Már megint a kozákokról lesz szó, akik most és a jelek szerint a jövőben is komoly részei lesznek az orosz hadsereg arculatpolitikájának – magának a hadseregnek már kevésbé, tekintve számukat és reális katonai súlyukat, valamint harci képességeiket. De lássuk, mit tud erről a Jamestown Alapítvány legújabb tanulmánya.
A Kreml a kozák emlékezetpolitikát és történelmi narratívákat alkalmazza, és kozák szervezeteket támogat, hogy megkönnyítse jelenlegi terjeszkedését az Ukrajna elleni megszállás során. Június 24-én nyílt meg Moszkvában az orosz kozákok központi múzeuma. A múzeumban „az orosz cári hadsereg összes kozák csapatának történelmét mesélik el”. A múzeum a Bolsoj Levscsinszkij utcában található, és az Állami Történelmi Múzeum komplexum része. A kiállítások a kozákok által vívott háborúknak, valamint a mindennapi életüknek szentelt tárlatokat mutatják be. A múzeumot a szimbolikus június 24-i napon nyitották meg, a náci Németország legyőzése után 1945-ben a Vörös téren tartott felvonulás napján. A múzeum megnyitása egy olyan időpontban, amely releváns az Oroszország Ukrajna elleni háborújának domináns történelmi „igazolása” szempontjából, alapvetően összefonja a kozákokat ezzel a narratívával. Az Orosz Kozákok Központi Múzeuma kiállításokat rendez a kozákoknak a Kreml Ukrajna elleni háborújában játszott szerepéről, összekapcsolva a jelenlegi részvételüket a múltbeli győzelmekkel.
A Kreml emlékezetpolitikával próbálkozik, és igyekszik egyesíteni a kozák történelem „ősi” és „szolgálati” ágát, hogy az orosz határok kiterjesztését a kozák identitás alapvető elemeként tüntesse fel. Megpróbálja historizálni a korabeli szolgálati mozgalmat, a mai katonai szolgálatot a kozáknak mint határőrnek a reduktív történelmi ideálján keresztül népszerűsítve, annak ellenére, hogy ez a kozák történelemnek csak egy kis részét képviseli. A Kreml által erősen befolyásolt hivatalos kozák honlap nemrégiben közzétett egy cikket, amelyben azt magasztalta, hogy „az orosz történelem legtöbb oldalát meg lehet tölteni a kozák vitézség példáival”. A cikk azt állítja, hogy a kozákok mindig is „megbízható védelmet nyújtottak az állam távoli határain, a Dnyepertől az Amurig”. Miközben elismeri, hogy léteztek „a tereki, jajki és szibériai kozákok szabad közösségei, amelyek az állam fellépése nélkül keletkeztek”, a cikk összemossa ezen kozákok történelmi identitását a „városi kozákoknak nevezett szolgáló kozákokkal”, amelyek a 15. században jelentek meg az állam zsoldosaiként, és a városok vagy határvidékek védelmét látták el. A cikk központi érve a kozák történelem ilyetén, szűkös látásmódját köti össze a mai katonai szolgálattal, azt állítva, hogy:
A kozákok a 16. század óta őrzik Oroszország határait, és mind a mai napig hősiesen és önzetlenül védik a hazát… A kozákok szerepe az orosz állam történetében az évszázadok során jelentős változásokon ment keresztül, de a lényeg változatlan maradt.
A cikk arra is összpontosít, hogy a kozák csoportok hogyan járultak hozzá Oroszország történelmi terjeszkedéséhez, azt állítva, hogy amint „a királyság határai bővültek, annál aktívabban vándoroltak a kozákok”. A Kreml a kozák történelem egydimenziós szemléletét használja fel arra, hogy legitimálja kelet-ukrajnai területszerzését, Oroszország háborúját egyszerűen a történelmi folyamatok továbbvitelének állítva be.
