Úgy is lehetne fogalmazni, hogy alapos csávába került a Kreml külpolitikája a Közel-Keleten és most bármit is lép, mindenképpen hibázni fog – sőt, akkor is árt saját magának, ha semmit sem tesz! Hogy miképpen is került ebbe a kutyaszorítóba a híresen álnok és csavaros orosz diplomácia, annak a Moscow Times járt utána.

Téves álláspontok

A Kreml képtelen reagálni az Izrael és Irán közötti konfliktusra, miután nem látta előre a harcok kitörését, így tétlenül kell néznie, hogy egyik legfontosabb szövetségese bajba került – állította négy különböző orosz külpolitikai forrás is a The Moscow Timesnak.

Bár mindkét országgal fenntartja a kapcsolatokat, a Kreml, amelynek saját háborúja elakadt Ukrajnában, nem számított arra, hogy Izrael meg mer tenni egy ilyen merész és veszélyes lépést, amely megkérdőjelezi még a Teheránban uralkodó rezsim fennmaradását is – állítják a források.

Arra sem számított, hogy Donald Trump amerikai elnök, aki „béketeremtőnek” nevezi magát, behódol Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök nyomásának, és beavatkozik az eseményekbe.

A The Moscow Times orosz kormányzati forrásokkal és a Kremlhez közeli személyekkel beszélt a történtekről. A téma érzékenysége miatt mindannyian névtelenséget kértek.

Izrael légitámadást indított legnagyobb riválisa, Irán infrastruktúrája ellen, többek között rakétaindító létesítményeket és a nukleáris termelési infrastruktúrát támadva, Teherán atomfegyver-programja miatt. A két ország között kialakult légi háború, amely már a második hetébe lépett, több száz ember életét követelte, köztük iráni katonai vezetőkét és civilekét is.

„Hittünk Trump rendhagyó fellépésében és abban, hogy meg akarja őrizni a béketeremtő imázsát” – mondta egy nyugalmazott, Oroszország közpolitikájában jártas magas rangú Kreml-tisztviselő. „Arra számítottunk, hogy ideiglenes megoldásokat fog keresni, amelyek lehetővé teszik Iránnak, hogy megőrizze arcát anélkül, hogy teljes tilalmat vezetne be az urán dúsítására. És hogy megpróbálja megakadályozni az izraeli támadást.”

Egy volt orosz diplomata nem értett egyet ezzel, és kritizálta, hogy a Kreml rosszul értelmezte a regionális dinamikát.

„Izrael egymás után felszámolta a szomszédos országokban működő ellenséges erőket, majd a damaszkuszi rezsim bukott, és Izrael elfoglalta a Golán-fennsíkot. Világos volt, hogy Irán a következő” – mondta.

A Kreml úgy értékelte, hogy Irán viszonylag stabil helyzetben van, tekintettel Trump nyilvánvaló kompromisszumkészségére és Teherán rugalmasságára az iráni atomprogramról szóló legutóbbi tárgyalásokon – állította egy, a belső vitafolyamatokat jól ismerő kormánytisztviselő.

„Irán nem az atomprogram teljes leállítását, hanem az urán dúsításának csökkentését lett volna hajlandó megvitatni” – mondta a tisztviselő.

A külügyminisztériumhoz közel álló orosz Valdaj Vitaklub elemzői több potenciális kockázatot is azonosítottak, köztük Irán kilépését a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozásáról szóló szerződésből és a közös átfogó cselekvési tervből, amit további szankciók követnének.

A The Moscow Times értesülései szerint azonban egy közvetlen izraeli katonai csapást, és még inkább egy iráni rendszerváltást nagyon valószínűtlennek tartottak.

„Ezt a forgatókönyvet nagyon alacsony valószínűségűnek ítélték” – mondta a Valdaj Klub egy magas rangú tagja.

Ehelyett az események mind Teherán, mind Moszkva számára a lehető legdrámaibb és legkárosabb módon alakultak.

„Előrejelzéseink egyértelműen nem váltak be. Bár a helyzet még stabilizálódhat” – tette hozzá a nyugalmazott Kreml-tisztviselő.

Bár Oroszország szeretné támogatni ostromlott szövetségesét, nincs elég befolyása ahhoz, hogy egyedül cselekedjen – állítja a Kreml külpolitikai csapatához és a külügyminisztériumhoz közel álló két forrás.

„Jelentős diplomáciai erőfeszítéseket tettünk, hogy Izraelt és Iránt visszaültessük a tárgyalóasztalhoz” – mondta egy orosz diplomata. „De minden kudarcba fulladt.”

A válasz néma csend

Moszkva nem sürgette a tárgyalások megkezdését az Izrael által Irán ellen indított katonai művelet óta eltelt egy hétben.

Bár a külügyminisztérium nyilatkozatot adott ki, amelyben bírálta a támadást, nem jelezte, hogy Oroszország további lépéseket tenne.

A legbeszédesebb Vlagyimir Putyin elnök hallgatása volt, amely hasonlított a 2024 decemberében Irán és Oroszország közös szövetségese, Bassár el-Aszad szíriai elnök hirtelen megbuktatásakor tanúsított visszafogott reakciójára.

Annak ellenére, hogy alig két hónappal ezelőtt aláírtak egy stratégiai partnerségi megállapodást Iránnal, és annak ellenére, hogy Teherán drónokat szállított Oroszországnak az ukrajnai invázió során, Putyin több napig nem nyilatkozott az ügyről.

