Jóllehet már több, mint egy hete lezajlottak a lengyelországi választások, éspedig az ismert eredménnyel, csak most jut idő elemezni az orosz dezinformáció bennük játszott szerepét. Nos: mint azt az EU vs. Disinfo írja, a Kreml most sem adta fel, de mintha nem igazán tudták volna, melyik jelöltet kedveljék – így aztán mindegyiket egyformán utálták.
A lengyel elnökválasztás megmutatta, hogyan működik a Kreml káoszgépezete. A túlzó vádak és hamis állítások ködéből egy fő elem emelkedett ki: az Ukrajna iránti népi támogatottság erodálása.
Június 1-jén Lengyelországban megtartották a 2025-ös elnökválasztás második és egyben utolsó fordulóját. A két jelölt Karol Nawrocki történész, a konzervatív Jog és Igazságosság párt képviselője és Rafał Trzaskowski, Varsó polgármestere, a liberális Polgári Platform párt tagja volt.
Lengyelország régóta a Kreml-barát dezinformátorok kedvenc célpontjai közé tartozik, és ez alól a kampány hetei hetek sem képeztek kivételt. Oroszország teljes körű ukrajnai inváziójának kezdete óta a Kreml lengyelellenes dezinformációs tevékenysége folyamatosan intenzív maradt. 2025-ben a Kreml-közeli csatornák hangneme továbbra is uszító volt, és Lengyelországot a „legfőbb háborúpárti gonosznak” vagy „Európa oroszgyűlölő hiénájának” állították be. Ebben a már így is túlfűtött környezetben a lengyel elnökválasztás nem váltott ki jelentős növekedést a dezinformációs tevékenységben, mivel a szint már eleve tartósan magas volt, amint azt az alábbiakban láthatjuk is.
A Kreml-barát manipulátorok és dezinformációs csatornák által alkalmazott legfontosabb taktikák, technikák és eljárások ma is használatosak, ezért érdemes őket összefoglalni. Jellemzően arra irányulnak, hogy megpróbálják bemocskolni a vezetőket; bizalmatlanságot, kétséget és megosztottságot szítanak; a közösségi médiát elárasztják valótlanságokkal, hogy a közvéleményt Ukrajna ellen fordítsák; Oroszország saját hiányosságait az EU-ra vetítik, hogy eltereljék a figyelmet Putyin Oroszországának valóságáról; végül pedig elutasítják az eredményeket, és éket vernek az emberek közé. Nem meglepő, hogy ezek a taktikák a közelmúltbeli lengyel elnökválasztáson is visszhangra találtak.
A Kreml ősi hagyománya: a Lengyelországgal szembeni megvetés és ellenségeskedés
A választások előtt a Kreml-közeli csatornák rémületes szavakkal ecsetelték a lengyelországi helyzetet. Állítólag Lengyelország mély válságban van. Duda elnök ígéretei ellenére emberek milliói küzdenek a szegénységgel, az inflációval és a frusztrációval. A lengyelek közel fele alig képes megélni, miközben a választási kampány tele van korrupciós botrányokkal, külföldi beavatkozással és tüntetésekkel. A pánikba esett lengyelek készpénzt vesznek ki az ATM-ekből, félve a gazdasági összeomlástól és a pénzügyi korlátozásoktól. Az ilyen hamis narratívák terjesztése nyilvánvalóan a fent említett „kivetítési” taktika egyik példája. Csakhogy ezúttal a kivetítés tárgya nem az EU, hanem Lengyelország.
Amint a választási kampány komolyan elkezdődött, a Kreml-közeli csatornák elkezdték terjeszteni az összes megszokott lengyelellenes dezinformációs narratívájukat. Lengyelországot agresszívnek, háborús uszítónak és oroszgyűlölőnek állították be. Állítólag imperialista, oroszellenes és ukránellenes szándékokat is táplál. Az egyik hírügynökség például azt állította, hogy Lengyelország csapatait egy Oroszország elleni megelőző csapásra készíti fel. De ezzel még nincs vége az ország aljas szándékainak. Mások azt állították, hogy Lengyelország területi igényeket támaszt a kalinyingrádi régióra, sőt, Oroszország meghódítását tervezi.
A Kreml szakemberei ezzel csak elkezdték a munkát. Egy kommentátor Lengyelországot „Európa hiénájának” nevezte, és azt állította, hogy az ország „beteges ruszofóbiában” szenved. Egy másik Kreml-barát szakértő azt állította, hogy az elnökválasztási kampány során Varsó ürügyet keresett az Oroszországgal való diplomáciai kapcsolatok megszakítására. Egy harmadik azzal vádolta a hozzá nem értő lengyel politikusokat, hogy a választásokat ürügyként használják fel arra, hogy amerikai atomfegyvereket telepítsenek az országba. Megint más azt az állítást ismételgette, hogy Lengyelországnak imperialista ambíciói vannak „ukrán partnereivel” szemben, és „érzi Ukrajna rothadó húsának szagát”.
