Most sem lennék Megafonos. Máskor sem – vannak szakmák, amikről az ember nem ábrándozik, senkit sem ismerek, aki gyermekkorában spanyol inkvizítor, japán kamikaze vagy magyar propagandista akart lenni – de most pláne nem. Ugyanis a Meta és az Európai Unió közötti koccanás következtében fel fog kopni az álluk, az egész üzleti és politikai modell megsemmisül.
Miről van szó? Arról, hogy a Meta (mely a Facebook tulajdonosa) októbertől nem hajlandó fizetett politikai hirdetéseket terjeszteni. Miért? Mert az uniós szabályozás ezt számukra vállalhatatlanul bonyolulttá, kényelmetlenné és kínossá teszi – ez ugyanis az uniós szabályozás célja és értelme. Például azért, hogy ne ismétlődhessen meg a Cambridge Analytica-botrány. Amit különben a Meta se nagyon szeretne. De lássuk, mit ír erről az Euractiv.
„A közösségi médiaóriás Meta bejelentette, hogy októbertől nem futtat politikai, választási vagy társadalmi témájú hirdetéseket az EU-ban ahelyett, hogy betartaná a politikai hirdetésekre vonatkozó átláthatósági szabályokat.
A politikai reklámok átláthatóságára vonatkozó uniós szintű szabályok októbertől lépnek életbe azzal a céllal, hogy visszaszorítsák az információk manipulálását és a külföldi beavatkozást a különböző választások során – derül ki a megállapodásról szóló tavalyi Európa Tanács-közleményből.
A rendelet kötelezi a politikai hirdetések online megjelenítőit, hogy tegyék közzé, miszerint a hirdetést politikai szereplő fizette-e, hogy a polgárok könnyebben felismerhessék a politikai marketinget. Azt is közzé kell tenni, hogy a hirdetést személyes adatok felhasználásával célzottan osztják-e meg.
A Meta mai bejelentése szerint a cég mindezen követelmények alól kibújik, mivel a vállalat közlése szerint a továbbiakban nem engedélyezi a politikai, választási vagy társadalmi témájú hirdetéseket az EU-ban (és annak „társult területein”). A Meta az ilyen típusú hirdetéseket a különböző területekre vonatkozó általános szerződési feltételeiben határozza meg.
A vállalat a politikai hirdetések megszüntetéséről szóló döntését az uniós rendeletre vezeti vissza – azt állítva, hogy az túlságosan korlátozó és megterhelő a hirdetők számára. „Sajnos a TTPA (a politikai hirdetések átláthatóságáról szóló rendelet) további jelentős kötelezettségeket vezet be folyamataink és rendszereink számára, amelyek tarthatatlanul bonyolult és jogilag bizonytalan helyzetet teremtenek a hirdetők és az EU-ban működő platformok számára” – írta a Meta .
A vállalat szerint a lépés nem változtatja meg az EU-ban élőkre vonatkozó egyéb irányelveit a politikai viták tekintetében. Nem fogja megakadályozni azt sem, hogy politikusok tartalmakat tegyenek közzé a közösségi hálózatain. A politika szereplői azonban nem fizethetnek majd a Metának azért, hogy felerősítse az ilyen tartalmakat.
A Meta bejelentésére reagálva Sandro Gozi liberális törvényhozó, a politikai hirdetésekről szóló uniós rendelet előadója azt mondta, hogy az „megerősíti az átláthatóság, az adatvédelem és a demokratikus elszámoltathatóság iránti mélységes allergiájukat”. „Úgy tesznek (mármint a Meta), mintha a dezinformáció ellen harcolnának, de a valóságban pénzt keresnek vele” – tette hozzá.
Tavaly a Google is bejelentette, hogy a rendelet hatályba lépése előtt leállítja a politikai hirdetések megjelenítését az EU-ban. A Google a törvényt hibáztatta, mivel a „politikai reklám” fogalma túlságosan tágan értelmezhető ahhoz, hogy megfeleljen a törvénynek, ezért döntött úgy, hogy az egész blokkban leállítja az ilyen hirdetések futtatását.
Mindkét vállalat lépései felvetik azonban azt a kérdést, hogy saját – jellemzően automatizált – hirdetésellenőrző rendszereik mennyire hatékonyak a politikai, választási vagy társadalmi témájú hirdetések felismerésében és terjesztésük megakadályozásában. Az esetlegesen átcsúszó politikai hirdetések automatikusan megsértik az EU átláthatósági szabályait, mivel a hirdetési rendszerek nem biztosítják az ilyen jellegű közzétételt.
