Ma a magyar online sajtó és ezen belül is a Zóna, valamint a Huppa.hu ügyeiről kell ejtenem pár szót, úgy is, mint érdekelt, úgy is, mint károsult, és meglehet, rövidesen úgy is, mint felperes. Ugyanis feltett szándékom, hogy feljelentést tegyek az említett két – és további rengeteg – magyar online lap működését ellehetetlenítő Hano ellen, akit a rendőrség mai közleménye szerint elfogott.

El, de szabadlábon védekezhet… szóval ez a mérkőzés még messze nincs lejátszva. De először is lássuk, mit közölt a történtekről a police.hu:

„A Nemzeti Nyomozó Iroda Kiberbűnözés Elleni Főosztály Felderítő Osztálya azonosította azt a férfit, aki 2023 óta elosztott túlterheléses támadásokkal (DDoS) bénított le több magyar hírportált, és külföldi célpontot is támadott. A gyanúsítottat házkutatás során fogták el, eszközeit lefoglalták.

2023 áprilisától kezdődően a Media1.hu és a vipcast.hu weboldalát ismétlődő túlterheléses támadások érték, melyek időszakosan elérhetetlenné tették a portálokat. A szakaszos, de tartósan fennálló támadások 2024-ben is folytatódtak, a vizsgálat során pedig fény derült arra, hogy a támadó célzottan és előre megtervezetten dolgozott.

A hozzáférési naplók elemzésével és hálózati forgalom vizsgálatával sikerült megállapítani, hogy az elkövető úgynevezett „bér-DDoS” szolgáltatásokat vett igénybe, és a támadások paraméterezéséhez különféle online eszközöket használt. Az online identitása a „Hano” név alatt futott, amelyet a támadások során a szolgáltatói felületeken is használt, személyeskedő üzenetek kíséretében.

A nyomozás feltárta, hogy a támadó nemcsak a bejelentést tevő portálokat, hanem más hírportálokat – köztük a HVG, 444, 24.hu, Telex, Ellenszél.hu – is célba vett, valamint támadta a bécsi székhelyű International Press Institute (IPI.media) weboldalát is. Az ügy nemzetközi kitekintése miatt az osztrák hatóságokkal is felvették a kapcsolatot.

A technikai elemzés során az elkövető digitális nyomai és álprofiljai alapján sikerült azonosítani a 23 éves budapesti férfit. 2025. július 9-én házkutatást tartottak, amelynek során több informatikai eszközt foglaltak le. A lefoglalt eszközökön olyan bizonyítékokat találtak, amelyek egyértelműen a bűncselekmények elkövetésére utaltak.

A gyanúsítottat információs rendszer vagy adat megsértése bűncselekmény miatt hallgatták ki, a továbbiakban szabadlábon védekezik. Az eljárás során a digitális bizonyítékok vizsgálata folytatódik.”

Nos, ha „csak” ennyiről lenne szó, az is súlyos bűncselekmény volna, de a rendőri kommüniké kihagyta a sorból például a Szemléleket, a Huppát és a Zónát, talán azért, mert mi nem tettünk feljelentést a támadás miatt. Aminek az az oka, hogy nem találtam ügyvédet, aki egy ilyen keresetet egyáltalán vállalt volna, ráadásul a tettes „ismeretlen” volt. Dehogy volt az, az álneve, vagyis a „Hano” nagyon is ismert volt, sőt, az egyik scriptben még szó szerint be is vallotta, hogy ő tett minket tönkre, – a Média1 számára hagyott üzenetet az illető az egyik támadáshoz használt stringben:

hanodidntattackszemlelekcuzwewerefocusedonhuppa.hu

vagyis magyarul és a szavakat elválasztva:

hano nem támadta meg a szemlelek.hu-t mert a huppa.hu-val voltunk elfoglalva

tehát volt egy nevünk („Hano”) és a többesszámból ítélve („we were”, nem „I was”) tudtuk, hogy csoportról van szó. De ez még így sem jelenti azt, hogy feljelentést tehetek Csotrogányi Zakariás Ubul Külső-Lótüdő utca négyzetgyök mínusz egy szám alatti lakos ellen, ugyanis egyáltalán nem biztos, hogy azonos a Hano néven ismert személlyel, akiről semmi közelebbit nem tudunk. És az ismeretlen tettesek által online elkövetett bűncselekmények felderítési statisztikája elszomorítóan alacsony Magyarországon.

