Nem sok elmúlt dologra emlékszik térségünk oly kevés kegyelettel és nosztalgiával, mint a nagy Szovjetunióra. Minálunk jobban már csak a volt szovjet tagköztársaságok többségében utálják az emlékét, mely alól a Baltikum kivételt képez: ott az ellenszenv mértéke minimum tízszeres. Épp ezért meglepő a hír, mely szerint a Kreml bizonyos körei azt állítják, hogy a Szovjetunió meg sem szűnt!
Arról, hogy miként is jutottak erre a következtetésre, a Novaja Gazeta Evropa számolt be a minap.
Május 21-én Anton Kobjakov orosz elnöki tanácsadó a szentpétervári Nemzetközi Jogi Fórum záró sajtótájékoztatóján azt mondta, hogy a Szovjetunió jelenleg is létezik, ezért az Ukrajna elleni háború „belpolitikai ügy”. Ezzel kapcsolatban bizonyos orosz alkotmányjogi szakértők véleményére hivatkozott.
Elena Lukjanova alkotmányjogász viszont elmagyarázta, miért nem igaz ez.
A Szovjetunió kezdete és vége
Anton Kobjakov szerint a Szovjetunió jogi szempontból továbbra is létezhet, mert 1991-es feloszlatása nem a bevett eljárás szerint történt.
„Ha a Népképviselők Kongresszusa, más néven az I. Össz-szövetségi Szovjetkongresszus hozta létre 1922-ben a Szovjetuniót, akkor azt csak ugyanezen népképviselők kongresszusának határozatával lehetett volna feloszlatni”
– mondta Kobjakov. Szerinte a belavezsai megállapodások 1991. december 8-i aláírása „rendhagyó esemény” volt, és ratifikálásuk az Oroszországi Szovjet Szövetségi Szocialista Köztársaság, az Ukrán SZSZK és a BSZSZK Legfelsőbb Tanácsai által kívül esett ezen szervek hatáskörén.
„Márpedig ha a jogszerű eljárást megsértették, akkor kiderül, hogy jogi szempontból a Szovjetunió most is létezik. Így mondják az alkotmányjog szakértői. De ha a Szovjetuniót nem oszlatták fel, akkor jog szempontjából kiderül, hogy az ukrajnai válság nem egyéb, mint szovjet belügy.”
– mondta. Kobjakov hozzátette, hogy a Szovjetunió feloszlatását teljes körű jogi átértékelésnek kell alávetni, és hangsúlyozta, hogy a fórum keretében már megkezdődött egy ilyen vita. Mint folytatta:
„Amíg nem teszünk pontot az ügy végére és nem határozzuk meg jogi szempontból, hogy mit jelent a Szovjetunió összeomlása, addig továbbra is lesznek ilyen problémáink.”
A Szovjetunió hivatalosan 1922-ben alakult meg Moszkvában – ekkor írták alá az Oroszországi SZSZK és az ukrán, a fehérorosz, valamint a kaukázusi köztársaságok képviselői a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének megalakulásáról szóló szerződést. Csaknem 70 évvel később, 1991. december 8-án Belavezsában Oroszország, Ukrajna és Fehéroroszország vezetői – Borisz Jelcin, Leonyid Kravcsuk és Sztanyiszlav Scsucsevics – aláírták a Szovjetunió megszűnéséről és a Független Államok Közösségének létrehozásáról szóló megállapodást. Két héttel később, december 21-én Almatiban csatlakozott hozzájuk további nyolc köztársaság vezetője, ezzel gyakorlatilag megerősítve, hogy az uniós állam a múlté. December 25-én Mihail Gorbacsov bejelentette lemondását a Szovjetunió elnöki tisztségéről – a Szovjetunió történetében utoljára. Másnap a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elfogadta a 142-N iktatószámú nyilatkozatot a Szovjetuniónak mint a nemzetközi jog és a geopolitikai realitás tárgyának megszűnéséről.
Miért nincs többé Szovjetunió?
„Legalább 6 vagy 7 törvényt kell megemlítenünk ezzel kapcsolatban. De a lényeg az, hogy a Szovjetunió nem létezik, mert a Szovjetunió megalakulásáról szóló 1922-es megállapodást az OSZSZK Legfelsőbb Tanácsa felmondta”
– magyarázza Elena Lukjanova, a jogtudományok doktora, PhD. Ugyanakkor megjegyzi, hogy a belavezsajai egyezmény aláírásának jogszerűsége még mindig vitatott kérdés:
„Abban az időben nem három, hanem tizenkét tagköztársaság volt a Szovjetunióban. A balti államok már kivívták függetlenségüket. De legalább ennek a három köztársaságnak valóban joga volt azt mondani, hogy már nem részei a Szovjetuniónak. Lehet, hogy radikális volt a megfogalmazásuk, de ekkorra Ukrajna már népszavazás útján elfogadta a függetlenségi nyilatkozatot. Oroszországnak is volt függetlenségi nyilatkozata. De a vitatott történelmi kérdések ellenére az, hogy a Szovjetunió nem létezik, tagadhatatlan tény.”
