Az Egyesült Államok Be- jobban mondva Kivándorlási Hivatala egyre embertelenebb lépéseket tesz annak érdekében, hogy teljesítse Donald Trump ostoba választási ígéretét, mely szerint megtisztítja az USA-t a bevándorlóktól.
Túl azon, hogy ez egy bevándorlók által létrehozott társadalom esetében saját maguk felszámolását kéne jelentse, túl azon, hogy egyes esetekben született amerikai állampolgárokat is kitoloncolnak, ha a felmenőik között volt bevándorló, és túl az alapkérdésen, miszerint „de dolgozni ki fog?”, már az érintettek puszta élete is veszélyben foroghat, ha mondjuk egy volt ukrán állampolgárt Oroszországba, egy tajvanit Kínába vagy egy izraelitát Afganisztánba toloncolnak.
De Trump szava szentírás, meg kell lennie annak, amit mondott. A Washington Post egyenesen szövetségi törvények megsértéséről számol be.
Jelenleg a szövetségi bevándorlási tisztviselők akár hat órán belül is kitoloncolhatnak bevándorlókat eredeti hazájukon kívüli országokba, még akkor is, ha az illetékesek nem adnak semmiféle garanciát arra, hogy az újonnan érkezők védve lesznek az üldöztetéstől vagy kínzástól – közölte egy vezető tisztviselő a héten kiadott feljegyzésében.
Todd M. Lyons, az Egyesült Államok Bevándorlási és Vámügyi Hivatalának (ICE) megbízott igazgatója szerdán az ICE munkatársainak szóló feljegyzésében azt írta, hogy a Legfelsőbb Bíróság múlt havi döntése szabaddá tette az utat a tisztviselők számára, hogy „azonnal” megkezdjék a bevándorlók „alternatív” országokba való küldését.
Azokat az embereket, akiket olyan országokba küldenek, amelyek esetében a tisztviselők nem adnak „diplomáciai biztosítékot” arra vonatkozóan, hogy a bevándorlók biztonságban lesznek, 24 órával korábban tájékoztatják erről – bár „sürgős” körülmények között csak hat órával korábban teszik meg ezt. Azokat, akiket olyan helyekre kerülnek, ahol ilyen biztosítékokat adnak, előzetes értesítés nélkül kitoloncolhatják.
Ha a külügyminisztérium „úgy véli, hogy ezek a biztosítékok hitelesek”, akkor az ICE „további eljárások nélkül” kitoloncolhat valakit az adott országba – írja a The Washington Post által megszerzett emlékeztető.
Az Egyesült Államok eddig ritkán toloncolt ki embereket olyan országokba, amelyeknek nem állampolgárai és soha nem is voltak azok, így a jogászok arra figyelmeztettek, hogy több ezer régóta az Egyesült Államokban munkavállalási engedéllyel élő, családos bevándorlót most kitelepíthetnek és olyan helyekre küldhetnek, ahol nincsen semmiféle családi kötelékük, emberi kapcsolatuk vagy akár a nyelvet sem beszélik. Ez egyben azt is jelenti, hogy az egymástól elszakított családtagokat különböző országokba is deportálhatják.
Azok között, akiket megcélozhatnak, több ezer olyan bevándorló van, akik ellen jogerős kitoloncolási végzés van érvényben, és akiket nem toloncoltak ki szülőhazájukba, mert egy bíró úgy ítélte meg, hogy ott veszély fenyegeti őket. Mások olyan országokba, például Kínába vagy Kubába kerülhetnek, amelyek nem mindig működnek együtt a kitoloncolások során az amerikai hatóságokkal, mivel fagyos a viszonyuk az Egyesült Államokkal.
Azokat a bevándorlókat, akik a kitoloncolástól való félelmükről nyilatkoznak, átvilágítják a lehetséges védelem szempontjából, írta Lyons, de a bevándorlási ügyvédek szerint a kormány terve nem ad elég időt a bevándorlóknak, hogy felmérjék, milyen veszélynek lehetnek kitéve egy olyan országban, amelyet a kormány választott ki számukra.
„Ez több ezer ember életét teszi ki az üldöztetés és a kínzás veszélyének” – mondta Trina Realmuto, a National Immigration Litigation Alliance ügyvezető igazgatója, aki egy Massachusettsben folyamatban lévő szövetségi per keretében a bevándorlók részéről támadja meg a harmadik országból való kitoloncolást.
A szövetség márciusban nyújtotta be a keresetet azzal érvelve, hogy az amerikai kormány megsérti a szövetségi törvényt, és olyan helyekre küldi a bevándorlókat, ahol bántalmazhatják vagy megölhetik őket anélkül, hogy esélyt adna nekik, hogy ez ellen érveljenek. Ilyen volt egy guatemalai férfi esete, akit Mexikóba toloncoltak ki, ahol elrabolták és megerőszakolták.
Brian Murphy amerikai kerületi bíró megtiltotta a kormánynak, hogy úgy toloncoljon ki bevándorlókat, hogy nem ad nekik „érdemi” lehetőséget a tiltakozásra. Június 23-án a Legfelsőbb Bíróság konzervatív többsége egy rövid, alá nem írt nyilatkozatban szüneteltette a bíró döntését, amely nem magyarázta meg indoklását, de szabaddá tette az utat a kitoloncolások folytatásához.
Sonia Sotomayor bírónő, aki Elena Kagan és Ketanji Brown Jackson bírákkal közösen írt erről egy markáns különvéleményt, arra figyelmeztetett, hogy a bíróság döntése veszélybe sodorja az embereket. „Élet és halál kérdéseiben a legjobb, ha óvatosan járunk el” – írta. „Jelen esetben a kormány ennek az ellenkezőjét tette”.