Rendben, de ez nálunk hogyan játszódott le?

Az úgy volt, hogy mikor 2023 szeptemberének közepén – emlékeim szerint 18-án – komoly DDoS-támadás érte a Huppa.hu-t, eléggé meglepődtem, épp a nagyváradi vasútállomáson próbáltam telefonon intézkedni az ügyben, kicsit furcsán is néztek rám a helyi hajléktalanok, olyasmiket kiabáltam a telefonba, végül pedig kiderült, hogy a helyzet nem volt menthető. De hát volt nekem egy másik lapfelületem, jó szívvel átadtam egy időre a Huppának, azon is lehetett közölni, míg meg nem oldódik a helyzet. Ez volt a Zóna.

Ez olyan három napig működött, aztán olyan erejű terheléses támadás érte a Zónát, hogy felhívott a szolgáltató – épp a Déliben voltam, lassacskán vasútállomásokon élem az életemet, mint egy Cseh Tamás, pedig nem vagyok egy nagy világutazó – hogy ne haragudjak, de meg kell szüntetni a site-ot, mert ha nem kapcsolják le, a többi ügyfélnek sem tudnak szolgáltatni. Huzakodtunk kicsit, vitatkoztunk, hogy hát hiszen én vagyok a megtámadott fél, miért nem védenek meg, de hát végső soron náluk volt a hajóágyú, a nagyobb tűzerőnek engedni kell.

A két lapot nem sikerült helyreállítani, ugyanis ahányszor újra megnyitottuk a felületeket – hetekig próbálkoztunk ezzel – annyiszor érkezett brutálisan erős DDoS-támadás rájuk. Világos, hogy valamiképpen becsempésztek egy kis okosságot a szerkesztői felületekbe, ami azonnal jelzett minden aktivitást. Ezt különben a Zóna helyreállításakor – mely most nagyon bonyolult módon üzemel, de nem árulom el, hogyan, mert nem adom ki a biztonság kulcsát – meg is találtuk, de az eredetét már nem sikerült azonosítani. A Huppa nem zárt be, most is üzemel, bár „csak” Facebook-oldalként, a Zónát – bizonyos mértékben – egy év kényszerszünet után sikerült helyreállítani, ha nem is teljesen, ugyanis az első két évfolyam visszavonhatatlanul elveszett. Hogy a jövőben mi várható, most nem tudnám megmondani: ez sok mindentől függ, például Hano sorsától is.

Mekkora kárt okozott nekünk ez az ember?

Forintban elég nehéz kifejezni. Inkább úgy képzeljék el, hogy eltöltenek egy életet a szakmájukban, és valaki eltünteti az utolsó tizenkét-tizennégy évnyi szakmai múltjukat. Nem tudja az ember igazolni, hogy egyáltalán dolgozott, minden eltűnt, ha építőmester valaki, azt nem tudja bebizonyítani, hogy mely házak viselik a keze nyomát, ha újságíró, azt, hogy mit írt ebben az időben. Az olvasók arra talán emlékezni fognak, hogy írt, de hogy miről, azt már nem fogják tudni. Teljes szakmai összeomlást okoz az ilyesmi, a karrier végét is okozhatja. Tessék elképzelni, mi lenne, ha hirtelen eltűnne Rejtő Jenő összes, 1928 és 1942 között írt műve. Gyakorlatilag a teljes életmű odalenne.