A kampány során három átfogó dezinformációs narratíva alakult ki. Az első a választást Trump és a „Soros-féle globalisták” közötti árnyékharcként mutatta be. A második azt jósolta, hogy Ukrajna lesz a lengyel választások fő vesztese. A harmadik mindkét vezető elnökjelöltet kíméletlen ruszofóbnak ábrázolta. Ezeket a narratívákat az alábbiakban ismertetem részletesebben.
Első típus: „A lengyel választás Trump, Brüsszel és a Soros-féle globalisták árnyékharca”
Ez a Kreml-barát narratíva azt állítja, hogy a lengyel elnökválasztás nem tisztességes, demokratikus szavazás volt, hanem valójában egy árnyékharc a külföldi hatalmi központok, például Donald Trump amerikai elnök, Brüsszel és a „Soros-féle globalisták” között. Brüsszel, Berlin és az amerikai demokraták állítólag Trzaskowski mögött álltak, míg Trump és az „Intermarium Project” támogatói Nawrocki mögött. Lengyelország a globalisták és az euroszkeptikusok között tépelődik, de mindkét oldalt összeköti az oroszellenes program.
Olyan állítás is elhangzott, miszerint Barack Obama volt amerikai elnök, Soros György amerikai befektető és filantróp és a globalista baloldal megpróbálja meghamisítani az elnökválasztást, míg az EU ezt a beavatkozást saját érdekeinek érvényesítésére használja fel. Egy videó pedig azt állította, hogy a külföldi titkosszolgálatok arra használják a választásokat, hogy a piszkos pénzből finanszírozott csalók és perverzek harcát provokálják ki. Eközben a lengyel választók állítólag Stockholm-szindrómás birkákká váltak.
Az EU-val kapcsolatban egy Kreml-közeli orgánum azt állította, hogy az európai elit nem fogja elfogadni a liberális erők vereségét Lengyelországban, mivel Európa egy totalitárius liberális diktatúra felé halad. Ha azonban Nawrocki győzne, az Európai Bizottság és Tusk miniszterelnök „háborút fog indítani”, illetve megkérdőjelezi győzelme legitimitását.
Második típus: „Ukrajna a lengyel választások fő vesztese”
A Kreml-közeli orgánumok azt is állították, hogy Ukrajna lesz a lengyel választások fő vesztese, függetlenül az eredménytől. Bárki is lesz az új lengyel elnök, állítólag szemben fog állni Ukrajnával.
„Példák” bőven akadtak. Egy cikk azt állította, hogy az ukránellenes hangulat fogja eldönteni a választási eredményeket. Egy másik írás a Kreml-barát taktikát kölcsönözve, amelynek célja, hogy az uniós polgárokat Ukrajna ellen fordítsa, azt állította, hogy a lengyelek belefáradtak az ország támogatásába. A kommentátor szerint a szélsőjobboldal azért nyert teret, mert az ukrán menekültek beáramlása és az Ukrajnának nyújtott ingyenes támogatás növelte a radikálisok támogatottságát. Egy harmadik cikk úgy ábrázolta a két vezető elnökjelöltet, mint akik hirtelen egymással keltek versenre ukránellenes retorikájukban. Állítólag haragudtak Volodimir Zelenszkij ukrán elnökre és az ukrán menekültekre.
Végül egy cikk azt állította, hogy Kijevben hisztéria tört ki, mert a lengyel jobboldali erők körében elterjedt az ukránellenes(új fülön nyílik meg) attitűd.
Harmadik típus: „Teljesen mindegy, ki nyer, Trzaskowski és Nawrocki keményvonalas ruszofóbok”
Egy harmadik narratíva, amely az „utasítsuk el az eredményeket” taktikát alkalmazza, megismételte azt az állítást, hogy Trzaskowski és Nawrocki egyaránt keményvonalas ruszofóbok. Tehát nem számít, ki kerül hatalomra Lengyelországban. A kétoldalú kapcsolatok Oroszországgal nem fognak javulni, mivel Varsó továbbra is agresszív, oroszellenes lépéseket tesz.
