A Fekete-tenger, mint hadszíntér, már az Ukrajna elleni teljes körű invázió kezdete óta kulcsfontosságú a világpolitikában. Azt tudjuk, hogy a sok éves harcban az ukrán erők szó szerint működésképtelenné tették az orosz fekete-tengeri flottát, igaz, nekik is voltak veszteségeik, de ellenfeleikhez képest ezek számszerűen elenyészőek voltak – eleve nem is volt komoly hadiflottájuk.
A legkomolyabb veszélyt jelenleg ezeken a vizeken a még működőképes orosz rakétahordozó tengeralattjárók és a korábban számlálatlanul telepített orosz tengeri aknák jelentik: épp ezért nem mindegy, hogy a tenger menti országok hadiflottái hogyan állnak akár aknamentesítés, akár általános harcképesség és erő szempontjából. A Jamestown Alapítvány tanulmánya a román flotta helyzetét mutatja be.
A román hadsereg valamennyi haderőneme közül a haditengerészet a legkisebb létszámú, és a 2017-ben megkezdett korszerűsítésből a legkevésbé ez a fegyvernem profitált. A legtöbb beszerzési programját vagy elhalasztották, vagy törölték, így az erői elavult hajókkal és korszerűtlen képességekkel rendelkeznek. Figyelembe véve Románia lobbitevékenységét az Észak-atlanti Szerződés Szervezetében (NATO), az Európai Unióban és Washingtonban, valamint szem előtt tartva a Fekete-tenger fontosságát, nehéz megmagyarázni Románia tengeri haderejének elhanyagolását. Egy erős haditengerészet elengedhetetlen minden fekete-tengeri politika vagy stratégia számára, különösen háborús időkben.
Románia június 23-án beiktatott új kormánya késznek tűnik arra, hogy többet tegyen a román haditengerészetért, tekintettel a fekete-tengeri háborúra és a hajózás szabadságának fontosságára. A biztonság és a védelem mellett Románia számára a közeljövőben különösen érdekes a Neptun Deep gázmező fejlesztése, amely az ország kizárólagos gazdasági övezetében található. A kitermelés várhatóan 2027-ben kezdődik, és ez a gázmező, amely Ukrajna és Törökország kizárólagos gazdasági övezetével határos, várhatóan jelentősen hozzájárul az Európai Unió és Románia energiabiztonságához. A tengeri kitermelő létesítmények, valamint a víz alatti szállítási és kommunikációs infrastruktúra biztosítása most prioritást élvez.
A Krím 2014-es annektálása és a 2022-es teljes körű orosz invázió Ukrajna ellen kevés hatással volt a román tengerészeti erők hadrendjére. Ugyanazok a hajók, amelyek 2014-ben aktívak voltak, ma is aktívak. Románia ráadásul az egyetlen NATO-tag, amelynek hadihajója megrongálódott az Ukrajna elleni orosz hadjárat közvetlen következményeként a Fekete-tengeren. 2022. szeptember 8-án a román aknamentesítő Locotenent Dimitrie Nicolescu (DM–29) egy ismeretlen eredetű kis tengeri aknára futott, miközben megpróbálta semlegesíteni azt, 25 tengeri mérföldre Románia partjaitól. Szerencsére nem voltak áldozatok, az aknaszedőt pedig vissza tudták vontatni a kikötőbe és meg tudták javítani.
Mielőtt Oroszország teljes körű inváziót hajtott végre Ukrajnában, Románia katonai modernizációs erőfeszítéseket kezdeményezett annak a kötelezettségvállalásának részeként, hogy bruttó hazai termékének (GDP) két százalékát a védelemre költi. A haditengerészeti erők beszerzési programjai azonban korlátozottak voltak, és kevesebb támogatást kaptak, mint a szárazföldi csapatok vagy a légierő beszerzési programjai. Ráadásul a modernizációs folyamat része a régi és sérülékeny hajók, például a gyors támadóhajók korszerűsítése is. A legígéretesebb és legjelentősebb beszerzési programot, négy többfunkciós korvett beszerzését 2024-ben törölték a rossz irányítás és az elhúzódó pereskedések miatt. Az új Naval Strike Missile (NSM) partvédelmi, hajók elleni rakétarendszereket 2021-ben rendelték meg az Egyesült Államoktól, és a kezdeti szállítások 2024 vége felé várhatóak, de eddig még egyetlen NSM partvédelmi rendszert sem szállítottak le vagy állítottak szolgálatba. Az NSM program az egyik legfontosabb, a szállítás késése által érintett program.
A két Type 22-es típusú fregatt, amelyet Románia 2004-ben szerzett be az Egyesült Királyságtól, egy amerikai külföldi katonai finanszírozási program keretében szerény korszerűsítést kapott, ami növelte tengeralattjárók elleni harci képességeiket. A két hajó alaposabb korszerűsítésére azonban még nem került sor. A Szovjetuniótól az 1990-es évek elején vásárolt három Tarantul-osztályúgyorstámadóhajót (FAC) annak ellenére modernizálni tervezik, hogy elavultnak tekintik őket. A 365 millió euróra (376,6 millió dollárra) becsült költségű program keretében mindhárom hajót kanadai szállítású turbinákkal és NSM hajó elleni rakétákkal szerelik fel. Ez a program valószínűleg a legpazarlóbb, mivel csak Románia és Bulgária üzemeltet még ilyen típusú hajókat a Fekete-tengeren, hiszen ezek már közel járnak működési élettartamuk végéhez, és sebezhetőek a pilóta nélküli felszíni járművekkel (USV) szemben, amit jól mutat egy orosz Tarantul-osztályú hajó 2024-es elvesztése.