A Kreml pénzt fektet a kozák szervezetekbe és a történelmi narratívákba, hogy megkönnyítse a „lopakodó mozgósítást” az önkéntes BARS(Boeviki Armii Reserv Strany, Боевой Армейский Резерв Страны) tartalékos egységek révén. Május 27-én a kozák BARS–16 zászlóalj egyik alapítója, Ruszlan Cvetkov és helyettese, Oleg Orukhov részt vett az Egyes Csatorna „A mi időnk” című műsorában. Beszéltek a kozákok harci kiképzéséről és teljesítményéről a BARS tartalékos erőkben, egy 2021-ben létrehozott program keretében, amelynek célja, hogy a korábbi, viszonylag képzetlen orosz hadsereg tartalékos erőit felváltja egy aktív tartalékos erő, amely önkéntesekből áll, akik rendszeres kiképzésen vesznek részt. A két BARS–16 vezető felértékelte a kozák egységek részvételét Limany „védelmében” Ukrajna ellen, és hangsúlyozta önkénteseik úgynevezett „hazafiságát”.
Sok kozák szolgál a BARS egységeiben. Egy cikk szerint „több mint 46 000 kozák vett részt a különleges katonai műveletben. Jelenleg több mint 19 ezren védik a hazát, ebből 6500-an 27 önkéntes kozák egységben harcolnak”. Nem világos azonban, hogy pontosan hová soroljuk ezeket az „önkéntes” egységeket, amelyek többsége a BARS szervezet égisze alatt működik. A BARS-csoportokat hivatalosan egy elnöki rendelet hozta létre 2015 nyarán. A hadsereg azonban csak 2021-ben kezdte el komolyan alkalmazni őket. Bár a szervezetnek nincs hivatalos honlapja, egy nem hivatalos weboldal úgy írja le őket, mint „mozgósítási tartalékot, a polgárok egy csoportját… akiket a legfelkészültebb állapotban tartanak. Olyan civilekről van szó, akik önkéntesen kötöttek megállapodást az orosz védelmi minisztériummal”.
Vitatható, hogy miként kell besorolni a BARS-egységeket. A Militaryarms.ru orosz katonai szaklap szerint „nem tudni biztosan, hogy a BARS nwm teljes értékű katonai magáncég (PMC)-e”. Például minden PMC-tagot „BARS-istaként” lehet emlegetni, és bár „nincsenek megbízható információk” arról, hogy bűnözők is csatlakozhatnak-e a BARS-hoz (ahogyan Wagner esetében megtették), vannak olyan tagok, „akiket korábban már felelősségre vontak, vagy a körözési listán szerepelnek”. A jelentkezőknek 18 és 60 év közötti személyeknek kell lenniük, kötelező számukra a jó fizikai állapot, és nem lehetnek rokonaik Ukrajnában. A díjazás pontos mértéke nem tisztázott, de a hírek szerint havi 25 000 és 75 000 rubel (kb. 320 és 960 dollár) között van a BARS-ba való beiratkozás esetén, és akár havi 360 000 rubel (kb. 4600 dollár) is lehet, ha Ukrajnába vezénylik őket. A BARS struktúrája hasonlít a katonai parancsnokságéhoz, mivel „a parancsnoki pozíciókat nem életkor és katonai rang, hanem az egyén személyes tulajdonságai szerint osztják el”. Összességében a BARS egységei sokban magukon viselik a PMC-k megkülönböztető jegyeit, és a BARS egyes tagjai részt is vettek a Wagner és a Donbásszi Önkéntesek Szövetségében. Bárhogy is osztályozzák őket, ők az elsődleges eszköz, amelynek segítségével a kozákok eljutnak a frontvonalakra, összesen 18 kozák BARS-zászlóalj révén.
Az Egyes Csatornán történő megjelenés és a Kreml részvétele a kozák emlékezetpolitikában rávilágít arra, hogy Moszkva hogyan használja a kozákság militarista archetípusát a hadsereg toborzásának ösztönzésére és Vlagyimir Putyin orosz elnök ukrajnai területszerzésének legitimálására. Ha a Kreml kozák-központú propagandája és emlékezetpolitikája sikeres, akkor valószínűleg növekedni fog a részvételük a Kreml Ukrajna elleni háborújában a BARS-egységek útján.
A legszomorúbb a történetben az, hogy a „kozák-narratíva” épp úgy hazug ebben az esetben, mint az orosz propaganda bármely másik eleme. A kozákság léte és történelmének egyes mozzanatai nem legitimálják – nem is legitimálhatják – a jelenlegi inváziót. A háború sorsa nem múzeumokban, hanem a csatatéren fog eldőlni.
Szele Tamás