Ez a hallgatás annak ellenére is meglepő, hogy Moszkva és Teherán olyan projektek révén bővítette gazdasági együttműködését, mint az észak-déli közlekedési folyosó és az orosz atomerőmű építése Bushehrben, valamint további projektek is tervben vannak.

„Ha Oroszországnak valódi eszközei lennének a helyzet befolyásolására, határozottan cselekedett volna, ahogy 2015-ben, amikor az orosz légierő segített megfordítani a háború menetét Szíriában és megmenteni Aszad rezsimjét” – jegyezte meg egy informátor.

De három és fél évnyi ukrajnai háború után és a közel-keleti pozíciójának gyengülése miatt a Kremlnek kevesebb eszköze van a régióban céljainak elérésére.

Még a Teheránnal nemrégiben kötött stratégiai partnerségi megállapodás sem tartalmaz rendelkezéseket katonai segítségnyújtásról abban az esetben, ha valamelyik felet megtámadnák.

„Kevés ok mutatkozik arra, hogy Moszkva erőfitogtatással támogassa Iránt” – nyilatkozta Boris Bondarjev, Oroszország genfi ENSZ-képviseletének volt diplomata a The Moscow Timesnak.

„A katonai segítségnyújtás, például az S–400 rendszerek átadása rendkívül bonyolult lenne. Először is, nem világos, hogy Oroszországnak hány ilyen rendszere van, és hogy azok átadása nem veszélyezteti-e a saját légvédelmét, ami már így is egyre nagyobb bajban van” – mondta Bondarjev.

„Másodszor, nincs garancia arra, hogy azokból nem válik hadizsákmány vagy nem semmisítk meg őket” – tette hozzá.

Oroszországnak nincs elegendő diplomáciai befolyása ahhoz sem, hogy egyoldalúan cselekedjen.

Amikor a Kreml megpróbálta felajánlani közvetítői szerepét Washington és Izrael között, Trump nyilvánosan elutasította Putyin ajánlatát, és azt mondta neki, hogy inkább az ukrajnai háború befejezésére koncentráljon.

Moszkva Izraelre is kevés befolyással bír, mondta a korábban említett nyugalmazott magas rangú Kreml-tisztviselő. A korábban szoros kapcsolatok megromlottak Oroszország 2022-es ukrajnai inváziója és Izrael 2023. október 7-i gázai katonai hadművelete után, amely a Hamász támadásaira volt válaszul.

„A kapcsolatok nem szakadtak meg, de Izrael ellenségesnek tekinti álláspontunkat. Netanjahu már nem hallgat az elnökünkre. Most már csak Trump tud rá hatni” – mondta.

Hanyatló hatalom?

Passzív reakciója ellenére a Kreml továbbra is megpróbálja befolyásolni a konfliktus kimenetelét. Moszkva számára a legfontosabb, hogy az Egyesült Államok ne avatkozzon be közvetlenül.

Ugyanakkor Moszkva óvatosan jár el, hogy ne idegenítse el magától Trumpot, remélve, hogy az továbbra is szemet huny Oroszország ukrajnai háborúja felett.

Oroszország ezt többek között úgy szeretné elérni, hogy olyan jelentős globális déli országok támogatását szerzi meg, mint Kína, Brazília és India, és együttesen békés megoldást szorgalmaznak a nukleáris kérdésben – mondta egy kormánytisztviselő.

„Megpróbálunk létrehozni egy békés megoldást támogató országok frontját. Elengedhetetlen, hogy meggyőzzük öböl-menti partnereinket, hogy szorgalmazzák Washington önmérsékletét” – mondta a tisztviselő a The Moscow Timesnak.

Egy másik diplomata azonban elismerte, hogy Oroszország komoly hitelességi problémákkal küzd.

„Nehéz lesz számunkra egy ilyen koalíciót vezetni, miközben mi magunk is háborúban állunk” – mondta a diplomata. „Bármelyik partner joggal teheti fel a kérdést: ha a békét és az erőszakmentességet hirdetitek, akkor miért nem tudjátok diplomáciai úton megoldani a saját konfliktusotokat Ukrajnában?”

Moszkvában azonban vannak, akik úgy vélik, hogy a válság még mindig Oroszország érdekeit szolgálhatja, különösen Ukrajna esetében.

„A leginkább Ukrajna fog szenvedni – Iránnal együt” – mondta Ruslan Puhov, a moszkvai Stratégiai és Technológiai Elemző Központ igazgatója. „Egy új háború a Közel-Keleten nemcsak eltereli a világ figyelmét a különleges katonai műveletről, de valószínűleg az Egyesült Államok teljes irányváltását is kiváltja Izrael támogatása irányában.” (Ez így, ilyen formában valószínűtlen – ha az Egyesült Államok úgy akarja, van elég forrása mindkét ország támogatásához is).

Viszont ha Moszkva nem tesz konkrét lépéseket szövetségesének védelmére, globális nagyhatalmi imázsa súlyos csapást fog szenvedni mind a Közel-Keleten, mind világszerte – érvelt Nikolay Kozsanov, a Katari Egyetem Öböl-tanulmányok Központjának szakértője.

Márpedig ezen csak az segíthetne, ha a Kreml bevallaná, hogy az Oroszországi Föderáció nem világhatalom és egyhamar nem is lesz az.

Ez a nyilatkozat pedig egészen pontosan holnapután, kiskedden várható – hiszen a putyini rendszer teljes összeomlását jelentené.

Igen rossz az, amikor egy rezsimet már csak a hazugságai tartanak össze – de erről sokat tudna mesélni Putyinnak Asszád is, Khamenei is.

 

Szele Tamás