Lukjanova arra is rámutat, hogy Kobjakov nem jogász, nincs jogi végzettsége. Putyin tanácsadója a biológiai tudományok kandidátusa és a közgazdaságtan doktora. Mint jelezte:
„Semmit sem tud a Szovjetunió megalakulásáról, hiszen azt mondja, hogy a Szovjetunió megalakulásáról szóló szerződést a Népképviselők Kongresszusa, azaz az I. Össz-szövetségi Szovjetkongresszus kötötte. Először is, nagy különbség van a kettő között. Másodszor, a szerződést nem a Szovjetkongresszus kötötte meg, hanem a Szovjetek Kongresszusának előestéjén írták alá. 1922. december 29-én négy köztársaság – Oroszország, Fehéroroszország, Ukrajna és a Transzkaukázusi Köztársaság – képviselőinek találkozóján történt ez. Ugyanis Grúzia, Azerbajdzsán és Örményország külön-külön írták alá a szerződést.”
Nyilatkozatában Kobjakov azt is megemlítette, hogy a Szovjetuniót ugyanannak a testületnek kellett volna feloszlatnia, amelyik létrehozta. Lukjanova megjegyzi, hogy azt a szabályt, hogy minden nemzetközi szerződést ugyanazon feleknek kell felmondani, amelyek azt aláírták, csak 1969-ben vezették be a szerződési jogról szóló bécsi egyezménybe. Ennek az egyezménynek a normái nem vonatkoznak az egyezmény elfogadása előtt megkötött dokumentumokra.
„Ezenkívül egyáltalán nem tény, hogy a Szovjetunió megalakulásáról szóló szerződés nemzetközi. Inkább alkotmányos jellegű elem.” – véli a nemzetközi jog szakértője.
Sok kicsi posztszovjet polgár
Kobjakov elképzelése arról, hogy a Szovjetunió létezik, nem új. Még az 1990-es években elkezdtek megjelenni Oroszországban az úgynevezett „Szovjetunió polgárainak” közösségei. Ők olyan emberek, akik szerint a Szovjetunió továbbra is létezik, és a jelenlegi kormány vagy illegitim, vagy külső erők irányítják. Meggyőződésük, hogy az Oroszországi Föderáció nem egy állam, hanem egy kereskedelmi struktúra, ezért megtagadták az adófizetést és az adósságok visszafizetését.
2020 első felében a „Szovjetunió állampolgárai” elleni büntetőeljárások száma meredeken megnövekedett Oroszországban – hat hónap alatt több mint tízet tárgyaltak. Kirovban három embert vádoltak meg azzal, hogy részt vettek a betiltott „Oroszország Szláv Erőinek Szövetsége” nevű szélsőséges szervezetben, Szamarában pedig egy, a Szovjetunió helyreállításáról szóló videó újraközlése miatt indult eljárás.
Alexander Verkhovszkij, a Szova Központ munkatársa úgy vélte, hogy az FSZB a „Szovjetunió polgárait” potenciális fenyegetésnek tekinti aktivizmusuk és ellenzékinek tűnő nézeteik miatt.
2022 nyarán egy bíróság a Szamara régióban szélsőséges szervezetnek nyilvánította a „Szovjetunió polgárai” Novokujbisevszkben működő csoportját. Ezt országszerte tömeges büntetőeljárások követték szélsőséges szervezet tevékenységében való részvétel vagy annak létrehozása miatt.
Jekatyerinburgban 2024-ben a mozgalom 11 tagját ítélték kettőtől hat évig terjedő börtönbüntetésre szélsőséges szervezetben való részvételért. Az Altaj Köztársaságban Andrej Kartopolov 2,5 év munkatáborban letöltendő büntetést kapott a „Szovjetunió polgárai” gyűléseien való részvételért és az ideológia terjesztéséért. Omszkban három aktivistát 9 hónaptól 1 év és 2 hónapig terjedő kényszermunkára ítéltek a tiltott szervezetben való részvételért.
