokozása Európában az »orosz katonai fenyegetés« miatt. Ennek érdekében a jelentések szerint egy sor, különböző célközönségre szabott szöveges posztot és videót terveznek terjeszteni a népszerű európai közösségi médiaplatformokon és üzenetküldő alkalmazásokon, amelyek célja, hogy rávilágítsanak Moszkva területi ambícióinak komolyságára.”
A Robert Fico szlovák miniszterelnök ellen 2024 májusában Handlovában elkövetett merényletet követően a szlovák rendőrség letartóztatta a 71 éves Juraj Cintula költőt, aki a kormánnyal való politikai nézeteltérésre hivatkozva öt lövést adott le Ficóra, amelyek közül kettő talált is. „Nora”, az SZVR állítólagos szlovákiai rezidense szerint azonban aljas nyugati hatalmak álltak a támadás mögött:
„A R. Fico szlovák miniszterelnök elleni merénylet, amelynek célja az európai és Európán kívüli »másként gondolkodók« megfélemlítése volt, azt mutatja, hogy Washington és Brüsszel kész nyílt politikai terrorhoz folyamodni ellenfeleivel szemben.”
„Felix” Párizsban a jelek szerint ugyanúgy naprakészen követi a napi „híreket”:
„A francia hadseregben egyre nagyobb az aggodalom az ukrajnai hadszíntéren elesett francia állampolgárok növekvő száma miatt. Megjegyzik, hogy idén január 17-én egy Harkiv melletti ideiglenes külföldi állomáshelyet ért orosz csapás során több tucat francia állampolgár halt meg”.
A valóságban a csapás egy magánklinikát ért, egy ember meghalt és 17-en megsebesültek.
Az SZVR nem kevesebb, mint öt fiktív ügynökének – fedőnevük: „Stone”, „John”, „Marat”, „Felix” és „Nora” – feladata Zelenszkij megfigyelése. A Razvedcsik rendszeresen olyan főcímeket közöl, mint „Az Egyesült Államok által támogatott ukrajnai vezetőváltásokról”, „A Zelenszkij leváltására irányuló nyugati tervekről” és „Zelenszkij csökkenő támogatásáról az amerikai elit körében”.
Természetesen a „táviratok” azt állítják, hogy Zelenszkij nem felelt meg washingtoni és londoni megbízói elvárásainak – és hogy hónapról hónapra közeleg a posztjáról való eltávolítása. Számos Kreml-barát médium és háborúpárti milblogger úgy idézi ezeket a publikációkat, mintha azok valódi hírszerzési információk lennének, amelyeket az orosz külföldi kémszolgálat szerzett meg.
A „rezidens ügynökök” leleplezése
A The Insidernek nyilatkozva egy volt SZVR-tiszt elmagyarázta, hogy miért nem lehetnek ezek a táviratok valódiak.
„Először is, ha ez egy rezidens ügynöktől származó valódi előzetes jelentés lenne, akkor semmilyen adatot nem említene. Itt mégis látunk egy táviratszámot, a parancsnokságra érkezés időpontját, és egy bizonyos Szergejev elvtársra való utalást – mindezek szigorúan tilosak. Ami azt illeti, hol van az az időbélyegző, amely azt mutatja, hogy az „Erdőben” (a moszkvai Jaszenevóban lévő SZVR-központban) lévő rejtjelező mikor vette át és mikor fejtette meg a táviratot?
Másodszor, a különleges küldeményeinket ritkán írják alá idegen nevekkel, mint például „John”, „Frank” vagy „Stone”. Ez csak zavart keltene. Általában olyan operatív fedőneveket használnak, mint „Ivanov”, „Petrov” vagy „Szidorov”. Csak magában a jelentésben lehet olyasmit mondani, hogy „egy John nevű megbízható forrás szerint”.
És a mi rezidenseink soha nem használnak olyan kifejezéseket, mint „angolszászok” vagy „piszkos játék”. A szabályos jelentések konkrét tényeket, számokat, az események tömör összefoglalását, előrejelzéseket és értékeléseket tartalmaznak. Amit itt látunk, az inkább a szovjet Pravda-vezércikkjeire hasonlít.
Végezetül, a dokumentumnak nincs visszaküldési dátuma, nincs kijelölt hely a feljebbvalók jegyzeteinek vagy jóváhagyásainak – mindkettő kulcsfontosságú. Elolvastam az összes ilyen fogalmazást a magazinban, és őszintén szólva olyan érzésem van, mintha minden egyes táviratot ugyanaz a személy írta volna.”
A The Insider egy másik forrása – egy orosz biztonsági ügynökség titkárságának egykori alkalmazottja, aki tudja, hogyan kezelik a titkos dokumentumokat a való életben – szintén kétségbe vonta a Razvedcsik által közzétett titkos rejtjeles táviratok hitelességét. Mint mondta:
„Több ezer ilyen táviratot kezeltem már. Higgye el, soha nem láttam még ilyen dokumentumokon a vezetésnek benyújtott hírszerzési információkat. Erre szigorú utasítások és titkos sablonok vannak. Ha ezek a táviratok valódiak lennének, a titkosításuk feloldása legalább tíz-tizenöt évig nem történhetne meg – ezekből közvetlenül kiderül, hogy hol vannak az ígéretes hírszerzési eszközeink. Ez azt jelenti, hogy ezek a kiadványok az államtitokról szóló törvény hatálya alá tartoznak, és büntetőeljárást vonhatnak maguk után. Tehát ezt nem szabad komolyan venni.”