A Meta esetében nem ez az első eset, amikor az uniós jogszabályokat hibáztatja azért, hogy a hirdetési magatartás megváltoztatására kényszerül: a technológiai óriás jelenleg a digitális piaci törvény végrehajtásával néz szembe a »fizetős vagy beleegyezéses« hirdetési modellje miatt.”
Ó, mely sajnálatos. Mindjárt elalélok, repülősót! De hogyan jön ide a Megafon?
Úgy, hogy ennek a propagandaszervezetnek a teljes üzleti modellje a fizetett Facebook-hirdetésekre épült. Rövid, épp, közönségük számára épp, hogy érthető üzeneteket gyártottak, nem voltak igazán a szavak emberei, maximum egy-két flekknyi szöveg telt tőlük, melyet azonban irdatlan pénzekkel hirdettek meg, és az is látta, aki nem akarta, tehát a mérőszámok szerint nagyságrendekkel voltak ismertebbek, sőt, népszerűbbek is, mint akár a független, akár a kormánymédia. Lássunk pár számot.
A kopasz oszt című ultrakormánypárti oldal például 2022-ben összesen 634 447 000 (jól olvasták: hatszázharmincnégy millió négyszáznegyvenhét ezer) forint támogatást kapott, ebből a Facebookon 2021. novembertől 2022. december közepéig összesen több mint 296 millió forintért reklámozta posztjait, a YouTube-on pedig 159 millió forintra rúgott az összeg 2022. december 15-én. És a maradék pénzzel is el tudott számolni, de ez így már magyarázza, hogyan szerzik az olvasottságot ezek az „influencerek”, vagy inkább propagandisták.
Előttem áll egy másik táblázat, amely azt mutatja be, hány forintért hirdettek 2019. április 15. és 2025. július 23. között a legnagyobb magyarországi reklámozók a Facebookon. Mondanom sem kell, hogy az első helyen a Fidesz áll, a másodikon Magyarország kormánya, a harmadikon Orbán Viktor, de nézzük a Megafonosok adatait, akik a hivatalos legenda szerint tehetséges, feltörekvő, de vékonypénzű ifjak. Ebből a feltörekvő igaz, a többi szemenszedett hazugság.
| Deák Dániel | Megafon | 290 642 258 forint | 443 hirdetés |
| Trombitás Kristóf | Megafon | 273 848 581 forint | 397 hirdetés |
| Stefi Déri | Megafon | 266 117 741 forint | 471 hirdetés |
| Bohár Dániel – Riporter | Megafon | 229 500 942 forint | 782 hirdetés |
Lehetne és kellene folytatni, de régebben elég sokat írtam már én is erről, más is. A Zóna – fennállása óta összesen – nem költött el hirdetésre tízezer forintot, és még az is kidobott pénz volt. Ugyanis ez üzleti szempontból maga a csőd: ha egy reklámkampánnyal felfuttatjuk az olvasottságot, az persze hasznos a hirdetések szempontjából, de ha az orgánum nem közöl felületén hirdetéseket – ahogy se a Zónán, se a Megafonon nincs ilyesmi jelenleg, a Zónán régebben volt, a Megafonon sosem – akkor az olvasottsági index egy gyönyörű, nagy, szívmelengető szám, de forintosítani nem lehet. Jó ránézni, de a hirdetési költségekre meg rossz, szóval üzleti szempontból ostobaság valamit agyonhirdetni, ha annak nincs bevétele.
Csakhogy a Megafon nem így működött. Nem üzleti bevételt termelt, hanem olvasottságot. A Facebook betolta mindenkinek a képernyőjére a tartalmaikat, mivel jól fizető ügyfelek voltak, nekik pedig mutatott szép, nagy számokat arról, hogy hány olvasójuk van. Ők meg ezt elhitték vagy úgy tettek, mintha elhitték volna, bemutatták a számokat a szponzoraiknak, vagyis a kormánynak (hivatalosan: „konzervatív üzleti köröknek”, sikerült röhögés nélkül leírnom…), akiktől még több pénzt kaptak, amin még több olvasót vásároltak. De a valódi olvasottságuk mikroszkopikus volt, a Facebook-számok azt mutatták, hány felhasználóhoz jutottak el egyáltalán, nem azt, hogy hányan olvasták végig a „tartalmaikat”.