A papíralapú sajtó nem áll ilyen rosszul, a kinyomtatott újságokból, könyvekből a nagy példányszám miatt még könyvégetéses időkben is marad mutatványpéldány, de az online felületek nem így működnek. Rendben, lehet mentést kérni róluk, a Zóna is ilyenből támadt fel, meg az embernek – ha szerencsés – megvannak a „nyers” kéziratai, azokat elmenti, de ha például belefut egy zsarolóvírusba, mint én (talán ez sem volt véletlen…), főhet a feje, míg ezer helyről összekaparja a sok évi munka maradványait. Esetemben a legnagyobb kár a 2015 előtt született írásokban esett, azok között szinte teljes a pusztulás.

Ne mondja senki, hogy „az internet nem felejt”, mert ez egyrészt ócska közhely, másrészt nagyon is felejt. Az elmúlt másfél évtizedben nem egy és nem két orgánumnál dolgoztam, ahányszor új tulajdonos kezébe került valamelyik, annak az első dolga volt törölni az archívumot, a múltat, végképp és el, a második meg a régi munkatársak elbocsátása. A mentett állományok visszatöltése bármilyen mai felületre szintén problémás, a Gépnarancs valamikori írásait már sehová sem lehet kitenni egy saját fejlesztésű motor és sablon akkori használata miatt, a K. úr ír is hasonlóképpen járt, egy másik lapról tudatosan törölték az összes anyagomat profilváltás miatt (viszont megvannak a kéziratok), de mondok nagyobb horderejű kárt is: elveszett a teljes Népszabadság- és 168 óra-archívum is. A Népszabadság egy ideig elérhető volt még nyilvánosan (most már nem az), a 168 órától már csak az, amit a tulajdonosváltás után közöltek. Szóval bizony, felejt az internet, és ne jöjjön senki fölényeskedve, hogy hülyék vagyunk, nem mentettünk. A Huppa esetében az én teljes mentésem például 22 ezer flekk, vagyis gépelt oldal lett volna, a Zóna esetében ennek mondjuk a fele, az mindösszesen 33 ezer flekk, amit minden nap frissíteni és rendszerezni kéne. Ja, meg közben dolgozni is, időnként gépet kell cseréljen az ember, időnként más technikai problémák merülnek fel, időnként meg jön Hano és eltörli az ember teljes munkásságát.

Ha most Hanónak ki kéne fizetnie az általa okozott kárt, akkor a manapság közepesnek mondató ötezer forintos flekkdíj mellett 165 millió forinttal tartozna csak nekem. Hogy a többi lap miért nem érezte meg az ő tevékenységét ennyire? Mert azok nagy és anyagilag jobban eleresztett cégek, ahol külön rendszergazda csapat foglalkozik a védelemmel, ők, ha pár percre-órára meg is rendültek, könnyen fel tudtak állni, de az olyan kis médiumoknál, mint mi, a hacker és a lap között csak a szolgáltató áll pajzsként. És ez a pajzs gyakran Ming-kori, hajszálvékony porcelánból van.

Azért az feltűnő, hogy Hanónak még tévedésből sem esett áldozatul egyetlen kormánymédium, lakájorbánum sem, de mindez bizonyára kizárólag a véletlen műve, nincs benne semmi szándékosság.

Akkor mondhatjuk, hogy kicsit jobb hely lett a világ és mától legalább Hanotól nem kell tartani?

Nem, ezt egy pillanatig sem mondhatjuk.

Először is: emberünk szabadlábon védekezik, mindent el fog követni, hogy eltüntesse a nyomait. Ha ez teljes híroldalak megsemmisítésével jár, akkor azt is meg fogja tenni. Már amennyiben képes lesz rá, bár így csak súlyosbítja a helyzetét, de most azt hiszi, hogy a bőrét menti, tehát mindenre elszánt.