Amióta Donald Trump elnök hivatalba lépett, tömeges kitoloncolásokat ígérve, a tisztviselők Venezuelából származó bevándorlókat küldtek egy hírhedt megabörtönbe El Salvadorban, nyolc bevándorlót szállítottak Kubából, Vietnamból, Mianmarból, Laoszból, Szudánból és Mexikóból egy dél-szudáni konfliktusövezetbe, és illegálisan kitoloncoltak egy salvadori férfit, Kilmar Abrego Garcíát El Salvadorba, annak ellenére, hogy egy bevándorlási bíró végzése ezt megtiltotta. A Trump-kormányzat a múlt hónapban visszahozta Abregót az Egyesült Államokba, miután a Legfelsőbb Bíróság elrendelte, hogy segítsék elő a visszatérését, de az elmúlt napokban a kormány ügyvédei azt mondták, hogy helyette egy harmadik országba toloncolhatják Abregót.
Simon Sandoval-Moshenberg, egy marylandi szövetségi eljárás vezető ügyvédje, aki sikeresen kiharcolta Abrego visszatérését az Egyesült Államokba, azt mondta, hogy a Lyons-jegyzőkönyvben szereplő kitoloncolási eljárások „egyértelműen nem megfelelőek” annak megakadályozására, hogy a bevándorlókat olyan országokba toloncolják ki, ahol veszélynek lehetnek kitéve.
„Minden bizonnyal több ezer emberről van szó” – mondta. „Ez az emberek egy olyan kategóriája, akik korábban úgy gondolták, hogy az Egyesült Államok területére érve már nincsenek veszélyben”.
Míg bizonyos esetekben a bevándorlókat olyan országba lehet kitoloncolni, amely biztosítékot nyújtott arra, hogy az újonnan érkezők biztonságban lesznek a kínzások vagy üldözések veszélyétől, Lyons azt is felvázolja, hogyan kell eljárniuk a tisztviselőknek, ha olyan országba toloncolnak ki embereket, amely nem nyújtotta ezeket a garanciákat.
Ezekben az esetekben a tisztviselőknek egy korlátozottabb eljárást kell követniük, mint amit Murphy májusban a szövetségi bíróságon ismertetett, miután az ICE megpróbált bevándorlókat kitoloncolni Dél-Szudánba. A bíró szerint a tisztviselőknek ki kell hallgatniuk az érintetteket, hogy megállapítsák, jogosan tartanak-e a kitoloncolástól, hozzáférést kell biztosítaniuk számukra ügyvédhez, és legalább 10 napot kell biztosítaniuk arra, hogy megtámadják kitoloncolásukat. A Legfelsőbb Bíróság ítélete ezt az eljárást hatályon kívül helyezte, és az illetőket a napokban kitoloncolták Dél-Szudánba.
A Lyons-jegyzőkönyv szerint az ICE az értesítéstől számított 24 órán belül kitoloncolhat valakit egy olyan harmadik országba, amely semmilyen biztonsági garanciát nem nyújtott. A tisztviselők nem fogják megkérdezni a bevándorlókat, hogy tartanak-e attól, hogy kitoloncolják őket az adott országba – írta. Lyons feljegyzése Kristi L. Noem belbiztonsági miniszter egy márciusi közleményében kiadott útmutatáson alapul, de további részleteket tartalmaz.
Azokat a bevándorlókat, akik a 24 órás időszak alatt a kitoloncolástól való félelmüknek adnak hangot, a szövetségi törvények és a kínzás elleni egyezmény alapján megvizsgálják, hogy a szövetségi törvények és a kongresszus által 1994-ben ratifikált kínzás elleni egyezmény alapján humanitárius védelemben részesülhetnek-e. A kongresszus 1994-ben ratifikálta, hogy a kormány ne küldhessen olyan országba emigránsokat, ahol kínzásnak lehetnek kitéve.
Az átvilágításokra „általában” 24 órán belül kerül sor annak megállapítása érdekében, hogy a bevándorlók megérdemlik-e a bevándorlási bírósági eljárást, humanitárius védelmet, vagy ki kell-e toloncolni őket egy másik, alternatív országba.
Lyons azonban azt írta, hogy „sürgős körülmények között” a bevándorlási tisztviselők már hat órával a harmadik országról szóló értesítés után is kitoloncolhatnak valakit.
Ilyen esetekben a bevándorlóknak előzetesen „ésszerű eszközöket és lehetőséget kell biztosítani, hogy ügyvéddel beszélhessenek” – írta, és a DHS főtanácsadójának vagy az ICE legfőbb jogi tanácsadójának jóvá kell hagynia ezt.
Egy kifejezéssel tudom illetni a fentieket: embertelenség. Mikor Albert Einsteinnek menekülnie kellett Adolf Hitler elől, elég nehezen kapott amerikai vízumot, ugyanis egy vallásos nőegylet arra hivatkozva, hogy elvált, tehát „erkölcstelen”, minden eszközzel meg akarta akadályozni a bevándorlását. Végül külön elnöki engedéllyel, de beengedték.
Ha Einstein ma próbálkozna azzal, hogy az Egyesült Államokba meneküljön a biztos halál elől, és 1933-at írnánk, de Trump volna az elnök, valószínűleg beengednék. De csak azért, hogy másnap kitoloncolhassák. Természetesen vagy a Harmadik Birodalomba, vagy Japánba. Olaszországba nem: ott tán még kegyelmet kapna.
Szele Tamás