2023-ban két használt Sandown-osztályú aknamentesítő hajót szereztek be az Egyesült Királyságtól, hogy növeljék a román haditengerészeti erők aknavédelmi képességeit. Húsz év óta ez az első nagyobb hajóbeszerzés a román haditengerészet számára. Azonban csak egy hajót szállítottak le, bár az jelenleg is üzemképes. A másik aknaszedő várhatóan 2024 végére érkezhet Romániába, de úgy tűnik, hogy a szállítás késik.
A többcélú korvettprogram törléséről szóló döntést az év elején újból felülvizsgálták, és ez egy különös vásárláshoz vezetett. A Nemzeti Védelmi Tanács jóváhagyta a védelmi minisztérium tervét, hogy a török haditengerészet által nemrégiben hadrendbe állított Hisar-osztályú, erősen felfegyverzett tengeri járőrhajók egyikét, egy „könnyű korvettet” szerezzen be Törökországtól. Ezt a hajót várhatóan 6 hónapon belül szállítják le a Románia és Törökország közötti szerződés aláírását követően, majd egy romániai hajógyárba kerül, ahol a román haditengerészeti erők által kért felszereléssel látják el. Ezt a beszerzést kiegészíti egy másik haditengerészeti program, amely két helyben épített tengeri járőrhajó (OPV) beszerzésére irányul pályázat útján.
Ezek a tervek több komoly problémát vetnek fel. Először is, a „könnyű korvett” és az OPV program együttesen a gyakorlatban legalább három tengeri járőrhajó beszerzését jelenti a következő három évben. Románia valószínűleg egy második Hisar-osztályú OPV-t is fog vásárolni, figyelembe véve az egyetlen, az országon kívül épített típusú hajó fenntartásának költségeit.
Másodszor, az OPV-k olyan hajók, amelyeket nem nagy intenzitású tengeri hadviselésre terveztek, és nagyobb és jobban felszerelt hadihajók (korvettek, fregattok vagy rombolók) kíséretét igénylik. Az OPV-k általában könnyű fegyverzetű hajók, amelyeket a parti őrség használ az ország kizárólagos gazdasági övezetében, annak felségvizein való járőrözésre a nemzetközi tengerjog és/vagy a nemzeti jog érvényesítésére. A Fekete-tenger jelenleg a nagy intenzitású tengeri hadviselés színtere, és a felszíni hajókra leselkedő fenyegetések a dízel-elektromos tengeralattjáróktól és vízi drónokon át a nagy teljesítményű többcélú vadászrepülőgépekig és a szárazföldi szubszonikus és szuperszonikus hajó elleni rakétákig terjednek. Az ukrán vízi drónok az elmúlt három évben három orosz legújabb generációs OPV-t is megrongáltak vagy elsüllyesztettek. Összességében az OPV-k a Fekete-tenger fenyegetettségi szintjét figyelembe véve Románia számára nem a megfelelő haditengerészeti eszköztípus, amelybe beruházhatna.
Végül, bár nyilvánvaló, hogy Romániának szüksége van új és alkalmas hajókra, a kormány által előterjesztett jelenlegi tervek a képességek tekintetében nem fognak teljesülni, és ami még rosszabb, valószínűleg aláássák az ország fiatal haditengerészeti iparát. Ráadásul a török hajógyárak lehetséges technológia-transzferje a romániai hajógyárakba korlátozott és felesleges. Románia 2020 óta épített és exportált „könnyű korvetteket” Pakisztánnak. Ezért nincs sok értelme külföldről beszerezni egyet. A Hisar -osztályú OPV-t elsősorban a török haditengerészeti ipar fejlesztette ki, hogy helyben gyártott haditengerészeti fegyverrendszerekkel szereljék fel, amelyeket le kell cserélni a román haditengerészet által kiválasztott rendszerekre.
A hajók specifikusan román felszerelésekkel való újrafegyverzése valószínűleg időbe telik, figyelembe véve a globális ellátási láncokat érintő gazdasági zavarokat és a fegyverrendszerek iránti megnövekedett keresletet. Ez megkérdőjelezi azt az érvelést, hogy a török hajó rövid távú megoldás lenne Románia modern haditengerészeti képességeinek hiányára a Fekete-tengeren.
A Fekete-tengeren belüli hiteles elrettentő pozíció kialakításához és fenntartásához Romániának kiegyensúlyozott flottát kellene kiépítenie. Jelenleg Bukarest az elvesztegetett idő és lehetőségek behozásáért küzd, és ebben a helyzetben megkérdőjelezhető döntések születtek és születnek.
Nos, annyit elmondhatunk, hogy a szándék adott a román hadiflotta fejlesztésére, az igény úgyszintén: most már csak hadihajók kellenének hozzá, bár ezek még nem állnak maradéktalanul rendelkezésre.
De legalább tenger van, mert anélkül elképzelhetetlen volna bármiféle hadiflotta, és ez is valami.
Szele Tamás