2025. április 23-án a Baszmannij kerületi bíróságon a bírósági rendfenntartók megverték a 70 éves védőügyvédet és volt FSZB-tisztet, Alekszandr Copovot, aki a magát a Szovjetunió Legfelsőbb Szovjetje Elnökségének nevező Valentina Reunovát képviselte. A konfliktus azt követően kezdődött, hogy a bírósági őrség durván kidobta a látogatókat, és Tsopov megpróbálta megvédeni Reunova lányát az erőszakos kiutasítástól. A verekedés során egy biztonsági őr megfenyegette és megütötte Copovot, egy másik, női alkalmazott pedig megrúgta az idős védőügyvédet. Copov megsérült, és a Szklifoszovszkij Intézetbe szállították, de ezt követően feljelentést tett az őrség ellen hatalommal való visszaélés miatt – és őt magát is őrizetbe vették egy éjszakára.
Később büntetőeljárás indult ellene a hatóságok képviselője elleni erőszakról szóló cikkely (az orosz Büntető Törvénykönyv 318. paragrafusa) alapján, és letöltendő szabadságvesztésre ítélték.
Államtagadók
Itt azért meg kell jegyeznünk pár dolgot. A „Szovjetunió polgárai” nem jelentenek valamiféle egyedi mozgalmat, helyi, speciális jelenséget. Elég sok helyen előfordulnak, az őseredeti ötlet amerikai, ott ugyanis a polgárháború után – a szokásjogra hivatkozva – egyes vidékeken nem voltak hajlandóak elfogadni a rabszolgaság eltörlését, amibe belekevertek egy, a tengeri kereskedelemre vonatkozó törvényt is. Ezt aztán katonai úton megoldották az Egyesült Államokban, de a múlt század hetvenes éveiben újjáéledt helyi milíciák és a „Független Polgárok” mozgalma formájában, akik már hirdették azt, miszerint a jelenlegi államok, ideértve az USA-t is pusztán üzleti vállalkozások, a New York-i tőzsdére bejegyezve (valóban vannak ilyen bejegyzések, de azért, hogy lehessen az illető országok államkötvényeivel kereskedni, persze annak, aki ebben a szamárságban hisz, már az „államkötvény” szó is kvantumelmélet), és általában, nem ismerik el az államok létezését, ami azt jelenti, hogy a törvényeiket sem tartják be. A „Független Polgárok” viszont erős moszkvai támogatást élveztek, így van abban valami irónia, hogy megjelentek „szovjet polgárokként” az Oroszországi Föderációban, pontosabban a Független Államok Közösségében is. Sőt, ez a mozgalom Magyarországon is virul, mint a mákvirág: ők azok, akik nem hajlandóak anyakönyveztetni a gyermekeiket, házilag rajzolják a kocsijuk rendszámtábláját, saját készítésű igazolványokat mutatnak be a rendőrnek, aki aztán el is viszi őket – mifelénk ennek erős nacionalista-misztikus felhangjai vannak, míg a posztszovjet térségben nacionalista-kommunista jellegű az egész, bolondokházába illő, államtagadó szekta.
A dolognak az a nyitja, hogy ha valaki nem túl okos, ellenben szegény és sok a banki tartozása is, és találkozik ezzel az ideológiával, az könnyen elhiszi, hogy elég elfogadnia, miszerint nincs állam, vagy ha van is, ő egy régebbi formájának a polgára. Ugyanis ha a jelen állam illegitim, akkor nem kell betartani a törvényeit sem, ha nem kell betartani a törvényeket, nem kell fizetni a banki törlesztőrészleteket sem. Nálunk ez a fő vonzereje az államtagadásnak, orosz földön már annyi is elég, hogy ha nincs állam, nem kell rezsit fizetni – de hát az egy szegény vidék, ahol még a banki tartozás is luxus.
Érdekes módon azonban a TB-alapú orvosi ellátás vagy a nyugdíj ellen nem tiltakoznak. Mondjuk a TB-t nem fizetik, de a gyógyítást elfogadják, sőt, ha ég a házuk, a tűzoltókat sem kergetik el, pedig hát az lenne az elvhű megoldás.
Mindenesetre – órákig tudnék erről beszélni – térjünk vissza az írás eredeti tárgyához: a „Szovjetunió polgárainak” államtagadása (vagy akár amerikai és magyar társaiké) nem azonos azzal, ahogyan Kobjakov tanácsadó tagadja a Szovjetunió megszűnését, egészen egyszerűen az ukrajnai háború és az új orosz imperializmus megideologizálása céljából.
Annyi a közös bennük, hogy mindkettő hazugságra épül. Legfeljebb összekapcsolódhatnak, mert ha Kobjakov tézisét államérdekből el is fogadná az orosz jog – ez mellesleg világháborúval járna – úgy az összes „szovjet polgárt” ki kéne engedni a börtönből vagy munkatelepről.
Nyugalom, ettől azért nem kell tartani.
És nem is forr újra szövetségbe.
Putyint jobban érdekli a Monomah-sapka, mint a vörös csillag.
Szele Tamás