A kesernyés magyar közmondás mostanság úgy tartja, hogy „mindig van lejjebb” és tapasztalatunk szerint ez igaz. Az Oroszországi Föderáció nagyobb hely a mi kis Magyarországunknál, náluk nem lejjebb van mindig, hanem sokkal lejjebb is – ki hitte volna, hogy Putyin FSZB-je képes lesz maga mögé utasítani Sztálin szolgálatait? Márpedig valami ilyesmi készülődik Andrej Szoldatov és Irina Borogan szerint.

Illik tudni, hogy ha van ezen a fehér világon, aki ismeri az orosz szolgálatok, különösen az FSZB boszorkánykonyháját, az ez a szerzőpáros. Kiváló köteteik jelentek meg a tárgyban, de a leginkább azért hitelesek, mert maguk is megjárták a lefortovói előzetest többször is – mint gyanúsítottak. Az külön érdekesség, hogy az Ukrajna elleni teljes körű invázió első napjaiban még Szoldatov tudósított Beszeda FSZB-tábornok dicstelen bukásáról, de aztán volt annyi esze, hogy összecsomagolja, amijét tudta (persze a háza, motorja Oroszországban maradt) és kolleginájával együtt emigráltak, mielőtt letartóztatták volna őket. Az édesapját így is lecsukták, pedig az idősebb Szoldatov volt az orosz internet atyja – csak hát a fiának is atyja volt, és ezt már büntetendőnek találták a szervek. De lássuk, mire figyelmeztet a szerzőpáros.

Arra, hogy miközben az orosz hadsereg az Ukrajnában elért sikereit az elfoglalt területek métereiben méri, az országon belül az FSZB csendben, de szisztematikusan egy új gulág-rendszer bázisát építi.

Az Állami Duma az év eleje óta dolgozik három törvénytervezet előkészítésén, amelyeket júliusban kell elfogadnia, és jövő januárban lépnek hatályba. E törvények szerint Oroszország börtönök és vizsgálati központok új hálózatát fogja kiépíteni – egy valóságos új Gulag-szigetcsoportot –, amely nem a Szövetségi Büntetés-végrehajtási Szolgálat (FSZIN), hanem az FSZB rendszerén belül fog működni.

Az első törvényjavaslatot februárban terjesztették elő, és ha egyszer elfogadják, az FSZB képes lesz saját vizsgálati központokat, egyszerűbben fogalmazva – börtönöket létrehozni.

Az 1990-es években, Jelcin reformjainak eredményeként az FSZB – a KGB legfontosabb örököse – elvesztette börtönbirodalmát, beleértve annak legfőbb ékességét, a lefortovói előzetes letartóztatási központot. Ez egy régi cári börtön Moszkva keleti részén, amelyet „K” betű alakban építettek – pincéiben az 1930-as és 1940-es években tömegesen lőtték agyon a „nép ellenségeit”. Sztálin után ez volt az a Lefortovo, ahol másként gondolkodókat és kémgyanús személyeket börtönöztek be. (A Lubjanka belső, saját börtönét még az 1960-as években bezárták.)

Jelcin úgy igyekezett meggyengíteni a monstre titkosszolgálatot, hogy megfosztotta nyomozati jogköreitől és saját fogdáitól. A KGB-börtönöket, köztük a Lefortovót is, a Belügyminisztérium hatáskörébe helyezték át. Az első sikeres fogolyszökés után azonban a börtön visszakerült az FSZB struktúrájába. Ezzel párhuzamosan a szolgálat csendben visszaszerezte a nyomozati osztályt.

1996-ban, amikor Oroszország csatlakozott az Európa Tanácshoz, a Kreml többek között azt ígérte, hogy „egy éven belül felülvizsgálja a Szövetségi Biztonsági Szolgálatról szóló törvényt, hogy összhangba hozza azt az Európa Tanács (PACE) elveivel és normáival: különösen az fontos, hogy megfosszák az FSZB-t attól a jogától, hogy előzetes letartóztatási központokat birtokoljon és működtessen”. Az európaiak ragaszkodtak a nyomozás és a fogva tartás funkcióinak szétválasztásához – a nyomozás alatt állókra gyakorolt nyomás megszüntetése érdekében.

Az FSZB évekig hevesen ellenállt ennek, különösen Putyin alatt a 2000-es években (2004-ben Vjacseszlav Usakov, az FSZB igazgatóhelyettese azt mondta a PACE-vel tartott találkozón, hogy az FSZB-nek feltétlenül szüksége van egy fogdára, mert az garantálja a „magas szintű biztonságot”). 2005-ben azonban Vlagyimir Putyin aláírt egy rendeletet, amely az összes FSZB-börtönt, köztük a Lefortovót is, az Igazságügyi Minisztériumhoz helyezte át.

