Ma reggel, vagy inkább délelőtt Magyarországnak rá kellett ébrednie, hogy mindmeghalt. Illetve nem mind, de a lakosság körülbelül kétharmada kipusztult, csak valamiért ezt nem vette észre, esetleg nem volt hajlandó elhunytáról tudomást venni. Pedig kihalásunk ténye kétségtelen, ugyanis olyan ember mondta el nekünk, akiről köztudott, hogy sohasem hazudik.

Igen, Orbán Viktorról van szó. A HVG alapján idézem becses (?) szavait:

„Kézhez kaptuk a közjegyzői jegyzéket, így van eredménye a Voks2025 szavazásnak – jelentette be a brüsszeli Európai Tanács előtt Orbán Viktor miniszterelnök. Mint az érkezésekor tartott doorstep tájékoztatón sorolta: 2 284 732 szavazat érkezett, ebből 2,278 millió volt érvényes, ezek közül 2 168 431 magyar állampolgár, vagyis 95% nem támogatta Ukrajna uniós tagságát. 5 százalék volt tehát a támogatók aránya.”

Lehet, hogy ezek a szavak becsesek, de a becslés körül nagy, ordító hibát érzek, hogy ne nevezzem egyenesen hazugságnak is az állítást. Számoljunk egy kicsit.

A magyarországi választópolgárok száma 8 215 304. Ebből következően nem 95% szavazott Ukrajna uniós tagsága ellen, hanem a magyar választók 26,39501837059225%-a. És még ezzel a számmal is óvatos lennék, mert ez nem volt népszavazás (nem is lehetett volna az, nem vagyunk kompetensek dönteni a kérdésben), maximum közvélemény-kutatásnak nevezhető, és bőven volt lehetőség online akárhányszor szavazni, tehát nyugodtan osztható kettővel. Ezen kívül sokan vagy érdektelenségből nem szavaztak, vagy azért, mert nem akarták a nevüket adni egy ostobasághoz.

Eképpen lesz a 13%-ból 95%.

Ezek után feltenném a kérdést, hogy hogyan alakult ki az a négy kétharmad, de nem teszem fel: látjuk.

Így.

Sőt, számoljunk tovább. Ha a magyar választópolgárok 95%-a 2 168 431, akkor az összes választópolgár létszáma 2 282 559 fő. Ehhez vegyünk még körülbelül 20%-ot, aki életkora vagy bármi más miatt nem szavazóképes, tehát 570 640 főt és kijön, hogy Magyarország összlakossága 2 853 199 lélek a korábbi 9 730 530-hoz képest.

Kihaltunk, kérem, időnap előtt. Eltűnt országhatárainkon belülről 6 877 331 magyar.

Azt hiszem, nem túlzok, ha azt mondom: ehhez képest a muhi csata a teljes tatárjárással, Mohács a százötven évvel és a második világháború az összes áldozatával együtt kicsi kutya farka. Igaz, én tudom magamról, hogy megvagyok, a szomszédok is megvannak, ahogy hallom, sőt, a városban sem állt le a közlekedés, délután még lemegyek a trafikba meg a kisboltba, ha ott is megvan mindenki, akkor igazán nem fogom tudni, mit is gondoljak – ugyanis az alaptétel, hogy Orbán Viktor sohasem hazudott és most sem hazudik. Onnan tudjuk ezt, hogy ő maga mondta 2006. szeptember 23-án, és aki akkor ezt elhitte neki, az most is elhiszi.

De ha nem hazudott, akkor viszont sikkaszt: épp most vágott zsebre majd’ hétmillió lakost! Azt még megértem, ha valaki pénzt lop, mert nincs neki, de állampolgárt lopni már mégiscsak szokatlan dolog. És mihez kezd majd velük? Beteszi a ládafiába és ha kellenek, majd előveszi őket?

Bármely más országban ez a kijelentés már a tényellenőrök céltáblája volna és minden címlapról az ordítana, hogy a miniszterelnök dezinformálta a választópolgárokat. Nálunk csak a kormánymédia foglalkozik a kérdéssel, az is hatalmi szóra: ünnepli a 95%-os többséget.

Amondó vagyok, szép, nagy meglepetések érnek a magyar földben. Olyan matematikai természetűek, mint például az, hogy 2 168 431 igen messze jár a 8 215 304-től. Miniszterelnökünk túlhazudta magát. Mint a régi viccben, mikor a halaskofa rászól a tevehajcsárra: „Vagy vegyél fel hosszabb burnuszt, vagy lopjál rövidebb halat”.

Mindenesetre ez a tömeges kihalási esemény, melyhez nem kellett sem meteor, sem üstökös, és a klímaváltozás sem magyarázza – kutya meleg van, de ennyire talán még sincs – megadta a nap alaphangulatát. Nézzünk még honi álhíreket, dezinformációkat!

Nem is kellett sokat kutatni, valódi gyöngyszemre bukkantam a Magyar Nemzetben. Még a címe is remekműre utal:

„Háttérhatalom: a Bilderberg-csoport előzött”

Sebaj, majd jön QAnon, és megmenti a maradék hárommillió magyart, Miről van szó?

„A titokban ülésező világelit közvetlenül azt megelőzően találkozott Stockholmban, hogy ezekben a napokban Ukrajna jövője a NATO-, majd az EU-csúcs napirendjének is egyik kulcskérdése.”

Hova lett ennek a mondatnak az állítmánya? Vagy egyáltalán, mit jelent? Jó, tudom: ezt szívvel kell olvasni, patrióta szívvel, nem ésszel, ahogyan én szoktam. Menjünk tovább.