Egy cikk például úgy jellemezte Trzaskowskit és Nawrockit, hogy egyforma erővel, de különböző módon gyűlölik Oroszországot. Az egyik kommentátor azt állította, hogy „Trzaskowskinak sérelmei vannak Oroszországgal szemben”, míg Nawrockinak „történelmi” problémái vannak Oroszországgal. Egy másik írásban egy szerző azt állította, hogy Oroszország számára teljesen mindegy, ki nyeri a választásokat. Varsó állítólag azt akarja, hogy Ukrajna folytassa a harcot, bármi történjék is. Egy újabb cikk azt állította, hogy a két legfontosabb elnökjelölt oroszgyűlölő, így a választások eredménye nem változtatna a Moszkva és Varsó közötti kétoldalú kapcsolatokon. Eközben egy kommentátor klasszikusan manipulatív nőgyűlölő dimenzióba ugrott, a választásokat ahhoz hasonlította, mintha „egy olcsó kikötői bordélyházban keresnénk a női erényeket jelképező szüzet”. A közösségi média algoritmusai jellemzően a haragot, a forró érzelmeket és a dühöt részesítik előnyben, mivel ez növeli a forgalmat.
Néhány más, de idetartozó dezinformáció is előkerült. Az egyik azt állította, hogy minden esetleges új lengyel elnök az Ukrajnával kapcsolatos béketárgyalások megszakítását és az EU Oroszország fölött aratott katonai győzelmét fogja előnyben részesíteni. Trzaskowski és Nawrocki is támogatna bármilyen oroszellenes lépést. Eközben egy cikk és egy videó Nawrockit Oroszországgal szemben ellenségesnek(új lapon nyílik meg) ábrázolta, mivel részt vett a szovjet katonák emlékműveinek lerombolásában.
„Most már Trump Lengyelország elnöke”
A Kreml-barát kiadványok és kommentátorok azzal üdvözölték Karol Nawrocki június 2-i győzelmét, hogy gyakolatilag Trump lett Lengyelország elnöke. Egy írás arra a következtetésre jutott, hogy Nawrocki győzelme a kezdetét jelenti annak, amit Moszkva felfogásában Európa „Trumpizálódásának” neveznek. A cikk szerint Nawrocki győzelme egy pofon Brüsszelnek és ajándék Trump elnöknek.
Az EU kigúnyolása és „küszöbön álló összeomlásának” megjóslása Moszkva másik kedvence, így az állítás azt sugallja, hogy az EU veszít a befolyásából, tehát nem véletlenól zárul így a szöveg: „Európa »Trumpizálása« megkezdődött – ki lesz a következő?”
Az új lengyel elnök Oroszország körözési listáján szerepel bűncselekmények miatt
Nawrocki győzelme után a Kreml-közeli orgánumok megjegyezték, hogy Oroszországban bűnözőként körözik. 2024 februárjában Nawrocki azért került fel az Oroszország által körözött személyek listájára, mert részt vett „a Vörös Hadsereg lengyelországi emlékműveinek lebontásában”.
Ebből következően egy cikk Nawrockit „a szovjet emlékművek lebontásának ideológusaként” jellemezte. A szerző ebből kiindulva azt állította, hogy győzelme nem sokat fog változtatni a lengyel–orosz kapcsolatokon.
Az „utasítsuk el az eredményeket” taktika újabb alkalmazásával a cikk azt is állította, hogy a lengyel politika mindkét tábora a ruszofóbiára építi stratégiáját. Ezért Nawrocki külpolitikája egy kemény oroszellenes kurzusra fog épülni, bármit is tesz Oroszország. A Kreml ritkán hagyja ki az alkalmat arra, hogy áldozatként állítsa be magát.
Egyetlen dolog érthetetlen ebben az egész történetben. Moszkva szemmel láthatóan arra rendezkedett be, hogy bárki is győzzön a lengyel elnökválasztásokon, azt utálni fogja. Ez biztonságos álláspont, tekintve, hogy jelen pillanatban egy oroszbarát lengyel államfő legalább annyira elképzelhetetlen, mint Vlagyimir Putyin férjhezmenetele Kirill pátriárkához.
Rendben, ez világos. De akkor minek avatkoztak be egyáltalán? Van az embernek egy olyan érzése, hogy a Kreml dezinformátorait időnként egyszerűen a megszokás vezeti. A rutin, nem egyéb.
Forrás: https://euvsdisinfo.eu/polish-elections-in-the-eyes-of-moscow/
A cikk az Európai Unió finanszírozásával készült. Az itt szereplő vélemények és állítások a szerző(k) álláspontját tükrözik, és nem feltétlenül egyeznek meg az Európai Unió vagy az Európai Oktatási és Kulturális Végrehajtó Ügynökség (EACEA) hivatalos álláspontjával. Sem az Európai Unió, sem az EACEA nem vonható felelősségre miattuk. A Zóna nem részesült a támogatásból, csak felületet biztosít a cikknek.
Szele Tamás