Valójában ez egy klasszikus dezinformációs művelet volt – az FSZB nem akart megválni Lefortovótól. Mint akkor kiderült, a Lefortovóban lévő FSZB-személyzetet egyszerűen „ideiglenesen” áthelyezték a büntetés-végrehajtási szolgálathoz. Formálisan a személyzet az FSZIN-nél volt, de valójában az FSZB-nek voltak alárendelve, mint e különleges szolgálat kirendelt tisztjei. Az FSZB soha nem cáfolta ezeket az információkat.

Idővel a rendszer tökéletesedett. Az FSZB tisztjeit rendszeresen beosztották a lefortovói előzetes letartóztatási központba, gyakran a Nyomozó Osztályról, amely az egyszerűség kedvéért a Lefortovo egyik szárnyában kapott helyet. Így működik ez ma is: Dmitrij Jolkin, akit 2022-ben neveztek ki Lefortovo vezetőjévé, korábban az FSZB Nyomozó Igazgatóságának hírhedt Első Osztályán szolgált, amely a kémügyekkel foglalkozik.

Más szóval, a rendszer soha nem okozott gondot az FSZB-nek. Lefortovo teljes mértékben megőrizte különleges státuszát – mint az állam ellenségeinek börtöne. A szerzők, Andrej Szoldatov és Irina Borogan ezt személyesen is megerősíthetik, mivel a 2000-es években többször is kihallgatták őket ebben az épületben…

Akkor miért van szüksége az FSZB-nek három új törvényre, ha minden úgy működik, ahogy van? A válasz úgy tűnik, hogy az FSZB által a közeljövőben tervezett letartóztatások nagyságrendjében rejlik. A törvényjavaslat indoklása szerint:

„A különleges katonai művelet megkezdésével jelentősen megnőtt a gyanúsítottak és a hazaárulással, külföldi állammal, nemzetközi vagy külföldi szervezettel való bizalmas együttműködéssel és kémkedéssel vádoltak száma, akiknek túlnyomó többségét előzetes letartóztatási központokban tartják fogva”.

E foglyok elhelyezése és szállítása céljából az FSZB nemcsak Lefortovo hivatalos visszafoglalását tervezi, hanem engedélyt kíván kapni arra is, hogy új előzetes letartóztatási központokat hozzon létre országszerte. Ezenkívül saját rendszert kíván létrehozni a foglyok szállítására. Az egyik tervezet például előírja, hogy az FSZIN-nek az FSZB-vel közösen kell kidolgoznia a személy-, posta- és tehervonatokhoz kapcsolt speciális kocsik mozgásának menetrendjét (mellesleg, az orosz rabvagon neve „Sztolipin-kocsi” a több, mint száz éve elhunyt cári miniszterelnök után, és nagy hagyományokkal rendelkezik – kizárólag Oroszországban gyártják és önmagában is felér egy kínzóeszközzel szűkös volta és berendezése miatt, a fogvatartottak nem egyszer hatvan órát is utaznak az ilyenekben, míg célhoz érnek). Ezenkívül az FSZIN köteles lesz hajókat és repülőgépeket biztosítani az FSZB számára a nyomozás alá vont és elítélt személyek szállítására. Még azt is kilátásba helyezik, hogy „a vasútállomásokon helyet kell biztosítani a speciális kocsikra való fel- és leszálláshoz ezen személyek számára”. Ezeket az elítélteket az FSZB tisztjei fogják kísérni – a szolgálat is megkapja ezeket a jogköröket.

Egy másik törvény feljogosítja az FSZB-t, hogy kivizsgálja és megbüntesse azokat, akik megsértik a rendet ezekben a börtönökben.

Különleges vagonok, hajók, repülőgépek, az elítéltek kísérésének joga, valamint a börtönökön belüli bíráskodás és a fenyítés joga – mindez az FSZB irányítása alatt olyan mértékű elnyomás előkészületeire utal, amilyet Sztálin óta nem látott a világ.

Ez a logisztika egyértelműen sztálinista. Az 1930-as években az elnyomás mértéke arra kényszerítette az NKVD-t, hogy létrehozza a Vasúti és Vízi Közlekedési Igazgatóságot, valamint az Autópályák Főigazgatóságát, amely a hatalmas ország összes útépítését ellenőrizte.

Lehet, hogy Putyin nem siet a katonai fellépés fokozásával, mert fél a gazdaság összeomlásától. Kedvenc titkosszolgálata azonban nem ódzkodik a keményebb kéz politikájától – és már készül is rá.

Persze nem törvényszerű, hogy ez az új szupergulág meg is épüljön – ennek egy akadálya lehet, éspedig az idő. Egy komoly börtönhálózat megépítése évekbe telik, és nem is olcsó, bár erre mindig lesz pénz orosz földön. De az idő telik és a kormányzat inog… hátha megbukik, mire meg tudnák valósítani a megagulág-tervet.

Mert ha addig nem bukik meg, utána már nem fog, arról a börtönhálózat gondoskodik majd.

 

Szele Tamás