A The Insider birtokába kerültek hiteles, titkos titkosított titkosszolgálati táviratok, hivatalos nyomtatványokra írva, megfelelő jelölésekkel ellátva. A dokumentumok között szerepel a GRU, az orosz katonai hírszerző ügynökség különjelentése Nyikolaj Patrusevnek abból az időből, amikor még az FSZB-t vezette, valamint egy FSZB-csatornákon keresztül kiadott körözési lista.
A Razvedcsik című lapot 2022-ben alapították Szergej Nariskinnek, az SZVR igazgatójának kezdeményezésére. Előszavában azt írta:
„A mai rendkívüli körülmények között – amikor országunkat lényegében nagyszabású hibrid támadás éri, és a nyugati információs és pszichológiai hadviselési központok naponta elárasztanak mindannyiunkat hazugságokkal, amelyeket gyakran ravaszul igazságnak álcáznak – kritikusan fontos, hogy megbízható útmutatókkal rendelkezzünk, amelyek segítenek elkerülni, hogy belefulladjunk a dezinformáció óceánjába, kiszűrni a zajt, és gyorsan megérteni a kibontakozó események lényegét.”
A magazin főszerkesztője Mihail Pogudin nyugalmazott KGB-tábornok, aki tíz évet töltött fedett ügynökként a KGB első főigazgatóságának (PGU) ankarai állomáshelyén, később pedig a fehéroroszországi orosz nagykövetségen szolgált tanácsadóként. Jelenleg a „Szoglaszije” (szó szerint: „Megállapodás”) nevű jótékonysági szervezetet vezeti, amelynek közös a címe az SZVR sajtóirodájával. Ő vezeti az SZVR Veteránok Tanácsát is. A hírszerzés egyik veteránja így jellemezte Pogudint a The Insider-nek:
„Törökországban Mihail Vitaljevics nem végzett sok terepmunkát – többnyire a követségen gyűjtötte a párt-tagdíjakat, és politikai tájékoztatókat tartott. Tipikus politikai tiszt, aki tudta, hogyan kell megfelelni a feletteseinek.”
Tavaly novemberig a Razvedcsik felügyeletét az SZVR korábbi sajtóiroda-vezetője, Szergej Ivanov látta el, aki egykor a Komszomolszkaja Pravda és a Tribuna „újságírójaként” álcázva kémkedett az Egyesült Államokban. Őt Szergej Guskov politikai hírszerző tábornok váltotta fel, aki tavaly a helyettesével, Jevgenyij Dolgushinnal közösen könyvet írt „Enormoz-művelet” címmel a nukleáris titkok USA-ból való ellopására irányuló szovjet próbálkozásokról. Bár a könyv nem fogy jól – a nagy orosz könyvesboltokban és az olyan online kiskereskedőknél, mint az Ozon, most erősen le van árazva –, Guskov és Dolgushin az év elején SZVR-díjat kapott érte.
Nem világos, hogy miért műveli ezt a Razvedcsik. Mintha a pezsgő hírszerzési aktivitás illúzióját akarná kelteni, de – ki előtt?
A célországok szakemberei belenéznek ezekbe a kamujelentésekbe, és mivel láttak már valódiakat is, rögtön tudják, hogy ezek hamisak.
Vagy az SZVR saját vezetésének szól a színjáték? Ők tudják a legjobban, hol van emberük, hogy hívják és mennyire aktív.
Putyinnak szánt szélhámosságot látunk? De hiszen ő is KGB-tiszt volt, nem lehet ilyen ostobaságokkal becsapni.
Olvasottságot szeretnének? Hogy is mondjam csak, a szolgálatok nevében nem véletlenül szerepel a „titkos” szó… a nyilvánosság valahogy nem az ő világuk, kerülik is, amennyire csak lehet. Igaz, hogy az SZVR-nek létezik ez a Razvedcsik című lapja, és az ukrán vagy a nyugati titkosszolgálatok is fenntartanak saját honlapot, de ezeken titkos vagy bizalmas információ sosem jelenik meg, maximum csalinak szánt dezinformáció. A komolyabb sajtó nem is használja ezeket forrásként.
Pedig nincs más megoldás: csak oda lyukadunk ki, hogy ezek az áljelentések igazából a sajtó naivabb részének félrevezetése céljából készülnek.
Egyszerűen azért, mert semmi egyébre nem jók.
Vagy marad az a végső magyarázat, hogy Pogudin és Guskov annyira unatkoznak, hogy kémhálózatosdit játszanak.
Ez esetben minden Stirlitz megbolondult.
Szele Tamás