A Kaukázusban eddig krétakörről tudtunk, de most háromszöget figyelhetünk meg ott, éspedig diplomáciai-hatalmi háromszöget, melynek csúcsai Moszkva, Baku és Jereván – a három főváros viszonyrendszerét elemzi a Moscow Times mai írása. 

Miután az elmúlt 35 év nagy részét konfliktusban töltötték egymással, Örményország és Azerbajdzsán kormányának most közös ellensége van: a Kreml.

Az elmúlt napokban az azeri-orosz kapcsolatok megrendülését két azerbajdzsáni állampolgár orosz rendőrségi őrizetben bekövetkezett halála váltotta ki, miután Jekatyerinburg városában több tucat azerbajdzsánit tartóztattak le egy 2001-ben elkövetett, azóta a „döglött akták” közé került gyilkossággal kapcsolatban.

Az azerbajdzsáni orvosszakértők azt állapították meg, hogy az egyik halálesetet az őrizetben elszenvedett sérülések okozták, míg a másik áldozat elhunytát a poszttraumás sokk okozta szívrohamnak tulajdonították.

A bakui reakció gyors volt. Június 28-án az azerbajdzsáni tisztviselők beidézték Oroszország ügyvivőjét az incidens miatt, másnap pedig „az azerbajdzsániak elleni erőszakra” hivatkozva lemondtak egy magas szintű parlamenti látogatást Moszkvában. Az azeri biztonsági erők ezután június 30-án letartóztatták a Moszkva által finanszírozott Szputnyik Azerbajdzsán orosz hírügynökség megmaradt alkalmazottait, amelynek bezárását már hetekkel korábban elrendelték.

A bakui államügyészség július 1-jén bejelentette, hogy vizsgálatot indított az ügyben, amelyet egy közleményben „az Azerbajdzsáni Köztársaság állampolgárainak és azerbajdzsáni származású személyeknek rendkívüli kegyetlenséggel elkövetett kínzása és meggyilkolása” kifejezéssel írtak le.

Azerbajdzsán részéről megtorló intézkedésnek tűnő módon orosz állampolgárok csoportjait vették őrizetbe az országban kábítószer-kereskedelem vádjával – ezt a vádat rutinszerűen alkalmazzák a kormány kritikusainak vagy ellenfeleinek ügyeiben. A nyilvánosságra hozott videókon látható, amint a letartóztatott oroszokat megalázó módon görnyedésre és guggolásra kényszerítik. Az őrizetbe vett személyek úgy jelentek meg a bíróságon, hogy szemmel láthatóan verés nyomait viselték. A független orosz média a férfiak közül többeket informatikai szakemberként azonosított, akik a 2022-es katonai mozgósítás bejelentése után hagyták el Oroszországot.

Oroszország viszont további letartóztatásokkal válaszolt, melyeknek az egyik célpontja egy azerbajdzsán-uráli kulturális szervezet vezetője volt.

Az azerbajdzsáni médiatér is hozzájárult az oroszellenes kampányhoz. Június 29-én a kormány által működtetett azerbajdzsáni hírügynökség cikket közölt „Ugyanaz az Oroszország, ugyanaz a forgatókönyv: Sovinizmus és kegyetlenség”, amely a gyilkosságokat a vendégmunkásokkal való rossz bánásmóddal és az ukrajnai invázióval hozta összefüggésbe.

A kormánypárti Aze.media véleménycikke szerint „az orosz biztonsági erők által Jekatyerinburgban rendezett mészárlás nem írható le elszigetelt incidensként. Ez a Kreml szélesebb körű, Azerbajdzsán-ellenes politikájának része”, és összefüggésbe hozza az incidenst az Azerbajdzsáni Légitársaság (AZAL) egyik polgári járatának az orosz légvédelem által 2024 decemberében történt lelövésével.

Az Oroszország és Azerbajdzsán közötti kapcsolatok ugyanis azóta feszültek, hogy Oroszország nem volt hajlandó azonnal elismerni saját hibáját a 38 utas és a hajózó személyzet halálát okozó katasztrófában. Az orosz válaszlépéseket nagyon kritikusan fogadta Ilham Alijev azeri elnök, aki az utolsó pillanatban emiatt le is mondta részvételét Moszkvában a győzelemnapi felvonuláson májusban.

Azerbajdzsán szomszédja, Örményország és Oroszország kapcsolatai 2020 óta hanyatlóban vannak, amikor Oroszország egyáltalán nem avatkozott be a Jereván és Baku között abban az évben kirobbant háborúba, annak ellenére, hogy régóta szövetségben áll Örményországgal. Azerbajdzsán további offenzívái a következő években csak tovább fokozták Jereván Oroszországtól való elfordulását, és az utóbbi években Örményország egyre jobban közeledett Európához és az Egyesült Államokhoz.

Eközben Oroszország válaszul fokozta az Örményország miniszterelnöke, Nikol Pashinyan és kormánya elleni médiatámadásokat, aminek következtében az örmény elit „hibrid hadviseléssel” vádolta Oroszországot.

Oroszország és Örményország kormánya idén júniusban került összetűzésbe az orosz-örmény milliárdos Samvel Karapetjan és bizonyos magas rangú egyházi személyek letartóztatása miatt, akiket puccskísérlettel vádoltak. Szergej Lavrov orosz külügyminiszter az egyházi tisztségviselők letartóztatását nyilvánosan „minden komoly alapot nélkülöző, indokolatlan támadásnak” minősítette, Margarita Szimonjan orosz propagandista pedig odáig ment, hogy Pasinjant az „Antikrisztus ánuszának” nevezte.