Üzleti szempontból ez egy kiváló, önfenntartó modell, ameddig akad rá külső pénzforrás és terjesztési felület. Mármint, pénzcsinálás szempontjából kiváló, ugyanis a valódi, politikai hatékonysága nulla vagy ahhoz közeli. Egyik oldalon kiadtak X százmillió vagy milliárd forintot hirdetésre, másik oldalon bejött Y millió „olvasó”, mire fel kaptak még Z százmilliót, hogy folytassák. Közben keresztbe-kasul népszerűsítették egymást, meg őket a kormánymédia hagyományos és még megmaradt része – melyet a 2022-es választások után alaposan megnyestek, hiszen távolról sem hoztak olyan szép adatokat, mint az „ifjú titánok”. Akkor szűnt meg a Pesti TV, a Kontra, akkor került a Pesti Srácok a Mediaworkshöz, a 888 egyenesen leminősült az Origo egy rovatává… szóval, mivel nem teljesítettek olyan jól, mint ahogy várták tőlük, megkapták a Szent Bertalan-éjt. Annyira azért nem, hogy piaci alapon kelljen megélniük, rendes, újságírói munkából, de arra képtelenek is lennének. Csak a szép napoknak lett vége 2022-23-ban.
És most a Megafonnak van ugyanígy vége. Egy kicsi mozgásterük még maradt, ugyanis – erre fel kell hívjam a figyelmet – a Meta nem a politikai és közéleti témákkal foglalkozást tiltotta meg a felületén, azokról továbbra is írhat bárki bármit, hanem csak az ilyen témájú posztok hirdetését, kiemelését. Ahogyan nem tilos külső sajtóorgánumok hivatkozásainak megosztása sem. Tehát a fent említett, Megafonos urak és hölgyek írhatnak továbbra is bármit, ami megbízóiknak kedves, csak az a nagy kérdés, hogy hirdetési kampány nélkül ki fogja őket olvasni?
Azzal még megpróbálkozhatnak, amit az Apáti Bence által vezetett Nemzeti Ellenállás Mozgalma tett pár hete, amikor is a „mint két tojás” néven futó, átfogó hirdetési kampányukat a Facebookon még pontosan, politikai hirdetésnek jelölték meg, a YouTube-on már más kategóriába tették: ott „művészet és szórakozás” volt az egyik reklámfilmjük besorolása, a másiké meg egyenesen „gasztronómia és éjszakai élet”. Ezt meg lehetett próbálni most, pár hete és a YouTube-on, ez még átcsúszott (tudtommal később javították a besorolást), de nem lehet majd megtenni októbertől, ugyanis a Facebook algoritmusa pont a kellemetlenségek elkerülése végett szó szerint vadászni fog a fizetett hirdetések közé becsúszó politikai tartalmakra.
Marad az, hogy létrehoznak valami online orbánumot, vagy elmennek egy már meglévőhöz, és az abban megjelenő tartalmakat próbálják hirdetve terjeszteni. Csakhogy a kormánymédiumok már eddig is pont ugyanezt tették: a Magyar Nemzet például 2019-től napjainkig 372 684 765 forintot költött a benne megjelent írások reklámozására, és ezzel együtt sem ért el komoly olvasottságot, csoda is, hogy megúszták a 2022–23-as Nagy Tisztogatást.
Szóval, hogy lesz ebből így választási kampány?
Nehezen, ráadásul most komoly súlyt próbáltak fektetni az online kampányokra. Megalakult a Harcosok Klubja, ma indult el a Digitális Polgári Körök mozgalma, megannyi pénzbánya, megannyi gyönyörű és haszontalan sóhivatal, ezeket kellett volna támogassák a Megafon influencerei, akiknek ráadásul már van második generációja is – és ezt rúgta fel most a Meta páros lábbal.
Ha rájönnek, mi történt velük, lesz majd fogaknak csikorgatása, rettentő átkozódás és a liberális ármány kárhoztatása, Brüsszel hibáztatása, a Meta lelketlen burzsujnak nevezése és ami még elő szokott fordulni ilyen esetekben – de hiába lesz. Ez a pénzkereseti mód megszűnik, nem csak nálunk, mindenhol, ahol a Metára építették, lehet visszamenni a vásárba kígyóolajat árulni.
És ez a választási kampány is megcsúszik, zátonyra fut. Kevesebb lesz a propaganda, kevesebb az álhír, rágalom és hazugság, legalábbis a Metán.
A kormánymédiában pedig újabb leépítések következnek.
Mindenesetre érdekes évnek nézünk elébe, annyi szent.
A Megafon számára még izgalmas is lesz.
Szele Tamás