„A Bilderberg-csoporttól utólagos hírek ezúttal sem szivárogtak ki, de a találkozó borítékolhatóan elfogult Kijev-pártiságára utal, hogy a meghívottak között olyanok szerepeltek, mint Dmitro Kuleba, az előző ukrán külügyminiszter, Mark Rutte jelenlegi, valamint Jens Stoltenberg előző NATO-főtitkár, illetve a háttérhatalmi szereplőként közismert Sikorski-Applebaum házaspár.”

Azért azon meglepődtem volna, ha Ukrajna volt külügyminisztere nem Kijev-párti… a Sikorski-házaspár meg nem „háttérhatalmi” szereplő, hanem a férj, Radosław Tomasz egyszerűen csak Lengyelország külügyminisztere, a feleség, Anne Applebaum pedig világszerte ismert publicista. De ha Lengyelország középhatalomból háttérhatalommá vált volna, tessenek jelezni.

„Applebaum korábban a 2022-es országgyűlési választásokon a magyarországi ellenzéket támogató Action for Democracy amerikai fedőszerv tanácsadója is volt. Sikorski a jobboldalellenes Donald Tusk előző és mostani kormányának is tagja.”

Az Action for Democracyt „fedőszervnek” nevezni körülbelül olyan, mintha a vásári céllövöldét hívnám „titkos katonai kiképzőbázisnak”, Sikorskinak meg ezek szerint Tusk a bűne.

„Az egy holland szállodáról elnevezett csoport találkozói nem sajtónyilvánosak, továbbá a Chatham Ház angliai agytröszt szabályai kötik a résztvevőket, így nem nyilatkozhatnak érdemben az elhangzottakról, nem tulajdoníthatják azokat a tanácskozások konkrét felszólalóinak.”

Itt láthatjuk, hogy az írás névtelen szerzője életében nem foglalkozott külpolitikai sajtóval, tán még olvasóként sem. Feltételezésem szerint a Fürge Ujjaktól helyezték át érdemeire és lojalitására való tekintettel a Magyar Nemzethez, bár azt sem zárnám ki, hogy a Magyar Horgásztól érkezett. Ugyanis a Chatham House nevét sohasem fordítjuk le, mert az a hivatalos neve a Királyi Nemzetközi Ügyek Intézetének, amley egy független, Londonban működő politikai intézet. A külügyekben járatlan szerző által pontatlanul idézett alapszabály pedig igazából emígyen szól:

„Amikor egy ülést, vagy annak egy részét a Chatham House szabályai alapján tartják, a résztvevők szabadon felhasználhatják a kapott információkat, de sem a felszólaló(k), sem bármely más résztvevő kiléte vagy hovatartozása nem fedhető fel.”

Tehát nem igaz, hogy „nem nyilatkozhatnak érdemben az elhangzottakról”, azt nagyon is elmondhatják, mi hangzott el, azt nem mondhatják el, hogy ki mit mondott az elhangzottakból.

„A nyugati fősodor országai – a NATO-ban az Egyesült Államokat, Törökországot, Szlovákiát és hazánkat, az unióban pedig az utóbbi kettőt nem kell közéjük számítani – a Kijevnek nyújtott féktelen katonai támogatás hívei a 2022 óta tartó háborúban. Az EU-ban pedig a gyorsított csatlakozást pártolják: ennek értelmében az ukránokra könnyített feltételek vonatkoznának a többiekkel, így a bebocsátásra régóta várakozó nyugat-balkáni államokkal, elsődlegesen Szerbiával szemben.

Ezzel a megközelítéssel szemben foglalt állást a Voks 2025 véleménynyilvánító szavazás, amelynek keretében a magyar kormány Európában egyedüliként kérte ki a polgárok véleményét Ukrajna erőltetett EU-csatlakozásáról.”

Ó, az átkozott Voks 2025, melyben elhulltanak legjobbjaink, mégpedig, mint fentebb bizonyítom, milliószámra! És tessék már nekem megmondani, mi a fityfene köze van ennek a Bilderberg-csoport találkozójához? Semmi, de írni kellett róla, mert ezt mindenbe bele kell keverni, legalábbis mostanság. Holnaptól, pontosabban ma déltől már nem, most már ünnepelni kell, tapsikolni és szökellni a vadvirágos réteken, táncolni a tarkálló pagonyban és a ligetek lágy ölén, de szerencsétlen szerző még ma hajnalban adta le ezt a konteóktól bűzlő förmedvényt, egészen pontosan 05:05-kor jelent meg, és akkor még az előző metodicska volt érvényben.

Elővehetném most a fél kormánymédiát, mert most mindenhol a Hazugság Torát ülik, egyenként rájuk lehetne bizonyítani a hírhamisítást, manipulációt, dezinformációt, mindez csak némi munka és terjedelem kérdése lenne, de nincs semmi értelme. Bizonyíthatnék én bármit, ők úgyis folytatnák. Ha kell, azt írják, hogy eltűnt hétmillió állampolgár, ha kell, azt, hogy a Duna a Fekete-tenger felől folyik a Feketeerdőbe. És ha belebotlanak a tényekbe, felállnak, leporolják magukat és menetelnek tovább. Ahol az ország legfőbb politikai méltósága olyasmit mond, aminek a megcáfolásához elegendő a négy számtani alapművelet, mert fel sem tételezi, hogy valaki utánaszámol az állításainak, ott nincs ez másként. Ott bizony hülyének vagy kiskorúnak tekintik a polgárt és eszerint is bánnak vele.

És még tévedésből sem mondanak igazat neki.

Ahogy a költő mondaná, ha most élne:

„Hazudnak rendületlenül”.

 

Szele Tamás