Örményország külügyminisztere válaszul arra szólította fel Lavrovot, hogy „tartózkodjon az Örményország belügyeibe és belpolitikájába való beavatkozástól”. Az örmény vezetők most nyíltan kiállnak az orosz televíziós adások Örményországban történő blokkolása mellett.

A jelenlegi dinamika lényege azonban az, hogy míg Örményország sebezhető helyzetben cselekszik, addig Azerbajdzsán az erő pozíciójából néz szembe Oroszországgal.

2020 óta Azerbajdzsánban számos olyan esemény történt, amely arra utal, hogy regionális hatalommá válik. Ezek közül a legfontosabb Hegyi-Karabah 2023 szeptemberére történő erőszakos visszaszerzése volt, ami lehetővé tette Alijev számára, hogy teljes győzelmet mutasson fel lakosságának az Örményországgal évtizedek óta tartó konfliktusban. A Hegyi-Karabahban állomásozó orosz békefenntartók semmit sem tettek annak érdekében, hogy megakadályozzák az azerbajdzsáni offenzívát, amely véget vetett a hosszú ideje tartó örmény uralomnak a zónában.

Mégsem pusztán Baku Örményország elleni győzelme volt az, ami valószínűleg nagyobb önbizalmat adott Alijevnek. Az elmúlt néhány évben Baku felszámolta azt a kevés független médiumot, ami az országban létezett, növelte szerepét a globális energiapiacokon és kereskedelmi útvonalakon, és 2024-ben otthont adott a COP 29 konferenciának, miközben a jogsértések és az etnikai tisztogatás vádjaival szembesült. A repülőgép-szerencsétlenséget megelőző években működött, sőt pozitív volt a viszony Baku és Moszkva között, és a Kreml tétlensége a Hegyi-Karabah kérdésében látszólag Baku növekvő hatalmának elismerése volt.

Pasinjan kormánya ezzel szemben egyre sebezhetőbbé válik otthon. A kormány 2023-ban tett központi ígéretét, miszerint pragmatikus tárgyalásokkal és a nacionalista követelések hátrahagyásával Örményország biztonságot és jólétet érhet el, még nem váltották valóra. Még mindig nem született hivatalos békeszerződés Azerbajdzsánnal, mivel Baku maximalista célokat követ – azt követeli, hogy Örményország fogadjon el egy tranzitfolyosót a területén keresztül, és módosítsa alkotmányát.

A 2026-os országos választások előtti gyengeség korai jeleként a kormánypárt áprilisban elvesztette a városi szintű választásokat Örményország második legnagyobb városában, Gyumriban.

Oroszország ráadásul sokkal nagyobb befolyással rendelkezik Örményországra, mint Azerbajdzsán. Mivel Azerbajdzsánnal és Törökországgal özös határai egyaránt le vannak zárva, Örményország továbbra is Oroszországtól függ a kereskedelem és az energiaellátás terén. Oroszország szállítja Örményországba a gáz mintegy 85%-át, és az ország energetikai infrastruktúrája nagyrészt a Gazprom ellenőrzése alatt áll, ami a Kremlnek több kényszerítő lehetőséget biztosít Jerevánnal szemben, ha úgy fordul a kocka.

Ezzel szemben Azerbajdzsán gazdaságilag és energiabiztonság szempontjából függetlenebb, és a rendkívül fontos olaj- és gázszektora profitál Oroszország 2022 utáni elszigeteltségéből.

Ironikus módon, mivel mind Baku, mind Jereván kormánya összeveszett Moszkvával, ám kevés lehetőség látszik arra, hogy ez kikényszerítheti a kettejük közötti megbékélést. Az utolsó hat-hét hónap alatt Baku figyelemre méltó kapcsolatfelvételt létesített az ukrán vezetéssel, talán annak érdekében, hogy Azerbajdzsán indulatait demonstrálják Oroszország felé, de mindez nem javította az Örményországgal fenntartott kapcsolatokat.

Bár Oroszország befolyása Örményországban és Azerbajdzsánban csökkenőnek tűnik, a két eset körülményei eltérőek. Azerbajdzsán esetében elképzelhetőek olyan lehetséges kitérők, mint például az, hogy Oroszország felajánlja a rendőrök átadását, hogy bíróság elé állítsák őket a gyilkosságokért, vagy hivatalosan bocsánatot kér. Úgy tűnik, hogy Baku van olyan jó helyzetben van ahhoz, hogy ilyen szimbolikus engedményeket kicsikarhasson.

Örményország esetében azonban úgy tűnik, hogy Oroszország ellenséges szereplőnek tekinti Pasinjant, és úgy tűnik, hogy érdekelt az eltávolításában. Számos lehetséges mechanizmus áll rendelkezésére abban, hogy nyomást gyakoroljon Jerevánra.

Azt pedig, hogy Moszkva milyen mértékben választja az egyik vagy másik cselekvési irányt, csak az idő mutathatja meg.

Mondtam már korábban is, mondom most is: valami nagyon készülődik a Kaukázusban. A dolgok jelen állása szerint ha fegyveres konfliktusra is sor kerül, annak a vesztese Moszkva lesz, a nyertese meg Baku és Ankara.

Sajnos Jereván sem kerülhet a győztesek közé.

 

Szele Tamás