Másodszor: mint a rendőri kommüniké mondja, „az elkövető úgynevezett »bér-DDoS« szolgáltatásokat vett igénybe”. Ami azt jelenti, hogy nem ő maga támadott, hanem kiadta a munkát bérhackereknek, idáig magam is eljutottam másfél évvel ezelőtt, mikor kiderült, hogy a milliárdos nagyságrendű támadások legnagyobb részt Nyugat-Európa és az Egyesült Államok háztartási okoseszközeitől érkeznek, amiket könnyű meghackelni, eltéríteni. Szóval emberünk zsoldosokkal dolgoztatott, azok irányították az eszközöket, és nincs kizárva, hogy maga is csak zsoldos volt, vagy annál is kevesebb: közvetítő. Ez különben az orosz „KillNet” „hackercsoportra” utal. Azért az idézőjel, mert ez nem hackerekből, hanem FSZB-tisztekből állt (és talán áll máig), akik sok pénzt vettek fel az orosz költségvetésből ilyen célokra, azon olcsón dolgozó hackereket fogadtak fel a világ összes országából, és a munkájukért kevés pénzt fizettek, a különbözetet meg elrakták és lett belőle dácsájuk Odincovóban. Mi van, ha Hano is egy ilyen lánc egyik szeme?

Harmadszor, a megbízói nincsenek meg. Valahogyan nem érzem életszerűnek, hogy egy húszas évei elején járó srác vagyonokat öljön magyar sajtótermékek elnémításának kísérletébe, ez legyen a szenvedélye a ledér kis bártáncosnők és a sportautók helyett, már persze, amennyiben ilyen fiatalon dúsgazdag és a saját pénzét költi. Szóval, valakiknek ezt fizetnie kellett, mert amúgy a DDoS-támadás nem olcsó játék, még ha hülye gyerekeknek is való. Az ebbe fektetett összegeknek jönnie kellett valahonnan, és gyanítom, hogy ez a „valahol” a Lubjanka téren van.

Negyedszer, nincsenek meg Hano bűntársai sem. Kizárt dolog, hogy ő egymaga lett volna a teljes hálózat, és csak a neki dolgozó zsoldos hackerek vettek volna részt az akciókban, itt kell legyen egy kicsiny vagy közepes, de mindenképpen legalább pár emberből álló kör, akik a tevékenységet szervezték és felügyelték. Ha a magyar hatóságok képesek lesznek elhinni, hogy Hano „magányos farkas” volt, akkor az nem lesz véletlen: akkor nekik ezt el kell hinniük.

Nem véletlenül vagyok ilyen kesernyés: akadt példa arra, hogy személyiséglopás miatt feljelentést kellett tennem egy őrült ellen, az ügynek erős politikai vonatkozásai is voltak, jártam szorgosan a kihallgatásokra, a gyanúsított meglett, sőt, be is ismerte a tettét, aztán egyszer csak én, a felperes kaptam értesítést arról, hogy az ügyet lezárták, de örülhetek, mert engem nem vádolnak semmivel.

Engem, a károsultat.

Engem, a felperest.

Ezek után hadd legyek kissé szkeptikus Hano ügyével kapcsolatban is, bár mindenképpen fel fogom jelenteni.

Éspedig azért, mert ez az ember eltüntette sok évi munkámat (a nagy részét sikerült megmentenem, de mindent meg akart semmisíteni, teljesen ki akart törölni a magyar sajtóból).

Nem szabad megengedni, hogy ezt mással is megtegye, akárki is áll mögötte és bárki is fizeti, bármekkora összegekkel.

Nem szabad megengedni, hogy a magyar sajtó történetéből teljes orgánumokat próbáljanak meg kitörölni, több vagy kevesebb sikerrel.

Nem szabad megengedni ezt a digitális könyvégetést, ezt az online barbarizmust.

Amint biztosat tudok az ügyben, megteszem a feljelentésemet Hano ellen.

Aztán várok, hátha megint felmentenek. De el is ítélhetnek, ha pechem lesz.

 

Szele Tamás